Magyarország, 1934. november (41. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-03 / 247. szám

2 változást tűrni, amíg hatalmon tudják tartani magukat. Zsurkovics miatt? Belgrád, november 2. Maximovics igazságügyminiszter szerdán este lemondott. Jól értesült körökben úgy tudják, hogy a minisztertanács három legutóbbi ülésén foglalkozott az igazságügyminiszter lemondási szándékával és igyekezett kiküszöbölni a Maximovics és Zsufkovics tábornok-hadügyminiszter közötti személyi ellentéteket. Minthogy ezek kiegyenlítése nem sikerült, Maximovics lemondott. Kojics földművelésügyi minisztert ideiglenesen megbízták az igazságügyi tárca ellátásával. Surdapuszta, Jankapuszta, jobbágyok és lövöldöző usztasik a Paris Soltban engednek a horvátok közelébe, csak éppen a külföldi újságíró nem akadt össze velük, amint éppen rabláncra fűztek mindenkit, aki zavarja az usztásik hátborzongató éjszakai fegyvergyakorlatait... Vájjon gondol-e erre a francia újságolvasó, akinek ebédutánra felszervírozták a szenzációkat? A francia újságíró szenzációit, aki franciaságával itt állt a magyar földön, kényre-kedvre kiszolgáltatva tolmácsának, aki olyan vad históriákkal traktálta őt, amilyennel akarta. A jobbágyság felfedezése Párizs, november 2. Charles Reber, a Paris Soir munkatársa, Murakeresztúrról keltezett nagy tudósítást küldött lapjának, amelyet a Paris Soir ilyen címmel közöl,it Különtudósítónk Surdapuszzán felfedezte a jankapusztai usztasik egy részét. A cikk alcíme a következő: A táborral szomszédos falvakban állandó rémületben tartják a parasztokat ezek a titokzatos és veszedelmes vendégek szerb vezetője elöl nem titkoltak el. A csendőrök — az nelfogulatlan szerb vezető által »elfogulatlanul« tolmácsolt állítólagos paraszti kijelentések szerint — senkit se Indulás Csáktornyáról A Paris Soir cikke iskolapéldája az agy remekből és rosszindulatból felépített tudósításoknak és a következőképpen hangzik: A magyar kormányt Pogorelec Jelka előttem tett kijelentései arra indították, hogy Magyarországra hívjon és a belgrádi magyar követség megbízottja útján külön gépkocsit, gépkocsivezetőt és idegenvezetőt ajánlott fel nekem, hogy személyesen győződhessem meg Jankapusztán arról, hogy a Magyarország ellen emelt vádak csak rágalmak. A tudósító nem fogadta el ezt a kedves ajánlatot, és maga bérelt gépkocsit, gépkocsivezetőt és idegenvezetőt, akik beszéltek németül, horvátul, szerbül, csehül, valamint ismerték a vidék magyarhorvát tájnyelvét is. Az idegenvezető a környéken számos embert személyesen ismert. A tudósító a gépkocsivezetőt s Csakoveccben (Csáktornya) fogadta fel. A tudósító azért mondja el mindezt, mert a francia olvasók így megláthatják, hogy a kirándulás miért vezetett más eredményre, mint a magyar kormány által meghívott többi francia újságíró vizsgálódása. A pusztn és a jobbágyság felfedezése A határt gépkocsin léptük át Lebenyénél — folytatja — A szabadba érve, a tudósító a pusztáról elmélkedik és megállapítja, hogy ez a Kárpátok, Erdély és a Duna között elterülő hatalmas puszta terület égész Európát elláthatná, ha észszerűen megművelnék, de ez a földmaréknyi főúr kezei között van, ők uralkodnak itt s a parasztság cseléd- és jobbágy sorban él. A jobbágyi intézmény itt még széltében fennáll Útban Jankapuszta felé, a tudósító és kísérete útbaigazítást kért három szembejövő paraszttól. A parasztok úgy vélték, hogy gépkocsival nem igen lehet odamenni, mert az utakat katonai tehergépkocsikkal tönkre tették. Ezek a tehergépkocsik kétszer jártak arra, nem lehet tudni, mi végből. Az egyik paraszt kijelentette, hogy a horvátok és macedónok Jankapusztáról nyolc-tíz nap óta az út mentén fekvő Surdapusztára költöztek. A gépkocsi tovább indult Surdapuszta felé. Megérkezve, a sűrű ködben alacsony, hosszú sárga házcsoportra bukkant. A kapuk nyitva voltak és minden elhagyatottnak látszott, az istállók üresek voltak. Sofőrje azonban Somogyszentmiklóson egy címet kapott és így tudta, hogy kihez kell fordulnia. Csakhamar eltűnt és a tudósító soká várt rá. Usztasik az éjszakában Itt a tudósító megszakítja a közvetlen előadást és így folytatja: Nem akarom lehetővé tenni, hogy egy ember ellen, aki az igazat mondotta, megtorló intézkedéseket alkalmazzanak. Tehát csak szárazon felsorolom azokat a megállapításokat, amelyeket emberünk tett. Surdapusztán a jankana pusztaiak 15 usztasija tartózkodik, egy kicsiny négyablakos épületben, itt hálótermeket rendeztek be számukra. Horvátok, de egy magyar ember parancsnoksága alatt állanak,aki egyúttal katonailag képezi ki őket. Valamennyien puskával vannak felfegyverezve. Ugyanabban az épületben lőszerraktár is van. Az emberek este távoznak az épületből és a mezőkön hajnalig katonai gyakorlatokat folytatnak. Éppen kevéssel odaérkezésünk előtt tértek viszsza a gyakorlatról. Tizennyolc hónapja tudjuk már, hogy Surdapusztán usztasik tartózkodnak, de ez alcsoport Sándor király meggyilkolása után érkezett ide Jankapusztáról. Jankapuszta felé Surdapusztáról tovább menve, a gépkocsi a sárban elakadt. Ekkor két odavaló favágóval elegyedtek az utasok beszélgetésbe. Amikor a favágók megtudták, hogy Jankapusztára mennek, nagyon megijedtek. Jókedvük eltűnt, szemmel láthatólag elsápadtak és akadozva ízlelgettek. — Messze van-e Jankapuszta? — kérdezte a tudósító. Az egyik parasztért felelt: Jankapuszta? Nagyon veszélyes hely ez. Tele van szerbekkel, tüstént lőnek, mihelyt közeledik valaki hozzájuk. — Dehogy, dehogy — mondotta az idegenvezető. — Hiszen már elmentek Jankapusztáról. — Tavasszal is azt mondották nekünk, felelte a paraszt, de az éjszaka során visszatérnek és reggelig lövöldöznek. Nagyon veszedelmes megközelíteni a tábort. A csendőrök megtiltották nekünk, hogy arrafelé járjunk és figyelmeztettek arra is, hogyha megsebesülünk vagy meglőnek, semmit sem tehetnek érettünk. Akik túlságosan megközelítették a tábort, azokat a csendőrök letartóztatták és a nagykanizsai csendőrségre vitték, ahol szigorúan megintették őket, hogy ne merészkedjenek arra, mert ellenkező esetben bebörtönzik őket. A tudósító ezután 5 pengőt ígért az egyik parasztnak, ha felszáll a gépkocsira és elkíséri Jankapusztára. A paraszt felszállott, de az egész úton igen aggodalmasnak látszott, hangoztatta, hogy az utazás igen veszélyes. Ezeket mondotta: Magukat semmi veszély nem fenyegeti, de mi történik velem, ha rajtacsípnek? A csendőrök megtiltották, hogy arra járjunk. Micsoda terrort fejthetnek ki a csendőrök Jankapusztán, hogy az egész lakosság ilyen rettenetes félelem alatt áll? — kérdezi a cikkíró, majd hozzáfűzi: Eszembe jutnak azok a szavak, amelyeket a belgrádi magyar követség megbízottja mondott a meghívás átadásakor előttem: »Ha ön beszélni tudna a lakossággal, akkor mindenütt megmondhatnák önnek, hogy a vidéken sohasem láttak terroristákat, horvátokat vagy usztásikat.«* Ha az európai égen nem volna olyan Sötét a fellegek járása, egyetlen mosollyal napirendre lehetne térni a Paris Soir szenzációja felett, miután azonban az utolsó hetek eseményei meggyőzhették arról, hogy ellenségeink a legnagyobb ostobaságokból is veszedelmes fegyvert kovácsolnak ellenünk, a párizsi lap cikkének megállapításai ellen is tiltakoznunk kell. A kitűnő francia újságíró nem akarta, hogy erről az oldalról befolyásolják, nem fogadta el a magyar kormány segítségét a jankapusztai »titkok« feltárására. Inkább a másik oldalon fogadott el — ugyebár? — felfogulatlan« vezetőt. A magyarok — akiknek a rágalmak szerint takargatnivalóik vannak — egy keresztülszalmát nem állítottak az útjába. A francia újságíró és szerb vezetője átjött a határon, eljutott a horvátok siitkos táborába, amelyet rettenetesen őriznek, csak éppen a francia újságíró és Akinek gyakran fáj a gyomja, duzzadt, emésztése gyengült, nyelve fehéressárga, étvágya megcsappant, annak a természetes Ferome jexsafi keserűvíz csakhamar szabályozza a székletétét, rendbehozza az emésztését, élénkíti a vérkeringését és jó közérzetet teremt. ________ MAGYARORSZÁG 1939. november 3. szombat jelzi a megállapítások értékfokát. Reméljük, hogy a legközelebbi »szenzációs helyszíni tudósításban« már gullasebek és zsebikosok is fognak szerepelni, valamint Rózsa Sándor betyár és céllövő tréner. ,Jles Jankapuszta nem volna, fel kellene találni. Hága, november 2. A Maasbode írja: A francia biztonsági szolgálat a maga érthetetlen gondatlanságával Európa békéjének szempontjából is rettenetes felelősséget zúdított magára és nagyon sajnálatos, hogy a felelősséget a gyilkosságért egyetlen országra, Magyarországra akarják hárítani. Alig van ország, amelyben nem kovácsolnának összeesküvést más ország ellen, de különösen a Sándor király ellen elkövetett merénylet szálai vezetnek különféle országokba. Miért vádolják tehát Magyarországot ilyen gonosz uszító módon? A választ erre csak az európai politika lehetetlen volta adhatja meg. A Rotterdamsche Courant vezércikkében, ezeket írja: — Ha a jankapusztai tanya nem lenne, fel kellene találni, mert így legalább van hova levezetni a közfigyelmet. Jankapuszta a nagyhatalmak számára rendkívül hasznos, nélkülözhetetlen villámhárító lett és elképzelhető, hogy ha nem volna, milyen zavarban volna Párizs és a kisantant. A magyaroknak széles a háta, ha ilyen dolgokról van szó. Remélhetőleg a Népszövetség gondoskodni fog róla, hogy a magyarok ne érezzék a következményeket. Kétség nem fér hozzá, hogy a Magyarország elleni támadások a kisantant politikai érdekeit szolgálják. Franciaország Pavelicsék kiadatását kérte Rómában Párizs, november 2-A francia kormány a római ügyvivő útján az olasz kormánytól hivatalosan kérte Pavelics dívnak és Kvaterniknek, a Torinóban letartóztatott két horváti emigrátiónak kiadatását. Bécs, november 2. A francia kormány tegnap bécsi követsége útján Persevics ezredes kiadatását kérte az osztrák kormánytól. Berlin, november 2. A Német Távirati Iroda bécsi jelentése szerint az osztrák hatóságok kiadatási kérelmének eleget téve kiadták Jugoszláviáinak Stocklát, a Salzburgban útlevélhamisításért letartóztatott jugoszláv állampolgárt. Stockla kihallgatása alkalmával azt állította, hogy ismeri a marseillei merénylet előzményeit. Mihajlovot nem tartóztatták le Isztanbul. november 2. Mint Ankarából megbízható forrásból jelentik, Mihajlov Iván letartóztatásának külföldön elterjedt híre teljesen alaptalan. Mihajlov változatlanul szabadlábon van, mégpedig saját kívánságával személyi biztonsága érdekében Kaslamuniban tartózkodik. Jesen becsületes horvát emigráns ellen acsarkodik. A nemzetbiztonsági hivatal teljesen önkényesen tartóztatta le ennek a két nem politikai jellegű egyesületnek vezetőségét. Letartóztatások Párizsban Párizs, november 2. A francia hatóságok a marseillei merénylet után letartóztatták a jugoszláv egyetemi hallgatók egyesületének, valamint a párizsi horvát emigránsok egyesületének egész vezetőségét, összesen 15 embert. A baloldali sajtó hevesen tiltakozik az intézkedés ellen, amelyeket semmi komoly gyanúok nem tett indokolttá. Az Oeuvre szerint maga az ügyészség is beismeri, hogy a letartóztatottaknak a marseillei merényletben semilyen szerepük sem volt. Olyan intézkedések alapján tartóztatták le őket, amelyek még a második Császárság intézményeiből erednek és a harmadik köztársaság idején egyszer em alkalmazták azokat. Az Humanité szerint Marchandeau belügyminiszter úgy látszik vissza akarja állítani Párizsban a Bastillet. A francia közbiztonsági hivatal elégtételtakar adni a jugoszláv rendőrség gyűlölködésének. A jugoszláv rendőrség néhány jel Tisza István emlékünnep (A Magyarország tudósítójától.) A régi Lloyd-épület első emeleti nagytermében október 31-én »békebeli« előkelőségek gyűltek össze. A Tisza István Társaskör ünnepelte Tisza István vértanúhalálának tizenhatodik évfordulóját. Mondhatni, mindenki ott volt, aki még él az ország társadalmának egykori vezetői közül és sokan voltak az újak közül is. Az elnöki megnyitóbeszédet Berzeviczy Albert mondotta, aki hangsúlyozta, hogy az idén leleplezett Tiszaszobor felállításával ,a nemzet tanúbizonyságot tett Tisza István történeti jelentősége mellett. Az ünnepi emlékbeszédet Perényi Zsigmond báró mondotta. — »Nehéz viszonyok közt mit bánja a becsületes ember, mi lesz a saját személyével?« — Tisza Istvánnak ezt a mondását vésettük egy emléktáblára. Kevesen tudták, hogy Tisza férfias keménysége mögött milyen meleg szív volt. Ő volt kortársai között legnagyobb önzetlen hazafiságban és a legkisebb emberi hiúságban. Életében, tetteiben sehol sem találjuk, hogy bármire egyéni érdek, vagy egyéni hiúság sarkalta volna. Tisza azért a helyzetért, mely önhibáján kívül állott elő, tényekért, melyeket ellenzet, vállalta a teljes felelősséget. Az önzetlenség magasztos példája ez. Ma már tudjuk, hogy minden erejével küzdött a háború ellen. Mégse védekezett soha még FerencJózsef halála után sem, mikor őt állították oda mint a háború okozóját. Vállalta a népszerűtlenséget, a vértanuságot... Ha a harctéri helyzet jobbra fordult, mindig felemelte szavát a békéért. — Tisza élete nyitott könyv volt, — folytatta Perényi Zsigmond — de nem lapoztak benne. Sokan túlkonzervatívnak és pártembernek tartották, pedig ő a pártpolitikát csak eszköznek tekintette, de féltette ■,nemzetét és népszerű jelszavak kedvéért soha sem volt hajlandó a nemzet érdekeit feláldozni. Tisza élete és vértanú halála ad nekünk hitet, reményt. Neveljünk Tisza Istvánokat, vagy hozzá hasonlókat a magyar hazának.!