Magyarország, 1936. február (43. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

Ára 10 fillér MAGYARORSZÁG XLIll. évfolyam, 26. szám Budapest, 1936. február­­ szombat Szerkeszti ZILAHY LAJOS Szerkesztőség és kiadói hivatal telefonszámait 45-5-50 - 57-ig, 46-4-18 Londoni levegő Magyar frontharcosok megkoszo­rúzták az elhunyt nagy király, V. György sírját. Az aktus lovagias volt és telítve a békülékenység szellemé­vel. Békülékenység? Nem jól írtuk a szót. Békülékenységen már régen túl vagyunk, mert valóságos békében élünk magyarok és angolok, nemcsak politikai és diplomáciai, de igazi lelki békében. Ugyanakkor az angol kor­mány Fehér könyv formájában közzé­tette a háborús sírok karbantartásá­ról kötött egyességet Németországgal és Franciaországgal. Kegyeletesen fogják megőrizni egymás halottait. A franciák a németeket, akik francia földön estek el, a németek a német fogságban elhullt angolokat és fran­ciákat. Béke a halottak birodalmában. De miért tudnak csak a halottak békén lenni egymással és az élők is csak a halottakkal békében élni! Ebben a világban, ahol minden és mindenki oly szépen és oly tökélete­sen megférhetne egymással. Élet, ke­reskedelem, csere, anyagi és szellemi értékek cseréje, technikai haladás, tegnap emléke, holnap parancsa mind egymáshoz kellene hogy kösse az em­bereket. Egyetlen táborba. Ha meg tudnak férni a föld alatt sírokban és kriptákban és meg tudnak férni a föld fölött léghullámokban és anten­nákban, miért szakítják egymást vé­resre ott, ahová rendeltettek, a föld színén! Ha a természet csapása valahol bele­pusztít az életbe, ott nyomban kéznél van a segítő ember és az emberi se­gítség. Földrengés sújtotta városokat újra építenek, ha tűzvész leheret vált egy városnegyedet, okosság, rész­vét, munka utcákat és palotákat épít, árvízterületre csónak jön, kenyér, ru­ha és fehérnemű, pénz és segítőbizott­ság. Ami kárt a természet okozott az emberi kultúrában, azt mind jóvá tudjuk tenni, csak éppen azokat a se­beket ne tudnék bekötözni, amit em­ber ütött az emberen. Villámot tu­dunk hárítani, tüzet oltani, áradó vi­zet gátak közé parancsolni, úrrá le­szünk a természet minden indulatán. Csak éppen az emberi indulattal nem tudna végezni az ember, aki a bölcs szerint egyetlen olyan része a termé­szetnek, amely át is tudja fogni az egészet. Megérteni. Hadat járt magyarok megkoszorúz­ták a nemes V. György sírját. Ugyan­akkor olvassuk, hogy az új király, aki tízhónapos körútra indul birodalmá­nak tengerentúli részeibe, megbékélt Európát akar itthagyni. Indiai csá­szárkoronázás, dominiumi látogatá­sok előtt békét akar teremteni a fehér embernek ezen a földrészén. VIII. Edvárd, akit az angol nép trónörökös korában elnevezett a birodalom kö­vetének, most a béke követe. És a bé­ke mestere. A nap minden órájában államférfiakkal tárgyal. Össze akarja hozni az európai népeket, megbékí­teni a társadalmakat. Ritkán indult még fejedelem ilyen magasztos pro­grammal, de valljuk be, ritkán is volt a békének szüksége ilyen hatalmas védelmezőre, mint az Egyesült Ki­rályságok fejedelme. Angliában fe­lejtették el legelőször a háborút. El­felejtették politikailag, gazdaságilag, kulturálisan. És most el akarják fe­lejtetni az egész világgal. Angol he­gemónia? Hát igen. De ez a hegemó­nia a béke, az okosság, a munka, az emberiesség hegemóniája akar lenni. Egyenlő nemzetek és egyenlő embe­rek társadalma a földön. Meddő gyű­lölet helyett termékeny és alkotó sze­retet. Mert igazán alkotni csak a sze­retet tud, de igazi szeretet csak a bé­kében lehet. Ezek közhelyek? Lehet. De miért ne ismételjük őket, amikor azt látjuk, hogy 1914 óta ezt a nagyon közhelyet nem tudják megtanulni: béke. Közhely. De ez a közhely vér folyását állítja meg és könnyekét. Azét a vérét és azokét a környekék, amelyeket két másik, két szörnyű­ közhely indít el. Az egyiknek fel­pedig: gyűlölet. A másiké: háború. Szívszél­hű­d­ésb­en meghalt Kondilisz volt görög miniszterelnök A gyilkos kés titka a Kazinczy uccai drámában Laczai József hentes utolsó útja különváltan élő feleségéhez — Bicskás búcsú az asszonytól Kihallgatták a Rókusban a sebesült nőt — Hogy halt meg a merénylő férj ? (A Magyarország tudósítójától.) Váratlan fordulatokban bővelkedő és egyelőre teljesen titokzatos halálos végű családi dráma játszódott le ma délelőtt a Kazinczy utca 12- számú ház egyik földszinti lakásában. Az el­­ső helyszíni szemle alapján úgy álla­pította meg a rendőrség a tényállást, hogy Laczai József 32 éves hentes­­segéd késsel támadt 29 éves feleségé­re, összeszurkálta az asszonyt, azután Szeptember 1-én költözött a Ka­zinczy utcai ház földszint 7. szám alatti szoba-konyhás lakásba a hentes­segéd a feleségével. Laczai nehezen kapott munkát, bizonytalan jöve­delmű ember volt, kénytelenségből al­bérlőket is fogadtak a kis lakásba. Két cselédleány aludt éjszakánkint a konyhában. Ágyrajárók voltak, este jöttek, reggel mentek munka után. Lakbérnegyed előtt A házbeliek hamarosan tudomást szereztek Laczaiék beköltözéséről, mert a házaspár hangos veszekedése nap nap után felvette a házat. Fél­tékeny volt a hentessegéd, emiatt ve­szekedett állandóan csinos feleségé­vel. Az asszony nem hagyta magát és napirenden­­voltak a jelenetek. A maga ellen fordította a kést, szíven­­szúrta magát és meghalt. A helyszíni szemle folytatása azon­ban izgalmasan megváltoztatta az első pillanatra egyszerűnek látszó tény­állást. E pillanatban nem tudja a rendőrség, hogy voltaképpen mi tör­tént a felesége ellen merényletet el­követő hentessegéddel: öngyilkos lett-e vagy talán meggyilkolták A háztulajdonos végül is megunta a házaspár szünet nélkül tartó háborús­kodását, felmondott Laczaiéknak, akiknek február 1­én kellett volna ki­költözniök a lakásból. Időközben azonban annyira elmér­gesedett a helyzet a házasfelek kö­zött, hogy Laczai külön ment lakni. Gyakran meglátogatta azonban to­vábbra is a feleségét és mint vendég folytatta a régi veszekedéseket. La­­czainé egy ízben a rendőrséghez is fordult segítségért. Elmondotta, hogy férje állandóan megöléssel fenyegeti. Laczait beidézték a kerületi kapi­tányságra, figyelmeztették, hogy ne zaklassa tovább a feleségét, mert a rendőrség kénytelen lesz szigorúan eljárni vele szemben. Azóta a férj ki is maradt a Kazinczy utcai házból. Hangos jelenetek nap-nap után Segítség!... Kés!... Megöl!... Ma reggel Laczainé csomagolt. Ké­szült a holnapi költözködésre. A lakás­ban rajta kívül csak az egyik albérlő, Puszta Katalin cselédleány volt, aki kint tartózkodott a konyhában. Tíz óra tájban Puszta Katalin arra lett figyelmes, hogy hangosan beszélnek a szobában. Az asszony hangját hal­lotta. — Miért ugrottál be az ablakon?! — A leány azt következtette ebből, hogy Laczai valamire készül a fele­sége ellen, azért nem az ajtón ment be a lakásba, hanem beugrott az ud­­­varra néző nyitott ablakon. A követ­kező pillanatban már segélykiáltást hallott a szobából, mire kirohant, hogy az udvar másik végében lakó házmestert segítségül hívja. . Az ezután következő néhány perc alatt játszódott le a tragédia, amit még nem tudott megfejteni a rend­őrség. Laczainé kiáltozott: — Segítség! Kés van nála! Meg-I él!... — azután csend lett, majd is­mét felhangzott az asszony sikolto­zása. Amikor a házmester Laczaiék la-

Next