Magyarország, 1937. október (44. évfolyam, 223-248. szám)
1937-10-01 / 223. szám
Her Eckhardt-akció: _43.376 pengő MAGYARORSZÁG Budapest 1937 október 1 péntek FÜGGETLEN Egyes szám ára 10 fillér XIIV. évfolyam, 223. szám rtlUUmLCJll A vasárnapi szám Telefonszám: 1-455-50* POLITIKAI NAPILAP a Sárga Rádióval 12 fillér j CSODA A MAI VILÁGBAN írta: Z. Nagy Ferenc, dévaványai kisgazda Azt mondják, csodák manapság már nem történnek. Én azonban azt állítom, hogy csodával határos dolgok még a mai magyar világban is előfordulnak. Mert mire vonatkoztatja a népi kifejezés a csoda szót ? Ha valami nagy kívánság teljesedésbe megy, olyan aminek teljesülésében a legtöbb ember kételkedik, akkor mondják egyszerre: na ez csoda, hogy IQH. Történt. Ilyen természetű, nem pedig holmi természetfölötti csodáról akarok írni. Azonban előre is bocsánatát kérem az igen tisztelt olvasónak, ha talán szerény írásomban csalatkozna. Dehát azt mondják, mindenki olyan kalappal köszön, amilyen van neki. Én magam egyszerű, tanyán lakó szántó-vető ember vagyok. Kérdezheti erre valaki, hogyan merészelek akkor újságcikket írni. Megmondom, azért, mert az említett csoda megtörtént. A dévaványai szikes talajok megjavítására lesz, illetve már van, is pénz. Azoknak az igen tisztelt felebarátaimnak, akiknek erre talán az az észrevételük, hogy ezen nincsen semmi csodálkoznivaló, egy kis történelmet, persze, dévaványai történelmet kell elbeszélnem. Van a Tiszántúl kellős közepén egy nagy darab föld és lakik rajta tizenhatezer színmagyar ember. Mint magyarlakta vidéken másutt, itt is az elődök jobbágyok voltak, akiknek persze földesuraik is voltak. Mégpedig az 1848 előtti iskolai tankönyv, az. Hármas kis tükör« tanúsítása szerint huszonnyolcan. A világnak 1848-ban történt részleges átalakulása után felszabadultak a jobbágyok, de földjük nem volt. Tovább teltek az idők és a földesurak kezéből lassan kicsúszott a föld. Egy része a volt jobbágyok kezébe került, más része pedig olyan pénzembereké lett, akik toldini vetéssel azelőtt nem foglalkoztak. A megosztás úgy történt, hogy a határ jó minőségű ■iésze az új földesuraké, a rossza, a, szikes része pedig a volt jobbágyoké lett. A nagy háborúig azonban, sőt elég azután is egy pár esztendeig nem volt semmi baj. A rossz sziket lassan javítani kezdték a parasztok, úgy ahogy megéltek és szaporodtak, az országos átlagon messze felül Sohasem volt itt ismeretes a nagy magyar népi betegség, az egyke és a kivándorlás. Rossz esztendőkben ugyan nem termett a szik, de kibírta a nép, mert jó esztendőkről volt tartaléka. Az idők továbbhaladásával azonban bekövetkezett, hogy a nép igen elszaporodott. A közterhek azelőtt soha nem álmodott magasságra emelkedtek. Ezenkívül a búzaárak a termelési költség alá zuhantak. Egyszerre, baj lett a sok bankkamattal, mert a dévaványai paraszt mindig adós volt. Ha az apa szerzett is kisebb vagy nagyobb darab földet, sok fia volt, egynek-egynek csak kicsi jutott belőle. Földet venni persze újabb adósságot jelentett. (Már tudniillik, amíg volt hol venni és volt hozzá hitel.) Elkövetkezett azonban az idő, amikor a föld — mert rossz, szikes föld — nem tartotta el többé a megszaporodott népet. Kevés maradt a közterhek kifizetése után a földdel bíró parasztoknak. Amit régebben senki nem tudott elhinni, bekövetkezett: a honfoglaló magyarok azelőtt büszkének ismert leszármazottja, a nélkülözéstől sápadtan, szégyenkezve koldusalamizsnáért jelentkezett, ínségsegélyért. A segély kicsi volt és a sok gyerek nem egyszer éhes maradt. Nem egy leendő magyar katona, élt már tizenkét év«!», és még sohasem volt új ruhája. Kifejlődött az ószeresinar. A mázsaszámra hozzák városokból a sok ringy-rongy ócska ruhát, ide, amni olyan nagyon sok családnak elérhetetlen álom az új ruha. Mikor mindezek bekövetkeztek, látta mindenki, hogy több föld kell a nép eltartására. Tudta mindenki, hogy a földet, nem lehet kinyújtani, vagyis terjedelemben megjavítani. Meg kell tehát minőségben javítani, hogy sokkal több embert tartson el a föld, mint amennyi jelenleg él rajta. Meg kell javítani, hogy adót lehessen fizetni és a munkanélküliség ellen ne egyedül az adóvégrehajtók számának állandó szaporításával küzdjünk. Meg kell a földet javítani, hogy a színmagyar földmunkás becsületes munkát kapjon, munkája után tisztességes kenyeret egyék és hű fia maradjon az ősei által szerzett és megtartott magyar hazának. Azonban azt is mindenki tudta, hogy a föld megjavításához pénz kell. Pénz pedig nem volt. Kértük a megyétől, nem adott. Kértük az államtól, nem adott. Kértük éveken keresztül hivatalosan és nem hivatalosan. Kértük a pénzt szóban, kértük írásban, néha ígérték is, de a vége mindig az lett szóban és írásban, hogy nincs. Tisztelt olvasóm, eddig a történelem. Mégpedig hiteles és bizonyítható történelem. És most jön a csoda: Mikor az elkeseredés és kétségbeesés igen nagy volt, mikor az embereken úrrá lett a reménytelenség, akkor jött közénk egy ember. Olyan ember, akinek a kezében nincsen hivatalos hatalom. Nincsenek sem főispánjai, sem pénzügyigazgatói. Nem volt és nincsen más eszköze, mint a ■magyar föld szegény népét szerető" szíve, fáradhatatlan szorgalma ésmunkabírása. Idejött közénk, hallotta panaszainkat és látta bajainkat. Ezt EZ A DÉVAVÁNYAI SZIK IDEI TERMÉSE I. Nagy Ferenc kisgazda mellett balról a cirok-, jobbról a tengeri-,termés«.