Magyarország, 1936. november (43. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-03 / 251. szám
2 tás előtt, néhány megállapítást tehetünk. A kis jelöitek teljes jelentéktelenségbe süllyedtek. Semmi kilátásuk nincs természetesen a győzelemre. A szocailista Norman Thomas, a kommunista Drowder, Smith tiszteletes a farmervenér, s végül az eleinte jó esélyekkel indult Lemke oly messze elmaradt, oly kevéssé fordul elő már a nevük a politikai vitákban, hogy az ő részükről még meglepetésekről sem lehet szó. A kérdés már csak ez: Roosevelt vagy Landon? Még pontosabban: Roosevelt mellett vagy ellen® A két párt: Roosevelt hívei és ellenségei Ez a formulázás, mely nem vesz tudomást London nevéről s a választókat Roosevelt híveinek és ellenfeleinek két csoportjára osztja, egyre nagyobb tért hódított a választási harc utolsó heteiben. Roosevelt erős és nagyhatású egyéniségeinek jele ez. A demokraták nagy előnye, hogy a republikánusok nem, tudtak Roosevelttel hasonlóan erős egyéniséget szembeállítani. Roosevelt neve csatakiáltás, Londont pedig csupán a republikánus párt egyik képviselőjének tekintik. London, a középnyugati farmer, az erősen vidékies színezetű ember, jelentéktelenné válik Roosevelt mellett. Roosevelt szimpátiát szerzett széles rétegekben, de sokan gyűlölik őt. Mindenki számára fontos azonban, az ellenségek és a hívek számára egyformán. Szociálpolitikai és gazdaságpolitikai programja a maga célgazdasági alapvonalával és népi célkitűzéseivel valami újat, valami különöset jelent Amerikában. Éppen ez az újság, ez a különösség lett azután a támadások legfőbb célpontja is. A konzervatívok jelszava, hogy Roosevelt, akit gyakran Amerika Kerenszkijének szoktak nevezni, akaratlanul is a bolsevizmus karjaiba viszi Avrikat. De minthogy éppen az utóbbi időben a kormány statisztikákat bocsátott ki, amelyek Roosevelt gazdasági intézkedéseinek sikerét bizonyítják, sok ingadozó átmenti demokrata táborba. at Roosevelt a favorit Minden látszat szerint tehát az amerikai választók hangulata inkább a jelenlegi elnök, mint ellenfele oldalán van. A nép minden rétegében rengeteget beszélnek a választás esélyeiről. A munkásság és általában a szegényebb néprétegek körében szeretik Rooseveltet és az erősek és gazdagok kapzsisága ellen irányuló programját. London inkább a felsőbb társadalmi osztályokban népszerű. Többféle becslést végeztek már a választás várható eredményéről. A ■próbaválasztások, a, »atraw-votes« a legkülönbözőbb adatokat adják s nehéz belőlük valami biztosat kiolvasni. Amerikában az egyik elnökjelölt általában elég erős többséggel szokott győzni. A legutóbbi választás eredménye például a következő: Roosevelt 22.821.857 szavazatot kapott, ami 472 elektort jelentett, míg ellenfelének, Hoovernek csak 59 elektora volt. . Különben a szocialista elnökjelölt, Norman Thomas is Roosevelt győzelmében bízik. Nem számít a maga részére 900.000-nél több szavazatra. — Az amerikai munkások még nem értik meg jól a marxista gondolatokat, — mondja. — S a kommunistapárt is sok szavazatot szívott fel. A szocialista pártnak nincs elég pénze propagandára s Amerikában propaganda nélkül semmit sem lehet elérni. Annak a véleményének adott ezután kifejezést a szocialista elnökjelölt, hogy Rooseveltre fog szavazni a pártja, de azért nem nagyon szeretik. Túlságosan haladó gondolkodású az alapjában konzervatív demokratáknak. Roosevelt megőrizte jó kedélyét és humorát, a választási küzdelem lázas finise alatt is. Ellenfelei ezt is szemére vetik. Botrányos könnyelműséggel és gondatlansággal vádolják. Egyik titkárjának, aki nemrég azt tanácsolta neki, hogy néha pihenjen egy kisé, ne dolgozza agyon magát, így válaszolt Roosevelt: — Nem dolgozhatom agyon magam, mert nincs rá időm. Különben nem kiszór, hogy volt még egy korszak életemben, amely ennyire mulatságos lett volna... MAGYARORSZAG 1936 november 3 kedd Irányított irodalom és Jákob kútjai — Levél a szerkesztőhöz — Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Rendkívüli érdeklődéssel olvastam az egyik reggeli dömpinglapban az »Irányított irodalom« című elmefuttatást, amelyben, a cikk írójának körülbelül ötszáz soron át fáj a feje a magyar könyvkiadókért. Nem kisebb dologgal vádolja őket, mint azzal, hogy tendenciózusan csak az olyan külföldi írók műveit fordíttatják le és nyomtatják ki, amelyek a zsidóság duzzadó önérzetét hirdetik. És mint már a lelkiismeretes polémikus bizonyítani szokott, ő is úgy bizonyít, ahogyan neki jólesik és neki kényelmes. Többszáz magyarul megjelent külföldi szerelmi regény, gazdasági tanulmány, történelmi életrajz, földrajzi útleírás, ógazdasági szakmunka, sportadnanaoh és szakácskönyv közül kiragadja három szerző négy könyvét. Ezek az angol W. G. Hardy óriás regénye Ábrahámról, amit nem olvastam. A másik a Nobel-díjas nagy művésznek, Thomas Mann-nak Egyiptomi Józsefről írott remeke, amelynek nemcsak olvasója, de bámvalója is vagyok, mint művészi, minden politikától mentes, tiszta és öncélú művészi remekmunkának. De miért is exkuzálom magam ! Ha Mann-rajongónak lenni bűn, akkor is ebből a kapitális fővétekből igen-igen kevés jut rám, mert hiszen együtt hordozom többmillió krat túrém bérre: magyarral, némettel, franciával, angollal, olasszal, skandinávval, amerikaival, hála Istennek, még kínaival, japánnal és indussal is. A harmadik és negyedik könyv, amire az »Irányított irodalom« szerzőjének éber figyelme ráirányult, Lion Feuchtwanger német emigráns írónak a Zsidó háború című, Josephus Flavius regénye és Oppenheimek című, a weimari Németországban játszó, állítólag szintén zsidó tárgyú elbeszélő műve. Azért mondom állítólag, mert az Oppenheimokat nem olvastam. A Zsidó háborúd igen. Pillanatig sem állítom Thomas Mann remeke mellé, de érdekes és főként nagyon intelligens kísérlet a történelmi regényírás területén és meg kell mondanom, a zsidó kérdés körül is— bár a szerzőnek láthatóan eminensen fontos — íróian tárgyilagos. Tolsztoj nagyobb író volt Feuchtwangernél, igen sokan mások is, Feuchtwanger nem halhatatlan mester, de könyve — igazságos mértékkel mérve — rendkívül nívós szórakoztató olvasmány, (több talán nem is akar lenni) úgy hogy megértem, hogy belőle sok tízezer példány elkelt. A cikk különbé® egy kalap alá fogja a művész Mamit, a divatos Feuchtwengert és Hardyt és az olvasó kényelmére bízza, hogy zsidóknak tartja-e őket vagy nem. A cikk hangja, beállítottsága — nem mondom, hogy szándékosan — de olyan, hogy az avatatlan olvasó csakugyan hajlandó lesz zsidónak elfogadni mind a hármat. Lason Feuerwangerről tudom, hogy zsidó, Hardyról fogalmam sincs, de nem is érdekel, hogy ki és micsoda, viszont Thomas Manniról illik és kötelesség tudni, hogy apai, anyai felmenő ágon száz százalékos keresztény, híres ősi lübecki patrícius család sarja. Olyan telivér keresztény, amilyen telivér zsidó például a francia Pierre Benoit. Most azt kérdezi Szerkesztő úr, miért keverem énebbe az ügybe Pierre Benoit francia regényírót. De bocsánat, nem én keverek, hanem a reggeli dömpingújság. Amely ugyanakkor, amikor az első és a második oldalon így kikel zsidó (vagy zsidónak vélt) külföldi írók műveinek magyar fordítása ellen, ugyanabban a számban a tizenhatodik oldalon kéthasábosan megcímzett és a gőgtől csak úgy duzzadó cikkében bejelenti, hogy csütörtökön - de várjon bírom-e addig türelemmel -- kezdi közölni A nagy ember című francia regényt, melynek szerzői Pierre Benoit és Clarade Farrére. Tényleg sikerült neki! Hosszas tusa után neki sikerült megszerezni .A nagy ember közlési jogát, azét a regényét, amelynek egyik szerzője, Claude Farrére a háborúban mint elsőrendű uszító, németgyűlölő és német rágalmazó excellált, viszont Pierre Benoit!... Hiszen ha még csak zsidó lenne. De Pierre Benoit szenvedélyes, átizzott zsidó, aki számára a zsidóság élmény. Ha Szerkesztő Úr nem hinné el, olvassa el a reggeli fajvédő dömping ünnepelt elbeszélőjének Jákob kútjai (Les puits de Jacob) című regényét. Ha ugyan végig tudja olvasni. Ha nem fogja idegesíteni a könyv végig cionista koloráltsága, az a bosszantó felekezeti gőg és önimádat, amelynek nem hogy művészi munkában, de akármilyen emberséges írásműben sem lehet sosem helyre. Én ha baloldali lap- vagy könyvkiadó lennék is, százszor meggondolnám, vájjon segítsek Pierre Benoitnak kutakat fúrni Jákob árnyékában, hírét növelni, sőt őt magyar honoráriummal gazdagítani. Az irányított irodalom szerzője a keresztény germán Thomas Mannt vádolja meg a zsidó önteltség legyezgetésével és kielégítésével. Ugyan legyen szíves és olvassa el a Jákob kútjainak a Libanon dicsőségétől Jerikói sójában hangos oldalait. Olvassa el, mielőtt leközölné — a csütörtöki számban kezdi — ugyanennek a szerzőnek A nagy emberét már azt kell gondolnom, hogy azért csak ezt, mert a Jákob botjairól lemaradt. Ügyesebb kút- és egyéb fúrók megelőzték és így vigaszdíjként csak A nagy ember jutott rá. A cionista regénygyárosnak ez a másik opusza a hitlerista fajvédő újság számára. Az elfogultan penettárasan zsidó Pierre Benoit, mint a magyar horogkeresztes lap kedvenc házi szerzője és dávidi lantpengetője! Történnek még csodák, Szerkesztő úr! És humorok is. A zsidóság pedig ezentúl ne panaszkodjék, hogy szellemi megnyilvánulásait elnyomják. Engedelmet, de jobban már igazán nem lehet speciális zsidó szellemiséget — én tagadom, hogy van ilyen, de dömpingek esküsznek rá, hogy igen — propagálni, mint hogy lefordítom és terjesztem— csütörtöktől kezdve — a Jákob kútjai notórius szerzőjének új művét. Irányított irodalom — mondja a lap éleikké. Fájdalom, nem tudok neki ellentmondani. Hogy az irodalmat irányítják? Teljes gőzerővel, az összes magas áramokkal Jákob kútjai felé. És milyen gőgösen hirdeti be. Hogy neki sikerült megszerezni. Hát ezúttal tényleg sikerült. Csütörtökön pedig korábban kelünk, Szerkesztő úr. Mert aznap kezdik közölni A nagy ember’-t. Részemről már a nyomda előtt akarok várni az első példányra. Lestoppolni ezt a ritka ereklyét. Egy jobboldali olvasó Az asszony kötelessége törődni azzal, hogy bélműködése rendben legyen, amit pedig úgy érhet el, ha naponta reggel éhgyomorra egy félpohár természetes Ferenc József keserűvizet iszik, amely enyhén és kellemesen, pontosan és biztosan szabályozza az emésztés folyamatát. „Annyi burzsujt gyilkolunk le, hogy elrekesztjük a Dunát“ Folytatták a tanúkihallgatásokat Kiss Béla kommunista ügyében A büntető törvényszék Kovács Miklós törvényszéki bíró elnöklete alatt ma folytatta a novonikolajevszki fogolytáborban történt gyilkosság bűnügyének tárgyalását. Az ügyészség vádirata szerint Kiss Béla villamossági leszerelő parancsnoka volt ennek a fogolytábornak, ahol az őrséget arra utasította, hogy Erdődy György honvédhadnagyot agyonlőjjék. A mai tárgyaláson Dohány Marcell magántisztviselő elmondta tanúvallomásában, hogy Kiss kommunista propagandabeszédeket tartott a táborban. Gyrmnlay Mihály rendőrkapitány előadta, hogy egy alkalommal Kiss propagandabeszédében ezt mondta: »Ha visszatérünk Budapestre, olyan vérengzés lesz ott, hogy a lovak, szügyig fognak járni az aranycsillagos hajcsárok vérében.« Hodzsu Kornél középiskolai tanár vallomása szerint Kiss Béla egyik beszédében azt mondotta: »Mi, magyar kommunisták, fegyverrel a kezünkben megyünk haza és annyi burzsujt gyilkolunk le, hogy elrekesztjük a Dunát.a Vitéz Peterdy Ferenc alezredes ,bajtársaitól hallotta, hogy velük szemben brutális, gorombavolt Kiss. A tanúkihallgatások után Gál Jenő védő terjedelmes bizonyításkiegészítési indítványt terjesztett elő, amelyet az ügyész mint teljesen fölöslegest ellenzett. Ezután az elnöklő bíró a tárgyalást felfüggesztette és annak folytatását holnap reggelre halasztotta. Erős Imre, Juliska, Endre, Jenő, Gedeong és IsterH gyermekei, Dr. Vidor Pál veje, a Beier Hargit menye, Erős Tibor és Zsujguzsika unoka, özv. Seheleicz Sománé nő- ■ vére mérhetetlen fájdalommal tudatják,hogy SS Erős Ignác I drága apánk, nagyapánk, apósunk, test- vérünk nagy szenvedés után november 1 1 -én eltávozott az élők sorából. Temetése november hó 3 án 12 órakor lesz a rákoskeresztúri szr. temetőben. jy Minden külön értesítés helyett ■ WRHBHHHK