Magyarország, 1939. november (46. évfolyam, 264-273. szám)

1939-11-19 / 264. szám

­ Reggeli táp 10 fillér Budapest, 1939 november 19 vasárnap FŐSZERKESZTŐ SZVATKÓ PÁL XLVI. évfolyam, 264. szám ■ Bordeauxig és Anglia szívéig repültek a német felderítők Wahelmshaventől elűztek három angol gépet — Londoni hír szerint a Brement átvették az oroszok — Gandhi kiáltványban követeli India semlegességét — A dél­keleti semleges blokk ügye Európa érdeklődésének központjában Megtorlások a prágai Benes-mozgaloai ellen: három évre bezárták a cseh főiskolákat, tizenkét lázadót kivégeztek Az európai sajtó igen sokat foglal­kozik a délkeleteurópai kérdésekkel. A Daily Mail egyik budapesti kelte­zésű cikkében hosszan fejtegeti, hogy a balkáni békearcés felépítését az kés­lelteti, hogy az érdekelt országok két csoportra oszlanak. Mindkét csoport egyetért abban, hogy létre kell hozni a balkáni arcéit, a célok és a további részletek tekintetében azonban a né­zetek eltérnek. Az első csoport élén Károly román király áll, akinek fő­­gondja megvédeni országa külső tar­tományait, ahol nagy magyar és bol­gár kisebbségek laknak. Ez a hír ke­vés lelkesedéssel találkozik Magyar­­országon és Jugoszláviában, ahol ér­zik, hogy az arcél felépítése csak ak­kor járhat tartós sikerrel, ha Olaszor­szágon alapul. A Stampa budapesti tudósítása pe­dig egyenesen azt írja, hogy a bal­káni tömb megalakulásáról már nem­igen van szó, annál kevésbé, mert Románia revízióellenes magatartása megerősödött. »Romániát tekintik a balkáni helyzet legveszélyesebb té­nyezőjének — írja az olasz lap — mert közeledni látszik az óra, amikor Romániának választania kell Orosz­ország és a békepolitika közötti.. A Popolo di Roma párizsi tudósí­tója több francia lapra hivatkozva kiemeli, hogy Olaszországnak, mint tengeri nagyhatalomnak a Balkán jelenti azt a hinterlandot, amelyre minden ilyen nagy nemzetnek feltét­lenül szüksége van, hogy kereskedel­mét lebonyolítsa és gazdasági életét biztosíthassa. A félhivatalos Giornale d'Italia is a délkeleteurópai és bal­káni helyzetről ír és leszögezi, hogy­­a háborút nem szabad beengedni Délkelet-Európában. A balkáni összkép nem volna tel­jes, a Tan nevű török lap támadásá­nak megemlítése nélkül a Pravda el­len. A moszkvai lap ugyanis azt írja, hogy Szovjetoroszország a hadviselők kimerülésére vár. A török lap ezt éle­sen elítéli. Francia lapok, a Havas-ügynökség nyomán, készülő szovjetorosz-török tárgyalásról írtak Naggiar moszkvai francia nagykövet isztanbuli utazá­sával kapcsolatban. A »szenzációs« értesülést azóta maga a Havas volt kénytelen megcáfolni. Károly román király szombaton fogadta Tschammer und Osten né­met birodalmi testnevelési vezetőt, aki a vasárnapi német-román labda­rúgómérkőzésre érkezett Bukarestbe. Tschammer und Osten nyilatkozatá­ból idézzük: s talán csodálkozást kelt, hogy Németország háború ide­jén ilyen jól edzett csapatot küldhet külföldre. Németország még távol­ról sem hívta be valamennyi kor­osztályát. Akinek gondot okoz a né­metországi ellátás kérdése, az csak vessen egy pillantást ezekre az erő­teljes játékosokra.* * Az Economist foglalkozik az angol blokádháborúval s azt írja, hogy a blokád nem döntő fegyver, viszont a konfliktust belátható időn belül nem lehet katonai akcióval megoldani. Nagystílű támadásra csak ISIl-ben, vagy 1912-ben kerülhet sor. A gazdasági háborúnak ígér érde­kes tényezője az Egyesült Államok felszólítása Angliához és Francia­­országhoz. Amerika kéri a szövetsé­geseket, hogy az amerikai mezőgaz­dasági válság elkerülése érdekében mezőgazdasági termékeket is vásá­roljanak Amerikában, ne csak hadi­anyagokat.* Hitler a következő üzenetet intézte a német földmíves néphez: — Az idei aratás véget ért. A jövő­évi vetés a legrosszabb idő- és mun­kaerőhiány ellenére már a földben van. A német nép megköszöni pa­rasztjainak ezt a nagy munkát, amelynek a ránk erőszakolt küzde­lemben döntő jelentősége van. A Min­denható segítségével a német nép­élelmezés a saját rögből ezzel a jövő évben is biztosítva lesz. Hitler Adolf: * Általános figyelmet kelt, hogy az Amerikában született szlovákok Cle­­velandban megtartott nagygyűlése ugyanakkor tört pálcát Ben­es és a be­­nesi klikk emigráns politikája felett, amikor Benes maga dolgaivégezetlen volt kénytelen Párizst elhagyni, mi­után nem sikerült »cseh kormányt« alakítania. A USA szlovákjai egy­hangúlag kimentették, hogy »cseh­szlovákoknak« nincs joguk a szlovák nép nevében külföldi kormányoknál kilincselni és »állásfoglalásunkat azért hozzuk nyilvánosságra, —­ mon­dotta a clevelandi gyűlés egyik szó­noka, — mert apáinktól azt tanultuk, hogy a süllyedő hajót a kapitány hagyja el utolsónak. A cseh vezetők azonban az elsők kö­zött voltak, akik megugrottak és népüket sorsára hágnák.* Mindez Benesnek szól, akit — érdekes módon — Daladier sem volt hajlandó fo­gadni, úgyhogy Osusky, Sramek és társai már csak egy csehszlovák nemzeti bizottság* tagjai lehetnek. A francia kormány ennek a­­bizott­­ságnak* a működését ugyan tudomá­sul vette, ellenben nem teljesítette Benesnek azt a kérését, hogy a mondvacsinált bizottságot Cseh­szlovákia kormányának ismerje el. Amikor azonban a clevelandi szlová­kok kimondták a halálos ítéletet a csődbekerült csehszlovákizmus fö­lött, ugyanakkor Prágában újra megmozdult a bukott köztársaság ideológiájában elvakult cseh szél­sőség.* Az Admiral Scheer német páncélos cirkáló hollétéről szombaton ellen­tétes hírek kerültek forgalomba. A Stefani iroda kopenhágai jelentése szerint biztosra vehető, hogy a né­met csatahajó hazai kikötőbe futott be. Ezzel ellentétben Havas azt je­lenti Londonból, hogy az Atlanti Óceánon minap elsüllyesztett Africa Shell angol tankhajó legénysége, mi­után felmutatták előttük a különböző német hadihajók fényképeit, s egybe­­hangzóan kijelentette: az Admiral Scheer volt az, amely hajójukat meg­támadta. Bordeauxig repültek el a német felderítőgépek Berlin, november 18. (Német Táv­irati Iroda.) A Mosel és Rajna kö­zötti egész szakaszról elszórt tü­zérségi tüzet jelentenek. A Felső- Rajnán teljes volt a nyugalom, el­tekintve attól, hogy az ellenség Brei­­sachnál többször géppuskákkal lőtte a német partot. A Moseltől keletre francia csapatokat sánc­­munkálatok közben figyeltek meg. Úgy látszik, hogy az ellenség ott jobban beássa magát. A Mosel keleti partján ezenkívül e­l­­lenséges messzehordó nehéz tüzérséget észleltek. A légi felderítőtevékenységet m­e­sz­­sze benn francia és angol te­rületen folytatták. Az a tény, hogy német felderítők pénte­ken Franciaországban Bor­deauxig, Észa­k-A­ngliában pe­­dig a Shetland és Orkney szi­geteken túl akadályta­l­anu­l eljutottak, tehát részben viharos esőben és heves szélben kétezer kilométernél nagyobb utat tettek meg, újabb bizonyítéka a né­met repülőgépek és sokszor bevált le­génységek teljesítőképességének. Három angol repülőgépet, amelyeknek nyilván Wilhelmshaven megtámadása volt a feladata, útköz­ben tűz alá vettek. A gépek azon­nal megfordultak és sietve el­menekültek. A német vadászgépek, amelyek üldözésükre indultak, már nem tudták őket elérni. A Rajna fölötti német légi térben egyáltalán nem mutatkozott az el­lenség. (MTI) Egész Franciaországot berepülték, de csak röpcédulákat dobtak le Párizs, november 18. (Havas.) A légi tevékenység szempontjából a pénteki nap volt legmozgalmasabb az ellenségeskedések megkezdése óta. Tulajdonképpen egyetlen nagyobb légi kezdeményezés sem történt s az idő is igen kedvezőtlen volt különö­sen Kelet-F­ranciaországban, de a

Next