Magyarország, 1935. július (42. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-02 / 147. szám

XLll. évfolyam, 147. szám Budapest, 1935. július 2- kedd Szerkeszti ZILAHY LAJOS ! Ára 1® fillér MAGYARORSZÁG Szerkesztőség és kiadó­­hivatal telefonszámláit 45-5-50 — 57-ig, 46-4-18 Deputáció A csongrádi kormánybiztos-főispán karddal vágta le a fejét a deputációk­­nak. Rendeletet adott ki, hogy ezen­túl az ő hivatalában csukott ajtó fo­gadja a küldöttségjárásokat. _ Tetszik nekünk ez a rendelkezés. ^^Mert örülni tudunk minden olyan ^■mozdulatnak, amely a magyar fa tér- Hpzsét befutó láncokat és folyondárokat­­ könyörtelenül letépi. Mert ezek a kar­­t vastagságnyira megnőtt élősdi növé­nyek befonják és megfojtják a fa éle­tét. Isten veled deputáció. Isten veled jóillatú tepertőspogácsa és torok­­bizsergető arany szilvórium vagy ezüst törkölypálinka, amely a vidéki deputációk alkalmával mindig kijárt a »­közügyben« lépegető kisuvickolt csizmák tulajdonosainak és a tükör előtt betanult sallangos szép orá­­cióknak. Mi nem féltjük a demokrácia igazi lényegét a deputációk halálától. Igaza van Kozma Györgynek, ami­kor azt mondja, hogy a deputáció egy letűnt kor visszamaradt cifra­­ami sehogy sem.. .egyeztethető ■ össze a mai kor gyorsabb ütemével.­­ A deputációt sohase vették túlságo­ I­­san komolyan se alulról, se felülről. • Alulról a nemes küldöttség tagjait alig mozgatta egyéb buzgalom, mint hogy végre ők is elmondhassák, hogy leparoláztak a főispánnal vagy a mi­niszterrel. Felülről pedig az a bizo-8 béka Trolt, amit le kellett nyelni, ittséget nem fogadni, — hüh­ ez­i szentségtörés lett volna a 3le szemben. Éppen ezért tetszik , a csongrádi főispán rendelete­­inkbe jut a jókedvű, tréfacsináló íki képviselő, aki évekkel ezelőtt iszterrel akart beszélni. De a szer valami sürgős ügyben él­­t, a titkár meg sem merte mend­i kint várakozó deputációs atya­fiaknak, hogy hiába utaztak fel a leg­­döcögőbb vicinálison. — Engedd be őket és mondd nekik, hogy én vagyok a miniszter, majd miniszteri képet vágok! — mondta az ellenzéki képviselő. Így is történt. Előállt a deputáció, elhangzott a beszéd, amelyben csak úgy hemzsegett a sok szóvirág és utána a »miniszter­­úr« olyan választ adott, ami a deputáció tagjainak legmerészebb álmait is felülmúlta. Mert n őnagyméltósága dupla annyit ígért, mint amennyit a küldöttség kért, megtoldva ama bizonyos füvek­kel és fákkal. Az atyafiak sugárzó arccal mentek vissza a falujukba, mert ha ilyen jó­szívű ember a miniszter, akkor nem­csak a falu, hanem az egész ország szénája is rendben van. A világ kereke forgott tovább, a deputációnak is csak az ígéret volt fontos, de hogy ezek­­az ígéretek ho­gyan és mikor váltódtak be, arra több­­et soha senki nem gondolt. Üres beszédek, üres ígéretek. Sutba ehát a deputációkkal! Azaz... álljunk csak meg egy­ pil­ lanatra. A deputáció végeredményé­ben mégis csak a faltörő kos szerepét játszotta, amely a felgyülemlett pana­szoknak a bürokrácia papír, de nem papírvékony falait akarta áttörni a múltban. Ha erre a célra nem bizo­tt Magyarország tudósítójától.) Stranseenburgi Arz Artúr dr. báró nyugalmazott vezérezredes hosszú és kínos szenvedés után életének 79. évé­ben ma délben féltizenkét órakor Bu­dapesten elhunyt. Arz báró életrajza Arz Artúr Nagyszebenben született 1857 június 16-án. Régi szász patrí­cius családból származott. Családja már 1701-ben nyerte el a »strassen­­burgi« előnevet. Iskoláit Nagyszebenben végezte, a gimnázium után a jogba iratkozott be és 1876—77. évben vonult be egy­éves önkéntesnek. Ekkor határozta el, hogy aktiváltatja magát és a ka­tonai pályán marad. 1883-ban hadnaggyá nevezték ki a császári és királyi 23. vadászezred­nél, azután a hadiiskolába iratkozott be és onnan került a vezérkarhoz. Mint fiatal vezérkari tiszt, Rudolf trónörököst és feleségét elkísérte egy boszniai utazásuk alkalmával. 1902- ben ezredes, 1908-ban vezérőrnagy és a 61-es gyalogezered parancsnoka. Ez az ezred akkoriban Budapesten állo- i­másozott és ebben a minőségben Arz Artúr 12 esztendőn keresztül Buda­pesten élt. 1914-ben altábornos­sáyá nevezték ki és a közös hadügyminisz­térium osztályfőnökévé, így­ került nyúlt megfelelő eszköznek, ám tegyük félre, de találjunk ki helyette valami mást; például azt a rendkívül egy­szerű megoldást, amit a csongrádi fő­ispán ígér: a legelesettebb ember szá­mára is nyitva áll az ajtóm. Bécsbe, ahol fontos feladatot bíztak rá: a mozgósítás előkészületeit. A háború kitörése után 1914 augusz­tusában a 15-ös gyalogos divízió pa­rancsnokságát vette át, azután a 6. számú hadtestét, Boroevics tábornok után. Csapatai dícséretreméltóan vették ki részüket a győzedelmes limanovai harcokban és kitüntették magukat a gorlicei áttörésnél is. Hasonlóan érde­meket szerzett Arz Artúr Breszt-Li­­tovszk bevételénél is. Erdély felszabadítása Amikor a román betörés megresz­­kettette minden magyar szívét, akkor Arz Arth­urt, mint nagyszebeni szár­mazású erdélyit az egyesült német és osztrák-magyar csapatok élére állítot­ták és 1916—17-ben győzelmes harcok­ban az ő csapatai verték ki Erdélyből a benyomult románokat. 1917 március 2-án vezérezredes s a katonai Mária Terézia-rend középke­resztes lovagja lett és magyar bárói rangot kapott. Ugyenebben az évben nevezték ki Hötzendorfi C­ohmul helyébe az oszt­rák-magyar haderő vezérkari főnö­kévé. Arz Arthur több város díszpolgára. A magyar főrendiház örökös tagja. Egy utolsó deputációba sorakoznak fel tehá­t ezek a feketébe öltözött be­tűk az egész magyar közigazgatás elé: temetni jövünk a deputációt, hogy keresztelőjét ülhessük az új­szülöttnek, a nyitott ajtónak, parancsnoka a Mária Terézia-rend* nek. Memoárjait ő is megírta a világ­­háborúról: »Zur Geschichte des Gros­­sen Kriegs« cím alatt. , Magyarország befogadja a hontalant A monarchia utolsó vezérkari fő­nöke az összeomlás után Bécsben te­lepedett le és ott súlyos anyagi vi­szonyok között élt. Miután Nagysze­benben született, román állampolgár­nak tekintették és így nyugdíjügyei rendezetlenek voltak. A­­­ománok nem folyósították nyugdíját, Bécs­ben nem ismerték el osztrák állam­­polgárságát és ezért családjával együtt komoly gondokkal kellett megküzdenie. Végül a magyar kor­mány különös tekintettel a román betöréssel szemben Erdély megvédé­se érdekében kifejtett működéséért, 1932-ben megadta neki a nyugdíjat és akkor Arz báró vezérezredes Buda­pestre költözött. Betegség Ez év áprilisában vetette fel ma­gát a Gyáli úti 1-es számú katonai és közrendészeti kórházba. Szívgyenge­ségre panaszkodott, amely következ­ménye volt ütőérelmeszesedésének. A kórház egyik különszobájában­ Rákosi Mátyás büntetése a táblán: életfogytiglani­­egyház Rekordrepülésre indult és eltűnt Rotter Lajos, a híres vitorlázó repülő ARZ­A MEGHALT* A monarchia utolsó vezérkari főnökének karrierje, betegsége és budapesti halála Szívgyöngeség ölte meg az erdélyi fel­szabadító hadjárat vezérét

Next