Magyarország, 1937. október (44. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-01 / 223. szám

H­er Eckhardt-akció: _­43.376 pengő MAGYARORSZÁG Budapest 1937 október 1 péntek FÜGGETLEN Egyes szám ára 10 fillér XIIV. évfolyam, 223. szám rtlUUmLCJll A vasárnapi szám Telefonszám: 1-455-50* POLITIKAI NAPILAP a Sárga Rádióval 12 fillér j CSODA A MAI VILÁGBAN írta: Z. Nagy Ferenc, dévaványai kisgazda Azt mondják, csodák manapság már nem történnek. Én azonban azt állítom, hogy csodával hatá­ros dolgok még a mai magyar vi­lágban is előfordulnak. Mert mire vonatkoztatja a népi kifejezés a csoda szót ? Ha valami nagy kí­vánság teljesedésbe megy, olyan aminek teljesülésében a legtöbb ember kételkedik, akkor mondják egyszerre: na ez csoda, hogy IQH. Történt. Ilyen természetű, nem pedig­ holmi természetfölötti csodáról akarok írni. Azonban előre is bocsánatát kérem az igen tisztelt olvasónak, ha talán szerény írásomban csalatkozna. De­hát azt mondják, mindenki olyan ka­lappal köszön, amilyen van neki. Én magam egyszerű, tanyán lakó szántó-vető ember vagyok. Kérdezheti erre valaki, hogyan merészelek ak­kor újságcikket írni. Megmondom, azért, mert az említett csoda meg­történt. A dévaványai szikes tala­jok megjavítására lesz, illetve már van, is pénz. Azoknak az igen tisztelt felebará­­taimnak, akiknek erre talán az az észrevételük, hogy ezen nincsen semmi csodálkoznivaló, egy kis tör­ténelmet, persze, dévaványai törté­nelmet kell elbeszélnem. Van a Tiszántúl kellős közepén egy nagy darab föld és lakik rajta tizen­hatezer színmagyar ember. Mint ma­gyarlakta vidéken másutt, itt is az elődök jobbágyok voltak, akiknek persze földesuraik is voltak. Mégpe­dig az 1848 előtti iskolai tankönyv, a­z. Hármas kis tükör« tanúsítása szerint huszonnyolcan. A világnak 1848-ban történt részleges átalakulása után felszabadultak a jobbágyok, de föld­­jük nem volt. Tovább teltek az idők és a földes­­urak kezéből lassan kicsúszott a föld. Egy része a volt jobbágyok kezébe ke­rült, más része pedig olyan pénzembe­reké lett, akik tol­dini vetéssel azelőtt nem foglalkoztak. A megosztás úgy történt, hogy a határ jó minőségű ■i­észe az­ új földesuraké, a rossza, a, szikes része pedig a volt jobbágyoké lett. A nagy háborúig azonban, sőt elég azután is egy pár esztendeig nem volt semmi baj. A rossz sziket lassan javítani kezdték a parasztok, úgy ahogy megéltek és szaporodtak, az országos átlagon messze felül­ Sohasem volt itt ismeretes a nagy magyar népi betegség, az egyke és a kivándorlás. Rossz esztendőkben ugyan nem termett a szik, de kibírta a nép, mert jó esztendőkről volt tar­taléka. Az idők továbbhaladásával azonban bekövetkezett, hogy a nép igen elsza­porodott. A közterhek azelőtt soha nem álmodott magasságra emelked­tek. Ezenkívül a búzaárak a termelési költség alá zuhantak. Egyszerre, baj lett a sok bankkamattal, mert a déva­ványai paraszt mindig adós volt. Ha az apa szerzett is kisebb vagy na­gyobb darab földet, sok fia volt, egy­­nek-egynek csak kicsi jutott belőle. Földet venni persze újabb adósságot jelentett. (Már tudniillik, amíg volt hol venni és volt hozzá hitel.) Elkövetkezett azonban az idő, ami­kor a föld — mert rossz, szikes föld — nem tartotta el többé a megszaporo­dott népet. Kevés maradt a közterhek kifizetése után a földdel bíró parasz­toknak. Amit régebben senki nem tu­dott elhinni, bekövetkezett: a honfog­laló magyarok azelőtt büszkének is­mert leszármazottja, a nélkülözéstől sápadtan, szégyenkezve koldusala­mizsnáért jelentkezett, ínségsegélyért. A segély kicsi volt és a sok gyerek nem egyszer éhes maradt. Nem egy leendő magyar katona, élt már tizen­két év«!», és még sohasem volt új ru­hája. Kifejlődött az ószeresinar. A má­­zsaszámra hozzák városokból a sok ringy-rongy ócska ruhát, ide, a­mni olyan nagyon sok családnak elérhe­tetlen álom az új ruha. Mikor mindezek bekövetkeztek, látta mindenki, hogy több föld kell a nép eltartására. Tudta mindenki, hogy a földet, nem lehet kinyújtani, vagyis terjedelemben megjavítani. Meg kell tehát minőségben javítani, hogy sokkal több embert tartson el a föld, mint amennyi jelenleg él raj­ta. Meg kell javítani, hogy adót le­hessen fizetni és a munkanélküliség ellen ne egyedül az adóvégrehajtók számának állandó szaporításával küzdjünk. Meg kell a földet javítani, hogy a színmagyar földmunkás be­csületes munkát kapjon, munkája után tisztességes kenyeret egyék és hű fia maradjon az ősei által szerzett és megtartott magyar hazának. Azonban azt is mindenki tudta, hogy a­ föld megjavításához pénz kell. Pénz pedig nem volt. Kértük a me­gyétől, nem adott. Kértük az állam­tól, nem­ adott. Kértük éveken ke­resztül hivatalosan és nem hivatalo­san. Kértük a pénzt szóban, kértük írásban, néha ígérték is, de a vége mindig az lett szóban és írásban, hogy nincs. Tisztelt olvasóm, eddig a történe­lem. Mégpedig hiteles és bizonyít­ható történelem. És most jön a csoda: Mikor az elkeseredés és kétségbe­esés igen nagy volt, mikor az embe­reken úrrá lett a reménytelenség, ak­kor jött közénk egy ember. Olyan em­ber, akinek a kezében nincsen hiva­talos hatalom. Nincsenek sem főis­pánjai, sem pénzügyigazgatói. Nem volt és nincsen más eszköze, mint a ■magyar föld szegény népét szerető­­" szíve, fáradhatatlan szorgalma és­­munkabírása. Idejött közénk, hallotta panaszainkat és látta bajainkat. Ezt EZ A DÉVAVÁNYAI SZIK IDEI TERMÉSE I. Nagy Ferenc kisgazda mellett balról a cirok-, jobbról a tengeri-,termés«.

Next