Magyarország, 1937. február (44. évfolyam, 26-48. szám)
1937-02-02 / 26. szám
TESSÉKre?"**1' Ara ID fillér XLIV. évfolyam, 26. szám Budapest, 1937. február 2 kedd FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Telefonszámaink( 1-455-59—50 isorozat) 1-464-19—17 (sorozat) p Kormányzói kihallgatásra megy ma délután Darányi miniszterelnök Mandátumáról is lemond Kozma Miklós belügyminiszter Azok a belpolitikai változások, amelyekről a múlt héten a Malgvetz8X§z M Cf beszállóit közelnek a végső kifejlődéshez. Kozma Miklós belügyminiszter lemondását ma már befejezett ténynek lehet tekinteni. A belügyminiszter lemondásának fő oka nem mai keletű: Kozma Miklós belügyminisztersége óta mindig ki akart térni a politikai harcok elől, szociális és egészségpolitikai programjának megvalósítása során távol akarta tartani magát a belpolitikai harcoktól és pártkérdésektől, ugyanekkor azonban két oldalról folyt ellene a belpolitikai harc, amely végül elkedvetlenítette. Ennek az elkedvetlenítési folyamatnak előzményei visszanyúlnak még arra az időre, amikor gróf Károlyi Gyula lemondása után Gömbös Gyula alakította meg első kormányát. Gömbös már akkor meg akarta nyerni kabinetje számára Kozma Miklós és rá akarta beszélni arra, hogy kormányában vállalja el a kereskedelmi tárcát. Kozma Miklós azonban vonakodott attól, hogy résztvegyen az aktív politikában és elhárította magától Gömbös Gyula kérését. A második Gömbös-kormány megalakulásakor már nem térhetett ki Gömbös kívánságai elől. Gömbös Gyula felajánlotta neki a belügyminiszteri tárcát. Kozma Miklós még ekkor is habozott és csak hoszszas rábeszélés után engedett. Nagy áldozat volt részéről belépni az aktív politikai életbe, mert ő tudvalévően mint katonatiszt lépett a sajtóéletbe, amikor hosszas rábeszélésre átvette a Magyar Távirati Iroda vezetőségét. A félhivatalos magyar hírszervnek 10 év alatt válságos világtekintélyt szerzett. Elég megemlíteni annyit, hogy a világ távirati irodáinak háromtagú vezetőségében Kozma Miklós, a kis Magyarország félhivatalosának elnöke és főszerkesztője helyet foglalt. Ilyenformán nehezen tudta magát elhatározni arra, hogy ezt a pozíciót a közéleti (nem veszélytelen) Munkával fel csendje. Vagy egészségügyi program Hosszas vívódás után szánta rá magát Kozma Miklós arra, hogy a cselekvő politika útjára lépjen. Nagy lelkiismereti kérdéssé avatta magában ezt a problémát és amikor 1935 márciusában az első Gömbös-kormány belügyminisztereként megkezdte munkáját, minden erejét és ambícióját belevetette a munkába. Távol akart maradni a napi politika torzsalkodásaitól, nem vett részt sohasem a kulissza mögötti tervezgetésekben és egyedül az a lelkesedés fűtötte, hogy azt a nagyszabású egészségügyi programot, amelyet mint új belügyminiszter maga elé tűzött, a lehető legrövidebb időn belül és az adott viszonyokhoz mérten a legkedvezőbb eredménnyel elvégezze. Maga mellé vette államtitkárnak Johann Bélát, a magyar egészségügyi kérdések egyik legkiválóbb szakértőjét és nekifeküdt a munkának. Félévig tartott ennek a munkának előkészítése és ez alatt az idő alatt Kozma Miklósnak sikerült is távolmaradnia a belpolitika harcaitól. Szembekerül Martonékkal De már 1935 végeidő akarata ellenére is szemben találta magát a nemzeti egység pártjának jobboldali szárnyával, amely mohó szervezkedésébe bele akarta kapcsolni a közigazgatást. Kozma Miklós volt az, aki mint belügyminiszter tiltakozott Gömbös Gyula miniszterelnöknél az ellen, hogy a közigazgatást azonosítsák a NÉP pártszervezeteivel és a főispánok mint vármegyei NEP-elnökök ebben a kettős minőségükben úgy irányítsák a pártszervezés munkáját, hogy ennek a munkáltak sorsa felhasználják a párt céljaira a közigazgatás egész apparátusát. Ez volt az első eset Kozma Miklós belügyminisztersége alatt, amikor Kozma látta, hogy mint belügyminiszternek kötelessége beleszólni a napi politika kérdéseibe és tiltakoznia kell a pártszervezés Marton-féle módszerei ellen. Már ekkor az a gondolat merült fel benne, hogy visszavonul, mert nem óhajtott belekeveredni a pártpolitikai harcokba. Gömbös Gyula azonban maradásra kérte. Összeült 1935 karácsonya után a Nép vezetősége, majd a pártértekezlet, amelyen Gömbös Gyulának sikerült eliminálnia azokat az ellentéteket, amelyek Kozma Miklós és a Nép Marton-féle szárnya között támadtak. Kozma Miklós távozása alkalmából érdekes feleleveníteni Gömbös Gyulának azt a nyilatkozatát, amelyet múlt év januárban adott a sajtónak. Ebben hangoztatta Gömbös, hogy a pártszervezkedés az általa jóváhagyott elvek szerint folytatódni fog, majd Kozma Miklós és a NÉP jobbszárnyának afférjáról ezeket mondotta: v " A pártértekezleten eliminálódott az a felfogásbeli differencia, amely egyes kérdésekben a belügyminiszter úr és a párt főtitkára között felmerült. Ebben az ügyben január 2-ra értekezletet hívtam öszsze, amelyen a belügyminiszter úr, Ivády őexcellenciája és Marton Béla, a párt titkára vett részt. Ennek az értekezletnek a megállapodásai alapján fognak véglegesíttetni a párt szervezési útmutatásai. A közvéleménynek és a sajtónak azt ajánlom, hogy nyugodtan vegye le a napirendről ezt a felfújt kérdést, amelyet egyesek egyébként politikai méregkeverésre is fel akarnak használni. Kijelentette még nyilatkozatában Gömbös Gyula, hogy a főispánok szerepe változatlan marad, továbbra is megyei NEP-elnökök, de »a párt a közigazgatástól függetlenül — még függetlenebbül, mint valaha — tovább szervezkedik.« Kétségtelenül Kozma Miklós fellépésének eredménye volt, hogy Gömbös Gyula ilyen határozottan kisen NÉP a közigazgatástólfüggetlenül fog szervezkedni. Ezzel a Gömbös nyilatkozattal elintéződöttnek látszott az a harc, amely Kozma Miklós és a NÉP martonista jobbszárnya között indult meg, de valójában Marton Béla és elvbarátai a kulisszák mögött állandóan intrikáltak Kozma Miklós ellen. Ezekkel az intrikákkal azonban nem lehetett elidegeníteni Gömbös Gyulát Kozma Miklóstól és Gömbös haláláig legbizalmasabb barátjának és leghűségesebb munkatársának tekintette őt. Kozma nem törődött többé Martonék kasszamögötti játékával és egyre másra valósította meg egészségügyi programjának feladatait. Tavaly tavasszal megint kiélesedett a harc Kozma és Martonék között és a NÉP jobboldali frakciója azt az időt, mialatt Gömbös Gyula a müncheni szanatóriumban iuldoklott és itthon a legnagyobb belpolitikai bizonytalanság volt, ismét arra használta fel, hogy akciót kezdjen Kozma Miklós ellen. Hat nappal Gömbös Gyula halála előtt a kormány kiadta a gyűléshlalmi rendeletét. Nem belügyminiszteri rendelet volt ez, hanem az összkormány bocsátotta ki a rendelkezést a politikai gyűlések korlátozására. Minthogy a minisztertanácson Kozma Miklós belügyminiszter terjesztette elő a gyűléstilalmi rendeletet, most már nemcsak a NÉP jobbszárnya, hanem a kisgazdapárt is felsorakozott ellene, mert a gyűléstilalmi rendeletért Kozma Miklós személyét tette felelőssé és úgy látta, hogy ez a rendelet a kisgazdapárt szervezkedési munkájának megbénítására irányul. Martonékvei Kozma ellen Gömbös Gyula halála után megalakult a Darányi-kormány, Kozma