Magyarország, 1937. július (44. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

|Éri, !: ' ^ /y fillér MAGYARORSZÁG Budapest, 1937. július 1 csütörtök XLIV. évfolyam, 146. szám Telefonszám­­ 1-455-50* FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Egyes szám ára 10 fillér A vasárnapi szám a Sárga Rádióval 12 fillér DÖNTŐ KÜLPOLITIKAI ESEMÉNYEK: az új francia kormány válságmentő javaslatai a kamara és a szenátus előtt; végső feszültség a spanyol be nem­avatkozás kérdésében ! A Ház mai ülésének utolsó percében beterjesztették a közjogi bizottság jelentését a kormányzói javaslatról Eckhardt a bizottságban nagy beszédet mondott a diktatúrák ellen Holnap történelmi ülésen egyhangúan szavazza meg a Ház a kormányzói jogkiterjesztést A képviselőház közjogi bizott­sága ma délelőtt tárgyalta Pesthy Pál elnöklésével a kormányzói jog­kör kiterjesztéséről és a kormány­zóválasztásról szóló törvényjavas­latot. A kormány részéről Dará­nyi Kálmán miniszterelnök, Lázár Andor igazságügyminiszter, Tas­­nády Nagy András és Mikecz Ödön államtitkárok vettek részt a bizottság ülésén. Ángyán Béla előadó ismertette a javaslatot, majd Rassay Károly szó­lalt fel. Azzal kezdte beszédét, hogy elfogadja a javaslatot, mert az a je­lenlegi államfő iránt való tisztelet szempontját és a nemzetet jellemző királyhűséget szerencsésen össze­egyezteti azzal a másik nagy szem­ponttal, hogy minél bizonytalanabb időkben élünk, annál inkább köteles­ségünk gondoskodni arról, hogy al­kotmányjogi törvényeink a nemzeti szuverenitást és a nemzeti akaratot megvédjék és biztosítsák. A törvényjavaslat rendelkezéseiből kiviláglik, hogy mi a jelenlegi pro­vizóriumot akarjuk fentartani addig, amíg a nemzet az államfői hatalom végleges gyakorlásának mikéntje te­kintetében határozni tud. A javaslat a legfőbb alkotmányjogi szempontokat megvédi és nem tesz semmi olyat, ami prejudikálhatna a nemzet végleges elhatározásának az államfői hatalom végleges rendezése tekintetében. Ortodox közjogi szempontból kétségtelen, hogy vannak a tör­vényjavaslatnak olyan rendelkezései, — folytatta Rassay — amelyek szi­gorú ortodox közjogi szempontból ta­lán kifogásolhatók. Ezeket a rendel­kezéseket azonban védem azzal a megállapítással, hogy ezek lényegé­ben dekórumot fognak jelenteni a je­lenlegi kormányzó és remélem a jövő­beni kormányzókkal szemben is. Ide tartozik a felelőtlenség kérdése és az utódajánlás joga. Az utódajánlás mai konstrukció­jában, amikor annak erkölcsi értéke emeltetik ki és annak hatályossága kizárólag az országgyűlés együttér­zésének kifejezésével van biztosítva, a miniszteri ellenjegyzés mellőzését nem tartja elfogadhatónak. Kifogásolta Balsay, hogy az indo­kolásban többször előfordul ez: »a ki­rályi szék betöltéséig«. Helyette az 1920. évi I. t.-c-ben alkalmazott s az államfői hatalom gyakorlásának vég­leges rendezéséig«-et ajánlja. A ki­rályi szék a jogfolytonosság alapján nem üresedhetik meg, annak betölté­séről intézkedni nem lehet, csakis a királyi hatalom gyakorlása elé tor­nyosuló akadályok elhárításáról van szó. Helyteleníti az indokolás megálla­pításait a királyi szentesítési jogról. A mi közjogunk megállapítása szerint a nemzet szuverenitását az országgyű­lés és a király együtt gyakorolja. Törvény az, amihez az országgyűlés és a király egyező akarattal hozzá­járul. Hagyják ki a törvényjavaslatból az indokolásnak a szentesítési jogra vo­natkozó részét. A képviselőház vita nélkül kívánja ezt a javaslatot elfo­gadni, ezért helytelen volna, hogy ilyen elméleti értékű fejtegetések ke­rüljenek a magyar törvénytárba. Ezután a javaslat egyes rendelke­zéseire mutatott rá, amelyeknek megszövegezésében homályt, vagy hiányt lát. Kérte a kormányt, hogy az ő vagy az utána felszólaló bármely képviselő pártja felszólalását vegye figyelembe. Ezeknek a módosításoknak a célja nem a javaslat rendelkezéseinek megvál­toztatása, hanem azok félreérthetlensé­­gének biztosítása.­­ A szocialisták álláspontja Györki Imre szólalt fel utána, hogy kifejtse a szociáldemokrata párt ál­láspontját. 1920 óta ez az ötödik ja­vaslat, amely az államfői hatalom gyakorlásának rendezéséről szól. Idő­szerűnek tartaná, ha most véglege­sen rendeznék a kérdést. Akár a legi­timista álláspont győzedelmeskedik, akár fenmarad a mai állapot, ál­lamfői hatalom kérdését egyenlő sza­bály­ok szerint kell megoldani. Akár királynak, akár köztársa­sági elnöknek vagy kormányzónak hívják az államfőt, egyiket sem illeti meg több jog, mint amennyi a mai parlamentáris kormányzati rendszer mellett és a demokratikus követelményeknek megfelelően alkot­mány szerint az államfőt megi­let. Az isten kegyelméből való királyok ideje ma már a múlté, ezt az állás­pontot részben elismeri a javaslat indokolása is. Itt az ideje annak, hogy a főhatalom gyakorlásáról a nemzet a mai páriai mentáris rendszernek és a demokra­tikus alkotmányoknak megfelelően döntsön. Ez a döntés a szociáldemok­rata párt szerint nem lehet más, mint az, hogy az ország a köztársasági áll­­amformát tegye magáévá. Azért is időszerű lenne most az államfő jogai­nak végleges megállapítása, mert ma semmi tekintetben sincs az ország lekötve. Nem tartja szerencsésnek az államfő utód­kijelölési jogát, mert ez a jog az országgyűlést illeti meg. A javas­lat szerint a kormányzóválasztás tit­kosan történik, a titkosság azonban nincs biztosítva. Gondoskodni kell arról, hogy a választásban résztvevői törvényhozók a szavazólapokat zárt fülkében helyezzék borítékba. Az államfő sérthetetlenségéről szól­va hangoztatta, hogy a történelem, szerint akár ki van mondva az állam­főre a sérthetetlenség, akár nincs,­­az alkotmánysértéseket és államcsínyei­ket máskép szokták megtorolni. A kormányzói jogkör kiterjesztése előtt tudni óhajtják, hogy milyen­ lesz a választójog. Kérte a miniszter­elnököt, hogy informálja a képviselő­házat a választójogi törvénytervezet­ről, azt tárgyaltassa le és csak az.

Next