Magyarország, 1944. február (51. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-01 / 25. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTI., Rákóczi­ út 54. szám Telefon: *222-630, 222-635*** *222-220 1944 február­­ FŐSZERKESZTŐ SZVATKÓ PÁL II. évfolyam 25. szám Keletről és Itáliából nagy csatákról érkeznek jelentések A szovjet a leningrádi szakaszon, Vitebszknél és a Dnyeper-ívben folytatta heves és veszteségteljes támadásait 1p. 23 romboló és 138.000 tonna az atlanti csata­­ januári eredménye A jég­háború legújabb eseményei a Csendes-óceánon Waket Bombázták az amerikaiak Mikolajczyk e héten utazik Washingtonba Kanada miniszterelnöke a kisnemzetekkel való együttműködés mellett i­s ■­­ . A nagy hadiesemények mellett a diplomáciai arcvonalon pillanatnyilag ugyan csend honol, ez azonban csak további fejlemények leplezésére saol­­tzál. Argentínának Németországgal és Japánnal szemben kimondott diplomá­ciai szakítása után az angolszász hír­verés továbbra is Franco Spanyol­­országának magatartását bírálja. E te­kin­tetben a nyugati nagyhatalmak nyomása cseppet sem csökkent. Sir Samuel Cloase madridi angol­­nagy­­követ kihallgatást kért és kapott a Caudillónál.­ A londoni spanyol nagy­követ, Alba herceg, jelentős tétere visszaérkezett Madridba. Eden pedig az alsóházban készül nyilatkozni a spa­nyol kérdésben. A Basler Nachrichten londoni levelezője szerint a szövetsége­sek­­Spanyolországot ugyanarra a sorsra remélik juttathatni, mint Ar­gen­tínát­. Az angolszász cél tehát sem­miképpen sem mondható burkoltnak és az amerikai olajszállítás beszüntetése súlyosan érinti a spanyol gazdasági életet. Nyilvánvaló, hogy az angolszá­szok a megváltozott mediterráni ha­talmi helyzetüket diszkontálni kíván­ják Madridban, ebben az igyekezetük­ben azonban terhelést jelent Vizsin­­szkynek Észak-Afrikában egyre erő­­södő befolyása, mert a nemzeti újjá­építés legelején álló Spanyolország nem felejtheti, hogy a bolsevizmus csak a közelmúltban támadta meg­ a hiszpanizmus létalapjait és éppen a spanyol büszkeség és önérzet az, ami az angolszász diplomáciai játszmában a legnehezebben befolyásolható té­nyező. A londoni lengyel kormány maga­tartása is, egybehangzó jelentések sze­rint megmerevedett az orosz kérdés­ben. Szemmel látható, hogy Churchill semmiképp?!]­ sem helyesli a Kreml óhaját, hogy­ Mikolajczik orosz törek­véseknek engedjen a kormánytárcák újraosztásánál. A svrit állam­vezetés azért is fokozza a délolaszországi of­fenzívát, és a nyugati légitámadásokat, csakhogy minél jobban elterelje a figyelmet arról a válságról, amit a ke­leti lengyel határok sokat vitatott pro­blémája dobott a szövetséges nemzetek köztudatába. A legújabb jelentések különösen ér­dekes orosz kezdeményezés elől húzzák szét a függönyt. A moszkvai angol­szász tudósítók eleinte csupán nem is nagy figyelmet érdemlő »belső orosz« fejlődésről emlékeztek meg, amikor hí­rül adták, hogy a Szovjetunió nagy­tanácsában olyan tervek merültek fel, amelyek azt célozzák, hogy a Szovjet­unió különböző népköztársaságai bizo­nyos »belső függetlenségre« tegyenek szert, nemcsek gazdaságilag, hanem »külképviseletek« tekintetében is. Akik szeretik hallgatni a fű növését,, azok­nak már az első pillanatban szöget ütött fejében a dolog. Néhány nappal ezelőtt mégi csak arról írtak London­ban, gyanútlanul, hogy a Kreml »bizo­nyosan az Atlantic Charta s­zelleme­­inek« megfelelően kívánja megszervezni a tanácsköztársaságok belső életét. Az Ob­­server azonban újra a brit gondok élén haladta leírta, hogy a kommu­nista párt moszkvai központi bizottsága a szovjet­­külpolitikai decentralizálá­sára vonatkozó határozatai egy »szov­jet commonwwe­a­­h” megteremtésére irá­nyulnak.­­Moszkva e legújabb szem­­húzásét érd­em­es részletesebben szem­ügyre venni. Elsősorban tudnunk kell, hogy com­monwealth alatt a brit világhatalom dominitusokra tagozódott szervezetét értik az­ utolsó évtized angol államfér­fia­i, MacDonald és Baldwin életmű­vét, akik az első világháborút követő önállósodási törekvéseket az angol ko­­ronatartományok népes­­ládjának »kö­zös gazdagodása« — tulajdonképpen ennyit jelent magyarul: columon­wealth — révén előállott gazdasági egységre bízták Nagybritannia jövő­­ját a XX. században. A földkereksé­gen szemteszéjjel szórt domíniumokban élő angolok commonsense (azonos gon­dolkodása) terem­tette meg a gazda­sági kapcsolatoknak szerteágazó biro­dalmát amit a Palmerstonok és Fittek iskolájában felnövekedett világjáró nemzedékek a­z elmúlt három évszázad­ban építettek ki az angol királyok jogara alatt. Ezt a lassú, szerves és dicsőséges nemzeti erőfeszítésekkel megszervezett commonwealth-t, amely­ben az emberi szabadságjogok védelme mindig is legkihangsúlyozottabb szere­pet játszotta: szeretnék most a sztálini diktatúra nagyobb dicsőségére a bolse­visták orosz viszonylatba® »elővará­zsolni«, ha másért nem, már pusztán a számarány kedvéért is, mert az oro­szok kezdik érezni, hogy mit jelent például az, ha Washingtonban nekik egyetlenegy nagykövetük van, míg lord Hali­faxot Kanada, Dél-Afrika, Ausztrália­­ és India követei is támo­gatják munkájában. A Neue Zürcher Zeitung megállapítja, hogy Londont a szovjet poétika e legújabb fejlődése meglepte,­­ mert senki sem számolt Sztálin ter­­veinek ily gyors ütemével. A nemzetközi politika horizontján a jövőben tehát az egy Szovjetunió he­lyett is. (!) legalább névre«­ önálló »orosz állam« léphetne fel: természete­sen Moszkva tagállamainak egyikével sem lazítaná meg a politikai, katonai, gazdasági és ideológiai diktatúra bi­lincseit. Miről van tehát szó: Moszkva az ál­­ami­­független­ség elvét, amelyet idáig a nyugati szövetségesek használtak ki mágneses erőnek és a kisnemzetek felé, az Atlantic Charta éppen ezért oly lényeges jelentőségű: most a Szovjet­unió szeretné javára fordítani. A Bas­ler Nachrichten szerint mindezzel Moszkva azoknak a köztársaságoknak, nevezetesen a három Balt­i államnak szeretné megédesíteni a keserű pirulát, amikor bekebelezi őket. Az orosz okos­kodás ez volna: a Szovjetunió tagjai­nak fogunk benneteket, tekinteni, de külpolitikailag és honvédelmi tekintet­ben élvezhettek majd bizonyos mértékű önállóságot. Hogy ez a körmönfont orosz okoskodás mennyire figyelmen kívül hagyja az európai felfogás sze­rint minden köztársaságot megillető szuverenitást, azt mindenki elképzel­heti, aki tudja az orosz módszereket. A bolsevisták első lépése még minden be­kebelezett köztársasági­ban az volt, hogy az értelmiséget vagy kiirtották, vagy zárt vonatokban elszállították Szibériába és néhány napos »földosz­tás« meg gyárkisa­iásítás után hozzá­fogtak a »népszavazás« hoz. * Januárban öt­ nagy légitámadás érte Berlint és Észak-Franci­a­ország ellen szinte naponta­ a legsúlyosabb légiroha­mokat intézték az Angliában állomá­sozó szövetséges repülőflották. Vasár­nap óta Clark seregei nemcsak a cas­­i­­nói meredekükről, hanem a nettunói hídfőből is­­koncentrált támadásban vannak. Az­ angolszászok erőfeszítése, tehát lényegesen megerősödött, hogy lépést tartson a harmadik szovjet téli offenzíva erőbevetésével, ami most új­ból tetőzik. Nemcsak Vityebszk térsé­gében van éppen kifejlődőben egy újabb nagy csata, hanem a Dnyeper­­kanyarban is lényegesen megerősödött a Konyev-sereg támadása, míg ugyan­akkor az Ilmen-tótól északra a Finn­öbölig tovább tart a legerősebb orosz offenseíva. A harcok példátlan hevessé­gű­e­k, a legnagyobb hadianyag beve­tése mellett sokhelyütt ember ember elleni küzdelem tart már napok óta. A Esti lap

Next