Magyarország, 1938. március (45. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-01 / 48. szám

/v U'' (J '/3 Ma: Osztály sorsjáték ' Ára fillér MAGYARORSZÁG Budapest, 1938 március 1 kedd FN­ C C FT f pu Egyes szám ára 10 fillér XLV. évfolyam, 48. szám 1UUUt.l­t.DI A vagy,napi szám Telefonszám: *145-559, *146-419 POLITIKAI NAPILAP a Sárga Rádióval 12 fillér I *­ Megváltoztatja életünket a holnap életbelépő 44 órás munkahét Megindulnak a hivatalos,­­ angol-olasz tárgyalások Mit várhat a világ Halifaxtól, az új angol külügy­minisztertől London, február 28 (A Magyarország londoni szerkesztőségétől) Az angol külügyminiszteri székben, melyet eddig Anthony Eden foglalt el, most Viscount Halifax ül. Még nem egészen világos, hogy csak átme­netileg, vagy pedig véglegesen vál­lalta-e a külügyminiszteri tárcát. Akár így, akár úgy, Halifaxra az an­gol külpolitika irányításában ezentúl vezetőszerep vár. ..Eden helyét foglalta el« — ez a mondat csak féligazságot fejez ki. A Foreign Office régimódi íróasztala mellett valóban felváltja Edent, de a parlamentben hiába keresnék szi­kár alakját, keskeny vágású, szenvte­len arcát elődje helyén, ott, ahol eddig utánozhatatlan eleganciájával, fiatalos frissességében Antihony Edén ült. Lord Halifax kétszeres minőség­ben is az angol peerek sorába, tarto­zik és így parlamentáris szereplése a lordok házára van korlátozva. Az angol alkotmány értelmében a House of Lords tagságát sohasem cserélheti fel egy alsóházi mandátumra. Ezért van az, hogy sok kiváló politikus visszautasítja a főnemesi címet, mely megfosztja őt attól a lehetőségtől, hogy továbbra is az angol politikai élet igazi küzdőterén, a House of Commonsban maradjon. Az angol felsőház régi jogaiból már annyit vesztett, hogy vitái tulajdonképpen csak előkelő, m­iltivált, de befolyásta­­lan kísérőzenét szolgáltatnak a nép­képviselet nagy szócsatáihoz. Ellenzéki tiltakozás Halifax ellen Bár alkotmányos szempontból nincs semmi akadálya annak, hogy a kül­ügyminisztérium élén lard álljon, el­lenzéki körökben már csak azért is tiltakoztak Halifax kinevezése ellen, mivel ebben az esetben az angol kül­politika felelős vezetőjének nincsen módja arra, hogy az alsóházban meg­védje a maga­ álláspontját, felvilágo­sításokkal szolgáljon a képviselők kérdéseire. Viszont az angol parla­menti szokások értelmében bármelyik minisztertársa átveheti tőle ezt a fel­adatot. Az adott helyzetben érthető, hogy a közvélemény bizonyos, ellentétet sejt Anthony Eden és utóda, Edward Frederick Lindsay Halifax között. Lehet, sőt valószínű, hogy politikai elgondolásaik valóban sok tekintet­ben eltérnek egymástól, de személyes ellentét nem volt, nincs és nem lesz a két államférfi között. És ellenkező­leg, Halifaxot és Edent hosszú sze­mélyes barátság fűzi egybe és Hali­fax, a jóval idősebb, nagy rokon­­szenvvel, elismeréssel és sok tapin­tattal állt a legnehezebb napokban is fiatal kollégája oldalán, így, amikor különböző események, mint pédául a berlini útja, látszólag szembeállítot­ták Edennel, mindig utat és módot talált arra, hogy személyes ambíció­jának teljes háttérbehelyezésével meg­békítse a­ volt külügyminisztert. Valóban csoda is volna, ha ez a k­ét ember nem értené meg egymást. Mindketten egy és ugyanazon társa­dalmi osztályhoz tartoznak, ahhoz a kiválasztott és kicsiszolt réteghez, mely évszázadokon keresztül annyi birodalomépítő államférfival ajándé­kozta meg Angliát. Mindketten arisz­tokraták. Ne tévesszen meg az, hogy az egyiket Viscount Halifaxnak és báró Irvingnek hívják, míg a másik csak a polgárias hangzású Mr. Eden nevet örökölte. Származásuk alapján mégis mind a ketten a vidéki földbir­tokos nemességhez tartoznak, sőt ér­dekesképpen mindketten még egy és ugyanazon vidék fiai is: Yorkshire grófságban éltek nemzedékek óta őseik. A Halifaxok főrangú címe csak a múlt század közepéről ered, a vice­grófi ranggal a mostani miniszter nagyatyját tüntette ki a király, míg Lord Irving címét a család mai feje, akit akkoriban még csak Ed­ward Woodnak hívtak, maga érde­melte ki. Még mielőtt magas kort megért apjának címe és birtoka reá szállt volna, indiai alkirállyá való kinevezése alkalmával, tett Irting lordjává a mai Viscount Halifax. E rangemelések előtt ugyanúgy baro­­netek voltak a Woodok, mint ma az Edének, csakhogy a sir­i címmel járó baronet­ rangot nem Anthony, hanem az angol örökösödési törvé­nyek értelmében csak legidősebb bátyja viseli. Miben egyezik és miben különbözik Edén és Halifa? Ha valaki Angliáit ismeri, tudja azt is, hogy a származás közössége egy­forma nevelésre kötelez , s így volt ez ebben az esetben is. Eden és Hali­­fax egyaránt az előkelő eton public school növendékei­ voltak, mindketten Oxford exeluzív ősi egyetemén ké­szültek fel jövendő életpályájukra. Egy párthoz tartoznak, egyforma klubok tagjai. E sok közös kapocs ellenére mégis oly különbözők, mint amennyire csak két ember különböző lehet. Ezt a kü­lönbséget­ nemcsak a kér differencia indokolja, bár sokat számít az a 18 esztendő is, mely korban elválasztja őket egymástól. Ez a két­ évtized azt jelenti, hogy az egyik a háború előtti, a másik a háborús nemzedék­hez tartozik. Fontosabb még ennél azonban egymástól teljesen eltérő beállítottságuk, viszonyuk az élethez, a politikához, a világhoz. Mindenekelőtt Eden számára a po­litika hivatás, szenvedély, életcél; Halifax számaira, csak a kötelesség. Edén, bármennyire is az angol gent­leman szobrának számított a külföld számára, érdeklődési körénél, szelle­mi mozgékonyságánál fogva elsősor­ban »Man of the World... világfi a szó jó értelmében, kozmopolita, míg Halifax mindenekelőtt és mindenek­­fölött angol. Edén sem vadászott a népszerűségre, de egész természete, megjelenése, modora, szónoki tudása feléje fordította a nagy tömegek sze­­retetét. Halifax visszariad a nagy tömeggel való érintkezéstől. Nem, mintha dölyfös volna — sőt, talán még sokkal szerényebb,­ mint Edén,-* hanem k­ílrt bármennyire is furcsán

Next