Magyarország, 1944. szeptember (51. évfolyam, 198-222. szám)

1944-09-01 / 198. szám

’ A szovjet offenzíva a román tér­ségben a legerősebb nyomással igyek­szik tért nyerni. A szovjet hadvezető­ség főleg a galaci földszoroson át szállít egy­re újabb erőket és a román hadosztályok teljes kiesése következ­tében a szovjet erők a Havasal­földön aránylag gyorsan tudtak előrenyo­mulni. Buzau városát elhagyva, erő­sen támadják Ploesti vidékét, ahol sú­lyos harcok fejlődtek ki a német kö­telékekkel, amelyek a Kárpátok és az erdélyi határvidék felé szakadnak el — írja von Olberg, az Europapress munkatársa. A Keleti-Kárpátokban a helyzet nem sokat változott. A szovjet kötelékek igyekeznek előrenyomulni a magyar határ felé, de nem csupán a Bisztrica­­völgyében, hanem az Ojtozi-szorosnál és más hegy­szorosok­ban is véresen visszaverték a szovjet csapatok táma­dásait. A Kárpátokon át magyar te­rület ellen a Szovjet nem intézett újabb támadást és a harcok továbbra is a két hágó között folynak — állapí­tották meg illetékes német katonai helyen. Német részről is kiemelik a magyar csapatok elkeseredett ellen­állását, amellyel keleti határainkat védik a bolsevistákkal szemben. Har­cokra került a sor a Déli-Kárpátok erdős vidékén is, ahol egy román harc­csoport ellenséges magatartást tanú­sított, de ezt német erők körülzárták és megsemmisítették. A Wilheln­stinasse köreiből származó hírek szerint egyébként Romániában a helyzet továbbra is áttekinthetetlen. A román vezetőségnek bizonyára meg­lepetést okozott, hogy a szovjet had­vezetőség azokat a román kötelékeket, amelyek már nem­ vesznek részt a­ báré­ban könyörtelenül lefegyverzi és fog­ságba szállítja. A bukaresti német kö­vetség sorsáról semmit sem tudnak Berlinben. A legutolsó megbízható tájé­koztatást a követség egyik tagja adta, akinek kalandos menekülés után sike­rült elérnie a magyar határt. Autójá­ban magával hozta a román felkelők által lelőtt feleségét és leányát. Ennek a tisztviselőnek beszámolója szerint a bukaresti német követséget Mihály király csapatai körülfogták és való­­színű­leg megszállva is tartják. Magá­ról a német követi , nem­ érkezett sem­miféle hír. " A nemzethű románok szervezkedése tovább folyik­ A Wilhelm sír­ással egy kérdésre válaszolva Horia Sima, a román vasgárda vezére, aki felhívásban szólította fel a román népet ellenállásra Mihály királlyal szemben, a legszorosabb kapcsolatban áll a román nemzeti kormánnyal. Ez a nemzeti kormány szervezi meg az ellen­állást az árulók klikkjével és a bolse­vistákkal szemben. A romániai heves harcokkal ellentét­ben a keleti arcvonal többi részén csak csekély harci tevékenység tapasztalha­tó. A nagy szovjet offenzíva csaknem teljesen megszűnt és a hadszíntér az Északi-Kárpát­ok­tól egészen a Finn-ten­­geröbölig nagy szabású orosz Mosópor­i csít­ások jegyében áll. Az olcsó sike­rekre való tekintettel, amelyek a bol­sevistáknak az a reveim.­ legdélibb szár­nyán a román seregek fegyverletétele következtében az ölébe hullottak, a szovjet főparancsnokság elhatározta, hogy a többi a rovottai szak­aszról ide vonja, az erősítéseket A jelek szerint ■valamennyi mozgékony és nagy harc­­erejű köveket­­­ Kárpátok északi elő­teréből a román hadszíjátrre küldik. Kétségtelenül arra készülnek, hogy Romániából széles arcvonalon előretör­jenek a bolgár, valamint a Déli-Kár­pátok megkerülésével a szerb és a ma­gyar térség ellen. Éppen ezért a Kár­pátoktól északra húzódó arcvonalon csupán egyetlen szakaszon, Varsó és a N­a­rév között került sor nagyobb har­cokra. Különösen Radzynin térségében tombolt sú­yos küzdelem, a lendületes német ellentámadások azonban meg­hiúsították a bolsevisták áttörési kí­sérletét. A Visztula kanyarulatában viszonylagos nyugalom uralkodót , csupán Banan­ovtól nyugatra kerü­­lt sor komolyabb harcokra. A Balti tér­ségben Mitautól délire több orosz Pán­célos hadtestet vontak össze, amiből arra lehet következtetni, hogy itt a bolsevisták újabb nagyszabású táma­dás­t terveznek. Ennek a szovjet offen­­zíváknak a célja nyilván az lesz, hogy Vinduo és Libán között elérjék a A­­elki-tenger partvidékét és ezzel megkí­séreljék elvágni a Balt­kum északi ré­szében harcoló német csapatok száraz­földi összeköttetését. Természetesen a német hadvezetőség felkészült a véde­semre és nyugodtan várja az új szov­jet támadnak. ■A A nyugati, hadszíntéren mindenütt tervszerűn folynak a német elszakadó had­mozdulatok és az ellenségnek, bár K raffte­rwelyömín­öse fejt ki, sehol sem si­került katlant alakítania. Valószínű, m­— mondják Berlinben — hogy a nyu­gati arcvonalon széles, egyenes védel­mi front alakul ki, mélyebb betü­rem­­lések nélkül. Illetékes német katonai körökben leszögezik, hogy a német had­vezetőség a harcok mostani szakaszá­ban nem halandó döntő csalást, bár­mennyire erőszakolják is a szövetsége­sek Észak - Franci­a­o­rszágban a katonai döntést. A németek a mozgékony had­­iviseléshez folyamodnak, amelyet a ha­­logató e­llenállása jellemez.. Patton tábor­nok északamerikai hadseregének tá­madó ékei ugyancsak áttértek a mozgó háborúra és az eddigi feltevésekkel ellentétben megtartották menetirányu­kat a Maas felé. Északi támadó cso­portjuk elérte Laoirt, egy másik pedig amely Chateau Thierry környékéről tört előre, Reimst. A városon túl az­tán északkelet felé kanyarodtak Belibel felé. Az ellenség Ken­ga elfoglalása után széles arcvonalon átlépte az Aisne folyót és páncélos élei a Chemin des Da­meson át legyezőszer­űen észak és északkelet felé támadnak. Az ame­rikaiak a Soissons—Crépy—Pontei­so vonalról is újabb támadásra indultak. Bél-Chaimpaguebuin, miután az ellen­ség legszélső átkaroló szárnyát meg­erősítette, tovább tört ,észak felé, Vitry i© Francois városkán, valamint Chalim-sur-Marne-ön át, amelyet a német utóvédek 48 óráig elkeseredettem védelmeztek Pátriáimn a német ellenállás néhány fészke, így a vince­imesi erőd is­ még mindig tartotta magát, bár a leküzdé­sükre harcba vetett gaulleista csapatok kimileilenik­ rombadöntötték a környe­ző városnegyedeket A Szajna alsó fo­lyásánál, az Ois© és a Csatorna pont­­­­viléke között a német csapatok tovább szakadtak el észak felé. Az ellenség páncélos élkei­ Amiensig jutottak előre, ahol­ rendkívül elkeseredett német el­lenállásba ütköztek. A német ellentá­madás Beauvai­stól északra megásí­­totta az ellenséget. Bretagneban a német támaszpontok védői továbbra is hősiesen kitartanak és rendületlenül állják az ellenség összpon­t­osí­to 1t. t­á­m­ad­á­sa­it. Dél-Franciaországban Blaskovitz tá­bornok hadserege tervszerűen nyomul észak felé, az élen levő német kötelé­kek már elérték Lyon térségét. Lyon­ban a német megszálló csapatok lever­tek egy felkelési kísérletet és a város minden fontos pontját szilárdan ke­zükben tartják. A Rhone keleti part­ján továbbra is rendkívül ádáz har­cok dúltak, főleg Valaiméért. A város­tól északkeletre az ellenség még min­dig nem tudta kikü­zdeni magát az Ysere völgyéből a Rhone völgyébe. Az ellenséges nyomás egyébként észreve­hetően erősödött, amit azzal magya­rázhatunk, hogy Wilson tábornok a Marseillenél és Toulonnál­ felszabadult kötelékeket is harcba vethette. A velünk szomszédos „S­z­ová­liában az utóbbi napokban lezajlott esemé­nyeknek részletei világosan kitűnnek Szr. Ti­so államelnök rádióbeszédéből, amelyben közölte, hogy bolseviki ele­m­ek zavargást idéztek elő a szlovák véderő kötetekében, az országban egyes helyeken felkelések törtek ki és néhány helyőrség ellenállást talánsított. A fel­kelések a bolsevista terror jel­legét vi­se­lték magu­­kon, kezdve a lelkésze­k meggyilkolása­vall, asszonyok bántal­mazásával és a velük valló erőszakos­kodással. Dr. Tiso erre a német biroda­lom fegyveres segítségét kérte és a bi­rodalom a kérésnek eleget téve, azonnal német csapat kötelékeket küldött Szlo­vákiába. Berlinben meg vannak győ­ződve arról, hogy az óra eleges idő a rendnek he­y reállítására,­ezen a háború folytatása szempontjából oly fontos arcvonalszakasz mögötti területen. A Közép-, Kel­et-Szl­­­vákiia különböző ré­szeiben kitört felkelési mozgalom bizo­nyára Tito-part,pártak és ügynökök te­vékenységére vezethető vissza, mon­dották a Wilhelm Strassen. Az a fel­hívás, amelyet Tito a katonákhoz és a parasztokhoz intézett, meglehetősen vi­lágosan mutatja, hogy honnan indul ki a­ mozgalom. Kü­lönös figyelmet érdemel a szlová­kiai események mellettrél-bolgár helyzet is. A bolgár kormány ellen a hivata­los szovjet hírügynökség igen éles tá­madást intézett azzal a megállapítás­sal, hogy-Jtéptimilzió játékot űz és port akar hinteni a szövetségesek szemébe. Az éles kirohanás leleplezi a Szovjet szándékáét. Moszkva ugyan­is a romá­niai katonai támadását Bulgáriára és továbbmentjén Törökországra i gyekor volt fokozott­ politicai nyomással akar­ja egybekapcsolni, amit az Associated

Next