Magyarország, 1935. december (42. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

A második évforduló­ s hasábokon, amiken egy vergődő világ fölé hajolva, szemtükörrel ke­zünkben napról-napra e lázban és szenvedésben égő világ zava­ros tekintetét vizsgáljuk, megállunk egy pillanatra annak a férfiúnak em­léke előtt, aki lehetővé tette szá­munkra, hogy a modern és a világ­sajtó értelmében vett független ma­gyar újságírás ennyi szellemi és anyagi felkészültségben álljon a ma­gyar élet sebeinek orvoslására, ideg­életének szinte orvosi értelemben vett irányítására, pusztító szellemi járvá­nyainak megfékezésére, süllyedő tár­sadalmi rétegek megmentésére, a név­telen és magányos szegénység testi és lelki egészségének védelmére, ingye­nes rendeléssel, mint valami ragyogó, modern kórház, az üveg, a nikkel és a parcellán fénylő tisztaságában. Más kérdés, hogy e tökéletesen fel­szerelt és szellemi orvoslásra beren­dezett műhelyben mi írók és újság­írók, a közélet orvosai, medikusai, be­­tegápolói mennyire tudunk megfelel­ni néha talán emberi tévedéseinkkel, vagy erőinken túllobogó szándékaink­kal a nagy célnak, a magyar gondolat alázattal eltelt szolgálatának. A mű­hely, a ház, a gép, a papír és túl eze­ken a modern eszközök sokasága ke­zünkbe adatott és mindezt Miklós An­dornak köszönhetjük. Egy rövid, de alkotásokban és munkában dús élet fáradhatatlan akaratának és mindig tiszta, mindig emberi szándékainak. Meg kell állnunk egy pillanatra a szerkesztőségi munka kavargó roha­násában, mert ezen a napon, sőt ami­kor e sorokat írjuk, éppen ebben az órában van a második évfordulója, hogy Miklós Andor, a világháborús magyar korszak kétségtelenül legna­gyobb jelentőségű újságírója meghalt és e szűk kis haza méreteihez képest szinte példátlan terjedelmű vállala­tának irányítása kihullott a kezéből. Most egy éve, az első évfordulón azt írtuk, hogy a sírok csendesek, de an­nál nagyobb erővel viharzott az élet az elmúlt esztendőben az egész föld­golyón, mintha a világtörténelem dü­höngő önkívületbe esett volna-El kell tűnődnünk a sorok felett, amiket ma egy éve írtunk le. Tavaly ilyenkor? Hiszen a tavalyi év szá­munkra ma már olyannak tűnik, mint a béke és biztonság elsüllyedt szigete az időben. Milyen szavakat írhatunk le erről a mostani decem­berről, ha már a tavalyi év fölött ag­godalmunk és kétségbeesésünk min­den kifejezését elhasználtuk? Azóta egy európai nagyhatalom kezében valóban megdördültek az ágyúk és sebes szárnyakkal zúgnak, mint a fe­kete jövendő postájának galambjai a bombavető repülőgépek. Ami ta­valy még csak rossz álom volt, az mára még rosszabb valóság lett. Európa sorsa forog kockán, új világ­háború réme fenyeget, álomszerűvé vált életünk felett félelmetes léptek­kel közeledik felénk a végzet és eb­ben a végzetben a mi külön magyar létkérdésünk sokkal kísértetiesebben tárva fel mélységeit, mint 1914-ben. A külpolitika bonyodalmai és vég­sőkig feszült a nemzetközi légköre alatt, amely légkör az emberi élet számára már külön gáztámadásnak számít a kultúra és civilizáció ellen, belső problémáink kiáltanak sürgős megoldás után. Ajtónkon, asztalun­kon, de talán még jobban a szívün­kön és lelkünkön dörömbölnek. Ez jut eszünkbe a Miklós Andor sír­ján, amely fölött most a második év lapját szakítja le az idő keze. Nem lehet kétséges, hogy magyar sorsunk mélységei felé indulunk és az útról nincs visszatérés. Az ő szellemi örök­sége adjon ennek a nemzetnek és ben­ne nekünk is erőt, hogy e mélysége­ken túl az út, a cél és a jövő a magas­ságokba vezessen. • fy / /ffint ^ 1 J C Ma új hetiregény indul­­­ára 10 fiftér MAGYARORSZÁG XLIL évfolyam, 274 szám Szerkeszti Szerkesztőség és kiadó-Budapest, 1935. . „v . f rnn hivatal telefonszámláit december 1. vasárnap álLAJl * LAJ­Uw 45-5-50 — 57-ig, 46-4-18 Borzalmas ugrás­­ a főkapitányság Küszöbén a fekete offenzíva Dagahur újabb bombázását jelenti az olasz hivatalos­­ Rengeteg hadi­anyagot küldött a négus Széjum seregének Aszmara, november 30. (A Magyarország és az United Press kiküldött haditudósítójának rádió­­távirata.) Ideérkezett jelentések sze­rint Ras Szejum serege, amely Amba Alagi és az Asangi tó között vonult fel, nagy nehézségekkel küzd, mert a terep nem alkalmas nagy haderők előbbrejutására és a hadianyagok szállítása majdnem lehetetlen. Ras Szejum igyekszik Ras Kassza had­seregcsoportjával egyesülni, még mi­előtt az olaszok ütközetre kényszerít­hetnék. A négus sok gépfegyvert és nehéz ágyút küldött Ras Széjum csapatai számára, a szállítmány azonban még nem jutott rendeltetési helyére, mint­hogy a magas hegyek között a kes­keny hegyi ösvényeken az abesszín hadvezetőség technikai eszközeivel nem lehet­ leküzdeni az ilyen szállít­mányok elé gördülő akadályokat. Ehhez járul, hogy Ras Széjum csak éjjelente engedi menetelni seregét, nappal pedig meghúzódik erdőségek­ben, nehogy kitegye magát olasz re­pülőtámadásoknak. Személyi adju­tánsát, Dedsasmacs Amurét megbízta Ras Széjum, hogy csapataival hábor­gassa a Tembien területén az olaszo­kat, nehogy hadállásaikat megerősít­hessék. A Tembien vidéke Ras Szájumnak kezdettől fogva kedvelt rejtekhelye, itt azonban most nehezen fog boldo­gulni, mert az olaszok a gerillacsapa­tokat szétkergették. Dedsasmacs Ama­­re az Ueri folyó mellett a Tembien­­tartomány délnyugati részén vonta össze seregét. Olasz atonai szakértők azt mondják, hogy Ras Széjum ügyes hadvezér ugyan, de nem ért modern felszerelésű nagy hadsereg vezetésé­hez, viszont érti a módját annak, hogy az ellenség elől elrejtőzzék. Reynolds Paquard Róma, november 30. Ötvenilencedik számú hivatalos jelentés: Badoglio tábornagy távira­­tozza. Az első hadtest Comberta vidékén folytatja a tisztogatási műveletet. Az eritreai hadosztály Tembien vidékén folytatja hadműveleteit. A Geba patak nyugati partján az egyik olasz csapat megütközött egy abesszin osztaggal. Az abesszinek tíz halottat hagytak a csatatéren. A Szomáliai harctéren ogadeni, abdallai és ad­amogei több főnök és más főember meghódolásra jelentkezett a callaroi olasz politikai hatósá­goknál. A meghódolók kérték, hogy részt vehessenek az addiszababai kor­mány elleni hadműveletekben. A Szomáliai harctéren szolgálatot teljesítő repülőhad újból bombákat dobott Daggabur erődítményeire és elpusztított egy tevekaravánt. Az eritreai repülőhad eredménnyel hajtotta végre a szokásos hírszerző repülést az olasz vonalaktól délre elterülő vidéken. Szejum és Kassza herceg együttes offenzívára készül . Titokzatos készülődések Amba Alagsinál Adigrat, november 30. (Az olasz keletafrikai szolgálat je­lentése.) Az olasz légi megfigyelések­ből kiderül, hogy az abesszínek eddig hadmozdulataikat és táborhelyváltoz­tatásaikat mindig az éjszakai órák leple alatt hajtották végre. Különböző 1

Next