Magyarország, 1938. november (45. évfolyam, 247-271. szám)

1938-11-01 / 247. szám

1938 november 1 ste éW MAGYARORSZÁG A frontharcosok tisztelgése a Legfelsőbb Hadúr előtt a régi felvidéki hadilobogókkal A kormányzó üzenete felvidéki testvéreinknek Fenséges és lélekbe markoló ünnep­ség volt ma délben a királyi Vár ha­talmas udvarán: az egykori felvidéki honvéd gyalogezredek tépett zászlói tisztelegtek a legfelsőbb hadúr, Horthy Miklós kormányzó előtt. Hétfőn délelőtt a főváros utcáin felhangzottak a régi katonaindulók. Az Országos Frontharcos Szövetség Rákóczi úti székháza elől elindult a szövetség öt készültségi bajtársi százada, amelyek menetkészen áll­nak, hogy a visszacsatolandó felvi­déki magyar területekre induljanak. Elől haladt a frontharcos zenekar, majd utána vitték a zászlótartók az egykori 9-es, 11-es, 13-as, 14-es és ifi-os honvédgyalogezredek hadilobogóit. Emögött zászlórengeteg következett: a frontharcosok zászlós százada a ma­gyar trikolórral. Amerre az öt frontharcos század haladt, a járókelők lelkesen ünnepel­ték őket. A várudvaron, a palota be­járatával szemben arcvonalban sora­koztak fel a frontharcosok. Az arcvo­nal jobbszárnyán állt a zászlós szá­zad, az arcvonal előtt pedig a zászlós tisztek és zászlótartók sorakoztak fel az öt megtépett, megviselt hadilobo­góval, amelyet a frontharcosok visz­nek majd vissza a régi felvidéki ál­lomáshelyekre. Az alakulatok jobbszárnyán álltak fel a Frontharcos Szövetség vezető­ségi tagjai, többek között: Engelbach Alajos nyugalmazott ezredes, Ker­tész Elemér székesfővárosi törvény­­hatósági bizottsági tag, vitéz Tóth András országgyűlési képviselő, Ke­­nessey Gyula főszolgabíró országos alelnökök, továbbá vitéz Martsekényi Imre és vitéz Kenyeres János or­szággyűlési képviselők, országos ve­zetőségi tagok. Pontosan féltizenkettőkor a fronthar­cos zenekar a Himnuszt kezdte ját­szani. A palota bejáratánál megjelent tengernagyi egyenruhájában nagy­bányai vitéz Horthy Miklós, Magyar­­ország kormányzója. Kíséretében volt Takách-Tolvay József gróf nyugal­mazott altábornagy, a Frontharcos Szövetség elnöke. A kormányzó Ta­kách-Tolvay elnök kíséretében fogad­ta a kivonult frontharcos alakulatok parancsnokának, Zámory Imre nyu­galmazott ezredesnek jelentését. Horthy kormányzó kíséretével először a vezetőségi küldöttség elé lépett. Az első sorokban álló elnök­ségi tagokkal kezet szorított és né­hány percig elbeszélgetett velük. Ezután a Himnusz hangjai mellett elvonult az egész arcvonal előtt, majd visszatért a palota bejárójá­hoz, itt négy alabárdos állt szobor­­merev vigyázzban. Vezényszó har­­sant. — Ezredlobogók előre, indulj! Kemény léptekkel haladtak a zászlótartók, öt foszladozott ezred­­zászlóval a kormányzó felé. Amikor néhány lépésre voltak az államfőtől, újabb vezényszó hallatszott. — Zászlóalj, imához! A zenekar a Hiszekegyet játszotta, a felvidéki ezredzászlók meghajoltak a legfőbb hadúr előtt. Takách-Tolvay József elnök lépett most a kormányzó elé. — Főméltóságú kormányzó úr! Legalázatosabban várjuk további parancsát. Most felhangzott a kormányzó érces szava, amely betöltötte a ha­talmas várudvart. — Vigyétek fel ezeket a golyótépte öreg lobogókat oda — hangzott a kormányzó szózata a frontharcosok­hoz — ahonnan elszármaztak, a magyar Felvidékre. Hirdes­sék ott továbbra is a magyar becsületet és a magyar kö­­t­el­e­s­s­é­g­t­u­d­á­s­t. — Nagyon boldog vagyok, hogy ez a feladat éppen a frontharcosoknak jutott, akiket az országban a legmegbízhatóbb elemnek tartok, akik már bebizonyí­tották, hogy tudják mi a kö­telességük és megállták helyüket akkor is, amikor nem is egészen a saját ügyünkért verekedtünk Mondjátok meg felvidéki testvéreink­nek, hogy tárt karokkal vár­juk őket itthon és mindent meg­teszünk, hogy húszéves szenvedésü­ket felejtessük velük. Az Úr Isten kísérjen benneteket a taitokon! A kormányzó szavait megilletődött mély csendben hallgatták a fronthar­cosok. Ezután ismét Takách-Tolvay gróf lépett elő és a frontharcosok ne­vében a következőket mondotta: — Főméltóságod legmagasabb pa­rancsát híven, magyar becsülettel tel­jesíteni fogjuk! A frontharcos-elnök szavaira há­romszoros huj, huj, hajrá volt a vá­lasz. A kormányzó tisztelgett, azután visszavonult a palotába. A zá­s­lótar­tók most a várkápolnába vonultak az öt lobogóval. Itt Hász István tábori püspök megszentelte a zászlókat a ka­tolikus frontharcosok jelenlétében. Ezután a frontharcosok a zászókkal a miniszterelnöki palota elé vonultak és tisztelegtek Imrédy Béla minisz­terelnök előtt, majd zeneszóval vo­nultak végig a városon. A reformá­ TUNGSRAM nmin­ggfcnxrtriggstgrgsgre­­­ tus frontharcosok a Calvin téri temp­lomba, az evangélikus frontharcosok a Deák téri templomba vonultak, aho­l szintén megáldották a Felvidékre visszainduló magyar lobogókat. ­ ■BBBBBBHBBB Szomorú szívvel tudatjuk, hogy szeretett apánk Hubert Emil úr hosszas és türelmesen viselt szenvedés után elhúnyt. November 1-én d. u. 13 órakor­­ kísérjük utolsó útjára a rákoskeresztúri izr. temető halottasházából. Hubert Endre és Muci gyermekei, Vitéz Zsuzsi menye, Miklós József veje, András és Gábor unokái és a gyászoló család. Részvétlátogatások mellőzését kérjük. 3 Véres­ ütközeteké 150 halott a fellázadt Ruszinszkóban Varsó, október 31. A lengyel sajtó jelentése szerint vasárnap véres összeütközések szín­helye volt Ruszinszkó. Csaknem 150 ruszinföldi lakos esett áldozatul a ka­tonaság és a lakosság összeütközé­seinek. A véres összeütközésnek oka az volt, hogy a Volosin-kormány a főbb városokban népgyűlések rendezését határozta el, hogy politikáját alá­támassza. A népgyűlésekre már szombatról vasárnapra virradó éjszaka katonai teherautókon és autóbuszokon szállí­tották be a népet a városokba. Ungváron az őslakó ruszin és ma­gyar lakosság az ukrán gondolkodá­sú kisebbséggel szemben ellenséges magatartást tanúsított és a tereken gyülekező hivatalosan összecsődített tüntetőktől körülvéve a letartózta­tott Bródy miniszterelnököt, Fen­rik minisztert és Horthy kormány­zót éljenezte és megtámadta a kor­mány tüntető csoportjait. A kormány tüntetőinek védelmére a cseh rendőrség és csendőrség vo­nult fel és több sortüzet adott az ösz­­szegyülekezett lakosságra. Csupán Munkácson három és fél óráig tar­tott a harc. A cseh sortüzek követ­keztében 17 halott és 41 sebesült ma­radt a helyszínen. Nagybereznán a helyi lakosság tá­madása olyan heves volt, hogy a cseh katonaság és csendőrség, vala­mint az ukrán rohamcsapatok mene­külni voltak kénytelenek. A felháborodott tömeg megrohanta Volosin kanonok párthíveinek köz­pontját, a ház berendezését szét­rombolta és a házat felgyújtotta. Tarpatak községben cseh gyalogos­század géppuskatűzzel támadt a lakosság tömegére. Tizenhárom halott maradt az össze­ütközés után az utcákon. A ruszin nép küldöttségét, amely vasárnap a késő esti órákban Volosin miniszter­elnökhöz igyekezett, a miniszterelnök nem fogadta. Ugyanígy nem fogadt­a a küldöttséget a ruszin­szkói szárma­­zású fegyveres cseh ezred parancs­noka Svatek tábornok. Ungvár, Munkács és Kőrösmező ut­­cáin cseh járőrök cirkálnak. Mun­kács, Beregszász, Kőrösmező és Nagyberezna házaira plakátokat ra­gasztottak ki, közük a lakosságga­­, hogy a cseh katonai járőrök paran­csot kaptak, hogy este nyolc óra után figyelmeztetés nélkül lőjenek a lakosságra, ha az utcán tartóz­kodik. m mmm SZvkábbrj(u ccl com. j feleulcs, hashajtó/ AZ ÚJ ŐSZI DIVATLAPOK nagy választékban MEGÉRKEZTEK könyvkereskedésében I ül­. ker., Erzsébet körút 18-20

Next