Magyarország, 1938. február (45. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-01 / 25. szám

//„A Ara 10 fillér MAGYARO Budapest, 1938 február 1 kedd XLV. évfolyam, 25. szám Telefonszám: 1-455-50* FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Egyes szám ára 10 fillér A vasárnapi szám a Sárga Rádióval 12 fillér trónörökösbébi megszületése örömmámorban ünnepli Hollandia Amszterdam, január 31. (A Magyarország tudósítójának telefon jelentése.) Várakozás teljes hosszú hetek ajzítódó csendje után ma reggel 10 órakor eldördült az első ágyúlövés és utána még ötven dörrenés tudatta Hollandia és az egész világ népével, hogy J­u- 1 i­a­n a hercegnőnek leány­gyermeke született. Az esős januári napon hirtelen ki­süt a nap. A harangok zúgásába, a hajókürtök húzásába ujjongó han­gok vegyülnek és a hollandi főváros­­uccáin összefogózva ifjak és öregek örömtáncot járnak. Az uccák sarkán apró narancsszínű kokárdákat árul­nak és mindenki büszkén viseli a ki­rályi családhoz való ragaszkodásának jelét. Az iskolásgyerekek ujjongó tö­mege a királyi palota előtt dalokat énekel. Repülőgépek keringenek a vá­ros felett, sűrű felhőként dobálják a cédulákat. Éljen a királyi család. Hollandia népének kívánsága telje­sült. Vivat Orania! Az orániai nap ragyogva kelt fel! „Juliana jól van, a kislány már sí­evet . Percenként röpíti a rádió a leg­újabb híreket a soestdijki kastélyba: »Juliana jól érzi magát­, a kis herceg­nő már nevet.« Hirtelen mindenki arról beszél, hogy már negyedszer szállt a gólya a soestdijki kastélyra. II. Orániai Vil­mos harmadik fia született ott 1818- ban Vilmos Sándor, 1820-ban Vilmos Frigyes Henrik és két évvel később Frigyes Ernő Kazimir. Annak ellenére, hogy mindenki ti­tokban fiútrónörököst várt, kimond­hatatlan az öröm mindenfelé. Nem baj, — mondogatják — hála Istennek, egészséges Juliana, majd jön még fiú­trónörökös is. Az utolsó orániai her­ceg, 111. Vilmos, 1884 ben hunyt el, azóta minden hollandusnak a vágya egy fiútrónörökös. Narancsszínű zászlókkal feldíszítve robognak az utcán a villamosok, ren­geteg apró narancs díszíti a kiraka­tokat. Dísz és pompa mindenütt, amerre a szem ellát. A kávéházak és éttermek ma egész éjjel nyitva ma­radnak és holnap orániai ünnepsége­ket rendeznek az egész országban. Koldusok nincsenek Hollandiában, de sok a munkanélküli: ezek mind pénz­ajándékot kapnak a nagy nap örö­mére. Minden holland csecsemő, aki ma látja meg a napvilágot, bölcsőt és teljes babakelengyét kap ajándékba. Egy hét múlva keresztelő Déli fél egy órakor beborult az ég az amszterdami utca felett. Ekkor ki­­gyúltak a narancssárga szalagokkal díszített lámpák, az ablakokban el­helyezett hatalmas gyertyák, a ház­tetőkön és a házak falain a világító­díszek. Egy álló hétig ünnepel most Hol­landia, és azután jön a legnagyobb ünnepség: a keresztelő. Az egész országban dörögnek az ágyúk és zúgnak a harangok A kormány rendeletekkel intézke­dett a trónörökösnő gyermekének megszületése alkalmából rendezendő ünnepségekről. Minden városban, ahol katonai helyőrség van, leadtak 51 ágyúlövést, csak Soestdijkben hallgattak az ágyúk, nehogy megza­varják Juliána hercegnőt. A kikö­tőkben a hadihajók adták le az ágyú­lövéseket és az árbocokra felhúzták a holland lobogót. A hágai nagy­templom híres harangtornyában ne­gyedórán át kongtak a harangok s utána a főváros valamennyi templo­mának harangjai megszólaltak. A főváros utcái pillanatok alatt megteltek emberekkel, az összes há­zakat fellobogózták. Hápa polgár­mestere intézkedett, hogy nyilvánít­sák ünnepnappá január 31-ét. Minden közhivatalban munkaszünetet rendel­tek el. Ma és holnap minden középü­leten zászló leng és a minisztériu­mokban még holnap is munkaszünet­tel ünnepüik a nagy eseményt. Rádión értesült a királyi sarj szü­letéséről Holland-India lakossága is. Jáva és Szumátra nagy városainak utcáit ellepte a tömeg és a­­régvárt eseményt mindenütt a legnagyobb hivatalos pompával ünnepelték meg. A kis királylány születéséről szóló hírt a soestdijki kastélyból rádión továbbították a lapok szerkesztőségei­hez és a rádiótársaságokhoz, meg a helyőrségekhez. Mialatt egész Hollan­diában dörögtek az ágyúk és zúgtak a harangok, megszólaltak a hajók szirénái is. Repülőgépekről százezré­vel szórták le a városokba és falvak­ba a röpcédulákat. Az Orániai ház színeivel díszített kiáltványok közöl­ték a lakossággal az eseményt. Orania-Nassau • és Lippe-Biesteríeld hercegnője Az újszülött hercegnő királyi ren­delkezés értelmében a következő cí­met viseli: Orania-Nassau és Lippe- Biesterfeld hercegnője. Az alkotmány értelmében Juliana trónral­épé­sei után ő a trónörökös. Ha azonban Juliáné­nak bármikor később fiú gyermeke születik, a fiúra száll a trónöröklés joga. Az Orania-Nassau ház ugyanis fiágon kihalt. 1814-ben hoztak tör­vényt, amely szerint a trónt a ház női leszármazottai is örökölhetik, de fentartották a fiutódok elsőbbségi jogát. A trónörökösnők címükben férjük nevét is viselik, amint hogy Juliana trónörökösnő teljes neve: Juliana Luise Emma Marie Wilhel­­minia, Orania-Nassau és Mecklenburg hercegnője. Az új hercegnő születését az apa még ma bejelenti Baarn vá­roska polgármesteri hivatalában. Bern­át herceg a miniszterelnök és a belügyminiszter kíséretében tesz ele­get hivatalos kötelezettségének. De Groot professzor rosszul számolt De Groot, professzor, Juliana trón­örökösnő kezelőorvosa néhány nappal ezelőtt szűkszavú hivatalos jelentést adott ki, amely szerint a trónörökös­­nő állapota teljesen kielégítő. A hi­vatalos jelentésre azért volt szükség, mert a kis hercegnő születése annyira késett, hogy az aggódó lakosság kö­rében már olyan hírek terjedtek el, hogy a trónörökösnő egészségi álla­pota nem a legjobb. Három hét óta készenlét­ben állt az udvar, a kormány és az egész lakos­ság, mert az orvosok megállapítása szerint a trónörökösnő gyermekének még január első felében meg kellett volna születnie. Megállapították az­után, hogy De Groot professzor nem a diagnózisban tévedett, hanem­­rosz­­szul számolta. Vasárnap már jelentést adtak ki, amely szerint a trónörökös­­nő­­huszonnégy órán belül megszüli gyermekét­. Tapintatos ostrom Három hét óta Tapintatos­­ostroma alatt állt a soestdijki kastély. Tapin­tatos ostrom alatt, mert Valósággal bámulatraméltó, hogy milyen gyen­gédséggel vigyázott a holland nép Ju­liana lelki nyugalmára. Utolsó napo­kig a kastély a lakosság, az újság­írók, fotóriporterek érdeklődésének középpontjában állt és még­sem volt rá eset, hogy csak egyszer is meg­zavarták volna a trónörökösnőt, aki az utolsó napokig még sokat sétált a kastély parkjában. Alig is kellett ki­vezényelni a szokásosnál nagyobb számú rendőrséget: a lakosság magá­tól is vigyázott, nehogy megzavarják kíváncsiságukkal a hercegnőt. Juliana,­­de prinsesa, ahogyan Hol­landiában egyszerűen nevezik, nyu­godtan sétálhatott, még az autók, amelyek szüntelenül özönlöttek a kas­tély előtt elvezető országúton, sem álltak meg, hogy utasaik belessenek a kerítésen. Amióta a trónörökösnő a kastélyban tartózkodott, minden esetre megtiltották, hogy repülőgépek átrepüljék a kastélyt. A soestdijki kastélyt azért válasz­tották, mert 1822-ben itt született a Nassai-Orániai ház utolsó férfi le­származottja. Bernát herceg, aki már teljesen felépült autóbalesetéből, va-

Next