Magyarság, 1921. július (2. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

"2 ’amelyre nem tudtam semmit, sem­­ válaszolni:­­ — Hogy mondhat ilyet egy magyar, akiknek történelme telve van a leg­kíméletlenebb és legdicsőbb önfeláldozá­sokkal ? Újra a sinnjein­­­organizáció csodála­­­tos jelentkezéseiről beszélgettünk és a­­követ hátborzongató példákat hozott fel a királyi csapatok kegyetlenségéről. Í De nem akartam visszatérni fenti meg­jegyzésemre, mert az ő ellenvetésie olyan választ kellett volna adnom, amit jobbnak láttam magarába fojtani. Azt kellett volna neki mondanom, ha őszinte akartam volna lenni.­­ — Hogyan érthetnék meg mi az­­ önök heroikus küzdelmét, mikor ná­lunk hiányzik az a közszellem, amely ezt a végső áldozatra elszánt harcot lehetővé teszi. Benső kicsinyes, önző harcaink és gyűlölködés emészti el erőnket. Hol van nálunk az önmegfe­­ledkezésig menő áldozatkészség, a sze­mélyes érdekeknek meggondolás nél­küli alárendelése a nagy céloknak, az összetartás, és­ titoktartás, az egymás megbecsülésének ama nagy erényei, amelyek az ő csodálatos népüket át­hatják . Lehet, hogy O’Ceallaigh­er nem ér­tette meg, hogy miért némultam el és miért köszöntem meg olyan sietve szíves készségét, amellyel nagy elfog­laltsága közepette rendelkezésemre ál­lott. Gesztesi Gyula A Kultuszminiszter a falusi és tanyai magyarság kultúrájáért Megszavazták az iskoláztatásig kötelezettséget szigorító törvény­­javaslatot — A váci fegyházból megszökdösnek a Kommunisták A nemzetgyűlés ülése —■ A Magyarság* tudósítójától —­­ Lankasztó nyári hangulatban, elnéptele­nedett padsorok előtt tárgyalta le a nem­zetgyűlés az iskoláztatási kötelezettség­ről szóló törvényjavaslatot. A felszólalók közül Gerencsér István és Magyar Káz­­­mér a falusi és különösen a tanyai okta­tás szörnyű elmaradottságáról festettek lélekbemarkoló képet és panaszaikra vá­laszolva Tass József kultuszminiszter megígérte, hogy a leglelkiismeretesebben és a kérdés döntő fontosságának meg­felelően kíván gondoskodni a falusi nép­ről új közoktatásügyi tervezetében. A magyar fajta hibás nevelése következté­ben húzódozik az iskoláztatástól, ő, ha kell, kényszerítő eszközöket fog alkal­mazni, hogy a kultúrák versenyébe bele­szólhasson a kiaknázatlan magyar csere is. A sürgős interpellációk során Hor­­nyánszky Zoltán a váci fegyház körüli mulasztásokról hozott fel adatokat, me­lyeket általános megütközéssel hallgatott a Ház. Az odazárt kommunisták oly idillikusan éltek, hogy még kis házi vörös újságot is tudtak maguknak csinálni és valószínűleg ennek a kedvező elbánásnak következménye volt, hogy a hiányos fel­ügyelet ellenére csak tizennyolcan szök­tek meg az utolsó hónapban. Tomcsányi igazságügyminiszter kilátásba helyezte, hogy a legszigorúbb intézkedésekkel vet vé­get ezeknek a tarthatatlan állapotoknak. A nemzetgyűlés a büntető igazságszol­gáltatást egyszerűsítő törvényjavaslatot harmadik olvasásban is elfogadta. Szabó József (Bihari) ismerteti az isko­láztatási kötelezettség kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. Cserti József ebben a javaslatban törek­vést lát arra, hogy az előző kormányok mulasztásait pótolják. A gyakorlati isko­láztatásra kell a fősúlyt helyezni. A taní­tók fizetését még kell javítani. Gerencsér István népoktatásunknak alap­vető hibáját abban látja, hogy nem törté­nik eléggé gondoskodás a falu iskoláztatá­sára.­­ Az osztatlan, egytanítós iskolától nem lehet elvárni az iskoláztatási kötele­zettség betartásának szigorú ellenőrzését. Az állami iskoláknak kétharmad részét a béke következtében elvesztettük. Az anal­fabéták legnagyobb számmal a nagybir­tokon találhatók. Elhanyagoltan a tanyai iskoláztatást Magyar Száz már örömmel fogadja a ja­vaslatot, melytől a nemzeti kulturaivó jelentős emelését várja. Különösen fel­hívja a figyelmet a tanyai iskoláztatás el­hanyagolt voltára, amelynek megreformá­lása a nemzet legelsőrendű szükséglete. Adatokat h®z fel a tanyai oktatás jelen­legi állapotáról. Szegeden, ahol a viszo­nyok a legkedvezőbbek, 1400 holdra jut egy iskola, Hódmezővásárhelyen 4000-re, Nagy­kőrösön 16.000 re. Van olyan tanyai is­kola, amelyhez 153 tanya tartozik. Attól kellene tartani, hogyha itt az iskolaköte­leseket tényleg bejárásra kényszerítik,­­a tanító nem fogja győzni a munkát. A büntető rendelkezések nem megfelelőek. (Helyeslés.) A brazil I Hetek óta vonzotta már a Ties Estellas színházba a fővárosban mu­lató különböző színű embereket a a nevéhez méltón ragyogó dizőz, Jodelet la Luisante. Mindenütt az ő dalait dúdolgatták, mindenfelé az ő képét rakták kirakatokba, neve, dalai hallatára "még az örökké függő­­ágyakban heverő, félig alvó, félig ál­modozó kreol asszonyok is felélén­kültek. Esténként, az előadás után, mikor Jodelet hazamotorozott Nichteroyba, a r­oiak paradicsomába, tisztelői, rajongói egész kis flottával vették körül s száguldottak vele a világ legszebb öblének vizén, s Jodelet mindezzel keveset törő­dött. Az idevaló urakat afféle al­sóbbrendű valakiknek tekintette, akik az élet nagyszerű utjain csak mint másodosztályú utasok szerepelhetnek s ha az udvarlásban, szép asszonyok­kal bánni tudásban valóban tökéle­tes párisi lovagjai jutottak eszébe, ,’felkacagott. Udvar nélkül azonban az ilyen istennők éppoly nehezen képzelhetők el, mint b­oi ar milliók nélkül s igy jobb hijján, eltűrte őket. .Melegebb széptevésről, intim­ebb pil­lanatokról azonban szó sem lehetett. Még a legkitartóbb kreol, Goyaz, a cuyabai szerencse szerencséje is mintha megakadt volna. Pedig en­nek­ az ifjú brazilnak, mióta a reci­­fei lelencházból szárnyra eresztették, a siker valóban szolgájává szegődött. Neve egyértelművé vált a szerencsé­vel, keveretlen és kevert vérű apák őt jelölték ki a brazil csemeték min­taképének. — Undok, sárga majom — gon­dolta róla a dizőz egy ideig, míg a figyelmességek, ajándékok amazonasi őserdőkhöz hasonlítható rengetege ezt a vélekedést — Csak az a meleg, fekete szeme ér valamit — re enyhí­tette. — Nem, édes barátom .. . hová gondol?! — mondotta Q­ogaznak a bucsúzáskor, — majd odaát Európá­ban! — Magához még­­Grönlandba is elmennék! Pedig lássa, az a halált jelentené egy ilyen egyenlítői ember­nél! — Csak Parisba, kedvesem. Ott esetleg még... ha szeret, át fog jönni hozzám! — s ezzel véglegesen elintézettnek vélte a brazíliait. IL — Nini, a kreol megjelent — gondolta Jodelet, amikor Goy az örömtől ragyogó, sugárzó fejét a színházban látta. — Szegény fickó, ennyi kitartás! Csak legalább kicsit európaibb lenne — gondolta a diva, mikor a kreolt az öltözőben mustrálgatta. — Eljöttem magához, Jodelet, hogy láthassam és emlékeztessem. Szeretnék magának sok mindent mondani, megint maga körül lenni. Ragyogó úrnőm, a szolgája lenni! — Isten neki hát, kis kreolom, jöjjön el holnap négyre. Magam is szívesen beszélnék a m­ai na­pokról. Másnap négy órakor azonban a brazil nem jelentkezett. — Kicsit megkésik a fiú — vélte Jodelet s nyugodtan szívta­­tovább a cigarettát. Öt órára azonban ha­ragudni kezdett, fél hatkor szitkozó­dott, hatkor mélységes lesajnál­ással szánakozott már önmagán, hogy ilyesvalaki amiatt csak egy pillanatra is megdühödött. Az így letárgyalt Goyaz azon­ban hét órakor egyszer csak be­állított. — Most jön maga, szerencsétlen? Hétkor? S hozzá még miféle álla­potban ?! . . . Hisz maga csuromviz! Mi történt hát magával? —­ Bo . . . csás ... son ... meg is.. . . ten ... nem, nem tehetek róla. Fél­négykor indultam el hazulról s amint jöttem, egyszerre csak ismeretlen, sohasem látott pelyhek hulltak az égből ! ‘ Tudtam, hogy van ilyen, ha elképzel, nem tudtam soha ! Iste­nem !!:.. . minden oly gyönyörű fe­hér lett, az utca, a fák, a házak... én ilyet még sohasem láttam ! Ná­lunk nincs ilyen soha. A nagy fe­hérség egészen megbolondított. A La Fére­ utcai iskolából éppen akkor jöttek ki a gyerekek, dobálni kezd­ték egymást és én ... én ilyet még nem játszottam .. . játszani kezd­tem . .. Most hagytuk csak abba... és magáról, magáról a játék hevében egészen megfeledkeztem. Madonna ! Oly nagyszerű volt !... Kérem, bo­csásson meg . .. végtelenül bánt, de nem tehetek róla ! Bocsásson meg ! Jodelet ezalatt fuldokolt a kaca­gástól. Ahogy erre a nagy, dadogó,, hólétól csuromvizes exotikus gye­rekre filézett, igazán nem birt ma­gával. Mikor már a szőnyegen ked­vére kigurulta magát, nagynehezen szólani kezdett. — Maga ... maga nagy ... nagy gyerek! Nem haragszom, igazán nem haragszom .... sőt! . .. csókoljon meg! . . . igy, kis csacsim . . . most öltöz­zön át tüstént s röpüljön vissza hozzám ! Kilián Zoltán is MAGYARSAG 1921 Július 1, péntek Vass József a falusi oktatás reformjáról. Schlachta Margit rövid fölszólalása­kár Vass József kultuszminiszter reflektált az egyes megjegyzésekre. Nagyon jól tudom, — mondotta, — hogy a magyar kultúra­­ munkásainak helyzete elég nagyon sok­­ kívánni valót hagy hátra, de így van ez ma csaknem az összes társadalmi réte­geknél. Állandóan foglalkozom a tanítók­­ állami státusba való vételével és a tanítói­­ nyugdíjügy rendezésével. Sajnálattal kell­­ megállapítanom, hogy a magyar fajta idegenkedik az iskoláztatástól. Ezzel a javaslattal éppen rá akarjuk­­ kényszerí­teni a magyarságot a boldogulásra, mert csakis a kultúrszínvonal emelésétől vár­­­­hatjuk a jövőnk kedvező alakulását. A városi és falusi iskoláztatás közötti űrt el kell tüntetni úgy, hogy a faluét meg­felelően emeljük. Az iskolafenntartókat is figyelmeztetem, hogy e téren nagy köte­lességeket kell teljesíteniük. Új magyar kultúrát kell teremteni A tanyai iskolák kérdésének megoldásá­val foglalkozik a kadtuszkormány és min­denesetre az iskolákat az egyes vidékek természete szerint fogják átalakítani. Ta­nyai internátus helyett helyesebbnek tar­tanám a napközi otthonokat. A modern pedagógiában sok híve van annak az irányzatnak, mely a vizsgákat teljesen el akarja törölni. Ezt nem egészen te­szem magamévá, mert a vizsgáknak is van bizonyos jelentőségük és ezeket össze lehetne kapcsolni olyan ünnepi al­kalmakkal, melyek a szülőket is közelebb hozzák az iskolához. Mindent megteszek, hogy elhanyagolt magyar fajomnak se­gítsek, kultúráját emeljem és az élethez idomítsam és hogy­­ezt a magyar kul­túrát minden gazdasági erővel is elősegít­sem. (Éljenzés.) A javaslatot általánosságban elfogadták! Sürgős interpelláció a váci fegyintézet miatt Cserti József interpellációjában kívánja a boradó behajtása körüli visszásságok megszüntetését. Hornyánszky Zoltán a váci fegyintézet­ben előforduló súlyos szabálytalanságokat teszi szóvá sürgős interpellációjában. Már múlt év szeptemberében adott elő egyes kifogásokat, de hiába. A váci fegyintézet­ben a bolseviki foglyok nagyszerűen élnek és nagyon meg vannak elégedve azzal a bánásmóddal, amelyben részesülnek. Sziráki Pál: Újságokat is kapnak! Hornyánszky ZoltánVáci Vörös Új­ságot adnak ki, hiszen minden meg van nekik engedve. Mautner István, akit a kormányzó elleni merénylet­terv miatt halálra ítéltek s akinek ítéletét a kor­mányzó életfogytiglani fegyházra változ­tatta át, legutóbb megszökött. Mautner, hogy ne unatkozzék, nem a magánzárká­­ban volt, hanem még két zsidó bolsevik­it csuktak hozzá, az­­ egyik Varjas Sándor volt, akit tizenkét évi fegyházra ítéltek, a másik Bársony Kornél nyolc évi bör­tönbüntetéssel. Már magában véve ez is szabálytalan. A zárkájukra kiírták, hogy ide­glen­eknek oda belépni tilos. Usetty Ferenc : Biztosan tarokkoztak. Mautner és tizennyolc komm­unista szökött meg Vácról Hornyánszky Zoltán. A fegyintézet igazgatója gyakran meglátogatta őket, valószínűleg érdeklődött, hogy meg van­nak-e elégedve. Mautner, mint élelmes zsidó beadta az igazgatónak, hogy valami villamosgépet talált ki és az igazgató megengedte, hogy a találmány munkála­tai végett a­z egyházból kimehessen. (Moz­gás.) Mautner kétszer járt polgári ruhá­ban Budapesten egészen fesztelenül. Lingauer Albin : Systheme Paksy ! Hornyánszky Zoltán: Harmadik útján Balázs István fegyőr kísérte,­­ tőle azon­ban Pesten Mautner egyszerűen­­meg­­szökött. Azóta már Bécsbe érkezett és onnan öltögeti a nyelvét és kiabál a magyarországi fehér terrorról. A fegyőrt lecsukták, az igazgatót azonban szabadsá­golták. A váci fegyintézetből­ ebben a hónap­ban tizennyolc kommunista szökött meg. Nem vigyáznak a­ fegyencekre - Innen szökött ,meg Farkas István, János Andor, Heltai Viktor, akire Po­­lányi, Friedrich ügyvédje, előre felhívta a ügyeimet, hogy meg fog szökni. A váci fegyintézetben Vörös Újság címen sokáig lapot adtak fel. Szilágyi Lajos : (Az igazságügyminiszter felé: Szabad sajtó a fegyházban/) (De­rültség, Tomcsányi is nevet.) Hornyánszky Zoltán: Egyszerre 30—40 fegyencet szoktak a munkatelepre kisérni, mindössze két fegyőr vigyáz rájuk, az utca népével szabadon beszélnek, leveleket csempésznek be. Interpellációjában kérdezi az igazságügy-minisztert, van-e tudomása ezekről a tarthatatlan állapotokról. • Akik még szabadon járnak. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügymi­niszter kijelenti, hogy a váci fegyintézet dolgában a legszigorúbb vizsgálatot indí­totta meg. Mautner szökése súlyos hiba, amely nem marad büntetés nélkül. A fegy­intézet igazgatója már nincs a helyén, más igazgató vezeti az intézetet. Mautner becsapta az igazgatót, aki öreg és jóhi­szemű ember. A fegyintézetek túlzsúfoltak. Kerekes Mihály: Az ártatlanokat sza­badon kell engedni. Haller István: Néhány szabadonjárót pedig be kell csal­ni. Rassay Károly : Kire érti ezt ? Mond­jon neveket! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügymi­niszter : Megfelelő számú rabruháról sem tudunk gondoskodni, mert az elmúlt évek alatt a fegyintézeteket teljesen kifosztot­ták. Hornyánszky hajlandó a dolgokat kissé sötéten látni, azonban a maga ré­széről mindent megtesz a visszásságok megszüntetésére. Hornyánszky Zoltán viszonválasza után a Ház a választ tudo­másul vette. Bodor György, miután a belügyminisz­tertől ígéretet kapott az orvoslásra, eláll interpellációjától. Szilágyi Lajos és több ellenzéki elégedetlenül kiáltják feléje: Leszerelt! Leszerelt! , Pénteki napirend : Az iskoláztatási és a munkásbiztosítói bíráskodási javaslatok tárgyalása.

Next