Magyarország, 1936. november (43. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-03 / 251. szám
4 tartott az ünneplés. A hatalmas gyűlés Starace főtitkár rövid beszédével ért véget. A Duce beszédét egész Olaszországban közvetítették és minden város, valamint falu főterén hangszórókat állítottak fel, hogy az egész lakosság meghallgathassa a nagyjelentőségű nyilatkozatot. MAGYARORSZÁG Küszöbönálló magyar-olasz diplomáciai tanácskozásokra hozókra célzott Illetékes magyar magyarázat a Duce beszédéről (A Magyarország tudósítójától.) Mussolini milánói beszéde egész Európában, így Magyarországon is általános feltűnést keltett. Magyarországot különösképpen közelről érdeklik a Duce nagyjelentőségű kijelentései, mert olyan szarvakkal foglalt állást Magyarország jogos követelései mellett, amilyenekre eddig még nem volt példa. A Magyarország munkatársa illetékes helyen érdeklődött az iránt, hogyan ítélik meg a Duce milánói beszédénekjelentőségét. A következő magyarázatot kapta: — Magyarországon osztatlan örömet keltett a Duce beszéde, különösen annak Magyarországra vonatkozó része. A nyilatkozat következetes kifejezése annak az álláspontnak, amelyet Mussolini a középeurópai kérdésben már évek óta elfoglal. Kétségtelen azonban, hogy ennyire határozottan és ennyire a reálpolitikai lehetőségek körébe állítva még egyetlen külföldi államférfi sem szögezte le álláspontját Magyarország jogos igényei mellett. Mussolini egész beszéde a békepolitikát célozza, éppen ezért fokozatosan jelentős az, hogy a magyar igények kielégítését a gyakorlati békepolitika egyik legfontosabb követelményének tekinti. Ami a Dacénak azt a kijelentését illeti, hogy Olaszországnak Magyarország iránt táplált érzelmei ünnepélyes kinyilatkoztatást nyerne nyilvános és nagyszerű módon, illetékes helyen rámutatnak arra, hogy Mussolini ezzel a kijelentésével a küszöbön álló diplomáciai tanácskozásokra és találkozókra célzott,nyes iróniával beszélni a világ legnagyobb dolgairól, legkényesebb kérdéseiről? Egy nagy és átfogó, robusztus szellem kardja suhintását érezzük e beszédben minduntalan, pedig csak az írott szót látjuk, szürke fordításban s a Duce hangját és szónoklatának eredeti, egyéni erejét, sodrát, sötét csillogását, a nagy ember közvetlen párbeszédét a másik nagy, nála is nagyobb személyiséggel, a Néppel, nem érezhetjük a papirosról igazán. Mint vívó versenyen egy remek tus a különösen ellenszenves ellenfél fején, úgy csattant és pörzik utána a bolsevizmuson a Duce egymondatos vágása, derűt és bizakodást keltve mindazokban, akik a kommunizmus ellen nem otromba közhelyekkel, hanem elsősorban a szellem fegyvereivel harcolnak: »a kommunizmus ma állami szuperkapitalizmus, amely nem tagadja, hanem felmagasztalja a kapitalista rendszert. Iszonyú vágás ez a kommunizmus egész beteg eszmerendszerén és belső értelmét csak még jobban megvilágítja és kiszélesíti egy másik mondat: »Ideje volna már véget vetni a fasizmus és a demokrácia közti ellentéteknek; az olaszok nincsenek hozzászokva az embertelen kapitalizmus jármához«. Ugyanakkor azonban a bolsevizmus ellen való harckészségét nem toldja meg egy Szovjet-Oroszország ellen való támadó politika bejelentésével. Ezzel meg is villantja előttünk az olasz és a német politikai elgondolás keleti határvonalait. Kertész Antalné szül Mayer Janka felesége. Mária és István gyermekei, ifj. László István veje és Ervinke unokája mély fájdalommal közlik, hogy a forrón szere-tett férj, apa és nagyapa Kertész Antal a „GRACIOZA“-cipőgyár tulajdonosa 1936 nov elsején, munkás életének 62-ik, boldog házaséletének 35-ik évében elhunyt. Utolsó útjára e hó 3-án 1 órakor kísérjük, a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából. Emlékét tájékegyelettel őrizzük. Részvétlátogatások mellőzését kérjük! em›SSB=SSSS=S SSS=SSBSSB9 Csak néhány napja még, hogy bejárta a világsajtót a német diplomáciai kőnyomatom furcsa és sok tekintetben különös cikke a magyar politikáról. Ebben meg sem említette Magyarország jogos történelmi igényeit, revíziós törekvéseit és általánosságokkal jellemezte Magyarország, Olaszország és Németország viszonyát : »Magyarország már régen érintkezőpontokat talált mind Németországgal, mind Olaszországgal; ezek abból adódnak, hogy a három állam alapjában közös felfogást vall az Európa e részében való békés és hasznos együttélés követelményeiről.* Ez a sokértelműség azonban hamarosan egyértelműséggé egyszerűsödik a cikknek egy további mondatában, mely így hangzik: A Németországot és a római jegyzőkönyvek alapján álló államokat ma annak a politikának követése egyesíti, amelynek célja az ehhez a területhez tartozó valamennyi ország jóléte, valamint a természetes és rendes gazdasági vérkeringés helyreállítása.* Nemkell hozzá különösebb értelmi erő, hogy e mondatból kivehessük: Németország nem elfogult Magyarország javára, hajszálnyi különbséget sem tesz a dunai országok között, hanem »az ehhez a területhez tartozó valamennyi ország jóléte, valamint a természetes és rendes gazdasági vérkeringés helyreállítása« a célja dunavölgyi politikájának. Sőt, hogy még világosabb legyen a dolog, a félhivatalos és nyilvánvalóan az egész világsajtónak szánt német cikk azt a jó tanácsot csomagolja anyás kezekkel útravalóul a jövő magyar politika számára, hogy csak továbbra is haladjunk a jól bevált reálpolitika útján és ne vakítson el bennünket „hangzatos elméletek hamis csillogása”. A cikk egész gondolatmenete figyelmen kívül hagyja a magyar politika igazi nagy céljait. Annál súlyosabb olvasmány volt bizonyára ezrek és ezrek számára ez a hivatalos német megnyilatkozás, mert közvetlenül Ciapo olasz külügyminiszternek németországi tárgyalásai után jelentkezik és minduntalan együtt szerepelteti Németországot Olaszországgal. Olyasféle gyanút ébresztgethet az amúgy is sokat csalódott s éppen ezért gyanakvásra hajló magyar jobbakban, hogy talán Olaszország is ilyen felsőbbségesen néz el a szegény kis Csonka- Magyarország, a nem sokat számító barát álmain, kívánságain, egyetemes nagy nemzeti törekvésein ... A Duce szózatan hatalmas biztatás és ígéret a megtiport magyarságnak Írta: Bajcsy-Zsilinszky Endre ffiarTWwast 1936 november 3 kedd Hatalmas kardvágás a bolsevizixtuson B első aggodalmaskodásaink és szorongásaink közepette zúg végig, köröskörül a földgömbön, Mussolini hatalmas milánói szózata s egyszeriben elfújja homlokunkról a legkomorabb aggodalmakat. Olyan ez a be-széd, melyhez foghatót ma senki más nem merne és nem tudna elmondani, mert az emberi nagyság és a hatalom mind ritkábban találkozik mainapság a politikában. Ki merne ma ilyen kendőzetlen őszinteséggel, természetes egyszerűséggel, ilyen epigrammatikus célba találással és telé- Epehólyaghurutnál és sárgaságnál, epekő és epehomok eseteiben az otthoni ivókúra úgy válik igen eredményessé, ha a természetes Ferenc József keserűvizet reggel éhgyomorra, kevés forróvízzel keverve isszuk. A francia-olasz barátság nem titkolja, hanem őszintén bevallja, hogy a Népszövetség szankciós politikája óta meglazult a francia—olasz barátság. De rendkívül jellemző az a megjegyzése, hogy viszszatekintve a közelmúltba, e lazuló francia—olasz barátságról így beszél: »Tizenhét év óta a legfontosabb lépés az európai béke felé az a szerződés volt, amelyet 1935 januárjában Franciaország és Olaszország kötött. Ebből is, de beszédjének további részeiből is nyilvánvaló, hogy nem adta föl véglegesen a francia—olasz barátság helyreállításának gondolatát s ha azt az 1935 januárjának időpontjában a háború óta eltelt idő legnagyobb eseményének ítéli, alig kétséges, hogy a meglazulni? időpontjában sem mond le róla egykönnyen. Anglia felé Az Anglia felé tett figyelmeztetése is méltósággal teljes és élessége mellett sem bántó. Mert való igaz, hogy a Földközi-tenger, mely Anglia számára csak egy döntően fontos tengeri út, Olaszország számára maga az élet. Ki tudná megcáfolni ezt a tételt? Nyilvánvaló belőle, hogy Olaszország védeni akarja nagy erőfeszítések árán elért földközitengeri és afrikai pozícióját, de nem kívánja érinteni Anglia érdekeit és jogait. A Németországról szóló része Mussolini beszédének német—olasz »megsértésnek« mondja a két állam viszonyát, melynek alapelveit pontosan megállapították most legutóbb Berlinben. De viszont Ausztria függetlenségi harcának meleg elismerése semmi kétséget sem hagy aziránt, hogy az olasz—német kibékülés nem jelenti és nem jelentheti az olasz befolyás kiszorulását Ausztriából. Ellenkezőleg, csak azt jelentheti, hogy az olasz nő*