Magyarország, 1944. október (51. évfolyam, 223-247. szám)

1944-10-02 / 223. szám

Szerkesztésig is kiadóhivatal* Budapest, Vila Rákóczi­ út 84. szám Telefoni »222-630. 222-635»*». »222-220 20 f1 FŐSZERKESZTŐ: vitéz TELEKI MIHÁLY gróf II. évfolyam 223. szám 1944 október 2. hétfő CSAPATAINK UTCAI HARCOKBAN KIVERTÉK MAKÓRÓL A SZOVJET ERŐKET A várost ellentámadásokkal szemben is megtartották Nagyváradtól délre folytatták a terület megtisztítását, német páncélosok rohammal elfoglalták Jánosdot és több ponton benyomták a román állásokat Szászrégelmél visszaverték az orosz támadásokat A kele­t arc­vonal harcainak súly­pontja­­ .Jobbra is változatlanul a déli frontszakaszon, a Beszkidek hágóinál és az erdélyi határvidéken van. A magyar-román határon sikeresen fo­lyik a magyar-német ellentámadás. Nagyváradtól délnyugatra tovább göngyölítik fel a bolsevista-román ál­lásokat, miután előző nap már a határ mögé szorították vissza a román lo­vasságot és az itt küzdő német páncé­los kötelékek a már régebben körül­zárt szovjet harccsoport megsemmisí­tése után elérték a határt. A legutóbbi napokban ebben a térségben egy szov­jet páncélos hadtestet, egy lövészhad­osztályt és egy román dandár zömét morzsolták fel. Azzal a szovjet, támad­ó ékkel szemben, amelynek éle Szeged ellen irányult, honvédcsapatok száll­tak szembe s ezek Kiszombor felsza­badítása után Makó városába nyomul­tak be, ahonnan tovább igyekeznek visszaszorítani kelet felé az ellenséget. A székely kiszögellésben a fő harci vonal a Maros északi partján fut.­­kor­dától kétoldalit a bolsevisták két helyen betörést érte­k el, ezeket azonban ellen­­támadással sikerült elreteszelni. Szász­­régen­től délnyugatra egy átkelési kísér­let során a bolsevisták súlyos vesztesé­geket szenvedtek és csupán négy egy­mást követő támadás után sikerült ki­sebb hídfőt alakí­taniuk. E hídfő ellen azonnal megindult az ellentámadás, amelyet összpontosított tüzérségi tűz vezetett be­ Szászrégen­től keletre, vala­mint a Prislop-szorosnál a Szovjet helyi előretöréseikkel kísérletezett, de ezek sorra meghiúsultak a védőcsapa­tok szívós ellenállásán. Időközben Dódétól délre tovább folyt a hegyvidék megtisztítása a visszatma­adt ellenséges kötelékektől s ennek során számos fogoly került a magyar és német csapa­tok kezébe. A földi harcokkal egyidejűen a né­met légierő szünet nélkül folytatta támadásait az ellenség utánpótlási vonalai ellen s főként Nagyváradtól délre értek el jelentős eredményt az ellenséges utánpótlás megzavarása­ A Duna nagy kanyarulatától délre, a Vaskapu térségében a Szovjet há­rom lövészhadosztályt vetett harcba s ezek ellen német hegyivadászok és gránátosok folytatják ellentámadásu­kat északi irányban. Két helyen át­törték a szovjet vonalakat, körülzar­­atták egy zászlóaljat és ezt legnagyobb­részt már meg is semmisítették. Pa­lánkot, mely előző napon elveszett, a német gránátosok ismét megrohamoz­ták. A házról házra folyó elkesere­dett harcok még tartanak. Tovább délre a bolsevisták a Timok folyó torkolatánál újabb erőket vetettek át a Dunán és megtámadták Negotin városát, támadásaik azonban véres veszteségek mellett meghiúsultak. A Vaskapu vidékén folyó harcokba most a német haditengerészet egy erős harccsoportja is beleavatkozott, mely a Dunán állandó harcok köze­pette a Vaskapuig verekedte át ma­gát, s ott felvette az érintkezést a né­met hadsereg kötelékeivel. Ez a német haditengerészeti csoport Siep ellen­tengernagy parancsnoksága alatt áll, aki előzőleg a gáláéi német flottaraj parancsnoka, volt. Siep ellentenger­nagy parancsnoksága alatt mintegy 100 folyami hadihajó áll, melyekhez még a hadsereg utászai is csatlakoz­tak rohamcsónakokkal és partraszál­lási naszádokkal. Ezek a viasegységek a feketetengeri kikötőkben teljesített feladataik elvégzése után visszavonul­tak a Dunán és sikeresen küzdötték át magukat egészen a Vaskapuig. A Balkánon egyébként még mindig áttekinthetetlen a helyzet. Az egyik is­tanb­uli lap Szófiából azt a hírt, kö­zölte, hogy nyugati és keleti Tráliát Bulgária és a Szovjetunió közösen szállja meg. A hírt Kaszaszov bolgár propagandaminiszter közölte egy sajtóértekezleten, aki kijelentette, hogy a megszállás a béke megköté­séig fog tartani s csak akkor dönte­nek majd véglegesen ennek a terület­nek sorsáról. Ezzel kapcsolatban az angol hírszolgálat szófiai jelentése beszámol arról, hogy Nyugat-Tráciá­­ban és Kelet-Macedóniában új ideig­lenes kormányzatot vezetnek . Amíg a szövetségesek végleg döntenek a területek sorsáról, a bolgár hadsereg marad ott megszálló hatalomként Tito főparancsnoksága alatt. Újabb jelentés érkezett az angolszá­szok balkáni partraszállási kísérleté­ről is. Az Interinf értesülése szerint ugyanis Albánia különböző pontjain angol erőket tettek földre, amelyeket a német helyi tartalékok bevetése után rövid harcban különösen Himara és Valónia vidékén visszavetették. Az egyes földrésze­lit csoportok egyesülési kísérletét a német védőcsapatok m­eg­­hiúsították, miközben érzékeny veszte­ségeket okoztak az ejtőernyők és légi-­ úton szállítótott brit kötelékeknek. A magyar és szlovák határ északi előterében, az Erdőskárpátok északi le­jelén, főként pedig a Dukla-szoros­­tól nyugatra újabb súlyos páncélos (■-sutára került sor. A bolsevisták itt erősen megtépázott hadosztályaik át­csoportosítása és friss kötelékek oda­­vonása után ismét megkezdték nagy támadásukat a Beszkidek hágói ellen. A támadás súlypontja a duklai hágó­tól nyugatra eső térségben volt, ahol pergőtűz és folyamatos légitámadások vezették be a támadást, mely húsz ki­lo­mé­te­res arcvonalon bontakozott ki. A német védők teljes elhárító sikert ér­tek el a rohamozó bolsevistákkal szem­ben, jelentik Berlinből. Egy helyi be­törést el­reteszel­tek és a rendkívül he­ves páncélcsata során 37 szovjet pán­célost és rohamlöveget semmisítettek meg. A Ciróka-völgyi hágó két oldalán szintén súlyos harcok folynak a fontos miagazatokért. A harcokba a német csatarepülők is beavatkoztak, megtá­madtak több szovjet csapattok által megszállt helységet és ezeket, felgyúj­tották. A keleti arc­von­a­l­ középső szakaszán csa­k helyi jelentőségű harcok folytak. Az Interinf jelentése szerint Varsóban a fekelék utolsó ellenállási fészkei is megadták magukat. A német páncélos kötelékek a legnehezebb tüzérségi tűz után összpontosított támadással min­den oldalról benyomultak Podborz vá­rosrészbe és felszámolták a lengyel fel­kelők a még megmaradt kis csoportjait. Ezzel kapcsolatban nem érdektelen megemlíteni, hogy a varsói lengyel fel­kelők vezetőjét, Bor tábornokot, a len­gyel csapatok főparancsnokává nevez­ték ki Sosnikowski tábornok utódja­ként s ellene, a moszkvai lengyel bi­zottság máris heves kampányt kezdett sajtóban és rádió útján. Az északi arcvonalszakaszon a je­lenlegi harcoknak már nincs oly dön­tő fontosságuk, mint a déli szakaszon, de azért szakadatlanul tovább tarta­nak és igen kemény próbára teszik a német védelmet. Az esős őszi időjárás következtében már sártengerré váltak az utak, amelyeken szakadatlanul tá­madások és ellentámadások váltakoz­nak. A pleskaub rigai út két oldalán a szovjet csapatok vasárnap hétszer rohamozták meg a német állásokat, de valamennyi támadásuk részben még a német főarrevonal előtt össze­omlott. Az Észtországból visszavonuló né­met kötelékek Moon szigetére keltek át, majd a szovjet csapatok nyomása elől átvonultak ősei szigetére. A né­met utóvédek mindaddig feltartóztat­ták a támadó szovjet csapatokat, amíg az összes nehézfegyvereket és hadi­anyagot sikerült elszállítani, majd fel­robbantották a két szigetet összekötő töltést. ♦ A nyugati inváziós hadszíntéren ál­talában ellanyhultak a harcok. Az el­múlt, hónapban vívott súlyos csaták az arc­vonal messzemenő megállapodásá­hoz és a német védelmi erők megszi­lárdulásához vezettek, jelenti az In­terinf. A hírszolgálati iroda ennek a megállapításnak alátámasztására szám­adatokat is közöl, amelyek most vál­tak ismeretessé. Eszerint a német csa­patok szeptemberben 10.650­­foglyot ejtettek és 1392 páncélost, valamint páncélos felderítőkocsit semmisítettek meg vagy zsákmányoltak. Ez a szám ne­m foglalja magában a tehervitorlá­­zókkal A földre tett hat tormás páncélo­sokat, amelyek nagy íezben használ­ható állapotban kerültek német kézre. A zsákmányhoz tartozik még 268 kü­lönböző löveg, 360 gépjármű; ezernél több tehervitorlázógépet megsemmisí­tettek, 140 repülőgépet pedig a had­sereg különböző fegyvereivel lőttek le. Súlyosabb küzdelem a nyugati Vo­­gézekben­, Lure és Remiremont között alakult ki, ahol mintegy 60 kilométer széles arcvonalon folyik, az elkesere­dett harc. Remiremonttól délre töri át a Mosel-folyó a Vogczek nyugati nyúl­ványait és mély völgyéhez dél felé sok tó által borított síkság csatlakozik, amely a lurei alföldbe megy át. Az ellenség itt napok óta igyekszik meg­nyitni a völgyek bejáratát, célját azonban mindeddig n­em­ tudta elérni és erőfeszítéseit nagy veszteségekkel, kellett megfizetnie. Az olasz hadszíntéren Firenzétől északnyugatra csak helyi jelentőségű harcok folytak. Az Adriai-szakaszon a britek sikertelen felderítő előretörése­ket hajtottak végre, a német légi fel­derítés azonban nagyobb csapa­tössze­­vonásokat figyelt meg, amiből arra lehet következtetni, hogy az, angolszá­szok hamarosan újabb nagy támadásba kezdenek, hogy elérjék régi hadműve­leti céljukat, a Pe­stfagász irányában történő áttörést. *

Next