Magyarság, 1921. július (2. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-24 / 162. szám

• 2 " nem engedték meg, hogy maga­sabb kultúrájú és erkölcsi szín­vonalú népeket teljesen megfosz­­szon ettől a kultúrától és a­­maga színvonalára süllyesszen.­­ A megcsonkított s éppen a ro­mánoktól teljesen kirabolt Ma­gyarország csak annyit kér, hogy ezután hagyják legalább békében, hogy ezen a megmaradt kis te­rületen összeszedhesse magát és becsületes, békés munkával a je­lent tegye elviselhetővé addig, míg az igazság meghozza a jövőt. Hát melyik állam szolgálja a világ békéjét? I polifika Mrd , A !3Q­ 3Ef0gi!3«9i lMZZátartOZOl E3u»zár la&r@nptall Száztagú küldöttséggel tisztelegtek ma délelőtt a képviselőházban Huszár Károly előtt a hadifoglyok hozzátartozói, hogy akciójáért köszönetet mondjanak. Huffy Pál államtitkár ü­dvözölte Huszárt, aki válaszában megismételte azt a minden kultúrembert felháborító elbánást, amely­ben Oroszországban sínylődő, 6­0.000-nél több hős katonánkat részesítik. Orosz­országban spekuláció folyik a magyar hadifoglyokkal, mert számukra ez a leg­olcsóbb munkaerő. Bécsből a hazaáruló propaganda röpiratokat terjeszt az or­­szágban, hogy hadi­foglyaink hozzá­­tartozóinak lelkét még jobban meg­­kínozzák. Ne higgjenek ezeknek a röpiratoknak, mert megvan a re­mény, hogy ajánlatunkat a szovjet kom­­­ány elfogadja s a külföldi parlamen­tekben mozgalmunk folytán elhangzó fel­szólalások elől Oroszország nem zárkóz­­hatik el. De azonkívül minden jel arra mutat, hogy hogy az a kegyetlen uralom, mely Oroszországban hid, vége felé jár. A magyar kormánynak ezen a téren nincsenek financiális nehézségei és tisz­tára politikai mesterkedés az, hogyha foglyaink gyorsan nem térhetnek haza. A küldöttség tagjai lelkes tetszéssel fogadták Huszár beszédét. A fullyas int­rohlel­vártsága a pénzegi feszsfzeágyan A földmivelésügyi és pénzügyi bizottság ma délelőtt együttes ülésen tárgyalta Hu­szár Károly elnöklete alatt az ingatlan vagyonváltság részleteit. Ma a fundus in­­straktusról tárgyaltak, amelynél a vagyon­­váltságot az átalányozás és a tényleges feltár alapján állapították meg. Az átalá­nyozás alapján a saját kezelésben lévő birtokoknál ötszáz holdig, a bérben lévők­nél száz holdig, a normál leltár után a következő kulcs szerint fizetik a vált­­ságot: Egy holdig a birtok váltságmentes. Egy holdon felül fizet busz holdig hol­danként 125, 50 holdig 150, 100 holdig 175, 100 holdon felül 200 koronát. Az élő leltárnál minden négy holdra egy állatot vesznek alapul. Ezenfelül minden számos állat után 500 korona váltságot kell fizetni. Saját kezelésben lévő birtokoknál öt­száz holdon felül­i bérleteknél 100 hol­don felül az instruktuális váltságot a lel­­tárátlag alapján vetik ki, amelynél egy normál állatot 10.000 koronára becsülnek. A fél kívánságára értékelésnek is van helye, amit a pénzügyminiszter is elren­delhet, de a becslési érték nem lehet a 10.000 koronánál háromszor nagyobb, még finom tenyészállatoknál sem. A verseny­lovak nem esnek ilyen számítás alá. A holt­­leltárban a gőzekék 25.000 koronával, a motoros szántógépek 5000 koronával, a cséplőgépek 1500—5000 koronával adóz­nak. Az így megállapított leltár összege után fizet az adózó, ha a leltár értéke félmillió, 5alt-ot, ha egy millió O^is-ot, ha két millió o'/o-ot és így tovább, ötven­millión felül 14°/o-ot. A legközelebbi bizottsági ülés kedden lesz, amikor az áruraktárak ügye kerül sorra. A nraürilést vagy vegagl felesítssér­e A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága Hincz Károly elnöklete alatt ülést tartott, amelyen letárgyalták a hazaárulók va­gyoni felelősségéről szóló törvényjavasla­tot. A javaslatot azzal a módosítással fo­gadták el,­­ hogy a harmadik szakasz elé a nemzetgyűlési tárgyalás alkalmával új szakaszt fognak előterjeszteni. Egyébként a javaslatot néhány kisebb módosítással részleteiben is elfogadta a bizottság. A javaslat nemzetgyűlési előadója Mikové­­nyi Jenő nemzetgyűlési képviselő. A szerzői jog­ védelme A nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága szerdán, július 27-én délben 12 órakor a II. számú bizottsági teremben ülést tart, amelyen a szerzői jog védelméről és Ma­gyarországnak az irodalmi és művészeti művek védelmére alakult berni nemzet­közi unióhoz való csatlakozásról szóló törvényjavaslatot tárgyalják. szabikó István hosszabb szobájas Egríi Etepu Értesülésünk szerint a nemzetgyűlés szünetének kezdetével Nagyatádi Szabó István földmivelésü­gyi miniszter megron­gált egészségi állapotának helyreállítása végett hosszabb szabadságra megy. Tá­volléte alatt Mayer János államtitkár fogja vezetni a minisztérium ügyeit. Itt törvényfavesüat készül a bűzök sagyOHVelk­árörön A vagyonváltsággal kapcsolatban érte­sülésünk szerint nagy jelentőségű módo­sítás történik. Hegedűs Lóránt pénzügy­miniszter ugyanis tervbe vette, hogy a vagyonváltság komplexumából kikapcsolja a házak vagyonváltságáról intézkedő részt és azt külön törvényjavaslat alap­jában terjeszti ősszel a nemzetgyűlés elé. — So ein verrückter, alter Kerl! Herrgott! Miért is teremtesz ilyen jószágot! Nem­­ is ember az ilyen, aki csak ezt tartogatja a magam­fajta áldott jó embertársának ... Pfuj! Csak várj, majd ha faképnél hagylak ! A fölpaprikázott muzsikus a kapu alatt épp a házmesterbe ütközött. — Hallja, — szólott rá, megra­gadva a karját, — megint pocsolyát csinál odafent! Ha emberek közt akar lakni, hát akkor . .. A dühödt fórt­ ovábbpöndörítette, akár gyerek a csigáját. — Vadállat! No . . . majd a há­ziúr !... megmutatom neked .. . Odakint az utcán hús szellő kö­­rült-fordult és lassan-lassan, akár a vasaló a gyűrött ruhát, elsimogatta homloka komor ráncait. A vice a kapuból átkozódott utána, a sarok­üzletből nevetve mutogattak feléje, egy inasgyerek nyomába szegődött és nehézkes járását utánozta, ő meg se látott, se hallott, dongó léptekkel ment, futott a hűvös leheletű óbécsi sikátorokban tovább, tovább. Oh, az emberek! Miért bántják, üldözik, gúnyolják ott örökösen! Oh, ha a lelkébe látnának! Nem értik, nem szeretik őt, őt, aki az egész vi­­ágot szeretné a térdére ültetni és elbecézgetni, mint valami angyal­­képű, édes fiúcskát! Valami porlepte ligetecskében lelte föl magát. A fákon túl már a szántóföldek avarlot­­tak. A nap akkor áldozott le. Csüggedten egy padra hanyatlott. A lócákon itt is, amott is szerelmes párok üldögéltek. Tekintetük vala­hogy a rózsa illatára emlékeztette, suttogásuk is, mintha bimbót fa­kasztana minden pillanatban. ■*— Szerelem! Szerelem! — suttogta és Júliára gondolt, aki egyre csú­­fondárosabban bánik vele, és arra gondolt, hogy amíg él, mindig, min­den nőben csalódni fog, hiába őrzi szívében a legtisztább, legüdvözítőbb szerelem felét, kiegészítő másik felé­ért hiába fog sorvadni haláláig . . . arra gondolt, hogy a bánatnak nincs még egy olyan tele kelyhe az ég alatt, mint az ő kristály­­lelke. Kedves külsejű fiatal asszony te­lepedett le melléje s a szenvedő férfiszem úgy vágyott rá, hogy egy jó tekintetet kapjon tőle e pillanat­ban ajándékul. A kis szőkeség végignézte kopott alakját és leplezetlen gúnnyal arcába nevetett. A furcsa ember különös szája eltorzult, rövid szitkot hallatott, előbb hátat fordított, majd fölug­rott és elrohant onnan. A nécske kacagva figyelmeztette rá odaérkező lovagját: — Nézze azt a medvét.. . még szemet vetett rám! Jó pofa, mi? .. . Egy juharfa alá érve megál­lott és megenyhülve követte tekin­tetével egy feketerigó ugrabugrálá­­sát, mig csak a kis jószág kedvére megmarkolódzott a kikeresett ágon és torkocskáját fölfújva valami kis esti dalba fogott. Keserves izgalom, fojtogató kétség­beesés fogta el e látványra. — , Énekel. Látom, hogy éne­kel ! És én nem hallok semmit. Sem­mit! Oh! Allmächtiger Gott! Karját panaszosan, határtalan, bá­nattal tárta az ég felé, szemébe könny szivárgott s belefutott a violába hűlő horizontba. Egyszerre csak gyökeret vert a lába. A látóhatár peremén, sejtelmes­rejtelmesen, ritka, hideg pompában libbent föl a Hold . . . " Az elgyötört emberben egyszeribe szent nyugalom támadt. Úgy érezte, mintha keserves, Julia, a szerelem, ő saját maga is borús, tiszta em­lékké változott volna... Nézte, nézte a holdat, megkáprázott a szeme, a horizont peremén a két nagy fa gyors iramban nőni kezdett, hárfa­­alakot öltött, a hold csuda­pók gya­nánt ormára ereszkedett, sugárlábai le s föl mozogtak, ezüst búrokat eregettek le, a burok megpendültek, szivbemarkolóan... Júliával egyszer a kertben, a hold alatt... szivbe­markolóan zengtek, fájóan és mégis balzsamosan ... oh de jó! Még! Még! Szól, szól, szól. .. Minden idegszála megfeszül, finom zsongás árad el benne, fölkiált, a rigó meg sem hallott szavát most belőlről hallja és újra a hold . . . sörényéhez kap és vágtat vissza az utón. Egykettőre odaért a kis kocsmá­jába, szokott helyére, a legbelső zug­­asztalhoz sietett és parmezános ma­karónit, meg egy meszely piros bort kért. . Hogy a piszkos pincér egyre előtte tétovázik: — Na! Also! Mi lesz ? A bivaly is gyorsabban jár! Végre elletik. Mohón szálazza be­felé az avas-zsíros makarónit, a par­­mezánt szerte fröcsköli és hangos kortyogással iszik. A szomszéd asz­taloktól figyelik és nevetik a törzs­vendégek. A hold kikeresi a helyet, ahonnan a­ furcsa emberre lepillant­. MAGYARSÁG ,1921 Julius 24, vasárnap Megállóit az olcsósági hullám 71 dvd.ga.sdg plMgszerre megmarad ? Érdekes fdgszat a hulidmeásről Az angol bérharcokban, amelyek más­fél esztendő óta az ír kérdés mellett leg­jobban befolyásolják Nagybrittania politi­káját, döntő jelentőségűek azok a szám­­csoportosítások, amelyek a drágaság mér­tékét jelzik. Az angol munkaügyi minisz­térium hivatalos közlönyében, a Labour Cazette-ben állapítja meg időről-időre azt a jelzőszámot, amely a drágaságot a nor­mális viszonyokhoz arányosítja. Az angol számadások szerint ez a normális állapot a háború kitörésével 1914 július 1-én szűnt meg s ehez az időponthoz kell vi­­szonyitani a mai árakat. A számadás a normálszükségleti cikkek áraiból állapítja meg a drá­gaság fokét. Azok a szükségletek, amelyek minden családban nélkülözhe­tetlenek, öt csoportba oszlanak: 1. élelmi­szerek (hús, szalonna, hal, liszt, kenyér, burgonya, tea, cukor, tej, margarin, sajt, tojás), 2. lakásbér, 3. ruházat (átlagos férfiruha és télikabát, keztyük, harisnyák, cipők, női ruhák, vászon, gyapjú alsóruha), 4. világítás és fűtés (szén, gáz, petró­leum, gyertya, gyufa), 5. különfélék (szap­pan, szóda, parcellántányér, vas, kefe, dohány, villamosjegy, vasúti jegy, újság) é­s ezeknek a cikkeknek középára mu­tatja a drágaságot. Angliában 1921 július 1-én,­­ szemben 1919 január elsejével az egyes szükségletek ára a békebeli 100 egységhez ez volt: élelmiszerek 218, lakásbér 145, ruházat 300, fűtés, világítás 255, különféle 210, ami azt jelenti, hogy az élelmezés ma An­gslországban a békeárak több, mint kétszeresébe, a lakásbér másfélszeresébe, a ruha háromszorosába és a fűtés har­­mnad félszeresébe kerül. Aki a békében Angliában évi 100 font sterlingből megélt, az ma esztendőnként 219 font sterlinget költ­, vagyis több, mint kétszeresét a régi összegnek, aki békében Londonban kilenc shillinget keresett, annak ma egy angol font keresetre van szüksége. A drágaságnak ez a mértéke már ol­­csóbbodást jelent Angliában, ahol 1920 márciusában érték el legmagasabb hul­lámzásukat az árak. Tizenkét hónappal ezelőtt Angliában 80 százalékkal voltatt as árak magasabbak a mostaniaknál s az ár­­csökkenés különösen a ruházati cikkek, a­ fűtés és a világítás terén tesz ki száz szá­zaléknál többet. Érdekes megállapítása az angol munkaügyi hivatalnak, hogy az árak csökkenése akkor állott be jelentő­sebb mértékben, amikor az árak hatósági megállapítását s ezzel együtt a központo­kat megszüntették. 1920 márciusában volt a drágaság­­hul­lám legmagasabb pontja Angliában, s ér­dekes megállapítása a statisztikának, hogy az olcsóbbodás az idén januárban világszerte megszűnt. Az árak legmaga­sabb hullámverése az Egyesült Államok­ban 1920 januárjában, Németországban 1920 májusában s Olaszországban 1920 novemberében volt. Az amerikai olcsób­bodás, amely 1920 márciusában már át­csapott Londonba, májusban Berlinbe, no­vemberben Olaszországba, körülbelül 1921 januárjában jutott el hozzánk, Magyar­­országra,­­ éppen akkor, amikor az olcsóbbodás már mindenütt megállott. Ha az Egyesült Államok legmagasabb jelzőszámához, az 1920 január elsejei árakhoz hasonlítjuk a drágaság-olcsóság hullámzását, akkor az eredmény a követ­kező : Az arány­számokból látható, hogy az o­l­csóbbodás az Egyesült Államokban az idén januárban megszűnt, sőt áprilisban New­ Yorkban az árak már ismét emelkedtek. Angliában, ahol egy év alatt az árcsök­kenés negyven százalékos volt, az utolsó hónapokban csupán a fűtés és a világítás költségei kisebbedtek. Olaszországban áp­rilisban, Németországban ugyanakkor állott meg az árak csökkenése — éppen úgy, mint nálunk. Az olcsósági hullám világszerte megsemmisült, a drágaság csökkenése, Európa reménysége, csupán csalóka játéka volt az amerikai kon­junktúrának. Egye-sü­lt : Olasz-Német- Álló- Anglia US tag ország­inak 1920 január......... 100 100 100 100 , február..... 99.61 105.04 109.20 ISS­N március...... 99.23 107.50 118.86 147 » április......... 99.33 105.97 130.83 148 » május........... 95.21 105.55 130V13 15« » junius........... 92.72 101.02 124.53 134 » julius ........... 90.22 101.39 120.33 138 » augusztus..... 86.10 99.69 123.24 141 » szeptember ... 91.02 88.41 129.21 94 » október ........ 75.08 92.35 129.81 148 » november... 85.31 84.88 132.10 152 » december .... 60.37 76.27 129.19 153 1921 január......... 59.­ 72.30 128.83 148 » február ...... 56.83 66.64 120.90 138 » .március....... 54.48 65.62 118.97 181 » április.......... 66.12 63.44 115.09 130 . május............. — 63.24 — 130 . június............. — 61.90 — —

Next