Magyarország, 1935. szeptember (42. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-01 / 198. szám

­­ r 0, szép magyar nyelv! Ábrányi Emil lelkes költeménye jut eszünkbe egy panaszos levél kapcsán. A levél megdöbbentő példát idéz egy »magyar« filmfeliratból arra, hogy milyen romlott nyelvérzékű fordítók terjesztik a film hatalmas fénysuga­rával a nyelvi sötétséget. Mi minden rejtőzik emögött­ , Ki nem ismeri azokat az ékes már­ványtáblákat, amelyek épületek falán díszelegnek? Ki nem böngészte már a nyakatokért magyarsággal fogalma­zott emléksorokat? Ki ne látta volna a hatósági figyelmeztető szózatokat és útbaigazító hirdetményeket? S ki nem hagyta abba fáradt, lemondó csömör­rel a filmek feliratainak olvasását a mozikban? Bevalljuk töredelmesen: mi magunk is gyakran esünk a ma­gyartalanság bűnébe, hiszen minket is megfertőznek a nyelvpusztítás miaz­­mái. De amit a filmek művelnek, az már ijes­ően r­onlít az atomrombo­lás művek . "Mintha a vetítőgép fénysugarat, amelynek szellemet, gon­dolatot, értelmet és világosságot kel­lene sugároznia, napokon, éveken, év­tizedeken át, száz és száz helyen egy­szer ,f­a­lázná­ Zrínyi, Pázmány, Perzsál­yi, Csokonai és Petőfi nyelvét. Mintha sokan fáradságot, pénzt és reklámot nem kímélve csak arra töre­kednének, hogy Arany János szavai­nak zengését szétroncsolják, zavarossá tegyék, szellemében megöljék! Két­ségbeejtő, felháborító, lesújtó és la­zító az a mód, ahogy a ragyogó vász­non vergődnek és kínlódnak a ma­gyar mondatok. Mintha nem lennének ebben az országban írók, vagy akár csak helyes nyelvérzékű emberek. És mintha már ki is veszett volna, a ma­gyar nyelv, csak bolt szavaiban kí­sértene még vissza... Nem hisszük, hogy Franciaország­ban, ahol nyilvánosan rászólnak a helytelenül beszélőre, így mernének emlékfeliratokat, filmszövegeket fo­galmazni. Nem hisszük, hogy a néme­tek tűrnék, ha valaki úgy merné rom­bolni a nyelvet, mint a tömegestől működő, ismeretlen magyar írnokok. S hogy akadna olasz, aki némán hall­gatná a hangszórót, ha a beszélő úgy sanyargatná az olasz nyelv pacsirta­­zengését, ahogy nálunk sanyargatják a magyart. Hát kávét, tejet, szegedi paprikát,­­cipőtalpat, pénzt nem sza­bad hamisítani, de szabadon hígít­hatja, keverheti, őrölheti és bomlaszt­hatja minden film, minden márvány­­emlék és minden hatósági útmutatás a magyar nyelvet? A gondolkodás és érzés kifejezőjét és eszközét? A tör­ténelmi tudat tükrözőjét és fentartó­­ját? A magyar és magyar közötti gondolatcsere legnemesebb arany va­lutáját? Hol áll meg a hamisításnak, ez a félelmes elharapózása és titkos­ szövetsége? Hiszen a megbontott­ nyelv megbontja a lélek magyarsá­gát, a megbontott lélek pedig meg­bont mindent maga körül, ami ma­­ tized szeri Tt/ \ vm.*...­­ w b* '■ ■ ára 10 fu­lap MAGYARORSZÁG XLII. évfolyam, 198. szám Szerkeszti Szerkesztőség és kiadó• Budapest, 1935. Zr­ A UV I A TDC hivatal telefonszámláit szeptember 1. vasárnap ZlLAJí I Li A J \J & 45-5-50 — 57-ig, 46-4-18 gyár! Minden jóízlésű ember vigyáz ar­ra, hogy sáros ne legyen a ruhája. De egyre kevesebben vigyáznak arra, hogy sáros ne legyen a nyelvük. Pe­dig tessék csak elolvasni Zrínyi­néni hány mondatát, tessék csak belenézni azokba a levelekbe, amelyeket egy­szerű feleségek írtak hadbavonult uruknak a török hódoltság idején, tessék felütni Pázmányt, vagy Arany Jánost... Vagy tessék meghallgatni a Gyöngyösbokréta dalait, köszöntő­verseit. S utána elolvasni azt a meg­hívót, amely a Gyöngyösbokrétához invitál! ■ Ó, szép magyar nyelv! Mely igen megromlottunk... Az angol oroszlán talpa Abesszínián A négus kormánya hivatalosan is megerősítette a meglepő angol-amerikai gazdasági szerződés hírét . Világraszóló kőolaj- és aranyü­zlet a diplomáciai csatározások mögött Angol-olasz konfliktussá fejlődik a keletafrikai viszály? (A Magyarország tudósítójától.) Két angol lap pattantotta ki mára a nagy meglepetést: a négus gazdasági szerződését egy angol-amerikai pénz­­csoporttal. Eleinte talán valószínűt­lennek is tűnhetett fel a hír, de délben megjött a hivatalos jelentés, hogy az etiópiai kormány aláírta az angol­­amerikai pénzcsoporttal kötött egyez­ményt, mely Abesszínia gazdag ás­ványi kincseinek és hatalmas petró­leumforrásainak kiaknázását jelenti. A rendkívül súlyos helyzetben lévő francia diplomáciának okozott első­sorban meglepetést ez a leleplezés, mert hiszen ez azt jelenti, Anglia valósággal protektora Abesszíniának. London, augusztus 31. Két angol lap azt a hírt közli, hogy Abesszínia császárja nagyarányú gaz­dasági előnyöket biztosított egy angol­­amerikai vállalatnak. Ez a koncesszió Abesszínia területének tetemes részére terjed ki. A News Chronicle addisz abebai tu­dósítója jelenti, hogy a császár az egyik Londonban székelő angol-ame­rikai társaságnak biztosította Abesz­­színia ásványai és kőolajának kiakná­zását. Addisz Abébában egyelőre a legnagyobb titoktartással­­ kezelik az ügyet, de valószínűleg még a szom­bati napon hivatalos közlemény jele,,­nik meg. Az engedmény, amelynek ös­­­szege négymillió font sterling, a ter­mészeti kincsek'kiaknázását biztosítja Abesszínia jelentékeny részéi«l.,. amelyhez" az Ogáden-sivatag határa levő déli Barrar-kerület is tartozik. A Daily Telegraph ugyancsak részlel­­esen foglalkozik az abesszin kormány által adott gazdasági kedvezmények­kel. A lap jelentése szerint, a szóban­­forgó társaság az angol-amerikai »African Exploitation and Develop­ment Corporation«, amely a császártól megkapta a jogot xcsakom fél Ábesz­színiai természeti kincseinek kiakná­zására. Az engedély hetvenöt évi idő­tartamra szól. A Daily Telegraph to­vábbi jelentése szerint tárgyalások folynak új hatalmas elzárógát építése és a Tawa-tónál felállítandó szivattyú­­állomások létesítése érdekében. Hivatalos jelentés az egyezmény aláírásáról Addisz Abeba, augusztus 31. A kormány közzétette, hogy aláír-­­ ták az angol-amerikai pénzcsoporttal az etiópiai petróleumforrásokkal kö­­­­tött egyezményt. Valóságos protektorátus Párizs, augusztus 31. Párizsban nagy feltűnést keltett az a londoni hír, amely szerint a négus egy angol amerikai konzorciumnak engedélyt adott Abesszínia ásványi kincseinek kiaknázására. Az angol oroszlán — írja az Echo de Paris — rácsapta körmeit Abesz­­színiára. Anglia valóságos protekto­rátust létesít Abesszínia felett. Való­színű, hogy Róma tiltakozni fog­­ az engedély megadása ellen, mert az el­lentétben áll az 1006. és 1025. évi szer­­ződésekkel, amelyek Olaszországnak Abesszínia nagy részére kizárólagos befolyási körzetet biztosítanak. Anglia hivatalosan semmit se tud... London, augusztus 3. Hivatalos körökben kijelentették, hogy az angol kormánynak nincsen tudomása arról, hogy az etióp kor­mány egy angol—amerikai pénzcso­­portnak, amelyet Rickett képvisel, át­engedte volna a kőolajkitermelést. „Anglia leleplezett imperialista törekvései*, Párizs, augusztus 31. (A Magyarország külön tudósítójá­tól.) Az a hír, amelynek hitelességé­ben többé nem lehet kételkedni­­, amely úgy szól,, hogy egy angol ame­­rikai társaság, nyilván az angol és az amerikai kormány fenhatósága alatt megszerezte Abesszíniában­­ a petrá

Next