Magyarság, 1921. március (2. évfolyam, 48-67. szám)

1921-03-05 / 48. szám

Nincs ebben az esetben valami tanulság, ami illik a nyomdász­sztrájkra, a sztrájkoló munká­sokra és a kormányra is? Örü­lünk, hogy a munkásság négy napi tűnődés után mégis vissza­lépett a meredek széléről, ahon­nan már-már leugrani készült, örülünk, hogy megbékítették és visszahozták, de nem lehetett volna tenni róla, hogy fel se jusson megint oda, ahonnan négy napon át rémitette önmagát és az egész közvéleményt? Vagy úgy áll az igazság, hogy aki el akarja veszíteni magát, ma ki* húzhatják az egyik parton, holnap úgyis újra beugrik a másikon? Nagy vihar a német birodalmi Löwe elnök ismertette a londoni büntető pontokat Kijelentette, hogy ellenkeznek a békeszerződéssel Äz illést félbeszakították és be sem rekesztették 78. németeknek kétföig kelt megadni a végleges választ A sztrájk körül Az úri hóbort — a területi integritáshoz való ragaszkodás és az érte való küzdelem — ezt hirdette választói előtt az egyik kisgazdapárti honatya, mint" a nemzetgyűlés mai ülésén a men­telmi bizottság egyik jelentéséből kiderült. Kisgazdatestvérünk el­len az ügyészség keresetet indí­tott, a mentelmi bizottság fel is akarta függeszteni képviselői im­munitását, a nemzetgyűlés több­sége azonban úgy határozott, hogy nem adja ki Sziráky Pált, aki, mint védelmezői han­goztatták, pillanatnyi felhevülé­­sében haragudott igy meg Ma­gyarország egységére, kiszólását tehát nem szabad súlyosabb be­számítás alá vetni. Mi nem ha­ragszunk Sziráky Pálra, szives­­örömest megbocsátunk neki, ha­ragja mellett azonban meg kell állanunk egy pillanatra, mert az ő tiltakozása a területi integritás ellen ime épp akkor foglalkoz­tatja a nemzetgyűlést, mikor a másik oldalról viszont az ipari munkásság egy része üzent ha­dat annak a belső épségnek és egységnek, melyre a Csonkama­­gyarországnak legalább olyan igen-igen nagy szüksége volna. Az a lélek és az az észjárás, amely kisgaÄla-mändliban úri hóbort­nak nevezi a területi integritás ügyét, oly rokon azzal a másik­kal, amely a munkásérdekek cí­mén kész napókon át megbéní­tani és elnémítani a sajtószabad­ságot, hogy a munkaadók he­lyett, akiket voltaképpen sújtani akar, agyonüsse és elhallgattassa az állam és társadalmi rend, a­­szabadság és kormányzati kon­szolidáció egyik leghatalmasabb tényezőjét. A Sziráky Pálok — tudjuk, hogy kevesen vannak s ezek se tudják, mit cselekszenek — azt hiszik, hogy a haza csak ad­dig terjed, ameddig a falu tornya árnyékát veti s hogy a magyar parasztságnak teljesen mindegy, Afagyarországnak és magyar ál­lamnak, vagy Romániának, vagy Csehországnak hivják-e azt a hatalmi és uralmi rendszert, amely fölötte zsarnokoskodik, őt adóztatja és katonának állítja. A nyomdászsztrájk vezérei pedig azt hiszik, hogy az ipari munkás­ügy olyan külön világ, olyan ál­lam az államban, amelynek semmi köze nincs az úgynevezett egye­temes nemzeti érdekekhez s amely a közrendet, a termelés bizton­ságát, a sajtó szabadságát agyon­ütheti anélkül, hogy ebből az ö külön érdekeire bármiféle hát­rány szármázhatnék. A kommu­nizmus őrületében ez a felfogás odáig ment, hogy az osztály­sérelmek és a proletárérdekek nevében csakugyan agyonütötte, megfojtotta és megsemmisítette mindenmás osztály és mincíen más rend szabadságát s ezen az áron eszmélt rá végre, hogy a nemze­tével együtt saját létét és szabad­ságát is megölte. De, úgy látszik, a magyar ipari munkásság, vagy a munkásvezérek legalább, na­gyon hamar felejtenek. Ügy ér­zik, hogy a magyar állam és a magyar közrend már ismét elég erős vagy elég gyönge hozzá, hogy a felforgatás és forradalom próbagaloppjai nagyobb kockázat nélkül megindulhassanak s hogy ismét elérkezett az idő, mikor az osztályérdeknek kíméletlenül ér­vényt lehet szerezni a közérdek és a közszabadságok romjain. így ébred és igy kel fel két oldalról is a nemzeti újjászületés, az állami és társadalmi megszi­lárdulás gondolatával szemben az a szellem, melyet egyszer már legyűrtünk és leráztunk magunk­ról s amelyről azt hittük, sose fog többé csóvát gyújtani házunk eresze alatt s mi szétnézünk és keressük a pártokat, a férfiakat és a kormányt, mely ezzel a szellemmel és ezekkel az árnyak­kal szemben előrelátást, okossá­got és erőt tud a mérleg másik serpenyőjébe vetni, amely a nyomdász sztrájk fölcsapodó láng­ján át megérzi a földalatti tüze­ket, melyekből ez a láng táplál­kozik. Mert ez a sztrájk meg­szűnt, lassú sistergéssel kiham­­vadt, de csak úgy, mint a tőzeg­­tüz, melyet a felszínen sikerült kioltani, lenn a mélyben azonban fojtva és lappangva tovább ég. mig éghető anyagot talál s inig önmagát föl nem emésztette. És még egy tanulságot ebből a sztrájkból. A pesti és budai Dunapart tízezernyi népe ma délben, az enyhülő" március ra­gyogó verőfényében másfél órán keresztül egy " izgató és hajme­resztő látvány szemtanúja volt. Egy szerencsétlen katona pilla­natnyi elmezavarában fölkapasz-. kodott a Lánchíd egyik oszlop­főjére s azzal szórakoztatta és borzasztót ta az összecsődült bá­mészkodókat, hogy úgy telt, mintha le akarna ugrani onnan az emeletek magasságából a folyó hullámaiba. A készülő tragédia izgalmát fokozta, hogy1 lenn a tömegben ott sirt és jajgatott karján kis gyermekével az öngyil­kosjelölt felesége s panaszát és könyörgő intéseit hiába küldözte a hídfő tetején ha­lálra készülődő férfiúhoz. Vé­gül is négy derék ember utána­rugaszkodott, fölmászott hozzá, lelogta és karját lábát megra­gadva, lehozta a halál széléről vissza a földre Idelenn mindenki megkönnyebbült, az emberek, akik az élőbb még sápadtak vol­tak a tehetetlenség izgalmától, nevettek és éljeneztek, örüllek, hogy a tragédiából tragikomédia lett." Nagyszerű, hogy Jeho2li.it,] — jegyezte meg valaki a lön ;* bői. — Még nagyszerűbb leit j volna, — felelte egy másik, — ha tol sem engedik; hisz arra van a rendőr. Akkor nem kellett volna másfél ól áig pár ezer ember­nek ennyit szenvednie — hiába. A londoni értekezlet, az első napok változatos fordulói után félbeszakította a keleti kérdés tárgyalását, miután a két török bizottság elfogadta a szövetségesek döntőbíróságát. A görög küldöttség ellen­ben elhárította magától ezt a gondolatot s a sóvresi szerződé? változatlan fönntar­tásának hangoztatásával függesztette föl a maga részéről a kényes vitát. Ezután a német kérdésre tért át a konferencia. A keddi nap azonban már nem a világ, hanem a szövetségesek számára hozott némi meglepetést. Legalább is a konfe­rencia vezető államférflal ngy tettek, mintha meg volnának lepve. Ezen a na­pon terjesztette elő ugyanis Simons dr. a párisi határozattal szemben megfogalma­zott német ellen javaslatokat, amelyek elé érthető kíváncsisággal tekintett az euró­pai közvélemény. M németek ölvén milliárdos kínálnak A német javaslat utal am, hogy a párisi döntés messze túlhaladja Német­ország teljesítőképességét s ezzel szem­ben a német kormány hajlandó olyan kár­talanítást űzetni, amely erejének megfelel. A német kormány számítása szerint az ántánt részéről követelt negyvenkét esz­tendős annuitás évi nyeld százalékkal számítva mostani értékben valamivel na­gyobb összeget tesz lei ötven milliárd arany­­márkánál. Ezt az összeget Németország hajlandó is megfizetni, de le kellone vonni belőle a Németország részéről eddig teljesített fizetéseket. Az eddigi törlesztés pontos értékét vegyes bizottság állapítsa meg. .Az ötven milliárdnyi'kártérítés meg­fizetését Iebeíöen nemzetközi kölcsön utján kellene lehetővé tenni. A széntermelés érdekében szükséges­nek tartja Németország^ hogy a felső­­sziléziai népszavazást az ö tavára dönt­sék. el s hogy a világgazdasági forgalom­ban számára is biztosítsák a szabadság és egyenlő joguság elvét. A párisi és londoni ujságtudésitók azt jelentették, hogy Simons dr. előadása szinte elképesztően hatott a francia és an­gol delegátusokra. Amikor pedig a német külügyminiszter befejezte beszédét, Lloyd Goorgo a , .(lovas-iroda szerint ezt mon­dotta : — Itt az ideje, hogy lezárjuk az ülést, mert végül is még nekünk kell majd fizet­nünk. Lloyd George beszéde : Tr ütőiteken újra meghívták a német ÜzotMg tagjait s ez a limlommal átadták r okim a szövetségesek ultimátumát, amely hétfőig tűz ki batáridőt a végleges vá­laszra. Az ultimátumot Lloyd George hosszabb beszéd kíséretében adta át, amelyben iga­zolni igyekezett a szövetségesek követe­lésének méltányosságát. A beszéd elszánt és határozott ’s főként erősen védi a francia fölfogást. Bevallott célja az, hogy a német népre hatással legyen. — Uraim, — mondotta az angol kül* ügyminiszter, — kollégáim arra kértek, hogy olvassam föl a választ, amelyet a szövetségesek nevében adnunk kell. A szövetséges kormányoknak az a felfogá­suk, hogy a német kormány nevében Simons dr. részéröl előadott expozé egé­szen határozott kihívást jelent a Versail­les! szerződés alapvető föltételeivel szemben , s igy ennek megfelelően kell elbánnunk vele. A párisi haté* rozat az engedékenység szellemében tör­tént, hogy Németországgal barátságosan megegyezzünk. Az ellenjavaslat ennek a szerződésnek a kicsúfolása. — Engedje meg,» hogy nyomban meg­mondjam Önnek: mi a szabad és virágzó Németország fönnmaradását Európa kul­­túr szükségletének tekintjük s nem kívá­nunk elégedetlen és rabszolgasorba jutott Németországot látni, amely ennek a kul­túrának terhe és veszedelme volna. Mi egyszerűen azt kívánjuk, hogy Németor­szág teljesítse kötelességét, úgy ahogyau elfogadta és hogy jóvátegyo a császári kormány részéről olkövetett hadi igazság­talanságot, amelyért ó a felelős. Mi nem kívánjuk a hadiköltség megtérítését. Eny­­nyire nem megyünk. Csak amellett va­gyunk, hogy Németország fizesse meg a jóvátóte.t-, amellyel a személyeken és ja­vakon tett károk miatt tartozik és fizesse a hadiáldozatok és hadikárosultak ellátási költségét is. — Bizonyos vagyok hinne, hogy Né­­mztország lakosságának fogalma sincs a szövetséges országokban elkövetett pusztí­tásokról. Lloyd George itt felsorolta azo­kat a károkat, amiket a németek a világ­háború folyamán főként Franciaországban okoztak. — Mit kínálnak fel mindezekért az óriási károkért Franciaországnak — folytatta Lloyd George, — mit kínálnak Nagy- Brit tan iának, Olaszországnak és Belgium­nak? Még a negyedrészét sem annak az összegnek, amelyet a kár jóvátétele fejé­ben követelték. Lloyd George beszédének legjelentéke­nyebb része igy hangzik: — Ha jövő hétfőn nem azt fogjuk hal­lani, hogy Németország, késznek nyilat­kozik vagy a párisi határozatokat telje­síteni, vagy hogy oly javaslatokat terjeszt elö, melyek épp oly kielégítő módozatokat tartalmaznak, mint a Versailles! szerző­désből eredő és Parisban megállapított kötelezettségek, akkor meghatározott idő múlva a szövetségesek részéről egyhan­gúlag elfogadott következő intézkedéseket fogjuk megtenni : 1- Megszálljuk Duisburg—Rulirort éa Düsseldorf városokat a Rajna j.obb partján. 1 2. A szövetségeseit felhatalmazást fog­nak kérni parlamentjeiktől, hogy polaá­­faik saját kormányaiknak fizessenek 'bi­zonyos arányos összeget, amellyel Német­országnak német áruk vásárlásánál adó­sak maradtak. Ezt az összeget minden ország a jóvátétel számlájára fogja írni. Ez vonatkozik az összes szövetséges or­szágokban vásárolt német ‘árukra, i a. A Rajnán ideiglenes vámvonalat állí­tanak föl a szövetségesek ellenőrzésével^ 1921. március 5, szombat Budapest, II. évi. 48. (62.) szám MlCTlBSIt: Előfizetési á«ak : X^S^/Szerkesztőség: VII. kerület, Mlksa-utca 8. szám. K: jgS SST llo kol-ono szerkesztő: Milotay István/^x^ Egyes szám ára*2 korona Megjelenik bfittó kivételével mlmiennap.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék