Magyarság, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-01 / 1. szám

a azt, ami nem életrevaló, félreta­­possa a mérkőzés nagy­­ ország­útijáról. 7­­ Egyetemes nemzeti szempont­­ból minden hibán és fogyatko­záson túl ott lüktet ebben a szervezkedésben, a korallépítke­­zésnek ebben a vízalatti munká­jában az a valóság, hogy a ma­gyarság az életet nemcsak poli­tikának látja többé, hogy szem­benéz legreálisabb feladataival s nevelni kezdi önmagát arra a­­­ivatásra, amelynek betöltése nélkül nincs számára éltető jö­vendő. Ha semmi egyebet nem hozott volna számunkra az el­múlt esztendő s ha semmi mást nem tudnánk az újba átmenteni, ez az eredmény és ez a tanul­ság a mienk. Többé soha senki el nem veheti tőlünk. S ha visz­­szanyerhetjük még egyszer mind­azt, amit a politikán elvesztet­tünk, csak ezen­ az uton át inthet felénk. ­ polifizassemteijei »Andrássy akciója« A budapesti sajtóban néhány nap óta jobbügyhöz való buzgalommal vitáznak és csatáznak Andrássy párt­­alakító akciójáról. Politikusokat szó­laltatnak meg a tervezett akció mel­lett és ellen. Perbe szállnak az állí­tólag csatlakozottak száma és a párt iránya felett, egyes képviselők nyi­latkoznak, hogy ők helyeslik, vagy ellenzik. Bottlik József­ pedig kije­lentette egy radikális újság munka­­társa előtt, hogy Apponyi minden akcióját szívesen támogatná, de An­drássy pártjába nemcsak hogy nem­ lép be, de egyenesen károsnak találja, hogy az annyira komplikált helyze­tet ezzel is súlyosbítani akarják. Bottlik nyilván a liberalizmus szem­pontjából kevésbé megbízhatónak tartja Andrássy­t, mint itupertet, ezt a politikai csodagyermeket, aki szinte szemünk előtt serdült homo novusból vezérpolitikussá. Jel­zi.Hl­lemző kis cigányság rejlik Bottlik Józsefnek abban a suba alatti igye­kezetében, amellyel éket akar verni Andrássy Gyula és Apponyi Albert között. De jellemző a pártban dü­höngő politikai és világnézeti egy­ségre, amelyet a keresztény mellék­név tömegmozdító hatásán keresztül értékelnek, hogy pusztán annak az egyszerű ténynek bejelentése, hogy Andrássy a jövőben fokozott mér­tékben fog élni a bírálat jogával és kötelességével, mennyire felborzolta a kormánypárt altisztjeinek és sza­kaszparancsnokainak féltékenységét és hogy Andrássynak és Apponyi­­nak megmozdulása mennyire meg­töltötte őket félelm­i képzetekkel. Mondanunk sem kell, hogy ezek a célszerű aggodalmak és eleve elhe­lyezett aknák egyelőre­­ teljesen fe­leslegesek, m­ert Andrássy nem óhajt beavatkozni az ő kisded hatalmi becsvágyaik béka-egérharcába. Hegyeshalmy a szociáldemokrata szakszervezetek működéséről a keresztény-szocialista szakszerveze­tek lett szakosztálya, nevezetesen a Máv­­gépgyára és a Villamos-vasutak szerve­zett munkásai ma délben Szabó József nemzetgyűlési képviselő vezetésével kü­l­­döttségileg keresték föl­ Hegyeshalmy Lajos kereskedelmi minisztert. A küldött­ség azt kérte a minisztertől, hogy úgy a Máv­ gépgyárának munkásai, valamint a­ villamosvasúti alkalmazottak részére ugyanolyan munkabért állapíttasson meg, mint amivel a hasonló szakmabeli mun­kások magánvállalatoknál kapnak. Kérték továbbá azt, hogy rendeztesse a villamos­­vasutasok nyugdíját és kérték a villamo­sok szövetségének régi helyiségét és va­­­­gyonét. Heg­yeshalmy Lajos kereskedelmi mi­niszter köszönetet mondott a munkásság­nak a bizalomért s óva intette­ őket a­­politizálástól. Mindig szeretettel karolta fel a munkásság érdekeit és a Máv­ gép­gyári m­unkások mai kérését is azonnal megvizsgáltatja és orvosoltatni fogja. Megígérte, hogy a pénzügyminiszterrel karöltve tárgyalás alá veszi azt a kér­dést is, miképen lehetne a gépgyári mun­kásokat állami alkalmazottakká minősí­teni. A villamos-alkalmazottak nyugdíjára vonatkozólag máris kidolgoztatott egy ideiglenes nyugdíj­szabályzatot, hogy m­íg a végleges rendezés elkészül, minden magyar és keresztény munkás megkaphassa nyugdíját. A volt felfüggesztett szociálde­mokrata szakszervezetekre vonatkozólag egyelőre csak annyit jegyezhet meg, hogy a belügyminiszterrel egyetértésben fog határozni erről a kérdésről és ha a volt szociáldemokrata szakszervezet tagjai a kommün után testületileg lé­ptek be a ke­resztény­szocialista, szakszervezetbe, úgy a kereszté­nyszocialista szakszervezetnek, mint jogutódnak, a vagyont ki fogják adni. A lakásigényre vonatkozólag átiratlag intéz­kedett a lakáshivatalnál. A küldöttség a miniszter válaszát éljen­zéssel vette tudomásul. Wlassics Gyula az alkotmány-­­ revízió ellen Egyik estilapban Wlassics Gyula báró, a közigazgatási bíróság elnöke nyilatkozik az alkotmányrevízióval kapcsolatos kér­désekről. Határozottan ellene van annak a tervnek, hogy mindenekelőtt meg kell csinálni az alkotmányrevíziót. Szerinte ezt a kérdést félretolják a gazdasági, pénzügyi és államháztartási problémák és várhatunk vele addig, amíg e kérdésre vonatkozólag korlátlanul és cenzúra nélkül nyilatkozhat meg az ország véle­ménye. A mai nemzetgyűlést, mihelyt elvégezte a forradalom utáni rendes törvényhozói szer­vezet reformját,­­ fel kell oszlatni. Az alkotmányr­eform is a teljes országgyűlés feladatai közé tartozik. Megjegyezte még Wlassics Gyula báró, hogy a főrendek kellő érzékkel bírnak a korszerű refor­mok iránt és a főrendiház régi szerkezete ellenére sem fog akadályokat gördíteni a reformok elé. Nagyatádi Szabó és az alkotmány­reform A Magyarság karácsonyi számában je­lent meg Andrássy Gyula gróf óvása az alkotmányjogi reformok szükségtelen elő­­retolása ellen. Ennek az óvásnak hatal­mas visszhangja támadt a politikai élet­ben s úgy látszik, hogy a kormány egyik legjózanabb és legtaktikusabb tagjában, nagyatádi Szabó Istvánban is megérlelték azt az elhatározást, hogy az alkotmány­­jogi reformok tárgyalásának ideje még nem érkezett el. Egy estilapban nagy­atádi Szabó kijelenti, hogy az alkotmány revíziója nem, fog gyorsan menni és előbb a kormányon kívü­l parlamenti bizottság fogja tárgyalni a szobájára javaslatokat. Ugyanakkor Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter is nyilatkozik. Meg­állapítja, hogy az alkotmányrevízióra vo­natkozólag semmiféle kész tervezetről még szó sincs, és mindössze annyi történt, hogy a kérdésekre vonatkozólag megkezd­ték az anyaggyűjtést A keresztényszocialisták nagy­gyűlést tartanak Az a nyugtalanság, amelyik a Szittya­­csányi-Beniczky csoport kiválásával a keresztényszociális pártban keletkezett, napról-napra­ növekszik. Ezt bizonyítja az a tegnapi hírünk is, amely szerint a Bau­er-csoport fő nemzetgyűlés február harmadika előtti összehívását kezdemé­nyezi. Mivel azonban ez nagy nehézségbe ütközik, a keresztényszocialisták csoportja a parlament összeülése előtt mozgósít és tart seregszemlét A pártvezetőség január 16-ára összehívta a keresztény szocialista, munkásság nagygyűlését és a szakszerve­zeti tanács elhatározta, hogy a szakszer­vezeti agitációt a vidéken is megindítja karöltve a keresztényszocialista pártmoz­galommal. A pártklubokban elterjedt hírek szerint az államtitkári állások megszüntetése még mindig személyi becsvágyakba ütközik. Eddig öt miniszter nyilatkozott nyíltan­ arról, hogy nincs szükségük politikai államtitkárokra. Hegedűs Lóránt, Beli­ska Sándor, Tomcsányi, Hegyeshalmy minisz­terek, továbbá Teleki Pál gróf, mint mi­niszterelnök és külügyminiszter kijelen­tette, hogy nélkülözheti a politikai állam­titkárt. Ezek szerint tehát csak a belügy-­ ben, a kultuszban és a földmivelésügyi­­ben maradnak meg a politikai államtit­károk. Az adminisztratív államtitkári állást továbbra is fentartják, mint a tisztviselők előléptetési garanciáját. Újévi üdvözlések Teleki Pál miniszterelnököt az újév al­kalmából a párt megbízásából Hermann Miksa fogja üdvözölni a délelőtt folya­mán. Ugyancsak délelőtt üdvözlik Rubinek Gyulát és Haller Istvánt is, Rubineket Barla Szabó József, Hajlért pedig Berno­­lák Nándor. Nagyatádi Szabót, aki az új­­esztendőt otthonában tölti, táviratilag fog­ják üdvözölni. — De most ki a mellel, testvér! Topa legyintett.­ — Ha minden passzol, Szakáll Holttest lesz ma estére. 1 . III. Kovács kisasszonyéknál hangos társaság v­olte már együtt; ügyetlen a­ kedves fiatalok nagyrészt. Sőt a prepáktól három muzsikusgyerek is átnézett egy brácsával, egy flótával, maga a képezdei zenekar elnöke pedig a primhegedűt hozta el a hóna alatt. Topa fölényeskedve lépett be: — Csókolom a drága kisztihand­­ját nagysádéknak. Gratulálok, Til­­ddácska, —­s a­ szive is kalimpált, ahogy meghajolt a szerelmesszem­ű kislány előtt. — Tildácska, ne ve­gye bizalmaskodásnak, ha kijelen­tem, hogy a neve napján legalább is úgy fest, mint egy liliom. — Jaj, Topa, — nevetett föl a lány, — maga mindig javíthatatlanabb! Topa akkor már a harmadik lány előtt bolondozott, némi szellemmel. Ugyanakkor észrevette Szakáll segéd­­tanár urat is, ki a zongorának dűlve cigarettázott egykedvűen. Szakáll hi­degen nézett el Topa fölött, Topá­nak viszont egyet dobbant (de egy nagyot dobbant !) a szive, mert a segédtanár vadonatúj zsakettben még­iázgatott. De azért uralkodott ma­gán Topa Péter s könnyedén biccen­tett a zongora felé: — Szeavasz, érezsem ! ’­­­élóra múlva, mint mondani szo­kás, fesztelen volt a hangulat. A kislányok nevetgéltek, a segédtanár úr olykor-olykor egy-egy szakszerű megjegyzést tett­, különben zárkózott maradt a viselkedése, Topa viszont el-elhullajtott egy ódivatú élcet s oly­kor rögtönzött valamit, de csak módjával. A szomszéd szobában uzsonnához kezdtek teríteni.. Matild kisasszony­ mamája beszólt egy pillanatra : — Gyerekek, segítsen ki valaki pár percre. A lányok elindultak, de Topa eli­­bük toppant. • — Csókolom a kisztik­andját, nagy­ságos asszony! Kegyeskedjék rendel­,­kezni velem! Ezen aztán megint nevettek. Hogy milyen javíthatatlan ez a Topa!­­A szomszéd szobában aztán azt tette Topa Péter, hogy egy őrizetlen­ pillanatban, amikor magára maradt, szemével végigszaladt a megrakott asztalon s hirtelen fölkapott — ne méltóztassanak megütközni rajta! — hirtelen fölkapott egy darab palacsintát s a zsebébe gyömö­szölte. Mikor aztán uzsonnához ül­tek valamennyien, Topa Péter min­den erejével azon volt, hogy Szakáll mellé kerülhessen. Szakáll m­ellett aztán addig erőlködött, míg a pala­csintát át nem sülyesztette a zse­bébe. De észrevették, Kern ,a Topa felháborító eljárását vették észre, (melyre emberi fogalmak szerint nincs mentség!) hanem, hogy. .egy palacsinta hiányzik. Meg is jegyezte a mama: — Semmi az, gyerekek. Talán rosszul számolták meg a konyhában. Topa Péter pedig nyugodtan iszo­gatta a kávéját. Isten ments, mintha magyarázni akarnám minősíthetetlen­­ lépését! Csak lapszélen, vetem ide, hogy a palacsintát véletlen és villám­szerű ötlet hatása alatt vágta zsebre. Terve volt ugyan, de nem kimon­dottan palacsintával. Zsebrevágha­­tott volna ép úgy lekvárt, datolyát, vagy egy darab derelyét. IV. A segédtanár tragikus végét úgyis sejti már mindenki, tehát csak futó külsőségekre szorítkozom ezentúl. Újabb félóra múlva vége volt az ozsonnának s természetesen táncolni kezdtek a szomszéd szobában. A há­rom tanítójelölt szolgáltatta a zenét s elsőnek a Topa nótájára frittyen­tettek rá: Leégett a petraliói subiekgyár, Az én kedves kisangyalom odajár... Topa Péter persze Tilda kisasszonyt kapta f­l a­ sorból, aki ránevetett len­­virágszinü szemével, amire Topa fél­oldalba vágta a fejét, úgy cifrázott. A kisasszony fájdalmas boldogsággal lihegett, de ez a körülmény nem ka­­­patta el Topát. Ahelyett óvatos­ lett, nagyon óvatos, hogy a gyanú leg­kisebb árnyéka se . . . — ahogy mon­dani szokás. Nem is maradt sokáig, mert attól tartott, hogy Szakáll közbe kiránt­hatja a zsebkendőjét. Borzongott a háta,­­ ha erre gondolt! Egyszerre csak nem birt az izgatottsággal s szabadkozni kezdett, hogy most már mennie kell: — Holnap lesz március Idusa s én fogom szavalni az,ünnepi ódát. Hatásos költemény Ábrányitól. De még nem tudom hibátlanul. Fekete magyarban lépek ki majd a dobo­góra s Bunkó kollégám tárogatóval fogja aláfesteni az egyes strófákat. . . . Mit mondjak még? . . . Újabb félóra múlva már Szakáll cifrázta a házikisasszonnyal s a töb­biek is teljes lélekkel adták át ma­gukat a földi örömöknek, ki and­a­­logva,­ ki lelkesen. És Szakáll Döme próbaidőre beosztott gimnáziumi se­gédtanár, miközben a helyzet legte­tején cifrázta a csárdást, hirtelen a zsebkendője után kapott, hogy meg­törölje izzadt halántékát. Ki is kapta a zsebkendőt, meg is törülte magát, de­­ nem a zsebkendővel. Tilda kisasszony, ahogy odanézett a zavartól vonagló Szakállra, ijedté­ben fölsikoltott­... A tánc persze megakadt . . . Szakáll hebegni akart valamit... Valamit, de hang nem jött a száján . . . S akkor, kínjában,, mosolyogni próbált... Leírhatatlan pillanat következett. Mindenki tisztában volt már vele, hogy Szakáll otthon akarta elfo­gyasztani a palacsintát. MAGYARSAG 1021 Január 1, szombat Elmúlt a földszerzés láza Ús virágzásnak indult a háziipar Egyre több a kendertermelő Szabad forgalmat kíván a falu — A Magyarság tudósítójától. — Divat ma a faluval foglalkozni, de a divatnak hódolók egy közös hibában szen­vednek : csak ünnepi köntösben látják a falut. Pedig a helyzetet csak az tudja helyesen megítélni, aki a munka szürke hétköznapjain sem sajnálja a fáradságot.

Next