Magyarság melléklete, 1932 (5-52. szám)
1932-10-16 / 42. szám
MAGYARSÁG 3 A Magyarság galériája BARKÁSA LAJOS Ahol a vegetáció zöldjének pompázó skálája erdőborította hegyek pofa lombrengetegében szólal meg, ahol ragyogó peremű felhők foszlányai úsznak tova az alkonyati égen, ahol a naplemente kékes fátyola olvaszt össze nagy foltokká színeket és részleteket s ahol a napsütésben szikrázó lemezek adják Bálterét a benne nyüzsgő élet sziluettjének, ott Barkász Lajos nagyvonalú, mély művészete tolmácsolja a Teremtést. A természet örök mozgása igézi meg őt az alkotásnak legszerencsésebb perceiben, a pillanat varázsa, amely ott kint múló és visszahozgatatlan, de az ő vásznain örökérvényű fogalmazásban marad meg számunkra. A budai Hegyvidék tájainak monumentális pompájában találja meg legkedvesebb motívumait, amelyek művészi élménnyé érlelve ismert és méltányolt specialitásai a nagy tárlatoknak. (P. 3 Barkász Lajos, 1932 október 16.