Magyarország, 1935. június (42. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

­ Friss robogó alatt Új fordulat történt a Nemzeti Szín­ház életében. Voinovich Géza kor­mánybiztos lemondott, hogy átadja helyét az újonnan kinevezett igazga­tónak, aki Németh Antal, eddig a rá­dió dramaturg-főrendezője, egyenesen a színház számára képzett szakember — és még nincs is harminchárom éves, tehát a személye, legalább amint az életkora mutatja, őszinte reform-ígéretet jelent a Nemzeti Színház sorsára vonatkozólag. Voinovich a szezon végén vált meg a színház vezetésétől. Ebben van va­lami tapintat. Nincs zavar. Az egész nyári szünet az utód rendelkezésére áll, a szervezés dolgaiban. Nem lehet elvitatni, hogy ami a tapintatot illeti, Voinovich másféléves »uralko­­dása« mintaszerű volt. A máskor olyan viharos színház falai közt nem igen voltak nagy afférok. Simán in­téződött el minden dolog. A »beteg« talán könnyebben érezte magát egy kicsit, mint régebben. De az állapota romlott tovább. A színház bürokra­tikus szervei tovább ették a művészi részt. Szemre nézve — különösen ami a reprizek és premierek számát illeti — valóban óriási a Nemzeti tavalyi munkateljesítménye. Csakhogy saj­nos, kissé »hivatalszerű« volt ez a tel­jesítmény. Az »»üzem« nagyon jóindulatú volt- Próbált eleget tenni mindenfelé. Az egyik irányba a vaskalaposságával, a tömeg felé filléres áraival. Közben pe­dig lassacskán vonült tovább. Most váratlanul új lobogó került a »Nemzeti« ormára. Nem lehet elég­gé méltányolni a kultuszminiszter bátorságát, hogy harminchároméves fiatalembert mert kinevezni az or­szág első színházának élére. Ez bá­tor gondolatnak látszik. Nemcsak mert a fiatalságban erő van, hanem mert »kegyetlenség« is van a fiatal­ságban. Ebben az esetben pedig rendkívüli szükség van egy kis ifjúi kegyetlenségre. Az új direktor személyét illetőleg eddig nem sok adat áll rendelkezé­sünkre. De ezek az adatok biztatóak. Néhány finom esztétikai munka. Szorgalmas tanulóévek külföldön és egy gyakorlati szezon a magyar vi­déken. Most már csak arról van szó, hogy lesz-e ereje az új igazgatónak helyt áll­a­ni nehéz pozíciójában a felülről jövő nyomásnak és az alulról ható fúrási műveleteknek! Lesz-e ereje hozzá, hogy lecsagálja mindenütt a vadvizeket és kiirtsa a sást, hogy elő­tűnjön a tó régi tükre. Mert az vitán felül áll, hogy itt nem lehet célt érni apró módosításokkal, itt újjá kell épí­teni mindent. Friss művészi erőket és új írói szel­lemet kell bocsátani a Nemzeti falai közé. Amiben azonban nem azt gondoljuk, hogy Németh Antal valami »forra­­dalmi« színházzá alakítsa át a Nem­zetit. Minden nemzet első állami szín­háza természeténél fogva őre a tradí­cióknak. Kell is, hogy az legyen. De lehet e szép tradíciókat modern­eni­ "^^Ára 10 fillér MAGYARORSZÁG XLII. évfolyam, 124. szám Szerkeszti Szerkesztőség és Kiadó• Budapest, 1935. „ EV V V A W I­ C hivatal telefonszámláit június 1. szombat Z I L A ÉI Y LAJOS 45-5-50 - 57-ig, 46-4-18 kaeszközökkel fentartani. És kell, hogy a szép, régi palotá­nak legyen egy frissen épült traktusa, amelyben már a jelennek, sőt talán kissé a jövőnek szellemi fénye ragyog. Hiszen a »Nemzeti Színház« alapjá­ban véve merészebben kísérletezhetne minden más színházi vállalkozásnál, éppen azért, mert nem »vállalkozás.« íme, ebben látjuk Németh Antal kül­detésének teljességét. Ápolja a múl­tat azzal a gyöngédséggel és figyelem­mel, amellyel egy művelt szellemnek kell szeretni és érteni a hagyományok szépségét. És keresse a jelen tehetsé­geit azzal az erőfeszítéssel, amellyel egy »ifjú magyar« tartozik kortársai­nak és nemzete jövendőjének. . Beszélgetés a Nemzeti új igazgatójával! Teljhatalmat kér Bouisson is, az új francia miniszterelnök Ma délutára megalakítja a frankvédő kormányát a 21 éves dezignált kormányfő Tűzzel-vassal a franküzérek ellen — nem lesz devalváció — Flandin drámai csatavesztése a képviselőházban Párizs. május 31. (A Magyarország külön tudósítóiá­tól.) Fernand Bouisson kamarai elnök lett a kiszemelt miniszterelnök. Az az általános bizalom, amellyel a kép­viselőház többsége irányában visel­tetik, tette számára lehetővé, hogy a legsimábban tárgyalhasson az egy­mással legélesebb ellentétben álló po­litikai pártokkal és hihetetlenül rövid idő alatt eredményt érjen el. Megtörtént az a páratlanul álló eset, hogy Bouissont tulajdonképpen nem az államfő, hanem a politikusok szemelték ki a kormány élére, nem a köztársaság elnöke,, hanem a számba jövő pártok döntő tényezői kérték fel, hogy alakítson kormányt. De annak tudatában, hogy a köztársaság elnö­kének is teljes bizalmát bírja, elég jogcím volt a képviselőház elnöké­nek, hogy megkezdje tárgyalásait a kabinetalakítás körül. A tanácskozások reggel fél öt óráig tartottak, de természetesen egyik részt sem kötelezték véglegesen, mert Bouissonnak még nem volt a köztár­saság elnökétől kormányalakításra szóló megbízása. Délelőtt kilenc­­ óra­kor azután az Elysée palotába ment és beszámolt Lebrun elnöknek az ed­digi tárgyalásokról. Mikor aztán az államfő romja szerint is megkérte a kormányalakításra, ki akart előle térni és maga helyett Lávait ajánlotta miniszterelnöknek. Erre az államfő érintkezésbe lépett a lemondott al­ügyminiszterrel, de ő a leghatározot­tabban visszautasította a megtisztelő feladatot s egyedüli megoldásnak azt jelölte meg, ha Bouisson alakít kabi­netet. Ilyen előzmények után Bouisson engedett a reá gyakorolt morális és politikai nyomásnak, különösen mi­kor az államfő hivatkozott az ő fele­lősségérzetére. Elfogadta tehát a megbízást és nyomban hozzálátott munkatársainak kiválogatásához. Előbb azonban a Hotel Matignonba ment, hogy udvariasságból látogatást tegyen a beteg miniszterelnöknél s egyben tájékozódjék nála. A minisz­terelnöktől jövet Bouisson megláto­gatta Jeanneneyt, a szenátus elnö­két, m­ajd délelőtt tizenegy órakor Jammy­ Sch­midt radikális képviselő­vel együtt a Bourbon-palotába sie­tett, hogy egyes pártvezérekkel tár­gyaljon. A sajtó képviselőinek azt mondta Bouisson, hogy csak fenntartással fo­­gadta el a kormányalakításra szóló megbízást, véglegeset még maga sem tud. Közvetlenül azután kötelező ígéretet kapott Herriot-tól, hogy, kész az új kormányban tárcát vállal­ni és Cailleaux, a szenátus pénzügyi­ bizottságának elnöke szintén biztosí­totta erről Bouissont. Politikai kö­­rökben beszélik, hogy Petain tábor­nagynak is miniszteri tárcát ajánlott fel a kiszemelt miniszterelnök, de a marsall rövid gondolkozási idő után, amelyet Bouissontól kért, tagadó vá­laszt adott. Louis Marin azonban haj­­lan­dó miniszteri tárcát vállalni. Az újszocialisták Deut képviselőt jelölik ki a párt megbízásából a kabi­netbe, akinek a közoktatásügyi tárca jutna, viszont Man­dei légügyi minisz­ter lesz az új kormányban, mert De­­nain tábornok nem hajlandó megtar­tani a légügyi miniszterséget. " lt Bouisson a fasiszták ellen Lávairól sokféle hírt terjesztettek, azt állították, hogy nem akar részt venni még a kabinetben, de az első délutáni órákban véglegesen elvált, hogy megmarad a külügyminiszté­rium élén, aminél jobb bizonyság nem kell arra, hogy Franciaország külpolitikai iránya nem fog változni. A kamara elnöki, szobájában egymás-­­nak adják a kilincset a politikusok, akiknek Bouisson miniszteri tárcát kínál és telefonon s­­űrűn tárgyal azokkal a politikusokkal, akiket munkatársaiul szeretne megnyerni. Fogadta Delvos képviselőt, a radiká­lis szocialista párt kamarai frakció­jának vezérét, majd mégegyszer ta­nácskozott Herriot-val és különösei­

Next