Magyarország, 1936. szeptember (43. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-01 / 199. szám

Ir n |g - 0a u,10 \x Ma: Osztálysorsjáték­­ Ára 10 fillér MAGYARORSZÁG XIIII. évfolyam, 199. szám FÜGGETLEN telefons­z­ám­a in ki Budapest, 1936# di­ I ITlIf il I Si A Dl­­­AD 1*455-59 50 (sorozati szeptembert kedd POLITIKAI NAPILAP fwiwiun—imn—n—mniirwii mmmi iniiiii, gyr^ mii mtmm nirm i Romanelli ezredes Budapestre érkezett TITOKZATOS POLITIKAI ERŐK HARCA a román kormányválság mögött A külpolitikábaif: SSSTJUSÍ . A belpolitikában: “Z"/ Bukarest, augusztus 31. (A Magy­arország tudósítójától.) A Tatarescu-kormányt hat órán be­lül kicserélték. Tatarescu miniszter­elnök szombaton délután lemondott és este hat órakor a király az új ro­mán kormányt kinevezte. Azt mondják és azt írják, hogy egyszerre sürgőssé vált a kormány felváltása. Úgy látszik, hogy a kor­mánynak információi vannak róla, hogy a túlmerészkedett jobboldali alakulatok készülnek valamire. El kellett tehát távolítani azokat a mi­nisztereket, akik eddig a jobboldalt dédelgették és olyan nagyra növel­ték, hogy immár nem bírnak vele és be kellett hozni azokat, akik éppen a jobboldal túltengése és elhatalmaso­dás folytán váltak ki a kabinetből nemrégen. Titulescu győzelme Csakugyan így történt. De nem való­színű, hogy mindezt a belső rendte­remtés vágya idézte elő. Hanem elő­idézte a külpolitika és jóllehet Titu­­lescu nincs benne az új kabinetben, azért a személyi változások mégis úgy történtek, ahogy ő követelte■ A bel­ügyi és igazságügyi tárca éléről el­mozdították azt a két minisztert, akik Romániát belülről kiszolgáltatták a szélsőséges terroristáknak, kívülről pedig kockára tették a szövetségesek bizalmát. Hogy mégis Titulescu kívül­­rekedt a kormányon, tehát, hogy a román kormányválság ilyen európai szenzáció kíséretében ment végbe, az teljesen speciális bukaresti kulissza­mesterkedés eredménye. Jebb körök könnyű szívvel nélkülözik őt a kabinetben. Titulescu bukása Titulescu igen szeszélyes és ideges úr, aki megszokta nagyon az utóbbi években, hogy diktálja az ország sor­sát kívül és belül és örökös lemon­dási fenyegetőzésével kormányosat vagy legalább is minisztereket buk­tat. Amióta a Tatarescu-kormány szinte titkos szövetségben áll a jobb­oldali alakulatokkal, csakhogy álta­luk üsse és porlassza legnagyobb po­litikai ellenfelét, a demokrata nem­zeti parasztpártot, ez a titkos horog­­keresztes barátság külpolitikailag Titulescunak igen kellemetlen. Szakadatlanul siránkozott, hogy ez a németbarát kacérkodás lehetetlen­né teszi az intenzív külpolitikai munkát, mert hiszen örökösen az alatt a gyanú alatt áll, hogy míg ő külföldön a feltétlen francia orientá­ciót vallja, azalatt az ország közhan­gulatát idehaza teljesen hitleri irány­ban gyúrják át. A legújabb fegyverkezési kölcsönt már nem ő, hanem Antonescu pénz­ügyminiszter és államtitkára, Dadu­­lescu tárgyalta és kötötte meg. Antonescu régi franciabarát diplo­mata, aki sokáig volt Románia pári­zsi követe. Kétségkívül előkészítették már ekkor Párizsban azt, hogy Titu­lescu visszavonulása esetén bennük olyan férfiakat lásson a Quai d’Or­say, akik méltók Párizs és a kisantant bizalmára. Titulescu távol volt az ország­tól és ezzel jelezte, hogy nem óhajt többé beleavatkozni az ügyek­be. Ezt a kormány is szívesen látta. Elege volt neki is Titulescuból. De Titulescu hosszú kezei odatartották utódai számára is az ő feltételeit, hogy csak akkor kelthet a román kormány Párizs szemében megnyugvást, ha a kormányból Inculecz belügyi és Pop Valér igazságügyi miniszterek távoz­nak vagy legalábbis tárcát cserélnek. Így is történt. Az új kormányban már nincs benne Titulescu, de ki­vetették tárcáikból a két jobboldali színezetű minisztert is. Mi lesz Titulescuval? Titulescu duzzogva, de bizonyára elégtétellel hallgatja valahol külföl­dön, hogy végre kihajózták azt a két minisztert, akik külügyminiszteri mű­ködését elkeserítették. Hogy a továb­biakban mi lesz Titulescu szerepe, azt senki sem tudja. Titulescu megtar­totta magának kü­lügyminisztersége alatt is londoni követi állását, amit senkivel sem töltöttek be. Lehet, hogy most visszatér Londonba és ő lesz to­vábbra is Románia népszövetségi fő­­megbizottja.De ez sem bizonyos. Bu­kásával súlyos csalás érte a nemzeti parasztpártot, amely meleg relációkat érzett vele. Lehet, hogy ennek is része van abban, hogy a kormány és a fel­ Felfelé bukott két jobboldali miniszter Nehéz volt a kormány számára, hogy a két jobboldali minisztert hi­degre állítsa. Inculecz belügyminisz­ter és Pop Valér igazságügyminiszter felfelé bukott. Inculecz tárcanélkü­li miniszterelnökhelyettes és Pop keres­kedelmi miniszter lett. Inculecz azt hitte, hogy­ Dugovics Tituszként ma­gával rántja a kormányt is. Neki tu­lajdonítják, hogy Romániában a Cuza—Goga-párt és a Vasgárda olyan ijesztő tényezőkké vált. Az ő oltal­ma és támogatása mellett hatalmasod­tak el, úgyhogy a kormány immár azon vette észre magát, hogy nem bír velük. Veszélyben az alkotmányos rend Egyes lapok szerint sürgősen kellett új metódusra áttérni, mert veszélyben forgott az alkotmányos rend. Hogy a sok külső jel mellett milyen bizalmas jelentések érkeztek a kormányhoz még arról, hogy tényleg államcsíny készül, mint ahogy azt Madgearu volt pénzz­ügyminiszter a napokban egyik be­szédében jelezte, azt persze a nyil­vánosság nem tudja. De tény, hogy az egész országban szinte kor­látlan urakká váltak és agitációjuk nem* csak az ellenzéki pártokat morasoli !

Next