Magyarország, 1934. december (41. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-01 / 271. szám

1934. december 1. szombat MAGYARORSZAO ■IMIII— I ■ I g| mii 111 II llllllll Ilii3 A FÖLD ÉS AZ EMBER Irta: Móricz Zsigmond Móricz Zsigmond három cikkben foglalkozik a telepítési cikksoroza­tunkban kifejtett gondolatokkal. n. Nem elég a földet átadni a munkás­nak: a munkást olyan szellemi nívóra kell emelni, hogy a földjéből a maxi­mális terméseredményt tudja kihozni. A földmívelést a piac irányítja. A földmíves hiába produkál olyan ter­ményt, amit nem tud azonnal értéke­síteni. Pedig a föld hullámos síkja rétegenként változik s tekintetbe kell venni a termelésnél magát a földet is, mire alkalmas. így történt, hogy a futóhomok évszázadokon átka volt a földmívesnek, mert a futóhomok al­kalmatlan volt arra, amire a jó tele­­vény fekete humusz alkalmas: a szem­termelésre. A homokbuckákon hiába kínlódott a gazda, nem tudta a búzát megteremni s a rozs, a homoknak ré­gebben egyetlen megkötője is csak soványan lengedezett a hant felett. És íme Kecskemét az utolsó félszázad alatt valósággal Kánaáimá változott, mihelyt megszerveződött­­ kereskede­lem, mely a gyorsan romló kertgazda­sági termékeket villámgyorsan jut­tatta el a fogyasztóhoz. A homok pe­dig kertgazdaságra arálnytalanul al­kalmasabb, mint a fekete föld. Az országnak tehát, mely az egész lakosság legfőbb őre és irányítója, arra kell törekedni, hogy a földmí­­vességnek alkalmat és módot nyújt­son a kvalifikáltabb földmívelésre. Egyszerre csak kiderült, hogy a ma­gyar sárga homok valósággal kincs­tár. Epret, salátát, kararábét, zellert s számtalan kertészeti cikket csak úgy önt magából. Azonfelül szőlőt és gyümölcsöt. S ezzel együtt baromfit, mely hirtelen a mellékterményből elsőrendű produktummá vált. Most tehát csak arra kell törekedni, hogy mindezek a cikkek minőségben elsőrendűek legyenek s menniységben megfelelőek, így a közvetítőkereske­delem kellő alapot s terrénumot kap­jon, hogy exportra irányulhasson. Az eredmény egyes területeken ki­váló s kormányzati irányítás nélkül létre is jött egy magasabb földműve­lés, mely évről-évre jobban hódít. Ott vannak a nagykőrösi mezők, ahol már az utolsó években sok száz hol­dat ültetnek tele paradicsommal s ezt részint nyers állapotban, részint helyi gyárakban feldolgozva szállít­hatják a külföldre. A mai gazdaság útja az, hogy egyre több földterüle­tet hódít el a kertészet az őstermé­nyek elől. Ahol a föld kertészeti cé­lokra alkalmas, ott a búzatermelés rohamosan adja át a helyet a kerti ásónak. A földmíves lakosságnak tehát első jóltevője az, aki a földet kezébe adja, második az, aki megtanítja az új utakra. Szervezet és szervezkedés nélkül ma már lehetetlen a gazdának helyt­­állania a felfokozott nemzeti felada­tok között. Szervezkedésre azonban csak most indul a népünk. Jászbe­rényben az idén állították fel a gaz­dák maguk közt az első tejszövetke­­zetet. Mit csináljon a fölösleges ter­ményével a falusi és tanyai gazda, ha nincs biztos felvevő?... Ahol csak né­hány gyümölcsfa van, ott az alma a padláson rothad. De a nagy gyümölcs­termelő falvakban már három alma­fából többet tud pénzelni a szegény ember, mint egy hold föld búzatermé­séből. Be kell tehát kapcsolódni a világcirkulációba, a nemzetközi szük­ségletekbe a termelésnél, ezt azonban maga erejéből a kisember elérni nem tudja. E pillanatban a fiatal magyar gyü­mölcstermelésnek olyan óriási és végzetes veszedelme van, mint a múlt század végén a szőlőművelésnél a filokszera volt. A pajzstetű ez a mindent elérő és tönkretevő kór. Azonnal és gyorsan segíteni kell, kü­lönben elvész a gyermek. Meghal a nemzetgazdaságnak egy új és erőtel­jes ága. A kormányzat felismerte a vesze­delmet,­­ nem volt nehéz felismerni, mert a határon megállítják a vagont és nem ereszti be egy ország sem azt a gyümölcsszállítmányt, melyben csak egy pajzstetűt is találnak. Ki­adtak tehát egy rendeletet, mely megtiltja, hogy a gazda a saját gyü­mölcsfaalanyát egyik határból a má­sikba szállíthassa. Ma csak hatósági­lag ellenőrzött gyümölcsfaiskolák szállíthatnak gyümölcsfacsemetét. Amilyen szükséges és egészséges első pillanatra ez a rendelkezés, kö­vetkezményeiben annyira végzetes.­­ Ennek következménye lett óriási gyümölcsfa-alany kivitelünknek az egyik napról a másikra való megszű­nése. Újszegeden kétségbeesve jajgat­nak a kisgazdák, mert millió példá­nyokra menő kivitelük teljesen meg­szűnt. Kénytelenek az utolsó két­­három évben kivágni a sokszáz hold­ra menő gyümölcsfa-iskolákat, me­lyeket különösen Németországba szállítottak, ahol a magyar gyümölcs­csemetét kedvelték s most újra eke alá kell venniök a földet, hogy vala­miképpen legalább az adót be tudják hozni belőle. Nem elég tehát a tiltó rendelkezés: a kormányzatnak segítő és gyógyító kezet kell nyújtania. Nem elég kivágni a fertőzött fák ezredeit, meg kell azo­kat menteni, a gazdákkal együtt, akik éjt-napot és véres verejtéket fektettek bele. Szegeden a gyümölcskertek meg­mentésére azonnal szakembereket kel­lett volna beállítani, akik a gazdákkal karöltve mindent elkövessenek, állami segítséggel, a pajzstetű kiirtására, hogy a forgalom lehetőleg meg ne szűnjön s a termelés folytonossága biztosítva legyen. Itt van másik példának a szesz­főzés kérdése. El kell hinnünk, hogy az állam könnyebben tud gazdálkodni a szesz­­kartel segítségével, mely nagy tömeg­ben dolgozik, tehát az államnak köny­­nyen tud nagy jövedelmet biztosítani. Ennek azonban az lett a következ­ménye, hogy a kisgazda képtelen megbirkózni a szilva- és gyümölcster­méssel. Csak annyi haszna lehet be­lőle, ha a szilváját nyers állapotban el tudja adni a kereskedőnek. Mivel azonban a szilvának csak a legelső minőségét lehet eladni, ott marad a nyakán a silány tömeg, amelyet kénytelen elhullatni és semmibe ven­ni. De gyakran még az első minőségét sem adhatja el, ilyenkor ezer s ezer vágón pusztul el és lesz semmivé, mert nem főzheti ki szesszé. A főzési illetékek oly magasak, s annyira ne­hézkesek, hogy nem érdemes erőt s munkát vesztegetni rá, a gazda ké­szen megveheti a szeszt annyiért, amennyibe neki kerül. Az állam gazdálkodásának arra kell Mindazon mérgezési eseteit leküzdésénél, melyeket romlott ételek okoznak - tehát főleg hús­­mérgezés vagy gombamérgezés előfordulásakor - a gyorsan ható természetes Ferenc József keserűvíz azonnali használata rendkívül fontos segédeszköz. Híres orvostudományi könyvekben felemlítik azt is, hogy a Ferenc József víz ólommérgezésnél, mint specifikus ellenszer, teljes mértékben beválik. tmaam A ROYAL szálloda TÉLIKERTJÉBEN december hó 1-től minden délután és este Jan & Patrick Hofffmann a kontinens isgg jobb társs-zen­ekara vendégszerepei Polgári éttermi és kávéházi árak Zenetányér nincs. Százalékos borravalórendszer lene gondolnia, hogy az adófizető kisember képes legyen saját keserves termését értékké változtatni. Számtalan ilyen példa van: itt van most, mint legaktuálisabb a baromfi­piac kérdése. Néhány nagykereskedő exportcég az utolsó évtizedben a magyar baromfit egész Európában elsőrendű cikké emelte. Most egyre többet tárgyalnak arról, hogy a baromfikereskedelmet ki kell venni a kereskedők kezéből és államilag szervezni meg az exportot. Ahelyett, hogy örülnének, hogy ki­alakult a baromfikivitel, mely anél­kül is a legnagyobb veszedelmekkel küzd. Az idén, éppen a mai napok­ban, a londoni piacon megbukott a puska-export, mely a legnagyobb ki­viteli águnk. (Baromfiból többet vesz be külkereskedelmünk, mint búzából az utolsó években.) Odakint azonban nagy konkurren­­ciát kaptunk, a jugoszláv és olasz ba­romfi s az izlandi a londoni piacot elhalmozta, úgy hogy a harmadévivel szemben, tavaly már huszonötszáza­lékos veszteséget szenvedett az ár s tavaly óta újabb huszonöt százalékot. Még két év előtt a puska kilója egy pengőtől egynegyvenig terjedt, ma már csak hatvan fillérért vehetik át a kistermelőtől s még ez is kockán fo­rog, éppen most azon a ponton van, hogy be kell szüntetni a vásárlást. A Dunántúl és a felső vármegyék puska­­mennyisége még egyáltalán felvásá­­rolatlan. A kormányzatnak legelső feladata ezekben a nehéz napokban az, hogy kitalálja, mivel jöhet a kereskedelem­nek segítségére, hogy azzal karöltve megmentse és elhelyezze a kisgazda­tömeg óriás értéket képviselő termé­nyét. Isten ments, hogy valaki azt mond­ja, hogy nem az az első feladat, hogy a nagy aránytalanságokat megszün­tesse. Ott vannak a nagy embermeden­cék, a munkásproletariátus szédületes halmai az Alföld nagy proletárközsé­geiben: ezeket földhöz kell juttatni minél előbb s minden áron, hogy az emberi munkaerő, minden nemzeti ér­ték között a legbecsesebb, a maga munkahelyéhez jusson, de ezzel egy­idejűleg azonnal menteni kell a meg­levőt és ettől függetlenül segítségére kell menni annak a kicsinek, ami már megvan és munkában áll. Aki megtanítja a földmívest arra, hogy a házát talajvízmentesen építse, az éppen olyan jóltevője a nemzet életének, mint az, aki földet ad neki. (Jászberényben rémülten láttam, hogy majdnem minden ház vizesfalú ebben a kezdődő télben. Egy kétholdas kis­gazdával beszéltem, aki elmondta, hogy bizonyos talajon a gyerekek mind meghalnak és a felnőttek is mind soványak és aszottak.­ Számtalan feladat vár egy körülte­kintő kormányzatra s sajnos, a kor­mányzat is éppen olyan kezdetleges stádiumban van, mint a földművelés és maga a földeloszlás kérdése.­­ Hálásnak kell lenni a Magyaror­­szág­nak, hogy helyet adott a Kerek Mihály kitűnő tanulmányának, mely a magyar sajtóban talán első eset, hogy ily nyíltan, tudományos higgadtság­gal és körültekintő gondossággal tár­gyalja le ezt a kérdést, de ezzel egy­úttal ki kell bányászni a többi felada­tot is, melyek a nemzet jövőjének megépítésére irányulnak. Gömbös és Kánya tájékoztatást ad Géniről a külügyi bizottságban (A Magyarország tudósítójától.) A képviselőn­z ma délután folytatja az erdőtörvényjavaslat részletes vitáját. Valószínű, hogy a mai ülésen be is fejezik a részletes tárgyalást. Ezen­kívül kisebb jelentőségű nemzetközi egyezmények és mentelmi ügyek szerepelnek a napirenden. Holnap délelőtt 11 órakor lesz a külügyi bizottság ülése. Az ülésen, amelyet Farkas Tibor és Rassay kérésére hívott össze Walkó Lajos, a bizottság elnöke, Gömbös Gyula mi­niszterelnök és Kánya Kálmán kül­ügyminiszter tájékoztatja a képvise­lőket a külpolitikai helyzetről, külö­nös tekintettel a jugoszláv panaszra. A tájékoztatás elé természetesen nagy érdeklődéssel néznek. A képviselőház a jövő héten nem tart ülést. Csütörtökre esik ugyanis Horthy Miklós kormányzó névnapja és a parlament ezen a napon nem szo­kott ülésezni. Szombaton pedig ünnep van. Tárgyalási anyaga különben sincs a képviselőháznak. Értesülésünk szerint a kormány karácsony előtt már nem is fog nagyobb jelentőségű törvényjavaslatot benyújtani. A legközelebbi ülést december 11-re hívják össze. Három-négy napon fog ülésezni a képviselőház, hogy letár­gyalja az előtte fekvő kisebb javasla­tokat. Valószínűnek tartják, hogy 12-e tá­ján a felsőházat is összehívják. A felsőház előreláthatólag két-három nap alatt végez a képviselőház által már elfogadott törvényjavaslatokkal. Politikai körökben arra számítanak, hogy bár 15-én már megkezdődhetne a képviselőház karácsonyi szünete, 20-ra még összehívnak formális ülést a felsőház üzenetének átvétele céljá­ból és mint már jelentettük, hír sze­rint ezen a 20-i formális ülésen fogja Gömbös Gyula miniszterelnök a vá­lasztójogi törvényjavaslatot a képvi­selőház elé terjeszteni. A SÍ IBHST-WJZEUS AUÜCIÓI SHgr PUDA-PF.ST.VI.. NAOYMrzÖ UCCA A hiéchii tagéii régi műtárgyai valamit egyéb műtárgyak és bútorok kerülnek eladásra KIÁLLÍTÁS: 1934 december 2-től 9-ig, délelőtt 9-től délután 5-ig AUKCIÓI 1934 december 10-től naponta délután 1 4-től

Next