Magyarország, 1937. november (44. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-18 / 262. szám

193? november 18 csütörtök MAGYARORSZÁG MAGYARORSZÁG Egy régi-új vita­ ­ csapkod most a sajtóban, szigorúan tárgya szerint: vita az ellenzéki kormánysajtóról, vagyis a kormánysajtó ama szárnyáról, amely saját nevében, de a kormány számlájára hadakozik. Nem egyszer mutattunk rá arra, milyen lehetetlen látszatot kelt egy ilyen kétarcú, vagy két­lelkű sajtó. Nem egyszer mutattunk rá arra, milyen látszatokat kelt az, ha az egyszerű választópolgár mást olvas a »kormánylapként« hirde­tett lapokban, mint például a kormány programjában. Most a vita ki­élesedése közt és — reméljük, végre — lezárulása előtt sem mondha­tunk mást, hogy lehetetlen helyzet az, hogy egy mérsékelt kormány egyik-másik »orgánuma« minden inkább, mint mérsékelt. Lehetetlen, hogy egy kormány saját sajtójában találja magát szemben avval a demagógiával, amellyel programja szerint is, egész szelleme szerint is, ténykedése, lelkülete szerint is küzd. Lehetetlen, hogy kormánysajtó véleményeként kerüljenek forgalomba olyan vélemények, amelyekben a kormánytól idegen, sőt ellentétes áramlatokért, mozgalmakért, jel­szavakért, ha tetszik eszmékért lelkesednek. Egy kormánysajtó felada­ta egész más. Ezt főleg most hangsúlyozzuk, amikor huszonnégy óra alatt három helyen is, három cikkben is jelentkeznek ... Három cikk, de — egy kéz, sőt egy kéz. Egy cikk nem árulta volna el annyira az egykezet, mint amennyire elárulja — a három. Olvasóink ismerik fel­fogásunkat az egykézről, mint olyanról; az egykézről, amely a köz­gazdaságban fölöslegessé akar tenni sok kezet; az egykézről, mint mo­nopóliumról. Ugyanaz a felfogásunk az egykézről akkor is, amikor a közvélemény irányított gazdálkodásában jelentkezik. Jelen esetben az egykéz hivatása az, hogy­­ népszerűséget termeljen »közvéleményi­­leg« a kormány valóban érdemes szociálpolitikai tevékenységének ... a kormánysajtónak pedig általában is az a hivatása, hogy a kormány tevékenységét népszerűsítse, ne pedig vadidegen jelszavakat. Ha az egykéz évvel kezdetben tisztában lett volna, sok fölösleges harcot spró­­rolt volna meg a közéletnek, amelynek — ezt most a vita lezárásával is megállapíthatjuk — nem harcra, hanem békére van szüksége, nem ellentétek szítására, hanem az ellentétek letompítására van szüksége. Arra a szellemre, amely, amint a Nobel-díjas Szent-Györgyi professzor szép beszédében hirdeti, »nem ütni, hanem megérteni akar és meg van győződve arról, hogy az építés több mint a rombolás, az együttműkö­dés több, mint a civilizáció. A tudós professzor lángoló hazaszerete­tének nagyszerű kifejezése mellett, a tudomány testvériségéről mon­dott mély és nemes szavakat. De elmondta többek közt azt is, hogy nemcsak Szegeden, de Budapesten jártában is látta, amint az emberek boldogan integettek feléje az utcán, »a kávéházban a kis pikológyerek majd a nyakamba ugrott, iskolás gyerekek leveleket írtak a munka becsületéről és jutalmáról«. A Nobel-díjas professzor ünneplésében valóban az egész magyar társadalom egysége jelentkezik és mennyi­vel felemelőbb ez az egység — minden megnyilvánulásában, mint a széthúzás, a heccelődés, az uszítás, kötekedés, válaszfalemelés... bár­milyen megnyilvánulásában. Ha volna Nobel-díj, a beszédeknek is, a Nobel-díjas magyar tudós beszéde — Nobel-díjas beszéd volna. És talán nem túlzunk — és nem is »politizálunk« bele semmit az ügybe, ha ama véleményünknek adunk kifejezést, hogy ez a beszéd sokkal több tetszéssel találkozik, mint az új sajtójavaslat, amelyet eredetileg úgy jelentettek be, mint küzdelmet, sőt leszámo­lást a zugsajtóval, a sajtón kívüli újságírással, a demagógia pince­tenyészetének röpiratirodalmával. Hiszen ha erről volna szó... De a javaslatban nem erről van szó, illetve nemcsak erről van szó. Ma azt olvassuk, hogy az ellenzéken valamennyi párt elfogadhatatlannak tartja ezt a javaslatot. Nem is csodáljuk. Lehet, hogy intenciójában a zugsajtóellenes küzdelmet, tehát a demagógiaellenes küzdelmet, tehát a szélsőségellenes küzdelmet szolgálta, tehát azt a célt, hogy a légkör végre megtisztuljon az ilyen uszító »sajtótermékektől«. Lehet... De ugyan megfelelhet-e ennek a célnak egy olyan javaslat, amelynek — a mai magyarázatok szerint még a könyvekre is vonatkozik. Hogyan lehet jó az, ami, ha a zugsajtó ellen irányul is, — de a komoly sajtóra és irodalomra is vonatkozhatni? Az igazságügyminiszter úr ma egy nyilatkozatában azt mondja, hogy nagyon tévednek, akik azt hiszik, hogy azért terjeszt be javaslatot, hogy ebből aztán alkudjanak vagy egészen elalkudják. E tévedéshez nem szólunk hozzá. De rámutatunk arra, ami nem tévedés , hanem tapasztalati tény, hogy ép az ifjúz­­ságügzy miniszter úr volt az, aki eddigi javaslatainak disputájában mindig mérlegelte az ellenvéleményt; aki­ nagyon helyesen, de nagyon helyesen nem megalkuvásnak vagy lealkuvásnak­ tekintette azt, ha respektál egy érvet, de a közvéleménykialakulás természetes jelensé­gének. 7 Lord Halifax Obersalzbergben találkozik Hitlerrel Az angol t­ikos tanács elnöke megbeszélést fog folytatni Neurath báróval, Göringgel és Blomberggel is Berlin, november 17. Lord H­a­l­i­f­a­x, az angol titkos ta­nács elnöke, szerdán reggel 8 óra 43 perckor Berlinbe érkezett. Üdvözlé­sére a pályaudvaron megjelent Sir Neville Henderson berlini an­gol nagykövet, valamint B . I­o­n­ Schwante követ, a német külügy­minisztérium protokollfőnöke. Berlini angol beavatott körök érte­sülése szerint lord Halifax láto­gatásának végleges pro­gramját még nem állapítot­ták meg. A lord mindenekelőtt megtekinti a vadászkiállítást. Német részről tudvalevőleg ennek a kiállí­tásnak a megtekintésére hívták meg Berlinbe és ez volt németországi uta­zásának eredeti indítóoka. Valószínű továbbá, hogy Neurath báró birodalmi külügyminiszter a szerdai nap folyamán felkeresi a ber­lini angol nagykövetséget és ott ta­lálkozik Halifax lorddal, aki azonkí­vül alkalmat talál majd arra is, hogy megbeszélést folytasson Göring mi­niszterelnökkel és Blomberg vezér­tábornaggyal. Angol körökből származó további értesülés szerint lord Halifax előre­láthatólag csütörtökön este tovább utazik Münchenbe, ahonnan Obersalz­­bergbe megy. Innen pénteken este tér vissza Berlinbe. Megtartották ma délelőtt Londonban az új hesseni nagyherceg esküvőjét Hogyan történt a hesseni hercegi család tagjainak repülőszerencsétlensége Ostende mellett London, november 17. (A Magyarország tudósítójától.) Lajos Hermann hesseni herceg, a lon­doni német nagykövetség tisztvise­lője, aki György Donatus hesseni nagyherceg tragikus halála következ­tében a nagyhercegi cím örököse lett, ma délelőtt megesküdött Morgan­­ Campbell Geddes kisasszonnyal, Sir Aleland Geddes leányával. A házas­ság — a hesseni herceg családját ért súlyos szerencsétlenség miatt — a leg­szűkebb családi körben folyt le. Az esküvőt egyébként a londoni Szent Péter templomban tartották meg. Az esküvőn résztvevő kevés­számú hozzátartozó és maga a meny­asszony is mély gyászt viselt. A hesseni dinasztia repülőszeren­csétlensége tudvalevőleg tegnap dél­után történt Ostende mellett. A re­pülőgép Frankfurtból kedvező idő­járás mellett indult el, Brüsszel fe­lett sűrű ködbe került és ezért nem tudott leszállni a brüsszeli repülő­téren. A gép vezetője ezért Ostende mellett akart leszállni, közben azon­ban a gép egy 55 méter magas gyű­m­kéménybe ütközött. A repülőgép le­zuhant és a hesseni hercegi család ■nyolc tagja, valamint a gép három­tagú személyzete életét vesztette. A hercegi utasok között volt a har­mincegy éves György Donatus örö­kös nagyherceg is. A hercegi család a londoni esküvőre indult a repülő­gépen. Georges Hanet brüsszeli pilóta, aki szemtanúja volt a szerencsétlenség­nek, elmondotta, hogy nem a repülő­gép pilótája vagy a gép hibája okoz­ta a szerencsétlenséget, hanem az a tény, hogy nem bocsátottak fel ele­gendő világító rakétát a repülőtéren a pilóta útbaigazítására. A rádiószol­gálat kitűnően működött és a pilóta pontosan eltalált a nagy ködben is a rádiójelzések nyomán a repülőtérre. Itt azonban a rakétajelzés fogyaté­kossága miatt nem tudott tájékozód­ni és a repülőtéren túlhaladva, gépé­vel akadályba ütközött. Orvosi dír. Dr. Lévay István gyermek­orvos, a Fehér Kereszt Gyermekkórház orvosa rendelőjét VIII., József körút 82., I. 1. alá helyezte. Új telefon­száma 142. Kinek van gaza? A verekedő feleségnek ? A verekedő férjnek? Erref­elel első amerikai filmjében HELTAI JENŐ Glória Stuart és Michael Whalen, a MÁSODIK FELESÉGEM című elragadó bohózatban :­­ Egy tíz évelőtti nagy burleszksiker: Chaplin, a rend őre! Premier holnap! !j!j! Kizárólag: OMNIA

Next