Magyarország, 1935. december (42. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

1935. december 1. vasárnap MAGYARORSZÁG Az olasz előnyomulás keservei a danakili pokolban Emberekre vadászó vad törzsek — Mikor nősülhet meg egy danakil harcos? — Az elérhetetlen Deszje London, november 30. A Reuter-iroda haditudó­­sítója jelenti: Getacsu herceg, volt pá­rizsi abesszin követet, Kassa tartomány jelenlegi kor­mányzóját, a Mussza Ali hegy körül lévő keleti had­sereg főparancsnokává ne­vezték ki. Az lesz a feladata, hogy segítse Mussza szul­tánját, aki eddig egyedül igyekezett védeni országát, amely magában foglalja a Danakil-tartomány egy ré­szét is. Észak-Abesszinia, november hó. (A Magyarország kiküldött hadi­­tudósítójától.) 1897 és 1898 körül egy francia vállalat érintkezést keresett Menelik abessziniai császárral. Vas­utat akartak építeni Csibuti, francia Szomáli­föld kikötője és az etiópiai császárság gyorsan növekedő fővá­rosa, Addisz Ababa között. Ennek a vasútnak a­­koncesszióját próbálták megszerezni. Menelik alig volt még túl a nagy aduai győzelmen és minthogy már olasz »reváns« lehetőségét látta, nem nagyon szívesen adta meg a kon­cessziót, mert a vasútnak egy olyan országban, amelynek nincsenek útjai és amelynek a biztot­sága nagyrészt a megközelíthetetlenségén nyugszik, kü­lönös stratégiai jelentősége van! Végül beleegyezését adta ugyan, de fentartotta magának azt a jogot, hogy ő határozza meg az útvonalat. Ez a meghatározás kellemetlenül lepte meg a franciákat, mert Menelik úgy ren­delkezett, hogy a vasútvonalnak a Havas-hegységen és a Danakil-siva­ta­gon kell áthaladnia­ A császár tudta, hogy egy olyan vasútvonal, amely a sivatagot szeli át, elveszti minden stratégiai jelentőségét. A Danakil­­sivatag a világnak olyan része, ame­lyet a Teremtő minden bizonnyal rosszkedvében alkotott. Sem víz, sem növényzet nincs rajta, a homok vég­telenül terjed szét, csak itt-ott emel­kedik ki belőle egy-egy vulkanikus szikla. Egyhangú és könyörtelen hő­ség, ez minden, amit a Danakil-siva­­tag felmutathat. Menelik határozata után körülbelül 30 esztendővel utaztam a vasútvona­lon, amelyet oly nagy erőfeszítéssel építettek és ez az utazás a legérdeke­sebbek és a legkevésbé mulatságosak közé tartozik életemben. A mozdony lassan döcög át a sivatagon át. Sehol egy fa, ami árnyékot adna. Ezen a sivár pusztaságon kemény,­­vad nép él, éppen olyan nyomorúsá­gos, mint a természet, amely körül­veszi. Ezek a Danakil-törzsek már eddig is sok fejtörést okoztak Mailé Szelasszié császárnak. Nincs hatal­ma felettük, törvényeinek nem en­gedelmeskednek. Ebben a sivatagban az assaui szultánok az urak. Évszá­zadokkal ezelőtt menekültek el har­cosaikkal együtt Arábiából és ezt a sivatagot vadászterületüknek nyil­vánították. De nem állatokra va­dásznak, hanem emberekre és jelen­leg a világ legbarbárabb szokásait gyakorolják. Egy danakil harcos nem nősülhet meg addig, míg nem ölt egy ellenséget és levágott testré­szeit nem vitte haza, mint diadal­­jelet. Századok óta folyik itt a harc és nem lehet véget vetni neki. Az áldozatokat a legőrületesebb módon gyilkolják meg és a fehér embereket, akik eltévednek a sivatagban, ezek a barbárok a legértékesebb zsák­mánynak tekintik. A Danakil-sivatag vad lakói baljós bizalmatlansággal figyelik kellő tá­volságból az áthaladó vonatokat. Gyűlölet ég a szemükben és minden bizonnyal támadások és zsákmányok vad gondolatai futnak át ilyenkor az águkon. Éppen ezért vonatunk csak nappal folytatta útját, az éjszakákat erődítményekhez hasonló primitív szállókban kellett töltenünk. A császár gyakran küld büntető expedíciókat az embervadászok ellen és a vasúttársaság is külön rendőrsé­get tart fenn, amelynek egyetlen kö­telessége, hogy a vadakat visszatartsa a vasútvonaltól. S mintha a természet minden borzalmát egy helyen akarta volna összegyűjteni, a Danakil-sivatag egyúttal hiénák, sakálok, leopárdok és más vadállatok harctere is. mux ClasK­euMfe f Affet V­efűMjd: Ks M­­ywenno­leUOJtéS, ZuLSkajCo/' Két titokzatos ember körülbelül három évvel ezelőtt egy angol mért­ök jelent meg Addisz Aba­­bában és engedélyt kért a császártól, hogy a Danakil-sivatagba mehessen. Nagyon kockázatos kalandnak lát­szott ez , minthogy a császár tudta, hogy egyetlenegy fehér ember sem tért vissza élve a sivatagból, megta­gadta az engedélyt. Az angol már ép­pen le akart mondani tervéről, mikor véletlenül találkozott egy még elszán­­tabb kalandorral, aki elhatározta, hogy nekivág az útnak, akár kap a császártól engedélyt, akár nem. Ez az ember olasz volt és Kartumban és Abesszíniában üzletekkel foglalkozott. Mint antifasisztát ismerték Addisz Ababában és nem mulasztott el sem­mi alkalmat, hogy kifejezést ne ad­jon az új olasz rendszer iránt érzett ellenszenvének. Ennek a két embernek az útja siker­rel járt. Bejárták az egész Danakil­­sivatagot, számbavették a hegyeket és folyókat és térképet készítettek a vidékről. Az aussai szultán vendégei voltak, látták, amint a danakil har­cosok elindultak félelmes vadász­ Felhívjuk nagyrabecsült vevőink figyelmét selyem, gyapjúszövet és bársony­újdonságaink olcsó áraira Szűcs és Márkus Petőfi Sándor ucca 18. Estélyi ruhakülönlegességek nagy választékban kirándulásaikra s amint visszatértek borzalmas diadaljeleikkel. Mikor az olasz előnyomulásról hal­lottam a sivatagon át, mind márt azt gyanítottam, hogy kapcsolat van közte és a két kalandor utazása közt s később megtudtam, hogy a mérnök utazása után egy évet töltött Rómá­ban és összeköttetésben állott a had­ügyminisztériummal. A másik kutató sem véletlenül hagyta el Abesszíniát az ellenségeskedések kitörése után, mert biztosan tudom, hogy ez az anti­fasiszta közvetítők útján érintkezésbe lépett a vezető olasz katonai körökkel. A megfejtett titok Néhány hónappal ezelőtt hallottam, hogy nagyszámú olasz csapatokat vontak össze Erytrea déli részében, Assba főhadiszállással. Akkoriban nem tudtam megmagyarázni magam­nak, miért vannak ott azok a csapa­tok, mert az assbai kerület a világ legegészségtelenebb tájai közé tarto­zik. Október 3-án aztán hirtelen kide­rült a titok. Az assriai pilóták paran­csot kaptak, hogy bombázással nyis­sanak utat az olasz gyalogság szá­mára. A repülőgépek még aznap elindul­tak. De bombáik csak kevés célpontot találtak. Átkutatták a sivatagok de semmi stratégiai pontot nem találtak. A homok egyhangú síkját csak itt-ott törte meg egy apró danakil falu, amelynek megrémült asszonyai és gyermekei valósággal felkínálkoztak a bombáknak. A sivatag lakói leírha­tatlan izgalomba jöttek. Azelőtt soha­sem láttak repülőgépet és szilárdan meg voltak győződve arról, hogy va­lami mindenható isten küldte el köve­teit a sivatagba. A világ végét várták, de nemsokára rémületük elszánt el­lenállássá változott. Pokol Az aussai szultán szemlét tartott emberei fölött, akik örültek, hogy végre igazi háborúban vesznek részt, amelyben vér folyik s mialatt a da­nakil harcosok méreggel vonták be lándjaik hegyét és kardjaikat élesí­tették, várva az ellenséget, megkez­dődött az olasz előnyomulás a siva­tagban. A repülőgépek után új szörnyete­gek következtek. Az olaszok tanko­kat indítottak meg. Gyors gépek voltak ezek, óránként 35 kilométer sebességgel tudtak előrehaladni a sivatagban, de nemsokára ki kellett vonni őket a harcból, mert a meleg miatt, ami 120 Fahrenheit fokot is el­ért, lehetetlenné vált, hogy a kato­nák a tankok acéltestében tartózkod­janak. Kimerült a vízkészlet is és a sivatagban nem lehet vizet találni. Az olasz haditervhez tartozott az is, hogy elérjék Deszje erődítményt, a legfontosabb sztratégiai pontot ezen a vonalon. Első tekintetre lehetségesnek látszott a terv, amelyet a két magá­nos utazó ajánlott. A sivatag látszó­lag semmi akadályt nem állított a tankok és a gyalogság útjába. Deszje nincs messze Addisz Ababától ,­ még primitív út is vezet belőle a fővá­rosba. Deszje elfoglalása után Addisz Ababa magától hull az ellenség ke­zébe. De az olaszok az előnyomulás második napján már látták a nehéz­ségeket. A nap és a végtelen sivatag valóságos pokol volt és az első nap sikerei után, amikor rohammal bevet­ték Mussza Ali-hegyet, egyre lassab­ban jutottak előre s végül is meg kel­lett állniok a sivatagban. A katonák egy kis friss vízre vagy egy fára áhítoztak, ami árnyékot adhatna ne­kik. A danakil harcosok támadásai el­len is állandóan védekezniük kellett az olaszoknak. Az olaszok eleinte azt remélték, hogy az aussai szultánt a maguk pártjára állítják, de az aussai szultán Hailé Szelassziét támogatta és állandóan nyugtalanította az olasz csapatokat, míg Csidsiga felől meg nem érkezett az abesszin hadsereg. Véres harcok következtek, a homok szomjasan itta az embervért. A sivatag békéje azóta sem áll£ helyre. A vad törzsek izgalomba jöt­tek és nem lehet bírni velük. Még mindig hadiállapot van Danakilban. Lehet, hogy mire ez a jelentés meg­érkezik Európába, az olaszok még­­egyszer megpróbálkoznak a sivata­gon való átkeléssel. Faragó László C—O J-8- g J-gi-g gr,4t.sQi,-S*.3 -Os^ta3..gs-S.-iQs:.Oiitt-:0 t-C'uO-flK-S—S-g'-&-a» 4mm 1­ii • _ Délután és este zene'.Hangulatos esték! _ nflÚrCÍct€4MrC' fjcdjjL flAcXL konyha, Café-Grill Zongoránál iW&Sh­ po//árf Új-Lipótvárosi park3 jazz-zongoraművésznő árak 1 QEEEBEEBEQBEEBEEGEEEEEEEBEB Holnap ■ tarpai választás (A Magyarország tudósítójától.) Tarpa holnap, december 1-én választ. Bajcsy-Zsilinszky Endre és Konkoly- Thege Kálmán ajánlásait elfogadták. Eckhardt Tibor, a független kisgaz­dapárt vezére nyílt felhívást intézett a tarpai kerület népéhez Bajcsy-Zsi­linszky Endre megválasztása érdeké­ben. . . A NÉP is nagy erővel veti magát a küzdelembe. Ilyenformán éles, el­keseredett harc várható Tarpán hol-? nap. A

Next