Magyarság, 1921. szeptember (2. évfolyam, 194-217. szám)

1921-09-22 / 210. szám

1921 szeptember 22. csütörtök MAGYARSÁG HÍREK.­ ­ (Kavarodás a jogi kari dékánvá­lasztás körül.) A Tudomány-Egyetem jog- és államtudományi karának ez évi dékán­választása váratlan bonyodalmakhoz veze­tett. A többség Notter Antalt választotta meg az 1921/22 évre dékánnak, azonban a kisebbség, mely Angyal Pált óhajtotta, nem nyugodott bele a választás eredmé­nyébe, hanem megfelebbezte a kultusz­­miniszterhez. Vass József közoktatás­­ügyi miniszter érintkezésbe lépett a jogi kar professzoraival, hogy a kínos ügyet elsimítsa, de közbelépése nem járt ered­ménnyel. Minthogy a felebbezés alapos okokra támaszkodott, kénytelen volt új dékánválasztást elrendelni. A miniszter leirata után megindultak a tárgyalások Angyal és Notter pártja között, de­­ meg­egyezésre nem jutottak. A kultuszminisz­ter erre, mint egy esti lap írta, megvonta az egyetem jogi karától a dékánválasztás jogát és utasította az egyetemi tanácsot, hogy válassza meg az új jogi kari dékánt. A leirat értelmében ma délután öt órakor ült össze az egyetemi tanács Timon Ákos elnöklésével. A tanácskozások fél tízig tar­tottak, annak végeztével tudósítónk kér­dést intézett Timoin Ákos rektorhoz, aki a következőképpen válaszolt: — Minthogy az ügy még nincs befe­jezve, nem nyilatkozhatom. Annyit azon­ban ki kell jelentenem, hogy az egyik esti lapban megjelent híradás a vallás- és közoktatásügyi miniszter közléséről nem fedi teljesen a tényállást. — (Hohler angol követ autóbal­esete.) T. B. Hobler magyarországi an­gol követ tudvalevőleg hosszabb körúton jár­t a felszabadult Baranyában, ahonnét hétfőn indult vissza Budapestre. A követ autóját Tolna közelében baleset érte, a gépkocsi egy vasúti átjárónál beleszaladt a Budapestről jövő vonatba és súlyosan megrongálódott, de szerencsére a benn­­ülők nem sérültek meg.­­ »A belügyminiszter jóváhagyta a villamos vasutak megváltását.) A belügy­miniszter jóváhagyta a főváros törvény­hatósági bizottságának azt a határozatát, melyben kimondja, hogy a Közúti Vas­pálya Társasággal és a Városi Villamos­vasút Részvénytársasággal kötött terület­­használati szerződéseket 1923. jan. 1-re fel­mondja és intézkedik a megváltás végett.­­ (Kizárták a cipészmunkásokat.) A cipészipari munkásság és a cipészszakma­­beliek egyesülete között két hét óta folyó tárgyalás a munkások nagyjelentőségű elvi követelései és harminc százalékos béremelési mozgalma miatt ma reggelre odafejlődött, hogy az összes cipészipari üzemek­ben megszüntették a munkát és ki­zárták a munkásokat. Már eddig is volt részleges sztrájk a cipésziparban amiatt, hogy a munkaadók hallani sem akartak a munkások eme követeléséről. A kizárás azért következett be, mert a munkaadók közös bizottságának a cipészek szakszer­vezetéhez két nappal ezelőtt küldött ulti­mátumára szerdán reggelre nem szün­tették meg a részleges sztrájkot a mun­kások. A munkáltatók közös bizottsága nagygyűlést tart a további teendők meg­beszélése tárgyában, a tárgyalás a két fél között új szerződés kötésére folyik a kizárás fenntartásával is.­­ (Kisebb bőemelkedést jósolnak.) A Meteorológiai Intézet jelentése szerint az idő Középeurópában derűs és száraz, egyebütt többnyire borus és kisebb esők­ is fordulnak elő. A hőmérséklet emelke­dőben van. Hazánkban derűs, száraz, éjjel igen hűvös idő uralkodott, a hőmérséklet napi közepe 3—5 fokkal maradt a nor­mális alatt. Jóslat: derűs és éjjel még igen hűvös idő várható későbbi hóemel­­kedéssel.­­ (A pápa ajándéka a hadifoglyok nyomorának enyhítésére.) Schioppa Lő­rinc pápai nuncius a pápa megbízásából négyszázezer koronát adott át Huszár Ká­roly volt miniszterelnöknek az Oroszor­szágban visszatartott magyar hadifoglyok nyomorának enyhítésére. Bethlen minisz­terelnök a kormány nevében táviratilag fejezte ki háláját a pápának nagylelkű adományáért s egyúttal meleg levélben mondott köszönetet Schiopzának, a pápá­nál kifejtett értékes és eredményes köz­benjárásért.­­' — (A Mont-Cenis alagút jubileuma.) Tar­inban most ünnepelték meg a Mont­­' Cenis alagút megnyitásának ötvenéves fordulóját. Az ünnepségek során az olasz­­ király és a francia kormány képviselői­­­­nek jelenlétében megnyitották a nagy műre vonatkozó tárgyakból összehordott , múzeumot.­­ (Hanem ezek katonák, Szerkesztő úr!) Ezt a levelet kaptuk: A Neue Freie Presse egyik legutóbbi számában olvasom, hogy a bécsi első kerü­leti büntetőtör­vényszék három napra csukta be Ábra­­hám József katonatanácsi tagot, bizalmi­­férfiút s egyszemélyben közlegényt, mert négy hónappal ezelőtt, amikor Reissig ka­pitány reggel hétkor sorakozót szeretett volna fuvatni, Ábrahám közlegény-elvtárs azt felelte, hogy a kapitány-elvtárs hülye, mivelhogy a legénység még alszik, tehát vagy menjen dolgára, vagy várja ki türe­lemmel, míg a legénységi állomány saját jókedvéből kibújik, az ágyból és akkor ha már annyira fáj a szíve egy kis sora­kozóért, ám fuvassa meg azt a sorakozót. Helyes kis testhezálló hadsereg ez az osztrák szövetségi haderő, Szerkesztő Úr ! Azelőtt az volt például a divat, hogyha éjfél után fél kettőkor, hófúvás idején, csontokat metsző hidegben megreccsent az Alarm-kürt, tíz percen­ belü­l sipka­rózsától bakancsorrig glancolva, cakum­­pakk és nyársatnyelt kaptákban kellett az udvaron várakoznia az ezred vala­mennyi oráris­ kosztot fogyasztó poros­­fülű regrutájának. Még a haldokló bun­­dásnak is igazolnia kellett, hogy nem állhat a glédában, mert túlvilág­­raportra van készülőben s egy-egy ilyen riadó­­jelzés első félórájában hófúváson, sötét­ségen, dermesztő hidegen át a mezőkön, a hegyek oldalában gyakorlatozott, kerül­gette egymást vagy puskázott egim­a­­ellen az egész regiment. Öreg katona vagyok, de a diszciplin és drill e régi emlékeire még ma is szűknek érzem magamon a háromszor kifordított, rojtos­­szőrű civilkabátomat. Mert az a régi — az hadsereg volt! Igaz egyébként, hogy az­gymással szövetkezett tartományi had­­csapatok az egyesült haderejű­­s hadsereg, csakhogy a demokra, szo­cialista és véres köztársasági el­vek szerint szabadalmazott fegyelem alap­ján. E hadsereg tagjai mindenekelőtt pa­cifisták, tehát akkor ébrednek, mikor ha­sukra sütött már a nap, harcolni ellenben falai és ha Pinkafő fáján megpillantanak három keserű mezítlábas magyart, egész hadoszlopaik olyan vad futáshoz látnak, persze visszafelé, hogy a jó Isten se bírná megállítani őket. Micsoda katonák ezek a harcász-elvtársak! A kapitány úr délelőtt tízkor ha betéved a kaszárnyába, az egész század lerugózik még, csak a fzátter-elv­­társ tátotta ki már a profund­esőt és meg­látván a kapitány urat, álmosan odaszól neki: — Kapitány-­elvtárs, vakarja meg egy kicsit a talpamat!... Tisztelettel egy valóságos és tényleges magyar királyi ob­sitos huszárőrmester.­­ (A kiviteli engedélyek ügye.) Meg­írtuk, hogy Pless György dr. vizsgálóbíró elrendelte a kiviteli visszaélések ügyében letartóztatott valamennyi gyanúsítottnak a fogvatartását. Esküdt Lajost többrendbeli megvesztegetés nyomatékos gyanúja, a többieket pedig a megvesztegetésre való felbujtái, illetve bű­nsegédi bűnrészesség nyomatékos gyanúja alaposan terheli. Az előzetes letartóztatás további fenntartása azért indokolt, mert az alkalmazható bün­tetés előrelátható nagyságánál fogva a terheltek szökésétől lehet tartani. A vizs­gálóbíró végzését a terheltek, Mangele kivételével, felfolyamodással támadták meg. Pless vizsgálóbíró ma kezdte meg az ügy második csoportjának a kihallga­tását is. Forbát—Weise Róbert, Tankovics Miklós, Feldmár Mór és Feldmé­r Mórné kihallgatása a mai egész nap folyamán tartott. Tankovicsék ügyében a vizsgáló­bíró holnap délelőtt hirdeti ki végzését. Felkértek bennünket a következő sorok közlésére: Az Esküdt Lajos-féle kijárási bűnügyben több lap híre szerint az egyik vádlott Reitter Ferenc, a Szt. Korona­ Liga volt titkára vallomásában azzal vé­dekezett, hogy a kiviteli engedélyek ré­vén szerzett nyereséget a Liga hazafias céljaira fordította. A Szt. Korona-Liga vezetősége részéről annak megállapítására kérnek fel bennünket, hogy a Liga tagjai közül senkinek tudomása nem volt Reitter Ferenc üzelméb­ől és a Liga pénztárába egy fillér sem folyt be kiviteli enge­délyekkel kapcsolatban. Reitter Ferenc ez állítólagos védekezése tehát va­lótlan. — (őszi ünnepély) lesz október 2-án, vasárnap a Vigadóban. Belépő­jegyek minden postai kézbesítőnél és az összes postahivatalokban kaphatók 20 koronáért.­­ (Idegenforgalmunk — angol szem-­­üvegen át.) A Times ma érkezett száma a magyar idegenforgalmat közelről érintő levelet közöl Hamilton Fyre tollából. Miután elmondja, hogy Bajorországban milyen előzékenyen bánnak a hatóságok az idegen állampolgárokkal, így folytatja levelét: Mindenkit óvnom kell, hogy ne menjen Magyarországba, mert ott mérték­telen bajoknak teszik ki az idegenekre vonatkozó bosszantó szabályok. A tartóz­kodási engedélyt gőgös rendőrtisztviselők­­től kell kérniük, az elutazási engedélyt is így kell kérniük és jobb, ha ezt inkább ma kérik, mint holnap. A közelmúltban kénytelen voltam huszonnégy óránál tovább várakozni Budapesten, amikor is becso­magoltam podgyászomat, fogtam igazolvá­nyomat és fölmondtam szállodai szobámat. A továbbiakban elpanaszolja, hogy az új államok a lehetetlenségig fokozzák az utálatos útlevélmizériákat. A bécsi cseh útlevélhivatalban hat egymás mellett fekvő szobában nyomják rá ugyanarra az útle­vélre a gumipecsétet, amellyel Prágába lehet utazni. Ha nekünk is volna alkal­matlan idegenünk, egyszerűen be kellene szereznünk — mondja Mr. Fyfe — ilyen útlevelet, amelyet egy szűk helyiségben pecsételnek köröskörül. A jóhiszeműen utazókat úgy kezelik, mintha betörők volnának. — A­ tanulságos levél Turisták Bajorországban. Ellentét Magyarországgal címen a limes szeptember 17-iki számá­ban jelent meg s érdemes volna, ha a magyar hatóságok megvizsgálnák, hogy Budapestet illetően mennyiben van igaza mr. Fyfenek? -— -------—■- — (Gyárrobbanás Németországban nyolcszáz halottal.) Mannheimből jelen­tik : Mannheim környékén, Ludwigshafen határában felrobbant a badeni anilin- és szódagyár, ahol rendkívül robbanó, veszé­lyes gázokat állítanak elő. A robbanás következtében nyolcszáz ember meghalt és több száz megsebesült. Elpusztult a gyár­telephez tartozó Oppau-gyár is, sőt Mann­heim külvárosában, Iilandhofenben is összedőlt több ház. A robbanás a­63. számú laboratóriumban történt s egyik földrengésszerű detonáció a másikat kö­vette. Heidelbergben a légnyomás követ­keztében minden ablak betörött. Mann­heim és Ludwigshafen minden kórháza megtelt a sebesültekkel A veszedelem színhelyét a robbanás után egy órával még nem­ lehetett megközelíteni. A robba­nással Németországnak egyik legnagyobb efajta gyártelepe semmisült meg. Berlin­ből jelenti a Magyarság tudósítója. Itteni hivatalos jelentések szerint a Ludwigsha­­f­en környékén történt robbanásról elter­jedt hírek egy kissé túlzottak. Az eddigi megállapítások szerint a halottak száma körülbelül 200—300, a sebesülteké 1500. — (Újra lehet angol folyóiratokat ren­delni.) A magyar posta külföldi hírlap­­hivatala (VI., Szerecsen-utca 7—9, tele­fon 70—34), angol lapokra ismét elfogad, előfizetéseket.­ — (A kalocsai diákkongresszus.) A kalocsai Jézus-társasági érseki főgimná­zium hatvanéves jubileuma alkalmából Kalocsán október hó 8-ától 10-éig tar­tandó kongresszusra a főgimnázium volt tanulói tömegesen jelentkeznek. A kon­gresszusra jelentkeztek, mint volt kalocsai diákok, többek között Frohászka Ottokár és Hanauer A. István püspökök, Skerlecz Iván báró volt horvát bán, Batthyány Strattmann László herceg, Batthyány Vilmos gróf érsek, Barkóczy Sándor báró, Csávossy Béla báró, Qudenus Béla, Seidl Aurél Máv. igazgató, Scitovszky Béla, volt képviselő­házi alelnök, Marta Árpád földbirtokos, volt országgyűlési képviselő, Nagy Ká­roly helyettes rendőrfőkapitány, Orczy Dezső képviselőházi tanácsos, Bér Dezső rajzolóművész és igen sok magasrangú miniszteri tisztviselő, a bírói, ügyvédi és tanári kar sok kiváló tagja. Az előkészítő­­bizottság felkéri,az összes volt kalocsai diákokat, hogy­ Steuer György államtit­kárnál, az előkészítő­ bizottság elnökénél, IV., Eskü-tér 1., II. emelet 68, minél előbb jelentkezzenek, hogy elszállásolá­sukról gondoskodás történhessék.­­ (Az Astoria) halljában az 5 órai tea csütörtökön veszi kezdetét. (Magyar betegek a Tátrában.) Pop­­rádról írják nekünk: A Csehországgal rendszeresített vasúti forgalomnak egyet­len észrevehető haszna az volt talán, hogy a Tátra gyönyörű klimatikus helyei az idén valahogyan ismét életre eszmél­tek, pedig tavaly már a pusztulás ár­nyéka ólálkodott körülöttük. A vendégek között volt természetesen igen sok valuta­­spekuláns s egyéb háborús meggazdago­dott is, de ezek leginkább Csorbaiét, Lom­­nicot, atátrafüredet s a többi, tisztán üdü­lésre berendezett helyeket lepték el, míg Széplakon és Újtátrafüreden most is csupa komoly beteg volt, még­hozzá olyan megdöbbentő nagy számban, ami­lyenre eddig még nem is volt példa. És a betegek kilencven százaléka­­ magyar volt. Ez a tömeges beteg­özönlés hatalmasan föl­lendítette a két szanatórium-telepet, amelyeket már a háború előtt is Svájc versenytársává munkált a Szepesség két hírneves orvos-familiája, a Guhr- és Szánt­agi-család. Most a fiúk folytatják szívós energiával az apák megkezdett munkáját. Ujtátrafüred­ az idén már egészen a betegek birodalma lett. A villák nagy­­részét a Szontagh-szanatórium szerezte meg s ezzel, egészen nagyméretűvé bő­vült a Tátrának ez a régi intézete. Fő­orvosa, Szontagh Miklós dr. kegyelettel és kiváló tudományos képzettséggel kö­veti nagynevű édesapjának, Újtátrafüred megalapítójának hagyományait. Kitünt­ munkatársa ebben Vág Lajos igazgató, aki szervező talentumával s előzékeny viselkedésével könnyedén gyűri ie az­ adminisztráció kényes nehézségeit. A koszt, amely itt rendkívül fontos, igen jó s a naponkint hatszor való étkezés­­ mellett bőségesen tápláló. Pedig az élelmi­szer beszerzése a mostani viszonyok mellett sok fáradságot követel. Hét pa­vilonban mintegy kétszáz beteg tartóz­kodik itt állandóan s ezeknek orvosi ellá­tásában két kedves és lelkiismeretes asszisztens, Seidl Károly dr. és Angyaloszy Kunő dr. segédkezik Szontaghnak. Hogy a svájcias klíma gyógyító eredményeit fo­kozhassák, Vág igazgató buzgólkodására be akarják most rendezni az új szanató­riumot is, amelynek hat emeletes palo­tája már készen áll. A ciklon, amely három évvel ezelőtt másodszor rohamozta meg Uj- és Ótátra­fü­­redet, kopaszra borotválta mérföldnyi messzeségben a gyönyörű fenyvest. De amit a természet önmaga ellen vétett, azt most legalább a betegek fordíthatják a maguk javára. Újtátrafüreden ugyanis most szárazabb a levegő, a csapadék­képződés és nyári meleg pára ritkább , így a gyógyulás folyamata is gyorsabb ütemű. A kristálytiszta levegő gyógyító hatása azonban legerősebb tájon s tüdő­beteg embernek voltaképpen ilyenkor van az igazi szezonja. A Szontagh-szanató­rium az idén már be is rendezkedett ilyen nagyobb méretű téli kúrára. Általá­ban csodálatos, hogy nálunk­ a betegek valami érthetetlen előítéletből leginkább nyáron mentek eddig a Tátrába, jóllehet ősszel vagy téli időben a havasi éghajlat sokkal egyenletesebb s szinte rohamosan edzi meg a legyöngült szervezetet.­­ (Házasság.) Odeschalchi Károly her­­ceg és András­sy Klára grófnő házassá­­gáról tegnap közölt hírünkbe sajtóhiba került, nem október 15-én, hanem októ­ber 5-én lesz Polgárdiban az esküvő. Papp József hirlapíró és Keleti Janka Nagykanizsán házasságot kötöttek. Szentandrási Andreánszky Jenő huszár­­hadnagy és Roeszler Margit a budapesti Regnum Marianum-templomban házassá­got kötöttek. Záborszky írónké és­­Noscsák Kontó Miskolcon jegyesek. Czeglédy Gyula és Tóth Jolika Debre­cenben házasságot kötöttek. Hollós László dr., a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tagja, nyugalmazott fő­­reáliskolai igazgató házasságot kötött Szekszárdon Balogh Mária óvónővel Hauer Klárikát, Hauer Lajos ceglédi gyógyszerész leányát eljegyezte Krasznai Krasznay Béla főhadnagy. Vicenty Iltuskát eljegyezte Székesfehér­váron Saly József okleveles gépész­mérnök. Márta Rizust eljegyezte Cegléden Szabi Gyula, a ceglédi Hangya-szövetkezet ü­z­­letvezetője.­­ (A pesti református egyházmegy­ej ügyésze.) A pesti református egyház­megye Teleki József gróf elnökletével tartott közgyűlésén Kelemen Kornél dok­­tort az egyházmegye ügyészévé választotta. g I­­t­lrl IVl / I r ML ^ P ‘ I w JL B mmt /ioi*ajajg/l

Next