Magyarország, 1934. december (41. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-01 / 271. szám
Ma: Végig a kisantant országain ára 10 fillér MAGYARORSZÁG Szerkeszti XLI. évfolyam, 27 I. szám Budapest, 1934. december 1. szombat ZilAHY LAJOS Szerkesztőség és kiadói hivatal telefonszámait 45-5-50 - 57-ig, 46-4-18 Egyetlen fát! Valamikor erdőrengetegek borították Magyarország legnagyobb részét. Száz-százötven évvel ezelőtt is olyan erdőségeink voltak, — azokon a területeken is, amelyek ma puszta, szikes, fátlan síkságok, — hogy egy-egy fa törzséből köbméteres kockákat lehetett kifaragni. Sűrű, áthatolhatatlan erdősávok vonultak végig például a Duna-Tisza közén is, nem beszélve a Bükk, a Bakony, a Mecsek, a Drávaszél irdatlan erdőségeiről. Ma már ezek az őserdők, ezek a pompás bükkösök, tölgyesek eltűntek. és eltűntek velük együtt a hatalmas árterek, amelyeket lecsapoltak s eltűntek az erdők és árterek nyomában azok a földalatti vízerek is, amelyek az Alföld szikes földjét oly áldóan öntözték, mint a Nílus vize Egyiptomot. A következményeket mindnyájan látjuk. Kiveszvén a fa, poxfellegek lepték el a magyar földet s a porban halálos örvényekben terjed a tüdővész. A sziken kiég a gabona s most milliókat költünk arra, hogy ismét termőképessé tegyük. S amikor Trianon elvette a Felvidék, Erdély és Szlavónia erdeit, megkezdődött a nemzet vagyonának jelentős kiuzsorázása, csak azért, mert épületfától, bútorfától fűtőanyagig mindent idegenből kell behoznunk. S ma, a korszerű fűtés idején, a pompás kályhák korában, a kalóriák ismeretében milliók tüzelnek szalmával és trágyával, különösen az Alföld hatalmas, kopár síkságain. Ezen a nemzeti csapáson, ezen a szörnyű s beláthatatlan károkkal járó helyzeten végre segíteni akarnak. Kállay miniszter bejelentette az erdősítés tizenötéves tervét, bejelentette, hogy több mint száznyolcvanezer holdat fogunk betelepíteni. Bizonyos, hogy csak az utánunk következő nemzedékek élvezik majd ennek a nagy tervnek áldásait. S az is bizonyos, hogy e fontos kezdeményezés nyomán fiaink és unokáink betetőzik majd a munkát s visszaadják a hajdan tejjel mézzel folyó Kánaán kincseit, tiszta levegőjét, tápláló esőjét, népe egészségét s meleg tűzhelyét. Hiszen ez a föld valamikor, még nem is oly régen, dús természeti kincsekben bővelkedett! Az utolsó ötven esztendő bűne, hogy ezeket az istenadta természeti kincseket elpocsékoltuk s fiainkra olyan földet hagyunk, amely csak kisértete a réginek. Hollandiában minden újszülött világrajöttekor egy fát kell elültetni. Egyetlen fácskát. Ez nem költséges, nem fáradságos, nem jár semmiféle bürokráciával, adminisztrációval. Kellne kiszámítanunk, hogy hány millió fa lombosodnék ma az országban, hogy milyen pompázó lenne ma a lélekzetszorítóan sivár Alföld, hogy az áldott magyar égbolt, a tűző nap, a suhogó nyári eső mennyi egészséggel, szépséggel, kinccsel ajándékozna meg bennünket kifosztott koldusságunkban! Kell-e elábrándoznunk a csodálatos látványon, mely e szeren csétlen nép szívét indíthatná? S mi kellene ehez? Egyetlen rendelet, egyetlen tollvonás, egyetlen intézkedés: minden újszülött örömére kötelező egy fa elültetése. Akárhol. S akármilyen fáé. S ennél a gondolatnál nem szabad elfelejtenünk a lélektani hatásokat sem. Amikor a gyer(A Magyarország tudósítójától) A Svábhegyi Nagy szálloda I. em. 125. számú szobájából ma délelőtt gyanús zörej hallatszott. Valaki elhaló hangon orvost hívott. A szálloda londinerje hallotta meg először a zajt. Benyitott a szobába és megrendülve hőkölt vissza az elébe táruló szörnyű kép elől. A szoba lakója hatalmas vértócsa közepén, borzalmas sebekkel, nagy konyhakéssel a kezében feküdt az ágyon hálóingben. A pólóing csuromvér volt. A londiner jelentette az esetet a szálloda igazgatóságának, telefonáltak a mentőknek, de mire a mentőorvos megérkezett, az öngyilkos férfi, már halott volt. Rövidesen megérkezett az elegáns szállodába a rendőri bizottság, melynek vezetője vitéz Barsy dr. rendőrkapitány elsősorban az öngyilkos férfi személyazonosságát akarta megállapítani. Előkerült a bejelentőlap, amelynek adatai szerint Sebes László 50 éves esztergomi építési vállalkozó lakott az első emeleti szobában. A rendőrkapitány megkezdte a szokásos kihallgatásokat és egyúttal intézkedett, hívják fel telefonon Esztergomot és próbálják megállapítani az öngyilkos Sebes László egyéb adatait. Mi történt, az istenért?! Az I. emelet 125. számú szoba ajtaját lezárták, a rendőri bizottság a remekáldás oly kétségbeejtően hanyatlik, amikor az emberi élet megbecsülése annyira süllyed, a gyermek érkezésének örömére elültetett fa nevelő hatása redkívüli lenne. Hiszen az a fa magát a gyermeket jelentené, növekedése, ágazása, virágzása az új élet növekedését és virágzárt szobában folytatta munkáját. Egyszerre valaki hevesen kopogott a lezárt szoba ajtaján. — Engedjenek be, kérem, én a rokona vagyok!... — kiáltozott kint valaki az ajtó előtt kétségbeesett hangon. A következő pillanatban betámolygott a szobába egy elengánsan öltözött férfi, akiről később kiderült, hogy Bekény Artúrnak hívják, szőlőbirtokos és az Olasz fasor 17. számú házban lakik. — Kapitány úr, mi történt itt az Istenért?! — És még? A választ nem várta be, meglátta közben az ágyon fekvő halott embert. A szőlőbirtokos zokogni kezdett és elcsukló haragon fordult a rendőrtiszthez. — A sógorom... Ma reggel levelet küldött nekem, amelyben bejelentette, hogy öngyilkos lesz... Rögtön iderohantam, de sajnos, elkéstem már. Az öngyilkos rokonának jelentkezésével váratlanul megváltozott a komor dráma képe: kiderült, hogy a halott nem Sebes László esztergomi építési vállalkozó, hanem Schwimmer Leó 52 éves volt malomigazgató, akinek neve két esztendővel ezelőtt, egy nagy bűnüggyel kapcsolatban sokáig szerepelt a nyilvánosság előtt. A szerencsétlen ember álnevet használt a szállodában, álnéven jelentette be magát és álnéven halt meg. zását, gyümölcse, árnyéka az új ember gyümölcsöző munkáját. Ötven év mulasztását kell jóvátennünk. Ehez első lépésnek jó a miniszter terve. De már ma, azonnal tovább mehetnénk egy jelentős lépéssel, ha elrendelnénk, hogy mindenki ültessen egy fát, egyetlen fát! A múlt két esztendővel ezelőtt, 1932 nyarán nagy feltűnést keltett mindenfelé Schwimmer Leónak, a Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt ismert igazgatójának sikkasztási bűnügye. Az igazgató, aki egyike volt a malomszakma legtehetségesebb és legnépszerűbb vezetőjének, négy esztendőn keresztül rendszeresen megkárosította vállalatát és a részvénytársaság könyveinek meghamisításával mintegy 200.000 pengőt sikkasztott. Hirtelen elrendelt rovancsolás leplezte le az igazgató bűnös üzelmeit. A rendőrség letartóztatta és rövidesen már főtárgyalást tartottak az ügyében: a bíróság kétévi és 8 hónapi börtönre ítélte. A bűnügynek volt egy drámai mellékhajtása is. A malom egyik vezetője, Delikát Sándor főtisztviselő, aki ártatlanul keveredett az igazgató sikkasztásaiba, végső elkeseredésében öngyilkosságot kísérelt meg Mester ucca 55. számú házban levő lakásán, megmérgezte magát. Mentők vitték kórházba a szégyen elől menekülő főtisztviselőt. Az orvosik megmentették az életnek. Felgyógyulása után elhagyta Magyarországot, Párizsba ment új életet kezdeni. - - . . . Időközben jogerőssé vált a malomigazgató büntetése. Schwimmer Leó jelentkezett az ügyészségen és még- öt évre visszamenőleg átvizsgálják a TESz könyvekt Schwimmer Leó volt malomigazgató a svábhegyi nagyszálló öngyilkosa Konyhakéssel borzalmas szúrásokat ejtett magán és meghalt a hányatott életű volt igazgató . Álnevek és búcsúlevelek