Magyarország, 1938. április (45. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-21 / 88. szám

1938 gprflig 21 Miltgrtalt MAGYARORSZÁG LÁSSÚNK TISZTÁN! Bach Sándor és Kossuth Lajos írta: Féja Géza 1848 március 15-én egy sápadt, nyurga költő nyomdafestéktől ned­ves papírlapot lobogtatott a Mú­zeum lépcsőjén. Petőfi Sándor fel­olvasta a felszabadult magyar sajtó termékét. Nemsokára a ma­gyar országgyűlés törvénybe iktat­ta a teljes és tökéletes sajtósza­badságot. A politika a költőt iga­zolta, amikor a magyar szabadság, a nemzeti felszabadulás útjára lé­pett, s a magyarság egészen a vi­lágháborúig ennek a szabadság­­harcnak, ennek a hősi és vérbe­­fojtott történelmi erőfeszítésnek köszönhette a maga eu­rópai tekin­­télyét. Az ősi magyar szabadságeszme klasszikus megfogalmazása a negyvennyolcas sajtótörvény. Ki­mondja, hogy gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közöl­heti és terjesztheti, s azt az írót, vagy újságírót, aki a valóságot ír­ja meg, semminemű bántódás sem­­érheti. A negyvennyolcas sajtószabad­ság nem sokáig tartott. Petőfi és Kossuth után Bach Sándor vette át a szót. 1852-ig katonai cenzúra nehezedett a magyar gondolatra és sajtóra. 1852-ben Bach­­enyhítő ifjítással kedveskedett. A szigorú törvények alkalmazá­sára azonban csak itt-ott került sor. A magyar gondolat­, a ma­gyar író s a magyar publicista el­hallgatott. Ez is volt Bach Sándor célja. A magyarság elnyomására kivezényelt idegen kormány na­gyon jól tudta, hogy milyen óriási teljesítményt végzett a magyar irodalom a nemzet öntudatra éb­resztése terén. Tisztában voltak azzal, hogy az igazi magyar író nem bolyong egyéni utakon, ha­nem a magyar közösség történelmi szándékait és vágyait fejezi ki. Tartottak tőle, hogy a magyar iro­dalom, ha szabadabb tér nyílik számára, acélossá teszi az elnyo­mott tömegek néma harcát. Meg­fojtották tehát a magyar­­ irodal­mat. A nagy csend Jósika, Horváth Mihály és Sza­lay László külföldön s egyelőre az íróasztaluk számára írták művei­ket. Tompa allegóriákba mentette, fájdalmát, Jókai álnéven dolgo­zott. Madáchot, Vas Gerebent be­börtönözték, Vörösmartyt és Baj­zát bíróság elé állították. Hasonló sors érte később a ma­gyar publicistákat is Schmerling alatt, midőn az immár nekibáto­rodó nemzeti társadalom követe­léseinek hangot mertek adni. Fálk Miksa volt az első áldozat, aki egy magyarbarát bécsi hírlapban kárhoztatta a kormány politiká­ját. Falkot hathavi börtönre ítél­ték, heti egy böjtnappal súlyosbít­va és megfosztották doktori címé­től. Hasonló »bűnökért« szenve­dett büntetést Friedmann Bernát, Bauszner József, Pompéry János, Wodiáner Fülöp s Szilágyi Virgil. Mindenki lakott, aki megtörte a »nagy csendet«. Mindenki »vesze­­delmes« és »bűnös« elem volt, akiben megszólalt a lelkiismeret a némaságba fojtott nemzetért s az elnyomott gondolatért. Schmer­ling fél esztendő alatt négyszáz■ nyolcvanhat sajtópert indíttatott magyar írók és publicisták ellen. A magyar sajtó színvonala a foly­tonos zaklatások következtében egészen lehanyatlott. A lapok ter­jedelme szűkebb lett, tartalmuk pedig szürke híranyag száraz köz­lésére szorítkozott. Az abszolutiz­mus nem állott meg a hírlapiroda­lomnál, hanem a tudományos iro­dalom felé is kinyújtotta csápjait. Nem akarták megengedni, hogy Horváth Mihály csanádi püspök magyar történelmének negyedik kötete forgalomba kerüljön. Felesleges törvény Bach életbe léptette a nyílt elő­zetes cenzúrát. Az időszaki nyom­tatványokat egy órával, a nem idő­szaki sajtótermékeket pedig három nappal kiadásuk előtt be kellett mutatni a hatóságnak. Elbírálásu­kat azonban nem bízta a bíróság­ra, hanem a nagyobb városokban külön könyvvizsgáló bizottságokat szervezett. Törvénybe hozta azt is, hogy a »veszedelmes irányt« követő lapo­kat a hatóság egyszerű intézkedés­sel betilthatja. Elrendelte, hogy lapok és folyóiratok csakis a kor­mány jóváhagyásával indíthatók. Megkönnyebbítette és gyorsabbá tette a lapok és folyóiratok elkob­zását, amennyiben az elkobzás el­leni folyamodásnak csak birtokon kívül adott helyet. Erzsébet körúton modern portálos, igen szép üzlethelyiség azonnal átadó­­rota közelében" jeligére továbbít ajánlatot a főkiadó. Az éltető szabadság A hatvanhetes korszaknak szá­mos hibája mellett egyik legna­gyobb erénye, hogy a negyven­­nyolcas sajtószabadságot érintetle­nül hagyta. A magyar szellem újra visszanyerte legnagyobb kincsét: a szabadságot, s egyetlen korlát vonta meg a szabadság határait: az igazság. A magyar szellem és műveltség nagyon sokat köszön a­ sajtószabadságnak. Sajtószabadság nélkül véglege­sen beleveszett volna a nemzet a 67-es korszak és a millenniumi idők optimista bódulatába. Az uralkodó rendszer azt hitte és azt hirdette, hogy minden rendben van, húsz­millió magyar él a Duna—Tisza táján s a monarchia keretei meg­birkóznak minden viszontagsággal. Csak Kossuth Lajos, a turini re­mete nem hitt ebben a hamis verő­fényben, hanem aggódott, intett, jósolt. Sajtószabadság, nélkül a kossuthi gondolat egészen kiszorult volna a magyar életből. Nem nőtt volna Bartha Miklós, Grünwald Béla, Mocsáry Dániel. Nem lett volna európai színvonalú modern ma­gyar sajtó, melynek kohójában Ady Endre és Móricz Zsigmond edződött. Nem fejlődött volna mo­dern magyar irodalom, hiszen az utóbbi évtizedekben a sajtó nyúj­tott a magyar írónak kenyeret és nyilvánosságot. A sajtószabadságnak köszönhet­jük, hogy a hatvanhetes korszak optimizmusával szemben megszü­letett a magyar önismeret s ön­kritika hangja s megerősítette a lelkeket, legalább is a legjobbak lelkeit, a mai zordon idők számá­ra. A sajtószabadságnak köszön­hetjük, hogy a végzetesen elha­nyagolt magyar szociális kérdés hangot és­ közvéleményt kapott. A Bach-korszakban hivatalos hí­rek és jelentések közlésére szorít­kozott a magyar sajtó. Hiába ke­restük benne a nagy dolgozó nép­rétegek kérdéseit és panaszait. Az elvakult hivatalos véleményt kép­viselte s kimaradt belőle a magyar író lelkiismeretének szava, a ma­gyar paraszt és munkás sorsának képe, a magyar lélek szárnyalása. Kétféle hagyomány néz farkas­szemet egymással a magyar sajtó történetében: Bach Sándoré és Kossuth Lajosé. Faji géniuszunk, történelmi hagyományaink és leg­jobb lelkiismeretünk szerint kell választanunk a két hagyomány közül. Kossuth vagy Bach? Ez, feleim, a döntő magyar kérdés! Bibliai nyelven így fejezhetném ki: Krisz­tus avagy Barrabás? 5 Rendkívül súlyosan terhelő okmányost találtak a vasgárdistáknál Bukarest, április 20. Összegyűjtötték a házkutatások alkalmával a Vasgárdához tartozó agitátorok lakásán az egész ország­ban talált, bizonyító anyagot. A nagymennyiségű anyag között rend­kívül súlyosan terhelő okmányok is vannak. Megrostálásukkal a katonai és polgári törvényszékek több bírá­ja foglalkozik. Az anyag megvizs­gálásának befejezése után elkészítik a vádiratot. Az ügy elkészítését a legrövidebb időn belül befejezik. Betiltották Maniu parasztpárti vezér Kolozsváron megjelenő napi­lapját, a Románia Novát. MA ESTE 8 órakor van AZENDAI FOGOLY ROYAL APOLLO: — —

Next