Magyarország, 1938. január (45. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

m Á': ^ Ara az ingyen Sárga Rádióval 12 fillér MAGYARORSZÁG 1 938 szomba. FÜGGETLEN L­yt 1 szám ára ,0. XLV. évfolyam, 1. szám 1 /1 A vasárnapi szám Telefonszám: 1-455-50* POLITIKAI NAPILAP a Sárga Rádióval 12 fillér ______________,__________^ 1 . Szörnyű csandítás, /­­ infoi /­V Megölte lányát és unokáját, halálra­­sebezte feleségét és agyonlőtte m­agát (ligán/ Dezső/b­ántÉvési Páratlanul tragikus drámát fe­deztek fel ma délben a Lendvay ucca 3. számú házban: Czigán­y Dezső festőművész agyonlőt­te leányát, unokáját, élet­­veszélyesen megsebesí­tette fe­leségét, azután főbelőtte magát és meg­halt. A családi tragédia három szereplője halott, a negyedik, a festőművész felesége, életveszé­lyes állapotban fekszik a Park­szanatóriumban, ahova a mentők vitték. A tragédia felfedezése után né­hány perccel rendőri bizottság ér­kezett Juhász József rendőrfogal­mazó vezetésével a tragédia hely­színére és nyomozásuk folyamán, a kihallgatások során kialakult az a minden képzeletet felülmúló drá­ma, amely a mai végkifejlődésnek előzménye volt. A telefon nem felel Először a mai­­nap történetét kutatta ki a rendőrség. Délelőtt tizenegy órakor Manovits Alfréd ban­kár lakásán (a Lendvay utca 3-ban lakik, a II. emeleten) megszólalt a telefon: — Itt Czigányné beszél. Az önök fö­lött lakó Czigány Dezső festőművész édesanyja. Ne haragudjanak, hogy zavarom önöket, a fiam lakásában nem felelnek a telefonhívásra, pedig A LENDVAY UTCAI URZ, A CSALÁDIRTÁS SZÍNHELYE ELŐTT NAGY TÖMEG FIGYELI A RENDŐRSÉG SZOMORÚ MUNKÁJÁT biztosan otthon vannak. Manovillék készségesen felhívták a házmester feleségét és megkérték az asszonyt, menjen fel a III. emeleti műteremlakásba és keltse fel Czigá­­nyékat, akik bizonyára még alusznak. Barlanné, a házmesterné felment Czigányékhoz és csengetett. A csen­getésre senki sem válaszolt. Az as­s­­zony izgatottan dörömbölni kezdett az ajtón, senki sem jelentkezett. Iz­galmas percek voltak. A házfelügye­­lőnő ismerte a régóta ebben a házban lakó, túl ideges festőművészt és mint később mondotta, tele lett kétséggel és izgalommal, megérezte, hogy belül a lakásban valami baj történhetett. Rendőrért sietett. A közelben posz­tóló 3701 számú rendőrfőtörzsőrmester ijedten hallotta a házmesternétől, hogy Czigányékkal valami baj történ­hetett. A rendőr jól ismerte a festő­művészt, feleségét is, a barátságos há­zaspár még ezeken a hideg éjszakákon is sokszor elbeszélgetett a rendőrrel, behívták magukhoz melegedni. Jól ismerte Czigányék lányát, a Párizs­ban lakó Ingusz István feleségét és a kis lngusz Pannit, a kétéves pöttöm szépséget, aki a hat­­lintis rendőrbácsi kezét fogva ment néha sétálni az utolsó hónapban, amióta édesanyjával nagyszüleinél lakott. A rendő­r betörte az ajtót: — Czigány úr! — kiáltott. Senki sem felelt. A rendőr berohant a műterembe. A hatalmas világos terem, tele tarka festménnyel, üresen nézett vissza a rendőrre■ — Czigány úr, Czigány úr! S a rendőr berohant a műterem mel­lett lévő kis szobába: — Szent Isten! Három halott, egy sebesült A megvetett díványon feküdt a fal mellett szétlőtt fejjel, hálóingben és tarka hálókabátban az 51 éves Czi­gány Dezső és mellette hatalmas vértócsában a felesége. — Az asszony még él! — kiáltott fel a rendőr és a telefonhoz ugrott. 04! Mentők! Egy pillanat múlva már zúgva, robogva indult a mentő­autó a Markó utcából. — Hol van a leány és a kis Panni?! A rendőr és a házfelügyelőné hátra­mentek a bejárat mellett lévő kis kétvaságyas vendégszobába. — Itt fekszenek — mondotta meg­rendülten a rendőr. A nagyobbik ágyban feküdt Angusz Istvánná Czigány Judit, feje harab

Next