Magyarország, 1939. december (46. évfolyam, 274-297. szám)

1939-12-01 / 274. szám

'"Si Reggeli lap " , FŐSZERKESZTŐ Budapest, 1939 december 1 péntek SZVATKÓ PÁL XLVI. évfolyam, 274. szám A FINN HADSEREG ELSZÁNTAN VÉDEKEZIK A BENYOMULÓ SZOVJET CSAPATOK ELLEN Helsinki katonai repülőterét teljesen elpusztították az orosz bombák — a finn vadászgépek több csatát vívtak az orosz légiflotta — Helsinkiben megszűnt az áramszolgáltatás A­merikai jegyzék Moszkvában Az északi béke városa fölé meg­érkeztek a termit-bombás repülő­gépek, a tiszta és híg északi levegő­ben ezerszeres erővel visszhangza­nak a robbanások, a finn főváros asszonyai és gyermekei zsúfolt autóbuszokon robognak észak­ felé, a tavak között kanyargó ország­utakon, fel a kis északi fal­vakba, amelyek körül békés rén­szarvasok tanyáznak . . . Euró­pában újabb háború tört ki. A Szov­jet csapatai a sokszáz kilométeres fronton mindenütt megkezdték a tá­madást, repülőrajok bömbölnek a finn városok fölött, dolgozik a ne­héztüzérség, a tank, a hadihajók a partvidéket bombázzák — Európa újabb tragédia szemtanújává vált. Az alig három és fél milliós finn nép háborúba keveredett a száz­nyolcvanmilliós Szovjet-Oroszország­­gal. A háború előzményei még mind­annyiunk idegeiben élnek, olvastuk a jelentéseket, a diplomáciai jegyzé­keket, olvastunk határincidensekről, külügyminiszterek tanácskozásairól, stratégiai helyzetképekről, tudomá­sul vettük, hogy Finnország „fenye­geti Szovjet-Oroszországot”, hogy Lettingrád nem lehet többé bizton­ságban, ha a finn csapatok közelében vannak és Helsinkiről máró’-holnap­­ra kiderült, hogy nem az »Északi Béke Városa®, hanem­ »Észak Gibral­tárja i­s ugyanolyan veszélyes sze­repe lehet, mint a Déli Gibraltárnak. Olvastuk az állásfoglalásokat is. Olaszországból érkezett az első. Az egyik legfontosabb olasz lap — mint a Magyar Távirati Iroda szerdán je­lentette : leszögezte, hogy Amerikán kívül sok más civilizált nép is szoli­daritást vállal Finnországgal. A né­met hivatalos állásfoglalás­­ teljesen jogosultnak tartja a Szovjetuniónak azt az igényét, hogy szükség esetén kényszerítő eszközökkel biztosítsa magának a szabad kivezető utat a keleti tengeri felé.­ Svédországban közölték, hogy az ország nem avatko­zik be a szovjet-finn háborúban. Hi­szen­­Svédország nem vállalt semmi olyan kötelezettséget, amelynek alap­ján Finnországnak katonai segítsé­get kellene nyújtania­. A svéd nép azonban nagy izgalommal várja a eseményeket, Stockholm utcáin óriási néptömegek hullámzanak. Litván hivatalos hely hangsúlyoz­za, hogy Litvánia az orosz-finn kon­fliktusban szigorúan semleges ma­rad. A svéd Arbetaren csütörtök reg­geli számában ezt írja: »Egy háború Finnországért nem jelentene egye­bet, mint az ország öngyilkosságát. Nem megalázkodás, ha egy három és fél milliós nép meghátrál egy száz­ Kopenh­ága, november 36. (NST.) Finnországban kihirdették a hadi­­állapotot. Kallio államelnök, Cajan­­der miniszterelnök javaslatára csü­törtök délután a következő rendeletet adta ki: — A köztársaság területét a rend és a nyugalom fenntartása, valamint az ország megvédelmezésee céljából hadiálapotba helyezem. Az első orosz támadás, a Kopen­­hágába érkező magánjelentések sze­rint, csütörtök reggel hét órakor kezdődött. Pontban hét órakor Teri­­joki és Vammelsui finn kikötők előtt megszólaltak az éjszaka folyamán összevont orosz hadihajók ágyúi s ugyanakkor a közeli orosz parti üte­gek is megkezdték a két finn­­kikötő­város lövetését. Ezzel egyidejűleg Finnország északi részében és a Pagoda-tótól északra megindultak az orosz csapatok a finn határ felé. Északon a Pummankihal félszigetet, a Lagoda-tónál pedig a Suokjaer­­wii földnyelvet támadták meg a szovjet csapatok. Ezt a kis földnyel­vet a délután folyamán az oroszok, hír szerint, már el is foglalták. A szárazföldön operáló orosz csa­patok főleg gépesített egységekkel nyomulnak előre, annak ellenére, hogy a terep a finn-orosz határ men­tén mindenütt igen rossz. Finn ka­tonai körökben még mindig bizakod­nak abban, hogy a mostani téli idő­járás lehetetlenné teszi a nagyobb motoros egységek g­rors mozgását. Az orosz flotta első akciója Az orosz hadiflotta első akciója Sceiskaer szigete ellen irányult s itt kísérelték meg először orosz tenge­részkatonaság partra szállítását. En­nek a szigetnek az átengedése Szov- I­eet-Oroszország egyik legelső köre­nyolcvanmilliós hatalom támadása előtt. Amerika a legnagyobb érdek­lődést tanúsította a kérdés iránt és Hull külügyminiszter még az utolsó pillanatban is felajánlotta a közve­títést De ez már késő volt. A diplo­maták átadták a helyüket a katonák­nak és a háború megindult. A rokon finn nép drámáját ebben az ország­ban is mindenki megdöbbentőn és megindultan figyeli­­tetése volt a finnekkel szemben. Ezt a követelést már akkor bejelentet­­ték, amikor Paasikivi finn főmeg­­bízott először utazott Moszkvába. Finn részről itt is ugyanolyan he­ves ellenállást tanúsítanak, mint az orosz támadás többi vonalán. Seels­kaer szigetét a finnek úgy látszik elsősorban a levegőből próbálják megvédelmezni. Itt tűntek fel elő­ször csütörtökön délben a finn légi­­haderő vadászgépei, hogy harcba­­szálljanak az oroszokkal. A késő dél­utáni órákról nem érkezett jelentés, hogy a finn gépek megütköztek volna az orosz légihaderő egységei­vel. Az orosz repülőgépek, a jelek sze­rint, igen élénk tevékenységet fejte­nek ki. Vyborg városában az orosz gyújtóbombák nagy tüzet idéztek elő s négy ház teljesen leégett. Helsinki katonai repülőterét, Malm­ot, telje­sen elpusztították az orosz bombák. Finn magánjelentések szerint az orosz támadás időpontjában egyetlen finn repülőgép sem volt a repülőté­ren, úgyhogy finn gépek nem semrt­­misültek meg. Bombákat dobtak le az orosz gépek a főváros közelében fekvő imatrai villanyműtelepre is. Ez­ az erőmű­telep látja el villany­árammal Helsinkit. A délutáni óráik­ban a finn fővárosban mindenütt megszűnt az áramszolgáltatás, egy­előre azonban még nem lehet tudni, hogy az orosz légibombák rongál­ták e meg az erőműtelepet vagy pe­dig maguk a finn hatóságok rendel­ték el biztonsági vagy elővigyáza­tossági okokból az áram kikapcsolá­sát. A finn iparvidék központját, Enso hrkrosát is bombatámadás érte. Ensóban vannak Finnország legna­gyobb cellulózegyárai. Sveaborg fö­lött csütörtök délben tizenkét orosz bombavető gépet figyeltek meg. A légelhárító ütegek tűz alá vették az ellenséges gépeket. Helsinki felett az orosz gépek tíz­ezrével dobták le a röpcédulákat, amelyeknek a szövege a következő volt: — Szovjet-Oroszország nem akarja bántani a finn népet. A finn népnek csak az a baja, hogy illetéktelen sze­mélyek kormányozzák. Mannheimer tábornagynak, Cajander miniszter­­elnöknek és Erkkn külügyminiszter­nek el kell tűnniük s akkor majd megjön a béke is. Lapzártakor jelenti Kopenhága A támadó szovjet hadsereg a „Mannerheim" vonal előtt Párizs, november 30. (Havas.) A Finnország ellen irányuló orosz tá­madás két oldalról történik. Északon az orosz csapatok elfoglalták a Ha­lász félszigetet és megkísérlik Pelsamo kikötőjének elfoglalását. Pelsamo Finnország egyetlen ki­kötője a Jeanes tengeren. Délen, a Finn öböl és a Ladoea tó közti fél­szigeten a szovjet csapatok előrenyo­mulását nemcsak a tábori tüzérség, hanem Kronstadt nehéz ütegei is tá­mogatják. Itt­­az orosz csapatok harcban állanak a finn erőkkel, ame­lyek meg akarják akadályozni az oroszok Viipuri és az ország bel­seje felé törő előrenyomulását. Az oroszok azonban ezzel egyidejűleg is

Next