Magyarország, 1944. július (51. évfolyam, 146-171. szám)

1944-07-01 / 146. szám

1944 július 1, szombat MAGYARORSZÁG A halott Henriot az élő Berlinről Berlini újságíró beszámolója az agyonlőtt francia miniszter legutolsó németországi utazásáról és benyomásairól­­Berlin sohasem volt olyan nemzetközi, mint majd Philippe Henriotnak, a francia propaganda államtitkárnak a meggyilkolása ököl­csapásként hatott arra a francia közvéle­ményre, amely érzi és tudja, hogy csak az új Európa közös­ségében mentheti meg országát. A ravatalhoz hosszú sorban já­rulnak Párig lakói, hogy le­róják kegyeletüket. S Hennát mintha a sírból üzenne, amikor egy berlini újságíró most be­számol arról, hogy mit beszélge­tett a mártírhalált halt francia miniszter társaságában egy ber­lini autóskörúton. Henriot a né­met munkafront vezetőjének, dr. Leynek meghívására nemrég látogatást tett Németországban. Az újságíró elevenítő erejű riportjában így számol be ber­lini benyomásairól és Henriot nyilatkoza­tair­ó­l: Mindjobban közeledünk a főváros központja felé. Útvonalunktól jobbra­­balra kiégett, rombadöntött városne­gyedek, háztömbök maradnak vissza. Egyes bombakráterek elől ki kell tér­nünk és csak a francia államtitkár figyelmeztetésére vesszük észre, hogy a romhalmazokon, a föld- és törmelék­­dombokon virágok nőnek. A szép fű csaknem ékesíti a terror okozta rom­bolás képét.. Kocsink egy francus fo­golycsapat mellett fut el. Kaki unifor­misban haladva, az államtitkár meg­állítja a kocsit és odakiált honfitársai­nak. Csodálkozva hallja, hogy azok vasárnapi sétájukat végzik a biro­dalmi fővárosban. Uton vannak, hogy egy városi moziba menjenek, végig­nézzék heti előadásukat, majd utána egy zenés kávéházban szórakozzanak. Henriot mondja Tovább haladunk. Az államtitkár csodálkozik a berlini lakosság életaka­­ratán, azon, hogy a berliniek minden terror ellenére egész­­ lelkületükben mennyire pozitív beálításúak a min­dennapi élettel szemben. Azt mondja: — A lakosságnak ez a daca a romhal­mazok tetején végtelenül imponál. Na­gyon imponál! Igazán bámulatos, hogy a ber­lniek nyugodtan ülnek a kávé­házak terraszain és elvesik szabadide­jüket, mintha mi sem történt volna, holott a kávéháztól jobbra-balra a ki­égett paloták és összebombázott házak kormos falai meredeznek. Igaz, hogy azelőtt sohasem voltam Berlinben és nem ismerem a várost, egyet azonban máris megállapíthatok, hogy a bomba­­terror kezdete előtt ez a város igen szép lehetett. Az a tény, hogy még ma is ki lehet menni a lóversenyekre, hogy a berlini mozik naponta több elő­adást tartanak, sőt ezek a mozik az utolsó helyig tömve vann­ak, az, hogy ez mé­r most is lehetséges, leginkább jellemzi a berlinieket. Amiben a németek nagyok... _ Ha a város kibombázott, tönkre­vert részei nem utalnának erre a há­­borúra, az ember szinte elfelejtené, hogy milyen korban élünk. Eszembe jutnak a mesés Havel-tavak, amelye­ken a kajakok, a vitorlások százai ha­józnak és vígan úszkálnak a kis ki­rándulóhajók. Fedélzetükön a kirán­duló embertömegek vidáman énekel­nek. Mindez csodálatos. Úgy halottam, hogy ezeken a kirándulásokon a kül­földi munkások is részt vehetnek. El kell ismerni, hogy a németek e tekin­tetben igazán nagyok. Önök ilyen szempontból nem ismernek különbsé­get. Megengedik, hogy nemcsak a francia, hanem a többi külföldiek is szabadon járkálhassanak a városban. Idegenekkel találkozunk az I.-vonat­­ban, az üzletekben, az éttermekben, kávéházakban, mozikban, mindenütt. Úgy hiszem, hogy Berlin sohasem volt olyan internacionális, mint jelenleg. Igen szép önöktől, hogy a külföldiek­nek átengedik még a sporttereket és a stadionokat is, hogy sportolhassa­nak. Sport és munkásság Részemre a város szegélyén egymás melett fekvő sportterek szimbolikus jellegűek. Az elsőn két német város, még­pedig Berlin és Stettin közti lab­darúgó mérkőzést láttam, a másodikon külföldi munkások tartották meg sportünnepélyüket. Különösen a köny­nyű atlétikában értek el szép eredmé­nyeket. A szünetekben külföldi nép­csoportok bemutatták népviseleteiket, táncoltak és énekeltek. Ez utóbbi tet­szett nekem a legjobban. Igen kedves és víg benyomást keltettek. A harma­dik sporttéren két nagy német üzem munkásai egyéni és csoportversenyét nézhettem meg és csodálkoztam azon az igazán lovagias módon, ahogyan ezek a munkások küzdöttek. Bámula­tos, hogy a Német Munkafront miként tudja ezeket az embereket a sportért lelkesíteni. Valószínű, hogy ezek az­előtt mint nézők szerepeltek. Ezentúl Franciaországban mi is hasonló módon cselekszünk majd! (KK) A Notre Dame székesegyházából temetik Henriot minisztert Paris, július 1. A meggyilkolt Hen­riot miniszter földi maradványait teg­nap délután ravatalozták fel a város­háza előtti téren. A holttestet innen a Notre Dame székesegyházba vitték át és onnan temetik el az állam költsé­gén. (MTI) Henriot gyilkosai angol esőköpenyben voltak Páris, július 1. (NST) Henriot tájé­koztatásügyi államtitkár gyilkosai után lázasam folyik a nyomozás. Az eddigi megállapítások szerint a me­rénylők szürkéskék esőköpenyt visel­tek. Ilyen esőköpenyegeket az utóbbi időben tömegével dobtak le az angol repülőgépek egyes francia területek felett. Az angol esőköpeny formája és színe erősen hasonlít a francia milí­cia kékszínű köpenyéhez. A hathatósabb német-francia együttműködésről tárgyal Laval a birodalmi kormánnyal Berlin, július 1. (MTI ) Wilhelm­­strassén megerősítették, hogy Laval és a német kormány között tárgyalá­sok folynak a német-francia együtt­­működésről és a háborúhoz való fran­cia hozzájárulás fokozásáról.­­A tár­gyalások körülményeiről és részletei­ről való tájékoztatás elől a Wilhelm­­strassén elzárkóznak. Perugiánál kudarcba fulladt az angolok újabb áttörési kísérlete Berlin, július 1. (NST) Alfred von Olberg, ny. alezredes,­­az Europapress katonai munkatársa írja: " Az olaszországi arcvonalon a had­műveletek továbbra is a német hadveze­­t­őség által kitűzött módra alakulnak. A német ellenál­ás most már a nyugati szakaszon is lényegesen fokozódott a Védelemre kedvezőbb hegyvidéken A tengerparti szakaszon is csak csekély térnyerést ért el az ellenség, noha he­ves tüzérségi tűzzel és csat­arf­u Mo­rajokkal támogatta támadókomekeit. A Montieri — Chiusdino — Monticiano- Baafeaszon rendkívül heves küzdelem, fejlődött ki, amelynek során az ellen­ség csupán Brenna térséget foglalta el a Roccastrade—Siena közötti úttól ke­letre. A Tras­meno-tó két oldalán ke­vésbé hevesek voltak a harcok. Ezzel szemben Perugiánál az angolok ismét áttörést kíséreltek meg Piggione sza­kaszán. A németek heves ellentámadá­sokkal teljes sikert értek el, amennyi­ben a helyi betörést elért angol csapa­tokat körülzárták és megsemmisített­ék. Az umbriati Aperm­inekben visszavo­nuló német csapatok mozdulatait ezek a kemény harcok nem befolyásoltak. 3 A határozott jobboldali, fajvédő és mélyen szociális politikáról és a nemzeti egységről nyilatkozik munkatársunknak gróf Teleki Mihály, a MÉP új országos elnöke Munkatársunk felkereste vitéz Teleki Mihály grófot, a Magyar Élet Pártja országos elnökét,, nyugalmazott föld­művelésügyi minisztert és kérdést inté­zett hozzá arra nézve, hogy mint a MÉP újonnan megválasztott országos elnöké­nek, mik a tervei és milyen célokat kíván megvalósítani a párt országos irányítása során. Jobboldal, fajvédelem, szocializmus — A párt irányításában — mon­dotta vitéz Teleki Mihály gróf — el­sősorban a párt megalakulása óta vallott határozat jobboldali, fajvé­delmi és mély szociális érzéstől át­itatott poli­ikánját kívánom to­vábbra is érvényesíteni. Pártunk magatartását, mint mindenkor, úgy most is a gombosi politika alapelvei szabják meg. Másrészt a leghatáro­zottabban és a legteljesebb hűséggel kívánjuk alátámasztani a jelenlegi kormány politikáját. A jobboldali egység — A párt új vezetőségének megvá­lasztása után hogyan látja Elnök Úr a jobboldali egység kérdését? — Erre nézve a miniszterelnök úr szavát tartom irányadónak, aki párt­értekezletünkön azt mondotta: »Az a tény, hogy hozzájárulok ahhoz, hogy pártunk megválassza új tisztikarát, nem jelenti azt, hogy én helyeslem a nemzeti társadalom politikai tagolá­sát.« Én sem helyeslem a poltikai erők szétforgácso­ását, mert az csak a nemzet életérdekeinek rovására mehet. Mindent el fogok követni, hogy azt az egységet, amelyet a köz­vélemény olyan türelmetlenül kíván s amelynek megvalósításától a nem­zet történelmi helytállásának érdekei függnek, pártunk önzetlen közre­­működésével mielőbb megvalósítsuk. Ennek az egységnek azonban tartal­maznia kell mindazokat az értékeket is, amelyeket a mi táborunk személyi és elvi vonatkozásban jelent, mert meggyőződésem az, hogy ezeket az értékeket az ország éppen ezekben az időkben nem nélkülözheti. — Nem helyeslem a pártharcodat — folytatta tovább nyilatkozatát vi­téz Teleki Mihály — s ebben a gon­dolatban meggyőződésem szerint ve­­lem érez az egész magyar társada­lom. A nemzet élet-halá­l harcának idején a­ hatalmi vetélkedéseket, személyi és elvi súrlódásokat min­den erővel el kell kerülni, mert ilyen időkben a szó csak a fegyvereké és munkáé lehet. Országos elnöki mű­ködésemmel ilyen irányba kívánom terelni a Magyar Élet Pártjának a munkáját. A nemzeti egység gon­dolatával hívta életre ezt a tábort tizenegy esztendővel ezelőtt Gömbös Gyula. Mi ennek a partizán két leté­­teményesei vagyunk s ma is a nem­zeti egységért dolgozunk fegyelme­zetten­­ az ország nagy érdekei­nek hűséges szolgálatával. Zemplén és Zala a nemzeti egységért Zemplén vármegye törvényhatósági bi­zottságának nyári közgyűlésén a kormányt egyhangú lelkesedéssel a megye teljes bi­zalmáról biztosították. A közgyűlés fel­iratot intézett a kormányhoz a nemzeti egység megteremése és szükség esetén az egypártrendszer bevezetése érdekében. Ha­sonlóan foglalt állást közgyűlésén Zala vármegye is, amely határozatilag arra kéri a kormányt, hogy szüntesse meg a társadalmi és pártpolitikai széttagoltságot. Vitéz Imrédy Béla nyilatkozik a tegnapi bombázás helyszíni tapasztalatairól A Magyarország jelentette, hogy vi­téz Imrédy Béla tárcanélküli közgaz­dasági miniszter tegnap megjelent a bombatámadások színhelyén. Az ott szerzett benyomásairól a miniszter a következő nyilatkozatot adta: — A most folyó háború során újból és újból megrendítő eseményekkel kapcsolatban igazolódik be, milyen példaadó módon, mi­yen férfies­e­­ménységgel és elszántsággal viseli a megpróbáltatásokat a magyar mun­­kásság. — Az eddigi támadások alatt vitat­hatatlanul az ő lakótelepeik, otthonaik szenvedtek a legtöbbet, ők azok, akik pillanatok alatt fosztódtak meg egy egész élet szorgalmas munkája árán megszerzett vagyontárgytól, kis ház­tól, kerttől, bútortól. S mégis ők azok, akik a legnagyobb fegyelmezettséggel és igazán tiszteletet és elismerést ki­váltó módon állanak helyt a segítés­ben és a munkában egyaránt. — Saját szememmel győződtem­ m­eg ezeknek a derék férfiaknak megfeszített igyekezetéről, — folytatta a miniszter. — Körútjaim alatt számtalan olyan helyzetben­ találtam őket, amikor önkén­tesen, felszó­ltás nékül, még a támadás ad­t hozzáláttak a mentéshez. — mire az ellenséges gépek elhagyták a főváros légiterét, sok helyen ki is szabadították a földszintes házak lakóit szorongatott helyzetükből. — A magyar munkás éppen azokban, a pilla­natokban mutatja meg, hogy számíthat reá a nemzeti köztésséa, ami­kor a legsúlyosabb a helyzet. A más gyár társadalom most ismeri meg, annyi ferde beállítás és tévhit szerte­­foszlása után a magyar dolgozó igazi arcát. Mindnyájunk legfőbb és egyet­len kötelessége, hogy erejének és tu­dásának legjavával siessen a csapások­tól sújtott amúgy is­­nehéz helyzetben­ lévő munkásság segítségére. A továbbiakban elmondotta a mi­niszter, hogy szemtanúja volt egy el­fogott amerikai pilóta bekísérésének. Halálos csend támadt mindenfelé, amerre a kis csoport elhaladt. Mit szólnának várjon az ellenség propa­gandaforrásai, ha egyszer a valóság­ban is látnák a pilóta látására okolt beszoruló kezeket, hogy milyen rokon­­szenvvel fogadják a kibombázottak e »felszabadító« ellenséges pilótákat.

Next