Magyarország, 1935. január (42. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

V­­ Arany Hogy fog éjjel sikoltani a kopasz, kis szilveszteri malac. Meleg van, a zene szól, az egész éjszaka csupa lámpafény. Az öröm gőzében így ünnepli a világ az új esztendőt. Az Új Esztendőt, amely éppen most szü­letett. Édes kisbaba, csupa kövérség és vidámság. Az ember mégis retteg­ve nézi, ahogy bölcsőjében rúgkapál. Hiszen a másik is így kezdte, az El­múlt Esztendő. Az is ilyen kövér és sima volt, ilyen mosolygós, amikor a­­világra született tavaly az akkori ma­lacvisítás jelére. Ilyen kövér volt, ilyen sima volt, ilyen ragyogó. És, ímti, mi lett belőle ! Milyen sötét bo­szorkány. Sötét boszorkány, agyaras, hegyes fülű és zöld szemű, teli sörtés szemölccsel. Pusztulj már, m­egvénült év!­elepülj el denevérszárnyaidon! És te, fiatal esztendő, maradj amilyen­nek most mutatod magad! Gyó­gyítsd meg vidámsággal és sze­rencsével a sebeket, amelyeket elődöd alatt kaptunk. És ha majd a bölcső­ből kidv­e, izmos ifjúvá serdültél, karoddal a szivedés és .*uiUw f m­int né'i f»: fairól. I Oh, nehéz az ilyet újévi fohász. Annyiszor elmondották már, szinte lehetetlenség új hangot ütni meg elhasznált billentyűin, amely szakadatlanul ugyanazt a nótát nye­­kergi, akár egy ósdi verkli. Nem is kísérletezünk tehát vele, va­g­y új melódiát találjunk a sok­­millió­ végi dallam után. Beérjük egy kipróbál­t újévi beköszöntővel. Elérjük az olvasót keresse meg lapunkban Arany János Alkalmi verse­ ét. Kincs hozzáfűznivalónk,, a bájos köl­temény kifejezi mindazt a jókíván­ságot, amelyet csak összegyűjthet egy bölcs és találékony kalendárium. A világ épülete nagyjában nem igen változik. Néhol elkopik egy freskó, letörik egy oszlopdísz, vala­melyik falán új ajtót törnek, a kü­szöb lesüllyed, a plafont új gerendá­­zattal kell alátámasztani. De a ház szerkezete marad a régi. Ahogy a vá­gyak és az álmok a régiek maradnak. »Olcsó legyen a kenyér, — A gabo­na áros. — Jól fizesse a tinót — S nyerjen a mészáros.« Mily modern program ez. Most sem mondanak mást a politikai gyű­léseken. Pedig hány évtizede írta ezt a kis strófát Arány.-, És csak meg kell nézni jobban, min­denre van kadencia az­­'Alkalmi versi­ben. Elfér benne Ford prosperitás utáni vágya, hangot kap a békés pol­gár akarata, aki nem szereti a revol­ver dörrenését és irtózik a rémes me­sétől , hogy törnek rá a rablók fényes nappal egy belvárosi bankra. Igen, e szép versben együtt van mindaz, amit az új esztendő alkalmá­ból kívánni szokás. De nem... Mégis van még valami, amit szeretnénk hoz­zákívánni magyar testvéreinknek. Kívánjuk és akarjuk, hogy a ma­gyar szem még hosszú évszázadokig úgy gyönyörködhessék az »Alkalmi \ A, I / i . fw I , • • ■, i ' ] f * *. i v Ára 10 fillér MAGYARORSZÁG XLII. évfolyam, 1. szám Szerkeszti r-pr . Szerkesztőség és kiadó-EJTÍÍSÍ ZILAHY LAJOS ^(^4 «t/,‘ Megkerült a gyilkos bankrablók autója Kelenföldön elhagyták a kocsit és megszöktek Támadás és várt lövöldözés a Kereskedelmi Bank szabad'’ téri f­iókjában — agyonlőtték a pénztárost ...­­ ér r súlyos s• ~ ~ •• •••* ^ " operának " Hajsza a banditák és egy szőke nő után (A Magyarország tudósítójától.) A rémület ült ma orgiát délelőtt tíz­ óra tájban a Szabadság téren, két elszállt bandita revolverrel berontott a Pestii Magyar Kereskedelmi Bank szabad-­­­ságtéri fiókjának Vécsey uccai bejá­ratán, lövöldözni kezdtek, ki akarták rabolni a bankot, de amikorr egy bá­tor ember revolvert rántott elő és kétszer rájuk lőtt, elmenekültek. De maguk után hagytak két halottat és három súlyos sebesültet. Ez a ma dél­előtti amerikai méretű véres bank­rablási kísérlet megdöbbentő mér­lege. Fel a kezekkel? Délelőtt háromnegyed tíz órakor történt. A Kereskedelmi Bank sza­badságtéri fiókjában zavartalanul folyt a munka. Több ügyfél tartóz­kodott a bank helyiségében, a pénz­tárfülke előtt éppen pénzt számolt a Gyermekvédő Liga főkönyvelőjének kezébe a bank 54 esztendős főpénz­tárosa, Jóljárt Géza. Többen vára­koztak a pénztárfülke előtti padon és a keskeny bankhelyiség mási­k ol­dalán is. Egyszerre kicsapódott a bank Vécsey viccára nyíló ajtaja. Két férfi rontott be az ajtón, revolverrel a kezükben és felharsant a vészt­­jósló kiáltás:­­— Fel a kezekkel! Meg sem várták, amíg a bank tiszt­viselői engedelmeskednek a felszólí­tásnak, már több lövést adtak le. Egyikük a pénztárfülke felé lőtt, a másik vaktába lövöldözött. A bank tisztviselői rémülten mene­kültek, ki merre látott. Braun Imre cégvezető kiugrott a hátsó ajtón. Eg­yik-másik tisztviselő az asztalok miatt keresett menedéket. Wirrth Fri­gyes tisztviselő­ mozdulatlanul nézett far­kasszemet a lövöldöző banditákkal, néhány lépésnyire tőle kollégája, Rét­h­ Imre div tisztviselő fájdalmasan fel­kiáltott, egy nő sikoltozni kezdett. A pánik percei voltak... Banditaroham öt pénztárfülke ellen Az egyik bandita revolverét maga­­előtt tartva, a pénztárfülke felé ro­f­­lant.­Látta a sok bankjegyet a fülke ablakának márványlapján és a nyitott Wertheim-szekrény polcain. Vadig rá­vetette magát a pénztárfülkére, fel­ugrott az ablakot védő rácsra, így akarta átvetni magát a pénztárfülke nyitott tetejű üvegfalán. Preccsenés hallatszott, a rács leszakadt s a ban­dita a padlóra zuhant. Ebben a pilla­natban vitéz Szalay Miklós, az Orszá­gos Gyermekvédő Liga főkönyvelője, aki közben már észrevétlenül kivette hátsózsebéből Browning-revolverét, ráfogta a padlóról közben felugró banditára és egymásután két lövést adot le. Hogy ezután mi történt, azt most még —­­ az események lázas izgalmá­ban és az egymásnak ellentmondó ta­núvallomások zűrzavarában — nem látja tisztán a rendőrség. A váratlan ellenállásra találó banditák megijed­tek, most már csak a menekülésre volt gondjuk, megfordultak és előretartott revolverrel a kezükben, kirohantak az uccára. Egy autó elrobog..* Akkor már egy holttest feküdt ke­­resztben a bank bejáratának küszö­bén. Ezen a holttesten­ ugráltak ke­resztül a menekülő banditák. És kint a Vécsey uccában, majd a Szabadság téren tovább folytatódott a szörnyű színjáték. Egy autó várakozott a Vé­­csey ucca 1. számú ház előtt, szettben a bank bejáratával. Vászontetős, szírí­tott Steyr kocsi. Sofőr­e látta, h­ogy menekülni kell, elindította a motort. A banditák felugráltak az autókra. Még leadtak két lövést a feléjük tartó Farkas Árpád parkőrre, azután vadul elszáguldott a banditák autója a Honvéd utcán keresztül... Nem tud­ják merre, hová. vers«-nek nevezett finom ékszerben, ahogyan ma gyönyörködik. Akarjuk, hogy a magyar fül számára az Arany Jánosi sorok édes zenéje örök marad­jon. Hogy örök maradjon a lélek, ame­lyen a magyar szellemiség lángja táp­lálkozik. Ezt kívánjuk. Mert ha e lélek él, amelynek léte a nyelvéhez való ra­gaszkodás — a nemzet nem pusztul­hat el. Nem pusztulhat el, sem itt bent, sem odakint, túl a határokon, ahol millió meg millió magyar él el­szakítva tőlünk vámokkal és sorom­pókkal. És mégis együtt velünk a ma­gyar nyelv anyaszentegyházában. A magyar nyelv. Arany János szép versének szimbólumán keresztül még egyszer kívánjuk, hogy minden test­vérünkben örök maradjon a ragasz­kodás a nyelvünkhöz, amelynek fej­lődése vagy pusztulása egész nemze­tünk fejlődését vagy pusztulását je­lenti. . ▲1 ­j

Next