Magyarország, 1936. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1936-02-01 / 26. szám
Ára 10 fillér MAGYARORSZÁG XLIll. évfolyam, 26. szám Budapest, 1936. február szombat Szerkeszti ZILAHY LAJOS Szerkesztőség és kiadói hivatal telefonszámait 45-5-50 - 57-ig, 46-4-18 Londoni levegő Magyar frontharcosok megkoszorúzták az elhunyt nagy király, V. György sírját. Az aktus lovagias volt és telítve a békülékenység szellemével. Békülékenység? Nem jól írtuk a szót. Békülékenységen már régen túl vagyunk, mert valóságos békében élünk magyarok és angolok, nemcsak politikai és diplomáciai, de igazi lelki békében. Ugyanakkor az angol kormány Fehér könyv formájában közzétette a háborús sírok karbantartásáról kötött egyességet Németországgal és Franciaországgal. Kegyeletesen fogják megőrizni egymás halottait. A franciák a németeket, akik francia földön estek el, a németek a német fogságban elhullt angolokat és franciákat. Béke a halottak birodalmában. De miért tudnak csak a halottak békén lenni egymással és az élők is csak a halottakkal békében élni! Ebben a világban, ahol minden és mindenki oly szépen és oly tökéletesen megférhetne egymással. Élet, kereskedelem, csere, anyagi és szellemi értékek cseréje, technikai haladás, tegnap emléke, holnap parancsa mind egymáshoz kellene hogy kösse az embereket. Egyetlen táborba. Ha meg tudnak férni a föld alatt sírokban és kriptákban és meg tudnak férni a föld fölött léghullámokban és antennákban, miért szakítják egymást véresre ott, ahová rendeltettek, a föld színén! Ha a természet csapása valahol belepusztít az életbe, ott nyomban kéznél van a segítő ember és az emberi segítség. Földrengés sújtotta városokat újra építenek, ha tűzvész leheret vált egy városnegyedet, okosság, részvét, munka utcákat és palotákat épít, árvízterületre csónak jön, kenyér, ruha és fehérnemű, pénz és segítőbizottság. Ami kárt a természet okozott az emberi kultúrában, azt mind jóvá tudjuk tenni, csak éppen azokat a sebeket ne tudnék bekötözni, amit ember ütött az emberen. Villámot tudunk hárítani, tüzet oltani, áradó vizet gátak közé parancsolni, úrrá leszünk a természet minden indulatán. Csak éppen az emberi indulattal nem tudna végezni az ember, aki a bölcs szerint egyetlen olyan része a természetnek, amely át is tudja fogni az egészet. Megérteni. Hadat járt magyarok megkoszorúzták a nemes V. György sírját. Ugyanakkor olvassuk, hogy az új király, aki tízhónapos körútra indul birodalmának tengerentúli részeibe, megbékélt Európát akar itthagyni. Indiai császárkoronázás, dominiumi látogatások előtt békét akar teremteni a fehér embernek ezen a földrészén. VIII. Edvárd, akit az angol nép trónörökös korában elnevezett a birodalom követének, most a béke követe. És a béke mestere. A nap minden órájában államférfiakkal tárgyal. Össze akarja hozni az európai népeket, megbékíteni a társadalmakat. Ritkán indult még fejedelem ilyen magasztos programmal, de valljuk be, ritkán is volt a békének szüksége ilyen hatalmas védelmezőre, mint az Egyesült Királyságok fejedelme. Angliában felejtették el legelőször a háborút. Elfelejtették politikailag, gazdaságilag, kulturálisan. És most el akarják felejtetni az egész világgal. Angol hegemónia? Hát igen. De ez a hegemónia a béke, az okosság, a munka, az emberiesség hegemóniája akar lenni. Egyenlő nemzetek és egyenlő emberek társadalma a földön. Meddő gyűlölet helyett termékeny és alkotó szeretet. Mert igazán alkotni csak a szeretet tud, de igazi szeretet csak a békében lehet. Ezek közhelyek? Lehet. De miért ne ismételjük őket, amikor azt látjuk, hogy 1914 óta ezt a nagyon közhelyet nem tudják megtanulni: béke. Közhely. De ez a közhely vér folyását állítja meg és könnyekét. Azét a vérét és azokét a környekék, amelyeket két másik, két szörnyű közhely indít el. Az egyiknek felpedig: gyűlölet. A másiké: háború. Szívszélhűdésben meghalt Kondilisz volt görög miniszterelnök A gyilkos kés titka a Kazinczy uccai drámában Laczai József hentes utolsó útja különváltan élő feleségéhez — Bicskás búcsú az asszonytól Kihallgatták a Rókusban a sebesült nőt — Hogy halt meg a merénylő férj ? (A Magyarország tudósítójától.) Váratlan fordulatokban bővelkedő és egyelőre teljesen titokzatos halálos végű családi dráma játszódott le ma délelőtt a Kazinczy utca 12- számú ház egyik földszinti lakásában. Az első helyszíni szemle alapján úgy állapította meg a rendőrség a tényállást, hogy Laczai József 32 éves hentessegéd késsel támadt 29 éves feleségére, összeszurkálta az asszonyt, azután Szeptember 1-én költözött a Kazinczy utcai ház földszint 7. szám alatti szoba-konyhás lakásba a hentessegéd a feleségével. Laczai nehezen kapott munkát, bizonytalan jövedelmű ember volt, kénytelenségből albérlőket is fogadtak a kis lakásba. Két cselédleány aludt éjszakánkint a konyhában. Ágyrajárók voltak, este jöttek, reggel mentek munka után. Lakbérnegyed előtt A házbeliek hamarosan tudomást szereztek Laczaiék beköltözéséről, mert a házaspár hangos veszekedése nap nap után felvette a házat. Féltékeny volt a hentessegéd, emiatt veszekedett állandóan csinos feleségével. Az asszony nem hagyta magát és napirendenvoltak a jelenetek. A maga ellen fordította a kést, szívenszúrta magát és meghalt. A helyszíni szemle folytatása azonban izgalmasan megváltoztatta az első pillanatra egyszerűnek látszó tényállást. E pillanatban nem tudja a rendőrség, hogy voltaképpen mi történt a felesége ellen merényletet elkövető hentessegéddel: öngyilkos lett-e vagy talán meggyilkolták A háztulajdonos végül is megunta a házaspár szünet nélkül tartó háborúskodását, felmondott Laczaiéknak, akiknek február 1én kellett volna kiköltözniök a lakásból. Időközben azonban annyira elmérgesedett a helyzet a házasfelek között, hogy Laczai külön ment lakni. Gyakran meglátogatta azonban továbbra is a feleségét és mint vendég folytatta a régi veszekedéseket. Laczainé egy ízben a rendőrséghez is fordult segítségért. Elmondotta, hogy férje állandóan megöléssel fenyegeti. Laczait beidézték a kerületi kapitányságra, figyelmeztették, hogy ne zaklassa tovább a feleségét, mert a rendőrség kénytelen lesz szigorúan eljárni vele szemben. Azóta a férj ki is maradt a Kazinczy utcai házból. Hangos jelenetek nap-nap után Segítség!... Kés!... Megöl!... Ma reggel Laczainé csomagolt. Készült a holnapi költözködésre. A lakásban rajta kívül csak az egyik albérlő, Puszta Katalin cselédleány volt, aki kint tartózkodott a konyhában. Tíz óra tájban Puszta Katalin arra lett figyelmes, hogy hangosan beszélnek a szobában. Az asszony hangját hallotta. — Miért ugrottál be az ablakon?! — A leány azt következtette ebből, hogy Laczai valamire készül a felesége ellen, azért nem az ajtón ment be a lakásba, hanem beugrott az udvarra néző nyitott ablakon. A következő pillanatban már segélykiáltást hallott a szobából, mire kirohant, hogy az udvar másik végében lakó házmestert segítségül hívja. . Az ezután következő néhány perc alatt játszódott le a tragédia, amit még nem tudott megfejteni a rendőrség. Laczainé kiáltozott: — Segítség! Kés van nála! Meg-I él!... — azután csend lett, majd ismét felhangzott az asszony sikoltozása. Amikor a házmester Laczaiék la-