Magyarország, 1937. november (44. évfolyam, 249-272. szám)
1937-11-03 / 249. szám
' ■ , Lt-' / 1 1937 MOV. 2. 7 "*"TESSÉK KIViV®II! Ara 10 fillér Budapest 193? november 3 szerda XLIV. évfolyam. 249 szám Telefonszám 1-455-50* FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Egyes szám ára 10 fillér A vasárnapi szám a Sárga Rádióvá* 12 fillér Megálljt parancsolunk a stréberek és kalandorok új forradalmának Eckhardt Tibor hatalmas beszéde Gaal Gaston sírjánál Balatonboglár, november 2. (A Magyarország kiküldött munkatársának telefon jelentése.) A független kisgazdapárt Gaal Gaston halálának ötödik évfordulója alkalmából Balatonbogláron gyászünnepséget rendezett, amelyre Eckhardt Tibor, a független kisgazdapárt vezére, Gaal Gastonnak a pártvezérségben utóda is Boglárra érkezett és nagyjelentőségű politikai beszédet mondott. Eckhardt Tibort elkísérte útjára Tildy Zoltán, Kun Béla, Horváth Zoltán, Láng Lénárd, Riesz Ádám, Cseh- Szombathy László, Rakovszky Tibor, Czirják Antal, Szécsey István országgyűlési képviselő, Szentiványi Lajos pártigazgató, Mátéffy Géza és több pártvezetőségi tag. Eckhardttal együtt utazott Balatonboglárra Griger Miklós, Ripka Ferenc, Sümegi Vilmos, Balázs Elek és Gaal Gaston több régi barátja. A budapesti gyorsvonat megérkezése után Eckhardt és kísérete a boglári templomba ment, ahol Varga Béla plébános gyászmisét mondott Gaal Gaston lelki üdvéért. Azután a nagy társaság felvonult a boglári hegyre, ahhoz a kápolnához, amelynek kriptájában Gaal Gaston hamvai pihennek. Többszáz főnyi közönség előtt mondotta el Eckhardt Tibor nagy politikai beszédét, amelyben beszámolt a kisgazdapárt ötéves működéséről és a politikai helyzetről. Öt szomorú esztendő mérlege — Igen tisztelt ünneplő közönség! Az emlékezés és a kegyelet hozott minket ma itt össze, azokat, akik itt Gaal Gaston falujában, az ő élete folyását közelről figyelhettük, osztályosai, munkatársai voltunk az ő életének és akik az egész országból azért gyűltünk össze, hogy mint az ő nagy közéleti munkájának munkatársai ma itt valamennyien emlékezzünk Őróla ezen a szent helyen és emlékezzünk arról az ’t esztendőről, amely azóta telt el, amióta Gaal Gastont az Úr elszólítottaaz élők sorából. — Ez az ötesztendő elsősorban én rám, az én szerény személyemre nagyon terhes kötelességet hárított és ha így visszagondolok erre az öt esztendőre, amelyet átéltünk, arra, amit tapasztaltunk, amit reméltünk és arra, ami bevált, akkor azt mondom, hogy ez az elmúlt öt esztendő megfosztott engem és nagyon sokunkat minden illúziónktól, nagyon sok reménységtől, megfosztotta ezt az országot nagyon sok komoly lehetőségtől az előbbrejutást illetőleg. Szomorú öt esztendő volt ez az eltelt öt esztendő. És amikor ma, valósággal számotvetve lelkiismeretemmel, be akarok számolni arról, hogy mi hozott ez az öt esztendő a magyar nemzet számára, akkor azt mondom, és bizonyos mértékben talán ez az egyetlen vigasz, amelyet az elmúlt öt sivár esztendőről mondhatok: bármit hozott légyen is a sors, egy tekintetben mindig megálltuk helyünkst, erkölcsileg mindig következetesen haladtunk azon az úton, amelyet Gaal Gaston kijelölt számunkra gyar politika soha nem törekedett katonai szövetségek kötésére, olyan politikára, amely ennek a nemzetnek békés szándéka iránt csak a legcsekélyebb kételyt is támaszthatta volna. Ez a nemzet a barátság politikáját követte minden jóakaratú külföldi hatalommal, főleg a nagyhatalmakkal szemben, mindenkivel szemben, aki velünk baráti kapcsolatot óhajtott fentartani és a mi barátságunkat barátsággal viszonozni. — Magyarország lehet számra kicsi, de lélekben és értékben nagy nemzet vagyunk. (Helyeslés.) És ha a magyar nemzet baráti kapcsolatokat keres, azt a múltban, a jelenben és a jövőben mindig csak az egyenjogúság és egyenrangúság alapján cselekedhetik, sohasem az alárendeltség, függőség jegyében. (Helyeslés.) A trianoni béke 15 éve . Hogy külön sorra vegyem a magyar élet különböző vonatkozásait: öt esztendő óta, az elmúlt öt esztendőben rendkívül veszélyessé, sokszor valósággal fenyegetővé vált Európában a nemzetközi helyzet. A háborúutáni másfél évtized békében telt el. Békében, amelyben a mi számunkra, Magyarország számára nem volt köszönet, mert hiszen ez a béke a trianoni béke másfél évtizede volt. Béke volt, mert a francia-kisantant szövetség a maga túlerejével, túlsúlyával rákényszerítette ezt a békét Európára. — Valahányszor alkalmam volt a Népszövetségnél, vagy azon kívül ennek a politikának a letéteményeseivel szemtől szembe kerülni, mindannyiszor fájdalmas érzés járta át telkemet, mert mindannyiszor meg kellett győződnöm arról, hogy ez a béke, amelyet rákényszerítettek Európára és erre a csonka országra, nem az igazságon épült fel, hanem a túlerőnek, a fegyveres erőnek a parancsszava volt és éppen ezért ez a béke nem lehetett tartós. Azoknak a veszélyeknek, reakcióknak, konfliktusoknak, amelyek azóta Európára szakadtak, ezekben a békékben, ezekben az uralmi törekvésekben, az igazság hiányában van meg az oka. Mert béke nem tartható fenn igazság nélkül. Az elmúlt kormányok, de nemcsak a kormányok, hanem az egész magyar társadalom is ebben az első trianoni periódusban két irányban is nagyon határozottan és világosan fejezte ki akaratát. Az egyik az volt, hogy a trianoni szerződést, a trianoni sorsot a magyar sors végleges megoldásaként semmi körülmények között el nem fogadtuk, abba bele nem törődtünk és nem törődünk. (Élénk helyeslés). Ez az egyik változhatatlan igazság, amely minden magyar ember lelkében benne élt és benne él mindaddig, amíg a magyar igazság meg nem valósul. ÍHet-'TM01 és L — A másik hasonlóan igaz tétel, amelyet a magyar kormányok, a magyar ellenzék, az egész magyar közvélemény és minden párt eddig legalábbis mindig szem előtt tartott, az volt, hogy amíg egyrészt nem törődtünk be’- a laon számsrészt semmi olyat nem tettünk és nem teszünk, ami Európa békéjét megzavarhatja. A magunk nemzeti célkitűzéseit mindig az európai érdekekben összhangban munkáltuk és munkáljuk. — Ennek a magyar nemzetnek Trianontól mostanáig annyi keserves megpróbáltatáson, kínlódáson és nyomorúságon kellett átvergődnie, valóságos trianoni kálvádajáráson, mégis ez a nemzet a maga türelmével, okosságával és tisztességével becsületet szerzett magának a világ előtt, becsületet, amit könnyelműen kockára tenni nem szabad. Éppen ezért a múlt időkben a ma Róma és Berlin . Ebben a gondolatkörben jött létre 1927-ben az a római paktum, amely a mai napig a magyar külpolitika alapját képezi, és amikor a római paktumról megemlékezem, hálával kell megemlékeznem Olaszországnak nagy fiáról, Benito Mussoliniról (éljenzés), aki a magyar igazság érdekében ismételten felemelte szavát és ezek a szavak, meg vagyok győződve róla, ha egyszer a viszonyok megengedik, döntő súllyal fognak érvényesülni a magyar sors megváltoztatása érdekében. Amíg egyrészt a római paktum keretében Ausztriával és Olaszországgal megtaláltuk azt a természetes összeköttetést, amire a trianoni kicsi magyar nemzetnek szüksége volt, ugyanakkor nagyon helyesen műveltük és ápoltuk azokat a baráti kapcsolatokat, amelyeknek fentartása szintén a természetes geopolitikai adottságok következménye. Ápoltuk a Német Birodalom felé a barátságot, amelyet változatlanul szükségesnek tartok. Legalább is addig, amíg van kisantant, a német-magyar barátságnak is fenn kell maradnia. (Helyeslés.) A meghisult remény — Mikor mindezt elmondom, utalnom kell egy lényeges változásra, ami Gaal Gaston halála óta következett be. — A magyar külpolitika azt remélte a múltban, hogy egyrészt a római paktum alapján, másrészt a németekkel való barátság alapján azokat a hatalmakat, amelyek Angliával az élükön azt hirdetik, hogy a békeszerű