Magyarország, 1935. augusztus (42. évfolyam, 173-197. szám)

1935-08-01 / 173. szám

4 Berlin. A Fraenkische Tageszeitung ha­dat üzent a citromnak, slsten veled, cit­ rom! — mondja. — Többé nincs rád szük­­ségünk! A mi német rebarbaránk teljesen helyettesíteni fog téged. Úgyszólván sem­mibe se kerül és kellemes savanyúságot ad salátánknak és főzelékeinknek. A német rebarbarával akarjuk jóvátenni, amit a külföldi citrommal vétkeztünk!« A rebar­bara valóban nagyon jó, de csak a cit­rommal ízesítve.S Nairobi. Kenya (Brit Kelet-Afrika) fő­városában, Nairobiban megjelent az első divatlap, amelyet kizárólag négerek szá­mára szerkesztenek. Főszerkesztője néger nő, a fokvárosi egyetemet végezte. Az új divatlap egyik fő céljául azt tűzte ki, hogy harcot indít a cilinder, az esernyő és a frakk ellen, amelyek a fehérek szemében oly nevetségessé teszik a nége­reket. A divatlap olvasói ruhát csinálnak maguknak a szép, színes divatojságból. » London. Olivér Baldwin, az angol mi­niszterelnök fia könyvet adott ki, amellyel Judást rehabilitálni akarja. Azt állítja, hogy Judás nem volt áruló. Angol egyházi körökben élesen támadják Olivér Baldwin álláspontját. Fejére olvassák: Similis ,si­­mili gaudet... HBHararaBSHrararararaesQBGraBraaraiarai Egy család tragédiája (A Magyarország tudósítójától.) Ma délelőtt bejelentették a főkapi­tányságon, hogy Frits Jenő és fele­sége, akik a Bezered­­neca 9. számú házban laknak, öngyilkosságot akar­nak elkövetni. Detektívek mentek ki a lakásra és megakadályozták az ön­­gyilkosságot. Fritzet, feleségét és há­romhónapos gyermeküket bevitték a főkapitányság életvédelmi osztályára. Fritz húsz éven át volt egy fővárosi vállalat tisztviselője. 1933 decemberé­ben valami pénz elveszett a kezén. El­bocsátották a vállalattól. Felesége öngyilkos lett, négyéves gyermekét halott felesége családja nem engedte hozzá. Ekkor ismerkedett meg Balázs Olgával, aki egy vállalatnál volt tele­fonkezelő. Közben sikkasztásért hat hónapra ítélték. Kiszabadulása után elvette feleségül Balázs Olgát. Áprilisban gyermekük született. Ek­kor elbocsátották Fritz Ernőnét szol­gálatából. Elhatározták, hogy re­ménytelen helyzetükben mindhárman meghalnak. Nem mondtak le öngyilkossági szán­dékukról, ezért saját érdekükben őri­zetbe vették őket. A zsebtolvaj arculütötte a tanút (A Magyarország tudósítójától.) Vass Lajos dr. törvényszéki bíró , ma tárgyalta a zsebtolvajlással vádolt Csotter Pálné ügyét. Busch Jánosné volt a másik vádlott. Elene az volt a gyanú, hogy segédkezett Czotterné­­nek. Csotterné tagadta bűnösségét. Busc innét nem is ismeri. Buschné ugyanígy vallott. Hazai Ede tisztvi­selő, mint tanú, elmondotta, hogy látta, hogyan nyúlt Czotterné az öregúr zsebébe, de aztán visszahúzta a kezét, mert a zseb üres volt. A szembesítés nem hozott ered­ményt. A bizonyítási eljárás befeje­zése, Lee Tibor dr. ügyész vád-, vala­mint Róth Jenő dr. és Márk Sándor dr. védőbeszéde után a bíró felszólí­totta a vádlottakat és a hallgatósá­got, hogy hagyják el a termet. Czot­terné ellépett a fogházőr mellől és teljes erővel arculütötte Harai Edét. Ezért a bíró azonnal kétnapi sötétzár­kára ítélte. Az ítélet bűnösnek mondotta ki Czotter Pálnét lopás bűntettének kí­sérletében és ezért hathónapi börtön­re ítélte. Busch Jánosnét felmentette. Az ítélet nem jogerős. MAGYARORSZÁG 1935. augusztus 1. csütörtök ZSÓFIA ÉS NÉPE A DUNÁN (A Magyarország tudósítójától.) Álutas voltam az álhajón. Ebben a megállapítás­ban nincsen semmi lekicsinylés, sem a hajó iránt, sem irántam. A Zsófia, a Duna elegáns nénikéje a sétahajó és akik rajta utaznak, sétautasok. Ez bizony áldolog, de kedves és rokonszenves, mint egy ál amatőr sportbajnok vagy valamilyes­ más nyílt titok. Szóval ülök a fedélzeten, várom az uzsonnát és nézem az embereket. Nyílt titok, hogy itt senki sem utas. Vasárnap van, délután és körülöttem Budapest la­kosságainak egy szórakoznivágyó hánya­da. Vannak, akik már félórával az indu­lás előtt szálltak fel, egyrészt mert jó helyet akartak biztosítani maguknak, másrészt pedig azért, mert ezzel is meg lehet hosszabbítani a kétórás átutazást. Szól a zene és zavartan ragyognak az arcok.­ Mintha szégyenkeznének egy kicsit: a helyzet olyan, hogy nem lehet letagadni a l’art pour l’ar­t, a céltalan célt, az ön­magáért való műveletet. A sétahaj­ótás önutazás. Mindenki tudja, hogy a hajó a Római partnál megfordul és visszatér. De az illúzió mégis tökéletes. A legtöbben iz­­gatottak és az órát nézik. Egy lapossapkás, golfnadrágos úr titokban és pirulva a me­netrendet tanulmányozza. Bugás, köpködés, zsebkendőlengetés: a Zsófia elindul. Ebben a pillanatban szív­ből sajnálom, hogy nincsen K Fülöpr. nevű sétahajó. A zene elhallgat, helyette fel­csendülnek a táplálkozás hangjai. Mellet­tem osztrákok ülnek, forró teát isznak cit­rommal. Hőség ellen ez a legjobb. Fiú, befőttes üveggel Egyébként a következő embereket látom és hallom: Negyvenéves apa, hétéves fiával. A gye­rek kezében üres befőttes üveg, legyeket fog vele. Az apán csak ruha és vastag bot, kalapot nem visel. A botot forgatja, mint­ha buzogány volna és meg kellene védenie valamilyen intézményt. Szorgalmasan táp­lálja a fiát és közben magyaráz: — Látod, Benökém, ez a parlament... ez a budai strand... ez a Margitsziget... vigyázz, ki ne öntsd... Nem jókedvű ember az apa, néha kétnapos lapokat olvas. Gazdasági okok folytán egynapi késéssel lohol a kor után, kiásó izzadtan, kalap nélkül, hatal­mas bottal. Szomorú férfiú és gyermeke sem boldog­ maradéktalanul, főleg azért, mert kevés a légy a Zsófián­­kül. A szemek két német úr körül összpon­tosulnak. Csúnyák. Az egyik, ha nevet, olyan, mintha berotválkozás közben meg­vágná az arcát. Hangosan, kevés szemé­remmel nevet. A másik arca hideg, vegyes felvágott. Uzsonna után szállingózás kez­dődik, a németek megkísérlik a közeledést. — Katzenaugen! — állapítják meg a pirosblúzos leányról, aki a korláthoz tá­maszkodik és elmerülten nézi a habokat. Képeslap világfürdőről. Mellette a mamá­ja terjeng és latolgat. A németek összevesznek: — Das hat keinen Zweek, es ist végén meine Methode, — harcog a hideg felvá­gott. Az ő ismerkedési módszere merőben ellenkezik a társáéval, aki az erélyes sze­mezés híve. Grafológia A népszerű grafológus asztalról asztalra jár. Nagyon sokan kíváncsiak a jellemük­re. Sétahajózás. Jó, ha az ember ilyenkor tisztába jön önmagával. — Elég az aláírás, vagy mondani is kell valamit? —­ kérdezi a grafológus egyik tájékozatlan női páciense. — Nem, az aláírás elég! — mondja a lé­lekelemző és tökéletesen igaza is van. A szalonban két nádoruccai úr hajol egymás arcába: —... felfelé nincsen határ, mert a bank kibírja a végtelenségig! — suttogja az egyik áhitatosan. Újból megszólal a zene. — Én és a nagyapám, fütyülünk a nők­re — szellemeskedik az egyik golfnad­­rága. — Imádlak, gyermekem! — sóhajt az elegáns középkorú hölgy és szüntelenül csókolja zavartan kakaózó kisfiát. A hátsó fedélzeten zavart bizsergők. Súly húzza őket, valahogy nem megy az ismerkedés. Egy kövér bácsi nem is mer felkelni a nyugszékre. A hajó körül kis karcsú csónakok, ben­ne vidám barna hús. A parton is csupa napégette ember. Integetés. Ott meztelenül, itt ruhában. Ott pajko­san, itt sóváran. Ott szabadba futott fér­fiak és nők, itt önmagukba visszatérő sétautasok. — Azért mégis csak jobb, biztonságo­sabb az ilyen komfortos nagy hajó — biztatja egy feketekabátos úr a feleségét, aki gyanakodóan figyeli a hajó kö­rül sur­­ranó barnaságokat. Zsófia úrnő nagy zajjal megfordul. Megyünk vissza Pestre. Árral úszunk, fokozódik a sebesség. A hátsó fedélzeten egy-két ismeretség szüle­tik. — Szintén Pestre tetszik utazni! — kér­dezi a szőkebajszú úr újdonsült nőisme­rősétől. Ismerkedések általában szint­én­ szintén dolgokkal kezdődnek. Amerikaiak Azután egy amerikai családot látok. Vastag mama, kékszemüveges szikár apa, egy pattanásos leány és egy nyurga, barna antilopcipős boy. Időnkint feláll és lefényképezi családját. Azután visszaül és felrakja lábát az asztalra. Egyébként a kétórás út alatt egyetlen egyszer sem hagyták el az asztalt. A kilátást sem né­zik. Családi ügyekről csevegnek és talál­gatják, hány utas fér el a hajón. Ezek már másodfokú idegenek, akik nem­­,véletlenül­ jöttek Budapestre, ha­nem azért mert gy illik­. Mert divat. Mert szokás. Mert benne van a programban. Komoly idegenforgalom el sem képzel­hető nélkülük. Kalandkeresők Azonkívül rengeteg a nő a hajón. Sok­kal többen vannak, mint férfiak. Általá­ban kettesével ülnek és sokatváróan összenevetnek. Van valami izgató kaland­bizsergés ezen az önhajón. A bizsergők nagy része erősen vasár­napi ember. Befektetés-arccal isszák a kávét, amelynek ára benfoglaltatik fiz át­menet jegy árában. Jókedvűik, de mégis, mintha súly húzná őket. Hat napig dol­goznak, a hetediken elmennek sétahajóz­ni és ezzel a két órával akarják ellen­súlyozni a hat napot és tartozékait. A nők szemükkel arcokat keresnek. Többnyire minden rendkívüli szándék nél­ Hová jutott a papa ? A botos apa levonul fiával a hajó mé­lyére. A németek haragszanak egymásra. A pirosblúzos lány egyre busábban nézi a vizet, az anyja abbahagyta a latolgatást. Az elegáns, idős hölgy beszélget a kis­fiával: — Hol vacsoráztál tegnap apával? — A tejcsarnokban, — feleli a gyerek. Az asszony arca felragyog. — A tejcsarnokban! Hát ennyire lecsú­szott az apád? Emlékszem, ezelőtt még a tejnek a szagát sem bírta ki... Nahát! Hova visszük különváltan élő gyerme­­künket? A sétahajóra. Mert a hajó vizen úszik és semleges te­­rület. Vadak A római part mellett áthajózunk. Mindenki a fedélzetre! Nem békülünk! Az idős hölgy elmerülten nézi kisfiát, aki már a kalácsnál tart. Lehet vagy tíz­éves a gyerek. Balkezével kicsíp egy ma­zsolát a kalácsból, bekapja, majd hirtelen, minden átmenet nélkül, így szól: — Anyu, te vissza fogsz jönni hozzánk! — Soha, aranyom! — Ugyan, anyukám!... — Megint ma­,­zsolát talált a gyerek. Az anya csak a fejével int tagadóan. — Hagyd már ott a Miska bácsit! Semmi csodálkozás, semmi csend. Az ele­gáns asszony a fejét rázza: — Fiacskám, sosem voltam még úgy el­kényeztetve m­­ifit most! Ezt meg is mond­hatod az apádnak. A gyerek mazsolázik és többé egy szót sem szól. Rohan visszafelé a hajó. A zene végér­­vényesen elhallgatott. Csend van, csak a németek veszekszenek meg. Heves elmé­leti vita folyik közöttük. A pirosblúzos nő és anyja elhatározza, hogy ma este még kávéházba mennek Lajosékkal. A hátsó fedélzeten valamivel élénkebb az élet. A szintén­ szintén stádiumot már elhagyták, most a mitcsinál maeste? kér­dések vannak soron. A hajóállomáson rengeteg kíváncsi ember. Lelkes áltömeg fogadja az álhajó utasait. Pálmai Jenő Liber szabadságra megy, Lamotte vezeti a főváros ügyeit (A Magyarország tudósítójától.) Liber Endre helyettes polgármester holnap, augusztus 1-én kezdi meg nyári szabadságát. Liber Lillafüredre utazik és ott fog pihenni. Szendy polgármester még szabadsá­gon van. A főváros ügyeit Lamotte Károly alpolgármester fogja irányí­tani, aki ma fejezi be szabadságát. 1ErEEl3ESnjaEQemQHQC3 [33EQQQQB BUIEIBE niEIQEEElEElEl ElQQQEjr­EGQGJ Bn QnGJ GV HEDENYB * 6 tpc */ 8Qp

Next