Magyarság, 1921. szeptember (2. évfolyam, 194-217. szám)
1921-09-02 / 194. szám
1921 szeptember 2. péntek MAGYARSÁG jogunk. A jog a mi oldalunkon van és én azt hiszem, hogy ez a jogunk már a teljesülés útján van és diadalra is fog jutni. * Gratz látogatása Tegnap este látogatást tett nálam Gratz úr, volt magyar külügyminiszter úr, aki Magyarország sajnálkozásának adott kifejezést a történt incidensek felett és bejelentette nekem, a magyar kormánynak olyan lépését, amely alkalmas lenne arra, hogy a mostani nehéz helyzetből kivezető, utat találhassunk. A bécsi ntagijer Követ jegyzőke Az expozé végén Schober kancellár bejelentette, hogy közvetlenül az ülés megkezdése előtt a bécsi magyar követ kormánya nevében jegyzéket nyújtott át neki, amely mindenekelőtt sajnálkozik az események felett és biztosítja az osztrák kormányt, hogy ezek a támadások nem a magyar kormány tudtával és akaratával történtek és hogy azokat a magyar kormány a leghatározottabban helyteleníti. A magyar kormány igyekezett megakadályozni azt, hogy felelőtlen elemek jussanak be a magyar csapatok és csendőrök által kiürített területre és valamennyi szervének szigorú utasítást adott, hogy azokat a kiürített területről nyomban távolítsák el és mindenféle erőszakos föllépésüket feltétlenül akadályozzák meg. A magyar kormány a legmélyebben sajnálná, ha intézkedéseinek nem tettek volna azonnal eleget és ha ezért zavargások és erőszakoskodások történtek. Az ügyben szigorú vizsgálatot fog indítani és a bűnösöket szigorúan megbünteti. Egyben ajánlkozik arra, ha ez az osztrák kormány kívánságának megfelel, hogy közreműködik az A-zóna területén a rend helyreállítására irányuló akcióban. A nagykzöveti értekezlet h határozata • A kancellár közölte továbbá a bizottsággal a párisi nagyköveti értekezlet határozatát, amely tiltakozik a nyugati vármegyékben történt események ellen, azokért a magyar kormányt teszi felelőssé, utal a Magyarország részére már tett engedményekre és azt kívánja, hogy a magyar kormány haladéktalanul tegyen eleget kötelezettségeinek. A nagyköveti értekezlet a jegyzékben azt a javaslatot teszi az osztrák kormánynak, hogy jelentse ki a maga készségét arra, hogy mihelyt a vármegyék átadása teljes mértékben megtörténik, nyomban hajlandó a magyar kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozni égy az átadásból származó pénzügyi és egyéb kérdéseket közvetlen tárgyalások útján tisztázni. A kancellár ehhez hozzáfűzte, hogy nem szükséges a bizottság előtt hangoztatnia, hogy Ausztria ennek a kívánság lett, s ez a körülmény már magában véve is elegendő ok volt a könyvárusnak arra, hogy még inkább féltékeny legyen. A villogószemű regényíró már nagy paripán nyargalt, és igazán csak olyankor nézett be hozzá, amikor sürgősen pénzre volt szüksége, de Rostás azért egyre azon szimatolt, vájjon a, bolt "helyett nem jár-e inkább a lakására az ipse? A feleségéhez. De hiába szimatolt, sehol semmi nyomra nem talált. A Zöldszemű bacillus azonban nem hagyta nyugton. Elannyira, hogy egy este minden ok nélkül azzal a kérdéssel toppant be Rostosz lakására: ■ — Ilona! Nem volt itt Kabócz? — Kabócz? — kérdezte csodálkozva az asszony. — Mért lett volna ? Hazudik! — gondolta magában a férj, mert tagadja. Tagadja, tehát itt volt, ha ma nem, hát máskor. És olyan szemet meresztett a feleségére, hogy anőt valósággal idegessé tette vele. — Mért nézel úgy rám, kérlek? *— kérdezte. — Mi bajod van Kabócczal. Hogy kitalálta, mire gondolok! — állapította meg magában a boltos és fanyarul nevetett. — Kabócczal ? Semmi, szivem. Mondd, nem hivnak meg kereszt,apának ? Ez volt a verem. Rostásné azonban úgy, vélekedett, hogy talán mégis mást kellene meghívni erre a családi tisztségre. Valami házaspárt. Ahávillant meg-pillanat alatt a férj agyvelejében — elkerüli a vermet! Óvatos. Annál rosszabb ránézve! — és sötéten húzta össze a szemöldökét. — Tudod, ez a Rabócz még izé... olyan .. . gyerek! — fűzte tovább az asszony gyanútlanul, s ebben a percben Rostás teljes világossággal látta, hogy a felesége olyan ártatlan, mint a ma született bárány, s hogy az ő egész féltékenykedése merő butaság. — Pfuj,Idén, szegyeld magadat! — korholta meg szigorán magamagát és boldog volt, hogy még egyáltalában nem tette szóvá a felesége előtt, a dolgot. Mert így legalább az előtt nem kell a föld alá sülyednie. .S amikor két hónappal később szerencsésen megszületett a harmadik kis Rostos-gyerek, a féltékeny férj vagy két hétig tartó áradozó apai örömek után egyszer csak kétségbeesetten csapott a homlokára (t. i. nem az újszülöttére, hanem a magáéra), hogy: —, Borzasztó! Az a kölyök szakasztott úgy tartja a jobb karját, ahogy az a hitvány, nyomorult Kabócz szokta, mikor gesztikulál. És, amit még sohasem tett idáig, bánatában holtrészegre itta magát azon, az estén egy zenei kávéházban. net . nak ismételten és teljes mértékben megfelelt, különösen a bizottságnak augusztus 27-én hozott határozatával, amelyben az engedékenységre kész Magyarország- nak baráti jobbot nyújtott. A kancellár fejtegetései nyomán élénk vita támadt, amelyben részt vett valamennyi párt képviselője, valamint a kancellár és a hadügyminiszter. Végül is a következő egyhangú határozatot hozták : " A külügyi bizottság augusztus 12-iki és augusztus 27-iki határozatának megfelelően helyesli, hogy a kormány kizárólag diplomáciai eszközöket vesz igénybe arra, hogy Nyugatmagyarországnak átadását biztosítsa. Megbízza a kormányt, kérje meg a szövetséges hatalmakat, hogy adjon neki haladéktalanul szabad kezet arra, hogy a Magyarország részéről kiürített területen a rendet fenntartsa. Mihelyt Magyarország a szövetségesek utasításait megfogadva, • az egész nyugatmagyarországi területet kiüríti és ezzel Nyugatmagyarország népe kiszabadul abból a szorongatott helyzetből, amelybe Magyarországnak a békeszerződéssel ellenkező magatartása juttatta, többé semmi sem áll útjában annak, hogy" a bizottság augusztus 13-iki és 27-iki határozatában is már kilátásba helyezett tárgyalásokat az átadásból származó pénzügyi és egyéb természetű kérdések tárgyában felvegyék. Az ülés fél nyolc órakor ért véget. B€esl tiír a magyar kormány ajánlatáról Bécsből telefonozza a Magyarság tudósítója. Parlamenti körökben ma a helyzetet sokkal nyugodtabban ítélik meg. Már a külügyi bizottság mai ülése előtt az volt az általános vélemény, hogy a konfliktust sikerülni fog békésen elintézni, jóllehet az elintézés módját illetőleg semmiféle támpontok nem állottak még a politikusok rendelkezésére. Hire járt, hogy magyar részről újabb javaslatokkal állottak elő, amelyet Magyarország bécsi követe, Masirevics dr., nyújtott át Schober dA kancellárnak. A magyar javaslat lényege az, hogy Sopront és a Sopront Budapesttel összekötő vasútvonalat a nyugatmagyarországi kérdés végleges elintézéséig hagyják meg magyar kézen, a közigazgatás ügyeit az elintézésig a vitás területen a két kormány közegei együtt intézzék. A képviselők a magyar javaslat ellen foglaltak állást és azt hangoztatták, hogy a tárgyalásokról csakis a terület hiánytalan átadása után lehet szó. Hogy e visszautasító magatartás dacára a helyzetet osztrák részről ma lényegesen kedvezőbbnek ítélik meg a békés megoldás szempontjából, annak magyarázata az, hogy várják, hogy a magyar kormány az antant-demarsnak meggondolás nélkül elegetfog tenni. A demarsról már a külügyi bizottság ülését megelőzőleg is meglehetős pozitív hírek vóttak elterjedve és Schober fejtegetései kétségtelenné tették, hogy Anglia budapesti megbízottja útján már tegnap interveniált a magyar kormánynál. Az osztrákok az antant közbelépésére alapítják összes számításaikat, azt mondják, hogy a kisantant erélyes fellépésének lehetősége a magyar kormányt a kérdés azonnali tisztázására fogja késztetni. Egyrészt a bécsi radikális sajtó, másrészt pedig a nacionalista sajtó igyekeznek a nyugatmagyarországi eseményekből tőkét kovácsolni a maguk számára. Az állásfoglalásról meglehetős egyöntetűséggel kiderült, hogy csupán ürügyet keresnek arra, hogy Nyugatmagyarországgal szemben fellépjenek. Azt hangoztatják, hogy Nyugatmagyarországon nem csupán Ausztria érdekei forognak kockán, hanem a nemzeti államoké is, elsősorban Csehországé és Jugoszláviáé. A nyugatmagyarországi események nem csupán az eseményekért magukért vannak, hanem tulajdonképpen előjelei egy monarkista mozgalomnak, amelynek az a célja, hogy a monarkista mozgalmat Nyugatmagyarországból Ausztria és Tótország területéreültessék át. Ez a mozgalom legitimista is. A kommunista Abend ezzel kapcsolatban a következőket közli: Diplomáciai forrásból eredő hírek szerint a Nyugatmagyarországon előállott politikai helyzet igen fenyegető és azt nagyszabású, komoly természetű események előhírnökének kell tekinteni. Elanei Jislian nigileáltozata a SilSanalal sajtóban Hága, szept. 1. (A Budapesti Tudósító távirata.) A Hollandiert Niewesbureau külön tudósítója bőven, számol be a nyugatmagyarországi helyzetről és jelentését kiegészíti a magyar riniszterelnök nyilatkozataival. Bethlen István gróf a levelező előtt kifejtette azokat az indokokat, amelyek Magyarországot állásfoglalásra késztették és szemben az osztrák híradásokkal a nyugatmagyarországi helyzetről a következőket mondotta: — A magyar kormány már hetekkel ezelőtt szigorú intézkedéseket tett,, hogy Nyugatmagyarországon atrocitások ■ne történhessenek. Mindenkit visszatartottunk, akiről gondolhattuk, hogy oly szándékkal utazik Nyugatmagyarországra,hogy ott felkelést szervezzen. Már tíz nappal az átadási terminus előtt állandó rendőri ellenőrzést gyakoroltunk oly egyének felett, kikről feltételezhető volt, hogy nem sürgős ügy kényszeríti őket Sopronba vagy vidékére utazni. Megtiltottam a kereskedelemügyi miniszter útján, hogy a Nyugat- magyarországba menő vonatokhoz pótkocsikat csatoljanak. Figyelmeztettük az utasokat, hogy rendőrigazolásra fogják őket késztetni és csak oly egyéneket bocsátanak Nyugatraagyarország területére, kik külön igazolványokkal rendelkeznek. A kormánybiztos a nem odavalókat kiutasította. Érintkeztem az antant magyarországi képviselőivel és mi mindent megtettünk, amit azok tőlünk kívántak. A legtöbb hír, amelyet Bécsből világgá kürtöttek, teljesen hamisnak és hazugnak bizonyult. A halottaknak híreszteltek új életre keltek. Friedrich István képviselő is, akiről senki sem mondhatja, hogy Mint a kormány egyik legnagyobb ellenfele, ennek intenciói szerint cselekszik, felszólításunkra elhagyta Sopront. Mindent elkövettünk és mindent el fogunk követni, hogy a rendet és nyugalmat fenntartsuk De anélkül, hogy Ausztria részéről megkapjuk a követelt garanciákat, nem adhatjuk ki kezünkből az utolsó és egyedüli zálogot, mely abban áll, hogy a teljes kiürítést ideiglenesen felfüggesztetták és Nyugatmagyarország egy zónáját még megszállva tartjuk. — Az osztrákok az általuk megszállt egyes területek lakosságának köréből túszokat szedtek. Ezzel ők maguk nyilvánvalóvá tették azt, hogy az ellenállás a lakosság köréből indult ki. Vas vármegye területén ," egy osztrák csendőr sem tartózkodik és a lakosság kérve-kérjünket, küldjünk magyar csendőröket, mert nincs karhatalom, mellyel a helybeli tolvajok ■ ..e.i védekezhetnek. Bármelyik külföldi endőr meggyőződhet róla, hogy Nyugat- Sopronba gyengébb magyar osztagok vonultak be ■ Nyugatmagyarországon a helyzet alig változott. Az összes beérkezett soproni és bécsi táviratok megállapítják, hogy az elmúlt éjszaka esemény nélkül telt el. Sopronban a kiürítés megkezdése óta cenzúrát gyakorolt az antant egyik bizottsága, szerdától kezdve azonban ezt az ellenőrzést a kir. ügyészségre bízták. A M. T.. jelenti Sopronból, hogy az osztrák csendőrség Mosonban és Sopronban elérte az A-vonalat, Vas megyéit azonban eddig nem hatolt be újból, mert ott még izzó a hangulat. Kismartonban az osztrák csendőrség éjjelre körülbástyázza magát és őrizetlenül hagyja a várost azzal, hogy mindenki vigyázzon a magáéra. Éppen ezért a rablások és fosztogatások gyakoriak. Sopronban teljesen helyreállott a rend. Az ideiglenes megszállott zónába azonban, amint azt Sigray Antal gróf főkormánybiztos hivatalosan jelenti, a soproni szövetségközi katonai bizottság előzetes tudtával amagyar katonaság gyengébb osztagai vonultak be szerdán este, hogy a csendőrségnek a rend fenntartásában segítségére legyenek. A katonaság csak rövid ideig fog a kiürített területen tartózkodni. A soproni helyzetről a N. Fr. Pr. a következőket jelenti: Sopronban nyugalom van. Béjjas és Friedrich nincsenek már a városban. Sopronban a parancsnoklás most már kizárólag Ostenburg őrnagy kezében van. A piac kihalt, nagy a hiány élelmiszerekben. A csecsemők és a szoptatós anyák három nap óta nem kapnak egy csepp tejet sem. Sopron előtt az országutat még mindig fatörzsek és vasrudak torlaszolják el. A frontnak ezen a részén is reguláris magyar katonaság tűnt fel a mai napon. Gyanafalvát ma át kellett adnunk, mert őrseinket magyar csapatok páncélos vonattal támadták meg. A magyar katonaságot ma különböző pontokon még meg is erősítették úgy, hogy Németujvárt és Szenteleket megint ki kellett ürítenünk. A Magyar Távirati Iroda megjegyzi: A fenti híradás nyilván összetéveszti a lakosságból összeverődött önkénteseket a magyar katonasággal, amely az első kiürítési zónába sehol a lábát be nemtette és a második kiürítési zónában is csak ideiglenesen van jelen, mégpedig a Sopronban tartózkodó szövetséges tábornoki kar előzetes tudtával, és kizárólag az idegen illetőségűek eltávolítása céljából. A túszoknak szabadon bocsátása is megtörtént osztrák részről, az elhurcolt magyar állampolgárok hazaérkeztek Kismartonból, ahol őrizték őket. Viszonzásul magyar részről is szabadon bocsátották azt a tizenhat csendőrt, aki átlépte a trianoni szerződésben megállapított határt, s ezért csendőrségünk lefegyverezte őket A nap legfontosabb eseményeként a bécsi újságok Gratz Gusztáv dr. volt külügyminiszternek Schober osztrák kancellárnál tett látogatását mondják. Gratz egyelőre ugyan nem hivatalos küldetésben járt el, de azt sem tudják, a megbeszéléseknek folytatása aNeu Freie Presse mégis reméli, hogy a megbeszélés nem volt eredménytelen, mert sikerülni fog a válságot leküzdeni. Ugyancsak a Presse emlékezik még arról, hogy Bécsújhelyről, ahol szintén nyugalom van, több kántáni-tiszt érkezett nyugatmagyarországi területre és hogy a régi osztrák határt a szövetségi hadsereg osztagai szállották meg. Ezek az alsóausztriai határ mentén Ebenfurttól Bécsújhely, illetve Aspaugig tartják a határt négy zászlóaljjal, gépfegyverekkel és tüzérséggel megerősítve. Minden vonatot átvizsgálnak és a megbízhatatlan elemeket letartóztatják. A Neues Wiener Tagblatt beavatott helyről vett értesülése alapján megcáfolja azt a saját hírét, hogy a kisántánt nyer mandátumot katonai rendszabályok alkalmazására. Az összes osztrák lapok megírják, hogy a nagykövetek tanácsa már megkapta az osztrák jegyzéket és hogy a döntés hamarosan meg lesz. Az osztráksort nem rendelnek el statfiumot Bécsből jelentik. A Neue Freie Press, Davy dr. Nyugatmagyarország kormányzójával folytatott beszélgetést közöl, aki többek között ezeket mondta: Az emberek a legnagyobb bizalommal vannak irántunk és bennünk a terror alól való régen várt felszabadítókat látják. A legközelebbi napokban lépésről-lépésre meg 3 magyarországon nincsenek bandák. Arról is meggyőződést szerezhet a helyszínen, hogy Sopronban nincs senki, aki nem oda való. Az általunk megszállt területeken csend és rend uralkodik, míg az osztrákok részére kiürített területeken felfordulás van. Invitálok mindenkit, győződjék meg a helyszínen ennek valódiságáról.