Magyarság, 1921. július (2. évfolyam, 142-168. szám)
1921-07-01 / 142. szám
"2 ’amelyre nem tudtam semmit, sem válaszolni: — Hogy mondhat ilyet egy magyar, akiknek történelme telve van a legkíméletlenebb és legdicsőbb önfeláldozásokkal ? Újra a sinnjeinorganizáció csodálatos jelentkezéseiről beszélgettünk és akövet hátborzongató példákat hozott fel a királyi csapatok kegyetlenségéről. Í De nem akartam visszatérni fenti megjegyzésemre, mert az ő ellenvetésie olyan választ kellett volna adnom, amit jobbnak láttam magarába fojtani. Azt kellett volna neki mondanom, ha őszinte akartam volna lenni. — Hogyan érthetnék meg mi az önök heroikus küzdelmét, mikor nálunk hiányzik az a közszellem, amely ezt a végső áldozatra elszánt harcot lehetővé teszi. Benső kicsinyes, önző harcaink és gyűlölködés emészti el erőnket. Hol van nálunk az önmegfeledkezésig menő áldozatkészség, a személyes érdekeknek meggondolás nélküli alárendelése a nagy céloknak, az összetartás, és titoktartás, az egymás megbecsülésének ama nagy erényei, amelyek az ő csodálatos népüket áthatják . Lehet, hogy O’Ceallaigher nem értette meg, hogy miért némultam el és miért köszöntem meg olyan sietve szíves készségét, amellyel nagy elfoglaltsága közepette rendelkezésemre állott. Gesztesi Gyula A Kultuszminiszter a falusi és tanyai magyarság kultúrájáért Megszavazták az iskoláztatásig kötelezettséget szigorító törvényjavaslatot — A váci fegyházból megszökdösnek a Kommunisták A nemzetgyűlés ülése —■ A Magyarság* tudósítójától — Lankasztó nyári hangulatban, elnéptelenedett padsorok előtt tárgyalta le a nemzetgyűlés az iskoláztatási kötelezettségről szóló törvényjavaslatot. A felszólalók közül Gerencsér István és Magyar Kázmér a falusi és különösen a tanyai oktatás szörnyű elmaradottságáról festettek lélekbemarkoló képet és panaszaikra válaszolva Tass József kultuszminiszter megígérte, hogy a leglelkiismeretesebben és a kérdés döntő fontosságának megfelelően kíván gondoskodni a falusi népről új közoktatásügyi tervezetében. A magyar fajta hibás nevelése következtében húzódozik az iskoláztatástól, ő, ha kell, kényszerítő eszközöket fog alkalmazni, hogy a kultúrák versenyébe beleszólhasson a kiaknázatlan magyar csere is. A sürgős interpellációk során Hornyánszky Zoltán a váci fegyház körüli mulasztásokról hozott fel adatokat, melyeket általános megütközéssel hallgatott a Ház. Az odazárt kommunisták oly idillikusan éltek, hogy még kis házi vörös újságot is tudtak maguknak csinálni és valószínűleg ennek a kedvező elbánásnak következménye volt, hogy a hiányos felügyelet ellenére csak tizennyolcan szöktek meg az utolsó hónapban. Tomcsányi igazságügyminiszter kilátásba helyezte, hogy a legszigorúbb intézkedésekkel vet véget ezeknek a tarthatatlan állapotoknak. A nemzetgyűlés a büntető igazságszolgáltatást egyszerűsítő törvényjavaslatot harmadik olvasásban is elfogadta. Szabó József (Bihari) ismerteti az iskoláztatási kötelezettség kiterjesztéséről szóló törvényjavaslatot. Cserti József ebben a javaslatban törekvést lát arra, hogy az előző kormányok mulasztásait pótolják. A gyakorlati iskoláztatásra kell a fősúlyt helyezni. A tanítók fizetését még kell javítani. Gerencsér István népoktatásunknak alapvető hibáját abban látja, hogy nem történik eléggé gondoskodás a falu iskoláztatására. Az osztatlan, egytanítós iskolától nem lehet elvárni az iskoláztatási kötelezettség betartásának szigorú ellenőrzését. Az állami iskoláknak kétharmad részét a béke következtében elvesztettük. Az analfabéták legnagyobb számmal a nagybirtokon találhatók. Elhanyagoltan a tanyai iskoláztatást Magyar Száz már örömmel fogadja a javaslatot, melytől a nemzeti kulturaivó jelentős emelését várja. Különösen felhívja a figyelmet a tanyai iskoláztatás elhanyagolt voltára, amelynek megreformálása a nemzet legelsőrendű szükséglete. Adatokat h®z fel a tanyai oktatás jelenlegi állapotáról. Szegeden, ahol a viszonyok a legkedvezőbbek, 1400 holdra jut egy iskola, Hódmezővásárhelyen 4000-re, Nagykőrösön 16.000 re. Van olyan tanyai iskola, amelyhez 153 tanya tartozik. Attól kellene tartani, hogyha itt az iskolaköteleseket tényleg bejárásra kényszerítik,a tanító nem fogja győzni a munkát. A büntető rendelkezések nem megfelelőek. (Helyeslés.) A brazil I Hetek óta vonzotta már a Ties Estellas színházba a fővárosban mulató különböző színű embereket a a nevéhez méltón ragyogó dizőz, Jodelet la Luisante. Mindenütt az ő dalait dúdolgatták, mindenfelé az ő képét rakták kirakatokba, neve, dalai hallatára "még az örökké függőágyakban heverő, félig alvó, félig álmodozó kreol asszonyok is felélénkültek. Esténként, az előadás után, mikor Jodelet hazamotorozott Nichteroyba, a roiak paradicsomába, tisztelői, rajongói egész kis flottával vették körül s száguldottak vele a világ legszebb öblének vizén, s Jodelet mindezzel keveset törődött. Az idevaló urakat afféle alsóbbrendű valakiknek tekintette, akik az élet nagyszerű utjain csak mint másodosztályú utasok szerepelhetnek s ha az udvarlásban, szép asszonyokkal bánni tudásban valóban tökéletes párisi lovagjai jutottak eszébe, ,’felkacagott. Udvar nélkül azonban az ilyen istennők éppoly nehezen képzelhetők el, mint boi ar milliók nélkül s igy jobb hijján, eltűrte őket. .Melegebb széptevésről, intimebb pillanatokról azonban szó sem lehetett. Még a legkitartóbb kreol, Goyaz, a cuyabai szerencse szerencséje is mintha megakadt volna. Pedig ennek az ifjú brazilnak, mióta a recifei lelencházból szárnyra eresztették, a siker valóban szolgájává szegődött. Neve egyértelművé vált a szerencsével, keveretlen és kevert vérű apák őt jelölték ki a brazil csemeték mintaképének. — Undok, sárga majom — gondolta róla a dizőz egy ideig, míg a figyelmességek, ajándékok amazonasi őserdőkhöz hasonlítható rengetege ezt a vélekedést — Csak az a meleg, fekete szeme ér valamit — re enyhítette. — Nem, édes barátom .. . hová gondol?! — mondotta Qogaznak a bucsúzáskor, — majd odaát Európában! — Magához mégGrönlandba is elmennék! Pedig lássa, az a halált jelentené egy ilyen egyenlítői embernél! — Csak Parisba, kedvesem. Ott esetleg még... ha szeret, át fog jönni hozzám! — s ezzel véglegesen elintézettnek vélte a brazíliait. IL — Nini, a kreol megjelent — gondolta Jodelet, amikor Goy az örömtől ragyogó, sugárzó fejét a színházban látta. — Szegény fickó, ennyi kitartás! Csak legalább kicsit európaibb lenne — gondolta a diva, mikor a kreolt az öltözőben mustrálgatta. — Eljöttem magához, Jodelet, hogy láthassam és emlékeztessem. Szeretnék magának sok mindent mondani, megint maga körül lenni. Ragyogó úrnőm, a szolgája lenni! — Isten neki hát, kis kreolom, jöjjön el holnap négyre. Magam is szívesen beszélnék a mai napokról. Másnap négy órakor azonban a brazil nem jelentkezett. — Kicsit megkésik a fiú — vélte Jodelet s nyugodtan szívtatovább a cigarettát. Öt órára azonban haragudni kezdett, fél hatkor szitkozódott, hatkor mélységes lesajnálással szánakozott már önmagán, hogy ilyesvalaki amiatt csak egy pillanatra is megdühödött. Az így letárgyalt Goyaz azonban hét órakor egyszer csak beállított. — Most jön maga, szerencsétlen? Hétkor? S hozzá még miféle állapotban ?! . . . Hisz maga csuromviz! Mi történt hát magával? — Bo . . . csás ... son ... meg is.. . . ten ... nem, nem tehetek róla. Félnégykor indultam el hazulról s amint jöttem, egyszerre csak ismeretlen, sohasem látott pelyhek hulltak az égből ! ‘ Tudtam, hogy van ilyen, ha elképzel, nem tudtam soha ! Istenem !!:.. . minden oly gyönyörű fehér lett, az utca, a fák, a házak... én ilyet még sohasem láttam ! Nálunk nincs ilyen soha. A nagy fehérség egészen megbolondított. A La Fére utcai iskolából éppen akkor jöttek ki a gyerekek, dobálni kezdték egymást és én ... én ilyet még nem játszottam .. . játszani kezdtem . .. Most hagytuk csak abba... és magáról, magáról a játék hevében egészen megfeledkeztem. Madonna ! Oly nagyszerű volt !... Kérem, bocsásson meg . .. végtelenül bánt, de nem tehetek róla ! Bocsásson meg ! Jodelet ezalatt fuldokolt a kacagástól. Ahogy erre a nagy, dadogó,, hólétól csuromvizes exotikus gyerekre filézett, igazán nem birt magával. Mikor már a szőnyegen kedvére kigurulta magát, nagynehezen szólani kezdett. — Maga ... maga nagy ... nagy gyerek! Nem haragszom, igazán nem haragszom .... sőt! . .. csókoljon meg! . . . igy, kis csacsim . . . most öltözzön át tüstént s röpüljön vissza hozzám ! Kilián Zoltán is MAGYARSAG 1921 Július 1, péntek Vass József a falusi oktatás reformjáról. Schlachta Margit rövid fölszólalásakár Vass József kultuszminiszter reflektált az egyes megjegyzésekre. Nagyon jól tudom, — mondotta, — hogy a magyar kultúra munkásainak helyzete elég nagyon sok kívánni valót hagy hátra, de így van ez ma csaknem az összes társadalmi rétegeknél. Állandóan foglalkozom a tanítók állami státusba való vételével és a tanítói nyugdíjügy rendezésével. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy a magyar fajta idegenkedik az iskoláztatástól. Ezzel a javaslattal éppen rá akarjuk kényszeríteni a magyarságot a boldogulásra, mert csakis a kultúrszínvonal emelésétől várhatjuk a jövőnk kedvező alakulását. A városi és falusi iskoláztatás közötti űrt el kell tüntetni úgy, hogy a faluét megfelelően emeljük. Az iskolafenntartókat is figyelmeztetem, hogy e téren nagy kötelességeket kell teljesíteniük. Új magyar kultúrát kell teremteni A tanyai iskolák kérdésének megoldásával foglalkozik a kadtuszkormány és mindenesetre az iskolákat az egyes vidékek természete szerint fogják átalakítani. Tanyai internátus helyett helyesebbnek tartanám a napközi otthonokat. A modern pedagógiában sok híve van annak az irányzatnak, mely a vizsgákat teljesen el akarja törölni. Ezt nem egészen teszem magamévá, mert a vizsgáknak is van bizonyos jelentőségük és ezeket össze lehetne kapcsolni olyan ünnepi alkalmakkal, melyek a szülőket is közelebb hozzák az iskolához. Mindent megteszek, hogy elhanyagolt magyar fajomnak segítsek, kultúráját emeljem és az élethez idomítsam és hogyezt a magyar kultúrát minden gazdasági erővel is elősegítsem. (Éljenzés.) A javaslatot általánosságban elfogadták! Sürgős interpelláció a váci fegyintézet miatt Cserti József interpellációjában kívánja a boradó behajtása körüli visszásságok megszüntetését. Hornyánszky Zoltán a váci fegyintézetben előforduló súlyos szabálytalanságokat teszi szóvá sürgős interpellációjában. Már múlt év szeptemberében adott elő egyes kifogásokat, de hiába. A váci fegyintézetben a bolseviki foglyok nagyszerűen élnek és nagyon meg vannak elégedve azzal a bánásmóddal, amelyben részesülnek. Sziráki Pál: Újságokat is kapnak! Hornyánszky ZoltánVáci Vörös Újságot adnak ki, hiszen minden meg van nekik engedve. Mautner István, akit a kormányzó elleni merényletterv miatt halálra ítéltek s akinek ítéletét a kormányzó életfogytiglani fegyházra változtatta át, legutóbb megszökött. Mautner, hogy ne unatkozzék, nem a magánzárkában volt, hanem még két zsidó bolsevikit csuktak hozzá, az egyik Varjas Sándor volt, akit tizenkét évi fegyházra ítéltek, a másik Bársony Kornél nyolc évi börtönbüntetéssel. Már magában véve ez is szabálytalan. A zárkájukra kiírták, hogy idegleneknek oda belépni tilos. Usetty Ferenc : Biztosan tarokkoztak. Mautner és tizennyolc kommunista szökött meg Vácról Hornyánszky Zoltán. A fegyintézet igazgatója gyakran meglátogatta őket, valószínűleg érdeklődött, hogy meg vannak-e elégedve. Mautner, mint élelmes zsidó beadta az igazgatónak, hogy valami villamosgépet talált ki és az igazgató megengedte, hogy a találmány munkálatai végett az egyházból kimehessen. (Mozgás.) Mautner kétszer járt polgári ruhában Budapesten egészen fesztelenül. Lingauer Albin : Systheme Paksy ! Hornyánszky Zoltán: Harmadik útján Balázs István fegyőr kísérte, tőle azonban Pesten Mautner egyszerűenmegszökött. Azóta már Bécsbe érkezett és onnan öltögeti a nyelvét és kiabál a magyarországi fehér terrorról. A fegyőrt lecsukták, az igazgatót azonban szabadságolták. A váci fegyintézetből ebben a hónapban tizennyolc kommunista szökött meg. Nem vigyáznak a fegyencekre - Innen szökött ,meg Farkas István, János Andor, Heltai Viktor, akire Polányi, Friedrich ügyvédje, előre felhívta a ügyeimet, hogy meg fog szökni. A váci fegyintézetben Vörös Újság címen sokáig lapot adtak fel. Szilágyi Lajos : (Az igazságügyminiszter felé: Szabad sajtó a fegyházban/) (Derültség, Tomcsányi is nevet.) Hornyánszky Zoltán: Egyszerre 30—40 fegyencet szoktak a munkatelepre kisérni, mindössze két fegyőr vigyáz rájuk, az utca népével szabadon beszélnek, leveleket csempésznek be. Interpellációjában kérdezi az igazságügy-minisztert, van-e tudomása ezekről a tarthatatlan állapotokról. • Akik még szabadon járnak. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter kijelenti, hogy a váci fegyintézet dolgában a legszigorúbb vizsgálatot indította meg. Mautner szökése súlyos hiba, amely nem marad büntetés nélkül. A fegyintézet igazgatója már nincs a helyén, más igazgató vezeti az intézetet. Mautner becsapta az igazgatót, aki öreg és jóhiszemű ember. A fegyintézetek túlzsúfoltak. Kerekes Mihály: Az ártatlanokat szabadon kell engedni. Haller István: Néhány szabadonjárót pedig be kell csalni. Rassay Károly : Kire érti ezt ? Mondjon neveket! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter : Megfelelő számú rabruháról sem tudunk gondoskodni, mert az elmúlt évek alatt a fegyintézeteket teljesen kifosztották. Hornyánszky hajlandó a dolgokat kissé sötéten látni, azonban a maga részéről mindent megtesz a visszásságok megszüntetésére. Hornyánszky Zoltán viszonválasza után a Ház a választ tudomásul vette. Bodor György, miután a belügyminisztertől ígéretet kapott az orvoslásra, eláll interpellációjától. Szilágyi Lajos és több ellenzéki elégedetlenül kiáltják feléje: Leszerelt! Leszerelt! , Pénteki napirend : Az iskoláztatási és a munkásbiztosítói bíráskodási javaslatok tárgyalása.