Magyarország, 1944. december (51. évfolyam, 273-284. szám)

1944-12-01 / 273. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, VII., Rákóczi út 54. szám Telefoni *222-630, 222-635***, *222-220 FELELŐS SZERKESZTŐI ZÁMBORY ANTAL LI. évfolyan, 273. szám 1944 december 1. péntek Bevonulási felhívás az egyetemi hallgatókhoz Béli jelentések a magyarországi csata eseményeiről Most már meghiúsultnak tekinthető a Szovjet szándéka, hogy Csepel szigetéről átkeljen a Duna nyugati partjára, állapítják meg Berlinben Pécstül nyugatra német és magyar erők megállították a bolsevista előretörést .A magyar földön dúló küzdelem újabb eseményeit a csütörtöki német hadijelentés a következőképpen foglalta össze: „Déli Magyarországon a Pécstől közvetlenül nyugatra lévő elhárító arcvonalunk előtt megállítottuk az erős bolsevista támadó kötelékeket. Közép-Magyarországon tovább tartott a harci szünet. Miskolc térségében a német csapatok makacs ellenállásán meghiúsult a bolsevistáknak egy erős tüzérségi előkészítéssel végrehajtott áttörési kísérlete. A keletszlovák határvidéken csekély helyi térnyereség után megállították a támadó bolsevistákat.“ Mára virradó éjjel az Interair a következő helyzetképet adta: ^ r »A Dráva torkolatától északra a cesata igen nagy hevességig fokozódott és csúcspontjához közeledik. _ Német és magyar kötelékek súlyos elhárító harcokat vívnak ott az összesen 20 lövészhadosztállyal, két gépesített hadtesttel és öt-hat páncélos dandárral támadó bolsevistákkal. A legelkeseredettebb harcok megint Pécs térségében voltak, ahol német csapatoknak a várostól néhány kilométernyire nyugatra véres küzdelemben sikerült a súlyos rohamot feltartóztatniok. Ellentámadásokkal szétverték egy szovjet lövészezred zömét. Mohács térségében is éjzel-nappal szakadatlanul folyik a harci tevékenység. A Budapesttől keletre levő régi harctérségben a nap nyugodtan telt el. Eger két odalán a hajnali szürkületben megint élénkéül harcok lángoltak fel anélkül, hogy az arcvonal képe ennek következtében megváltozott volna. ■ , ,,, , i « Miskolctól keletre általában északi irányban eredménytelenül folytattak a bolsevisták áttörési kísérleteiket páncélosokkal és páncélosokon szállított gyalogsággal. Német gránátosok és vadászok egy betörést elreteszeltek és estére megtisztították. . . Nagyobb harcok voltak Szlovákia keleti határán, Kassától északkeletre, ahol a bolsevista roham szétzúzódott le. német-magyar elhárítás falán Nyolc páncélost, amelynek sikerült áttörnie, a páncéltörő tüzérség kivétel nélkül megsemmisített.« Olberg, az Europapress katonai munkatársa a szovjet arcvonal hadászati viszonyait a következőképpen jellemezte: — A keleti arcvonalon a várt fordulat bekövetkezett. A Dráva és a Duna összefolyásánál Pécstől délkeletre indult meg az új csata. Baja és Apatin között a Duna nyugati partján levő hídfőállásaikból erős szovjet kötelékek indultak támadásra az ellen a német reteszállás ellen, amely a Mecsek hegység mentén elzárja a szovjet csapatok útját Budapest vagy a Balaton felé. Nagyobbrészt gépesített és páncélos csapatok hajtották végre a szovjet támadást. Arra irányuló kísérletük azonban, hogy Pécset rajtaütéssel elfoglalják, véres vereséggel végződött- A németek mégis visszavonták az arcvonalat a városból és ezzel megakadályozták, hogy az ellenséges gyorscsapatok ottani csapataikat bekerítsék. Az új főarcvonalon a szovjet lövészhadosztályok támadásai meghiúsultak. Kétségtelen, hogy a harcok súlypontja Budapest térségéből most a Dráva torkolat vidékére hedveződött át, ahol Víz ellenség igyekszik amilyen gyorsan csak lehet, előbbre vinni támadását, még mielőtt a teljes harci erővel felvonuló német balkáni hadsereg beavatkozhatik a harcokba. A Balkán középső részén folyó harcokról szóló német jelentések világosan mutatják, hogy a Balkánról visszavont német haderő egyre jobban közeledik és a szovjet hadvezetőség ezért indította meg támadását a Drávától északra. Budapesttől keletre és északkeletre a csata ellanyhult és csupán helyi csatározásokká gyengült. Ez azonban nem jelenti a harcok teljes szünetelését. Miskolcnál nagyobb harcokra került sor és az ellenség kísérletet tett Eger elfoglalására is, amely azonan meghiúsult. A szlovák határnál a szovjet csapatok az Ondava szakaszáig nyomultak előre. A Kassa és Eperjes térségére nehezedő nyomás tovább tart. A német-magyar határvédelem minden támadást visszavert. Sárospataknál, Tokajtól északra szovjet csapatok átkeltek a Tiszán, de nem jutottak közelebb a Hegyalja hegységben lévő német-magyar záróállásokhoz. A Duklaszorosnál a helyzet változatlan. A szoros szilárdan német kézen van, noha szovjet csapatok észak felől megkerülték. A Beszkidektől a Keleti-tengerig terjedő egész arcvonalon nem volt semmiféle lényegesebb harci cselekmény. Kurlandban a szovjet hadvezetőség vagy látszik felhagyott a német hídfőállások elleni támadásaival. A kezdeményezés ebben a térségben már a német hadvezetőség kezében van, mint az a jelentés mutatja, hogy a német vonalakat előbbre helyezték kedvezőbb állásokba. A Balkánon még folyó hadműveletekről a német véderőfőparancsnokság csütörtökön a következőket közölte: »Mosztárnál kötelékeink erősebb ellenséges támadásokat vertek vissza. A Dinári Alpokban, Knin térségében az ellenség nyomása az utóbbi napokban elszenvedett súlyos veszteségek miatt jelentősen alábbhagyott« *sA. háború tévedéseiről« cím alatt. Göbbels a Dag Steich legfújabb számában írt vezércikkében a német hírszolgálati politikát állítja szembe Németország ellenfeleinek politikájával,arra az eredményre jutva, hogy nem csupán a hadvezetésnek, hanem a hírszolgálati politikának tévedései is nagyobbszámúak és súlyosabb természetűek a szövetséges ellenfelek táborában, mint a németeknél. A részletekbe menően kifejti, hogy a német hírszolgálati politikában az alkalomadtán becsúszó tévedés kivétel. De milyen gyakran tévedtek az ellenséges részen a háborúhoz fűződő jóslatokban. Sem lefolyását, sem időtartamát nem becsülték meg még csak megközelítően helyesen sem. — Ebben a kérdésben abban a tekintetben is különböznek tőlünk, — folytatja Göbbels — hogy míg mi egy tévedést nyíltan és fentartás nélkül bevallunk, ők tévedéseik áttekinthetetlen tömegéből egyáltalán nem csinálnak nagy dolgot. Ha a háborúnak általuk megjelölt döntő dátuma nem helytálló, hidegvérrel új dátumot tűznek ki. Ezt a játékot számtalanszor ismétlik. Az ilyesmiben tévedni készültről nem veszélyes, mert közvéleményüket ehhez hozzászoktatják. Ezt azonban mi nem utánozhatjuk és nem is akarjuk utánozni. Ennélfogva mi a háborúnak sokkal tárgyilagosabb és tartózkodóbb jellemzésére vagyunk kényszerítve, amely ugyan nem kelt olyan feltűnést, mint ellenségeink beállítása, viszont annál megbízhatóbb. Erre vezethető vissza, hogy a német hadijelentés a legkomolyabb és leginkább hitelt érdemlő háborús híreket közli. Nemcsak állításai, hanem számadatai is pontosan egyeznek s azokat kétes esetekben inkább a mi szempontunkból kedvezőtlenebb, mintsem kedvezőbb szemszögből állapítják meg. Az ellenséges tábor hadijelentéseivel való összehasonlítás csak a mi sárvunkra üt ki. .Ha nálunk egy csatahajó odavész, azt a közvélemény már másnap megtudja. Amerikában egy évig, vagy még tovább kell egy hasonló közleményre várnia. A német háborús hírszolgálati politikánakkiindulópontja a német népbe vetett nagy bizalom, amilyennel az ellenséges hadvezetőségek egyáltalán nem rendelkeznek és nem is rendelkezhetnek. Mi többnyire ráhagyjuk népünkre, hogy maga alkossa meg véleményét a háborúról és annak kérdéseiről. Más publicisztika Németországban egészen lehetetlen volna-Göbbels miniszter a továbbiakban utalt arra, hogy a brit hadikabinet öt héten át meghagynia a közvéleményt abban a hitben, hogy Londont kizárólag a német V. 1. fegyver lövi, ámbár az emberek milliói tanúskodtak arról, hogy időközben működésbe lépett egy újabb és összehasonlíthatatlanul pusztítóbban ható német távolsági fegyver. Azt hitték, hogy ezzel megtéveszthetik a németeket. Göbbels miniszter azután megokolja fejtegetéseiben, miért nem engedhető meg, hogy egy háborúban minden táráról és kérdésről nyilvános megvitatásba bocsátkozzanak, mert ilyen módon az ellenfélnek híranyagot és nézeteket juttatnának tudomására, amelyek hasznára válnának és így a saját ügynek ártanának. Befejezésül azután ezeket jelenti ki a miniszter: A mindenkori háborús helyzet valóban helytálló megítéléséhez és az ebből adódó kilátások elbírálásához a meszszemenő katonai és politikai hadműveletek megtervezésénél — nem csupán átfogó tárgyismeret kell, hanem mindenekelőtt a körülmények és a személyiségek tiszteletben tartása. A hadvezetőminden tervének naponta, sőt óránként hozandó számtalan döntésbe mindig belecsúszik azonyos százalék tévedt, amely emberi gyarlóságon, vagy tárgyi hiányosságon múlik és adott esetben nem kívánt következményekre vezettek. Nincs olyan hadviselő fél, amely n° követne el hibákat, de azon múlik a dolog, hogy melyik fél követi el a legkevesebb hibát. * * 20 fillér» Az aacheni csata Berlini sfec. 1. A nyugati arcvonal északi szárnyáról jelenti az Interinf. A harmadik aacheni elhárító csatában az amerikaiak hosszabb harci szünet után Gereonsweilernél erős páncélos és gépesített kötelékekkel ismét támadásra indultak Linnich irányában! Óriási anyagbevetésük ellenére szerdán sem értek el említésreméltó térnyereséget, vérveszteségük viszont rendkívül súlyos volt. Egy nagyobb amerikai erőcsoportnak sikerült benyomulnia Grosshau község nyugati széléig, a német védőrség azonban összes fegyvere tüzével megállásra kényszerítette az ellenséget. Eschweilertől' északkeletre népgránátos egysége', visszafoglalták az amerikaiaktól Tadn helységet és 22 harckocsit semmisíettek meg. Az eddigi jelentések szerint I