Magyarország, 1937. július (44. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

2 ■után vegye elő a mostani törvény­­javaslatot. Kifogásolta, hogy ,a javaslat nem szabályozza az államfői hatalom gyakorlásának­ időtartamát és hibáz­tatta, hogy az államfői állás nincs korhatárhoz kötve. A javaslatot nem fogadta el. MAGYARORSZÁG 1937 Július 1 csütörtök Eckhardt Tibor nagy beszéde .Eckhardt Tibor, a következő fel­szólaló, bejelentette, hogy a javasla­tot elfogadja. Örömének adott kife­jezést, hogy a közjogi rendszerünk­ben levő komoly veszélyek és bi­zonytalanságok elimináltatnak ezzel a javaslattal.­­ Bizonyos mértékben magamat is felelősnek érzem abban, — mondotta — hogy ez a törvényjavaslat megszü­letett, hiszen még az előző kormány idején, amikor pártunk részéről meg­indult a küzdelem a titkos választó­jogért, nagyon sokszor hozták fel ve­lünk szemben azt az érvet, hogy a tit­kos választójog sötétbeugrást jelent és ezzel a sötétbeugrással szemben biztosítékokra van szükség.­­ Még Gömbös Gyula miniszterel­nök úrnak vehettem fel azt a gondo­latot, hogyha biztosítékok kellenek, megvan a lehetőség az államfő tör­­­vény visszaküldési jogának továbbfej­lesztésére és ha az országgyűlés ha­talma megerősíttetik, semmi kifogást nem lehet emelni az ellen, ha az ál­­lam­főnek a törvényalkotásra vonat­kozó jogköre ugyancsak megerős tést nyer. Az az álláspontom ugyanis, hogyha a képviselőház, a felsőház és az államfő jogköre is m­egerősíttetik, akkor végeredményben az egész nem­zet és a nemzet törvényhozó akarata nyer súlyban, jelentőségben és erő­ben. Ha tehát ilyen együttes megerő­sítésen megy át a magyar törvény­hozás két faktora, abból a nemzetnek csak előnye lehet, nem kára. „Érvényesült az az egyedül helyes felfogás" — Amikor tehát a javaslatot elfoga­dom, örömmel állapítom meg azt is, hogy ennek a javaslatnak előkészítése során parlamentáris módszerek érvé­nyesültek. A kormánynak és a több­ségi pártnak kétségtelenül jogában és módjában állott volna hatalmi szó­val, már persze a többség­ hatalmá­val megformálni ezt a javaslatot, tel­­jesen a maga elgondolása szerint, de ez az eljárás nem lett volna helyes, célszerű és nem szolgálta volna az elénk tűzött célt. Örömmel látom, hogy ennek a törvényjavaslatnak megszerkesztése során érvényesült az az egyedül helyes parlamentáris fel­fogás, amely arra törekszik, hogy a nemzet nagy sorsdöntő problémáiban lehetőleg közmegegyezéssel, egész­séges közvélemény kiformálásával iparkodjunk közös megállapodásra jutni.­­ A kormánynak és a kormány­pártnak kétségtelenül nagy sikere, hogy olyan törvényjavaslatot tudott idehozni, amelyet úgyszólván kivétel nélkül mindenki elfogad. Az a kifo­gás is, amelyet Györki képviselőtár­sam felhozott, inkább elvi jelentőségű, de nem magának a törvényalkotás­nak komoly ellenzéséből fakadt. Ezért köszönetet mondok a kormány­nak és a kormánypártnak. Rámutatott arra, hogy sem ebben az esetben, sem más alkalommal nem érvényesültek az ellenzék részéről a mindenáron való ellenzékieskedés hajlamai. — Mi magnak is átéreztük ennek­­a javaslatnak a fontosságát — foly­tatta — és nem mint ellenzéki, ha­nem mint magyar emberek ültünk le, amikor erről a kérdésről tanács­koztunk. Nagyon kérem a kormányt, hogy most már ennek a komoly si­kernek a birtokában iparkodjék a még hátrarálévő közjogi javaslato­kat, a felsőházról és a választójog­­ról szóló törvényjavaslatokat is eb­ben a szellemben és ilyen előkészítés alapján a Ház elé hozni, mert nagy kérdéseket valóban csak ilyen mód­szerekkel lehet közmegnyugvásra megoldani. A diktatúra ellenszere: a királyság Utalt Györki Imrének arra a ki­jelentésére, hogy nem volna-e szüksé­ges véglegesen rendezni az államfői hatalom kérdését­? — Én ezt semmiképpen sem tartom megfelelőnek, — mondotta — mert az a megállapítás, amelyet, Györki kép­viselőtársam a demokrácia és­­a ki­rályság szembeállításával tett, nem hiszem, hogy a történelmi események világában megállhatná helyét. Én azt látom, hogy a diktatúrák divatjá­val szemben a királyság intézménye olyan természetes fék, az alkotmányos királynak törvényben és alkotmány­ban szabályozott tradicionális jogköre olyan természetes akadály minden egyéni túlzott hatalmi törekvéssel szemben, amely éppen az ellenkező konzekvencia levonására késztet. A diktatúrának nincs hatásosabb ellen­szere, mint az alkotmányos király­ság.­­ A demokrácia és a királyság nemcsak hogy nem áll egymással szemben, hanem gyakorlati példák mutatják, a mai időkben a királyság bizony­ult sokkal ellenállóbbnak a dik­tatúrával szemben, mint bármiféle más forma. Én tehát éppen annak a demokratikus gondolkodásnak az alapján amely a Szent Korona taná­ban, mint a magyar közjogi gondol­kodás alapvető principvuma van le­fektetve, a királyság intézményét vál­tozatlanul fentartandónak tartom, sőt nemcsak fentartandónak, hanem min­den körülmények között helyreállí­­tandónak is a maga idejében. Eckhardt Tibor ezután hangoztatta, hogy szerinte nem szerencsés az a terminológia, amely néha a javaslat indokolásában előfordul és amely a mostani rendezést »ideiglenesnek« nevezi. Helyesebb volna, ha a törvény indokolásában az »ideiglenes« szó he­lyett ne­m»átmeneti« megjelölés kifeje­zést használnák, mert az jobban meg­felel a tényleges helyzetnek. — A törvényjavaslat tulajdonkép-' pen két kérdést szabályoz — folytatta Eckhardt. — Az egyik a kormányzói jogkör kiterjesztése, amely háromféle intézkedésben áll. Az egyik a­­ kor­mányzó törvényvisszaküldési jogát erősíti meg. Amennyiben a törvény­­hozás másik két faktora, nevezetesen a képviselőház és felsőház jogköre is megerősítést nyer, nekem ez ellen semmiféle kifogásom nem lehet. A másik fontos módosítás, illetve jogki­­terjesztés az, hogy a kormányzó fele­­lősségrevonása töröltetik a törvény­ből. Ez természetes, sőt majdnem azt mondhatnám, hogy elismerésnek egy bizonyos mértéke is foglaltatik ebben az eltörlésben, amikor a háborúban és a háború után a haza körül nagy érdemeket szerzett férfiúval, a ma­gyar kormányzóval szemben ennek az egyébként is csak elméleti felelős­ Prosta­tatul tengésnél és hólyagtá­gulásnál, amikor igen fontos, hogy a betegnek­ erőlködés nélkül minden nap könnyű bélürülése legyen, akkor reggelenként éhgyomorra egy kis pohár természetes Ferenc József ke­serűvíz a lehető legjobb szolgálatot teszi. Az orvosok ajánlják, ségrevonásnak a lehetőségét a tör­vényjavaslat ezennel elejti- Az utódajánlás kérdése — A harmadik jogkiterjesztés alkor­mányzó utódajánlási joga. Itt nagyon világosan szeretném álláspontomat precizírozni. Amennyire jónak és a nemzet szempontjából is kívánatos­nak tartom azt, hogy az a férfiú, aki Magyarország ügyeit legfelsőbb hely­ről intézi, utódajánlási jogkört kap­jon, annyira nem tartottam volna megfelelőnek a jelölési jogkör olyan megállapítását, amely az Országgyűlés szuverenitásának korlátozását jelen­tette volna. Az ajánlás és jelölés kö­zött az a különbség, hogy az ajánlás­ban — és ebben a tekintetben nagyon helyeslem azt, hogy a törvényjavaslat semilyen tekintetben sem köti meg a kormányzó úr kezét — az államfő sza­badon ajánl, az országgyűlés pedig szabadon és minden megkötöttség nél­kül határoz. — Ez a helyes és világos elvi­ állás­pont, amely most ebben a törvényja­vaslatban kifejezésre jut és én ebben a tekintetben is örömmel üdvözlöm ezt a kormányzói jogkiterjesztést, mert a kormányzóválasztást lényege­sen megkönnyítheti az, ha egyenlő értékű esetleges jelöltek közül a kor­mányzó úr a maga akaratának, vagy ajánlási jogának igénybevételével megkönnyíti az országgyűlésnek a megfelelő esélyű jelöltek közül lehe­tőleg egységes közvélemény alapján való megválasztást. Ezután az országtanács megszerve­zéséről beszélt Eckhardt Tibor, han­goztatta, hogy az országtanács intéz­ményének hiányát régtől fogva érez­ték sokan az országban. ’,A diktatúrák technikája" — A diktatúrák keletkezésének a római imperátorok óta az a techni­kája, — mondotta — hogy halmozzák a hatásköröket■ A hatáskörök kumu­­lálása vezet a diktatúrákra. A felsőházi törvénynek az a rendel­kezése, amely a kormány hatáskörébe utalta az államfői jogkört, rendkívül veszélyes volt. Ezért tartom rendkívül szerencsés szabályozásnak azt, hogy az államfői jogkör nem a kormány­zatra, nem a végrehajtó hatalomra, hanem az erre a célra speciálisan szer­vezett országtanácsra száll át, amely­ben az Országgyűlés vezető személyi­ségei képezik a többséget és ebben a formában a separation de pouvoir, a különböző funkciók különválasztása még ideiglenesen is fenmarad, a ha­táskörök kumulálása semmi körülmé­nyek között nem következik be, ez a komoly veszély tehát a jövő magyar politikai életben eliminálódik. Ernszt Sándor beszélt ezután az egyesült kereszténypárt nevében. Be­jelentette, hogy a párt a javaslatot el­fogadja. — Amikor ezt teszem — mondotta..— akkor egyszersmind tiszteletemnek adok kifejezést a többségi párt javas­latával szemben. Petró Kálmán szólalt fel ezután. A javaslatot elfogadta. Csoór Lajos, a­ki nem tagja a köz­jogi bizottságnak, engedélyt kért ar­ra, hogy felszólalhasson. A bizottság megadta az engedélyt. Csoór kijelen­tette, hogy a javasatot nem fogad­ja el. Rupert Rezső is engedélyt kapott arra, hogy felszólaljon. Kijelentette, hogy csak egy-két kérdésben tér­ el álláspontja a kormánytól. Az igazságügyminiszter válasza Lázár Andor igazságügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. — Nem mulaszthatom el, — mon­dotta — hogy legőszintébb köszönete­­met ne fejezzem ki azért a lojális el­járásért, amely az országgyűlés min­den pártja részéről megnyilvánult ennek a törvényjavaslatnak előkészí­tése során. Ez azt a történelmi fele­lősségérzetet jelenti, amely áthat ben­nünket és a parlamentarizmusnak te­kintélyt ad. A felszólalóknak válaszolva­ han­goztatta, hogy nincs junku­m a kor­mányzói javaslat és a felsőházi, vala­mint választójogi reform között. A kormányzói jogkör kiterjeszésének és a kormányzóválasztásnak a szabályo­zását önálló elgondolások teszik szük­ségessé, nem később benyújtandó tör­vényjavaslatok. Nem lehet az államforma és az ál­lamfői hatalom végleges rendezéséről beszélni, mert az államforma kérdése az 1921: XLVII. tv-ben véglegesen el­döntetett­ A magyar nemzetnek nem írott al­kotmánya lehetővé tette,­­hogy a® ak­kori idő­k bölcs vezetői a legnehezebb helyzetekből kivezessék a nemzetet. Ha most túlságosan sok korláttal, szabállyal kötjük meg az elhatározás bölcs létrejöttét abban az időben, ami­kor majd időszerűvé válik, lehet, hogy a mai idők elképzelésének eleget teszünk, de az akkori idők szükségle­teinek nem felelünk meg. Veszedel­mesnek tartaná az országtanács ügy­rendjének törvényi szabályozását. Osztja Eckhardt véleményét, hogy az átmeneti szó helyesebb, mint az ideiglenes. Azt hiszem, a nemzet nagyon he­lyesen cselekszik, — fejezte be beszé­dét a miniszter — ha azt, akit a leg­főbb hatalomra megválasztott, olyan tekintéllyel ruházza fel, hogy amel­lett­­ a felelősségrevonás primitív módja nem érvényesül. A bizottság általános helyesléssel fogadta a miniszter szavait, majd a javaslatot általánosságban elfogadta. Rövid szünet után a bizottság rész­leteiben is letárgyalta és néhány sti­­láris módosítással elfogadta a javas­latot. Holnap a képviselőiház plénuma tárgyalja a javaslatot és minthogy egyetlen párt sem állít szónokot ál­talánosságban és részleteiben vita nélkül fogja azt elfogadni. A képviselőház mai izgalmas ülése A kormányzói javaslat benyújtása és érdekes Interpellációk A Ház mai ülését tíz órakor nyi­totta meg Tahy László elnök. A mun­kaviszony egyes kérdéseinek szabályo­zásáról szóló javaslathoz ma elsőnek Kéthly Anna szólt. A javaslat szerinte semmi újat nem ad a munkásságnak, csak a meglévő rendelkezéseket rög­zíti meg törvény alakjában. Kifogá­solja a javaslat kerettörvény jellegét. A sztrájkjogot is tisztázni kell. A ta­­rtonckérdés rendezése hiányzik. A ja­­vaslatot nem fogadja el. Grecsák Richárd a pénzügyi bizott­ság javaslatát terjeszti be a dunántúli ásványolaj és földgázkutatásokkal kapcsolatban külföldi céggel történt pótmegállapodás tárgyában. Andaházi-Kasnya Béla arról be­szélt, hogy a 40 órás munkahét csak akkor lenne keresztülvihető, ha előbb az órabért, rendeznék, mert különben a munkás nem keresi meg a létfenn­tartáshoz szükséges összeget. Tűrhetetlen az a helyzet, hogy ami­kor a magánalkalmazottak nyugdíját 50 százalékban fizetik csak meg, a ve­zérigazgatóknak és a vezető emberek­nek megsokszorozódott a fizetésük. Ellenőrzés vagy protekció? Rupert Rezső szóvá tette, hogy a mi­niszteri főtisztviselők nem a közérde­ket képviselik a vállalatok vezetősé­gében, hanem protekció kell a gyá­raknak, ha nem járnak egyenes úton. Bár ellenőrzésre küldték ki a tisztvi­selőket, annyi előnyhöz jutnak, hogy nem lesz semmi az ellenőrzésből­ , Tahy elnök Rupertet rendreuta­­sítja. Rupert Rezső: Az OMTK-n­ál pél­dául súlyos visszaélések történtek, noha ott ültek a miniszteriális tiszt­viselők. Tartsák távol a tisztviselő­ket a kísértésektől is. A politikuso­kat is ki kell tessékelni a nagyvállala­tokból, mert kizárólag azért vannak ott, hogy a kormányhatalomnál pro­tekciót jelentsenek. Ha a vállalatok­nak nem kellene pártkasszára és dömpingsajtóra áldozniok, sokkal könnyebben elviselhetnék a szociális terheket. A közgazdasági élet terén vissza kell állítani az 1914-es rend­szert. „Önről már régen észrevettem.. Rajniss Ferenc: Szabad valutac­síbolással egybekötve. Rupert Rezső (Rajniss felé): Önről már régen észrevettem, hogy a kér­désekhez nem ért és hamis jelszav.

Next