Magyarság, 1921. szeptember (2. évfolyam, 194-217. szám)

1921-09-02 / 194. szám

1921 szeptember 2. péntek MAGYARSÁG jogunk. A jog a mi oldalunkon van és én­ azt hiszem, hogy ez a jogunk már a telj­­esülés útján van és diadalra is fog jutni. * Gratz látogatása Tegnap este látogatást tett nálam G­ratz úr, volt magyar külügyminiszter úr, aki Magyarország sajnálkozásának adott kife­jezést a történt incidensek felett és beje­lentette nekem, a magyar kormánynak olyan lépését, amely alkalmas lenne arra, hogy a mostani nehéz helyzetből kivezető, utat találhassunk. A bécsi ntagijer Követ jegyzőke Az expozé végén Schober kancellár be­jelentette, hogy közvetlenül az ü­lés meg­kezdése előtt a bécsi magyar követ kor­mánya nevében jegyzéket nyújtott át neki, amely mindenekelőtt sajnálkozik az esemé­nyek felett és biztosítja az osztrák kormányt, hogy ezek a támadások nem a magyar kormány tudtával és akaratával történtek és hogy azokat a magyar kor­mány a leghatározottabban helyteleníti. A magyar kormány igyekezett megakadá­lyozni azt, hogy felelőtlen elemek jussa­nak be a magyar csapatok és csend­őrök által kiürített területre és va­lamennyi szervének szigorú utasítást adott, hogy azokat a kiürített te­rületről nyomban távolítsák el és mindenféle erőszakos föllépésüket­ fel­tétlenül akadályozzák meg. A magyar kormány a legmélyebben sajnálná, ha in­tézkedéseinek nem tettek volna azonnal eleget és ha ezért zavargások és erősza­koskodások történtek. Az ügyben szigorú vizsgálatot fog indítani és a bűnösöket szigorúan megbünteti. Egyben ajánlkozik arra, ha ez az osztrák kormány kívánsá­gának megfelel, hogy közreműködik az A-zóna területén a rend helyreállítására irányuló akcióban. A nagykzöveti értekezlet h határozata • A kancellár közölte továbbá a bizott­sággal a párisi nagyköveti értekezlet határozatát, amely tiltakozik a nyugati vármegyékben történt események ellen, azokért a magyar kormányt teszi fele­lőssé, utal a Magyarország részére már tett engedményekre és azt kívánja, hogy a magyar kormány haladéktalanul te­gyen eleget kötelezettségeinek. A nagy­követi értekezlet a jegyzékben azt a ja­vaslatot teszi az osztrák kormánynak, hogy jelentse ki a maga készségét arra, hogy mihelyt a vármegyék átadása teljes mértékben megtörténik, nyomban haj­landó a magyar kormánnyal tárgyalásokba bocsátkozni égy az átadásból származó pénzügyi és egyéb kérdéseket közvetlen tárgyalások útján tisztázni. A kancellár ehhez hozzáfűzte, hogy nem szükséges a bizottság előtt hangoz­tatnia, hogy Ausztria ennek a kívánság­ lett, s ez a körülmény már magá­ban véve is elegendő ok volt a könyvárusnak arra, hogy még inkább féltékeny legyen. A villogó­­szemű regényíró már nagy paripán nyar­galt, és igazán csak olyankor nézett be hozzá, amikor sürgősen pénzre volt szüksége, de Rostás azért egyre azon szimatolt, vájjon a, bolt "helyett nem jár-e inkább a lakására az ipse? A feleségéhez. De hiába szi­matolt, sehol semmi nyomra nem talált. A Zöldszem­ű bacillus azonban nem hagyta nyugton. Elannyira, hogy egy este minden ok nélkül azzal a kérdéssel toppant be Rostos­z lakására: ■ — Ilona! Nem volt itt Kabócz? — Kabócz? — kérdezte csodál­kozva az asszony. — Mért lett volna ? Hazudik! — gondolta magában a férj, mert tagadja. Tagadja, tehát itt volt, ha ma nem, hát máskor. És olyan szemet meresztett a fele­ségére, hogy a­­nőt valósággal ide­gessé tette vele. — Mért nézel úgy rám, kérlek? *— kérdezte. — Mi bajod van Ka­­bócczal. Hogy kitalálta, mire­ gondolok! — állapította meg magában a bol­tos és fanyarul nevetett. — Kabócczal ? Semmi, szivem. Mondd, nem hivnak meg kereszt­­,apának ? Ez volt a verem. Rostásné azon­­­ban úgy, vélekedett, hogy talán mégis mást kellene meghívni erre a családi tisztségre. Valami házaspárt. Ahá­­villant meg-pillanat alatt a férj agy­velejében —­ elkerüli a vermet! Óvatos. Annál rosszabb rá­nézve! — és sötéten húzta össze a szemöldökét. — Tudod, ez a Rabócz még izé... olyan .. . gyerek! — fűzte tovább az asszony gyanútlanul, s ebben a percben Rostás teljes világossággal látta, hogy a felesége olyan ártatlan, mint a ma született bárány, s hogy az ő egész féltékenykedése merő bu­taság. — Pfuj,­­Idén, szegyeld maga­dat! — korholta meg szigorán magamagát és boldog volt, hogy még egyáltalában nem tette szóvá a felesége előtt, a dolgot. Mert így legalább az előtt nem kell a föld alá sü­lyednie. .S amikor két hónappal később szerencsésen megszületett a harma­dik kis Rostos-gyerek, a féltékeny férj vagy két­­ hétig tartó áradozó apai örömek után egyszer csak két­ségbeesetten­­ csapott a homlokára (t. i. nem az újszülöttére, hanem a magáéra), hogy: —, Borzasztó! Az a kölyök sza­kasztott úgy tartja a jobb karját, ahogy az a hitvány, nyomorult Ka­­bócz szokta, mikor gesztikulál. És, amit még sohasem tett idáig, bánatában holtrészegre itta magát azon, az estén egy zenei kávéház­ban­­. n­et . nak ismételten és teljes mértékben meg­felelt, különösen a bizottságnak augusz­tus 27-én hozott határozatával, amelyben az engedékenységre kész Magyarország-­ nak baráti jobbot nyújtott. A kancellár fejtegetései nyomán élénk vita támadt, amelyben részt vett vala­mennyi párt képviselője, valamint a kancellár és a hadügyminiszter. Végül is a­ következő egyhangú határozatot hozták : " A külügyi bizottság augusztus 12-iki és augusztus 27-iki határozatának megfele­lően helyesli, hogy a kormány kizárólag diplomáciai eszközöket vesz igénybe arra, hogy Nyugatmagyarországnak átadását biztosítsa. Megbízza a kormányt, kérje meg a szövetséges hatalmakat, hogy adjon neki haladéktalanul szabad kezet arra, hogy a Magyarország részéről kiürített területen a rendet fenntartsa. Mihelyt Magyarország a szövetségesek uta­sításait megfogadva, • az egész nyu­­gatmagyarországi területet kiüríti és ezzel Nyugatmagyarország népe kiszaba­dul abból a szorongatott helyzetből, amelybe Magyarországnak a békeszerző­déssel ellenkező magatartása juttatta, többé semmi sem áll útjában annak, hogy" a bizottság augusztus 13-iki és 27-iki határozatában is már kilátásba helyezett tárgyalásokat az átadásból származó pénzügyi és egyéb természetű kérdések tárgyában felvegyék. Az ülés fél nyolc órakor ért véget. B€esl tiír a magyar kormány ajánlatáról Bécsből telefonozza a Magyarság tudó­sítója. Parlamenti körökben ma a hely­zetet sokkal nyugodtabban ítélik meg. Már a külügyi bizottság mai ülése előtt az volt az általános vélemény, hogy a kon­fliktust sikerülni fog békésen elintézni, jóllehet az elintézés módját illetőleg sem­miféle támpontok nem állottak még a politikusok rendelkezésére. Hire járt, hogy magyar részről újabb javaslatok­kal állottak elő, amelyet Magyaror­szág bécsi követe, Masirevics dr., nyújtott át Schober dA kancellárnak. A magyar javaslat lényege az, hogy Sop­ront és a Sopront Budapesttel összekötő vasútvonalat a nyugatmagyarországi kér­dés végleges elintézéséig hagyják meg ma­gyar kézen, a közigazgatás­­ ügyeit az el­intézésig a vitás területen a két kormány közegei együtt intézzék. A képviselők a magyar javaslat ellen foglaltak állást és azt hangoztatták, h­ogy a tárgyalásokról csakis a terület hiánytalan átadása után lehet szó. Hogy e visszautasító magatartás dacára a helyzetet osztrák részről ma lényege­sen kedvezőbbnek ítélik meg a békés megoldás szempontjából, annak magyará­zata az, hogy várják, hogy a magyar kor­mány az antant-demarsnak meggondolás nélkül eleget­­fog tenni. A demarsról már a külügyi bizottság ülését megelőzőleg is meglehetős pozitív hírek vóttak elterjedve és Schober fejtegetései kétségtelenné tet­ték, hogy Anglia budapesti megbízottja útján már tegnap interveniált a magyar kormánynál. Az osztrákok az antant közbe­lépésére alapítják összes számításaikat, azt mondják, hogy a kisantant erélyes fellépé­­sének lehetősége a magyar kormányt a kér­dés azonnali tisztázására fogja késztetni. Egyrészt a bécsi radikális sajtó, másrészt pedig a nacionalista sajtó igyekeznek a nyugatmagyarországi eseményekből tőkét kovácsolni a maguk számára. Az állás­­foglalásról meglehetős egyöntetűséggel kiderü­lt, hogy csupán­­ ürügyet keresnek arra, hogy Nyugatm­agyarországgal szem­ben fellépjenek. Azt hangoztatják, hogy Nyugatmagyarországon nem csupán Ausz­tria érdekei forognak kockán, hanem a nemzeti államoké is, elsősorban Csehor­szágé és Jugoszláviáé. A nyugatma­­gyarországi események nem csupán az eseményekért magukért vannak, hanem tulajdonképpen előjelei egy monarkista mozgalomnak, amelynek az a célja, hogy a monarkista mozgalmat Nyugatmagyaror­­szágból Ausztria és Tótország területére­­ültessék át. Ez a mozgalom legitimista is. A kommunista Abend ezzel kapcsolat­ban a következőket közli: Diplomáciai forrásból eredő hírek szerint a Nyugat­magyarországon előállott politikai helyzet igen fenyegető és azt nagyszabású, ko­moly természetű események­­ előhírnöké­nek kell tekinteni. Elan­ei J­islian nigileáltozata a Si­lSanalal sajtóban Hága, szept. 1. (A Budapesti Tudósító távirata.) A Hollandiert Niewesbureau kü­lön tudósítója bőven, számol be a­ nyugat­m­­agyar­országi helyzetről és jelentését kiegészíti a magyar r­iniszterelnök nyi­latkozataival. Bethlen István gróf a leve­­lező előtt kifejtette­­ azokat az indokokat, amelyek Magyarországot állásfoglalásra késztették és szemben az osztrák híradá­sokkal a nyugatmagyarországi helyzetről a­ következőket mondotta: — A magyar kormány már hetekkel ezelőtt szigorú intézkedéseket tett,, hogy Nyugatm­agyarországon atrocitások ■ne tör­ténhessenek. Mindenkit visszatartottunk, akiről gondolhattuk, hogy oly szándékkal utazik Nyugatmagyarországra,hogy ott fel­kelést szervezzen. Már tíz nappal az át­adási terminus előtt állandó rendőri ellen­őrzést gyakoroltunk oly egyének felett, kik­ről feltételezhető volt, hogy nem sürgős ügy kényszeríti őket Sopronba vagy vidé­kére utazni. Megtiltottam a kereskede­lemügyi miniszter útján, hogy a Nyugat- magyarországba menő vonatokhoz pótkocsi­kat csatoljanak. Figyelmeztettük az uta­sokat, hogy rendőr­­igazolásra fogják őket késztetni és csak oly egyéneket bo­csátanak Nyugatraagyarország­ területére, kik külön igazolványokkal rendelkeznek. A kormánybiztos a nem odavalókat kiuta­­­sította. Érintkeztem az antant magyarországi képviselőivel és mi mindent megtettünk, amit azok tőlünk kívántak. A legtöbb hír, amelyet Bécsből világgá kürtöttek, teljesen hamisnak és hazugnak bizonyult. A halot­taknak híreszteltek új életre keltek. Fried­rich­ István képviselő is, akiről senki sem mondhatja, hogy Mint a kormány egyik legnagyobb ellenfele, ennek intenciói sze­rint cselekszik, felszólításunkra elhagyta Sopront. Mindent elkövettünk és mindent el fogunk követni, hogy a rendet és nyu­galmat fenntartsuk De anélkül, hogy Ausztria részéről megkapjuk a követelt garanciákat, nem adhatjuk ki kezünkből az utolsó és egyedüli zálogot, mely abban áll, hogy a teljes kiürítést ideiglenesen felfüggesztetták és Nyugatmagyarország egy zónáját még megszállva tartjuk. — Az­ osztrákok az általuk megszállt egyes területek lakosságának köréből tú­szokat szedtek. Ezzel ők maguk nyilván­valóvá tették azt, hogy az ellenállás a la­kosság köréből indult ki. Vas vármegye területén ," egy osztrák csendőr sem tar­tózkodik és a lakosság kérve-kér­jünket, küldjünk magyar csendőröket, mert nincs karhatalom, mellyel a helybeli tolvajok ■ ..e.i védekezhetnek. Bármelyik külföldi en­d­őr meggyőződhet róla, hogy Nyugat- Sopronba gyengébb magyar osztagok vonultak be­­ ■­­ Nyugatmagyarországon a helyzet alig változott. Az összes beérkezett soproni és bécsi táviratok­ megállapítják, hogy az elmúlt éjszaka esemény nélkül telt el. Sopronban a kiürítés megkezdése óta cen­zúrát gyakorolt az antant egyik bizott­sága, szerdától kezdve­­ azonban ezt az el­lenőrzést a kir. ügyészségre bízták. A M. T.­­. jelenti Sopronból, hogy az osztrák csendőrség Mosonban és Sopron­ban elérte az A-vonalat, Vas megyéit azonban eddig nem hatolt be újból, mert ott még izzó a hangulat. Kismartonban az osztrák csendőrség éjjelre körülbástyázza magát és őrizetlenül hagyja a várost az­zal, hogy mindenki vigyázzon a magáéra. Éppen ezért a rablások és fosztogatások gyakoriak. Sopronban teljesen helyreállott a rend. Az ideiglenes megszállott zónába azon­ban, amint azt Sigray Antal gróf főkor­­mánybiztos hivatalosan jelenti, a soproni szövetségközi katonai bizottság előzetes tudtával a­­magyar katonaság gyengébb osztagai vonultak be szerdán este, hogy a csendőrségnek a rend fenntartásában se­gítségére legyenek. A katonaság csak rö­vid ideig fog a kiürített területen tartóz­kodni. A soproni helyzetről a N. Fr. Pr. a következőket jelenti: Sopronban nyu­galom van. Béjjas és Friedrich nincse­nek már a városban. Sopronban a pa­rancsnoklás most már kizárólag Osten­­burg őrnagy kezében van. A piac kihalt, nagy a hiány élelmiszerekben. A cse­csemők és a szoptatós anyák három nap óta nem kapnak egy csepp tejet sem. Sopron előtt az országutat még mindig fatörzsek és vasrudak torlaszolják el. A frontnak ezen a részén is reguláris magyar katonaság tűnt fel a mai napon. Gyanafalvát ma át kellett adnunk, mert őrseinket magyar csapatok páncélos vonat­tal támadták meg. A magyar katonaságot ma különböző pontokon még meg is erő­­sítették úgy, hogy Németujvárt és Szent­­eleket megint ki kellett ürítenünk. A Magyar Távirati Iroda megjegyzi: A fenti híradás nyilván összetéveszti a lakosságból összeverődött önkénteseket a magyar katonasággal, amely az első ki­ürítési zónába sehol a lábát be nem­­tette és a második kiürítési zónában is csak ideiglenesen van jelen, még­pedig a Sopronban tartózkodó szövetséges tá­bornoki kar előzetes tudtával, és kizáró­lag az idegen illetőségűek eltávolítása céljából. A túszoknak szabadon bocsátása is meg­történt osztrák részről, az elhurcolt ma­gyar állampolgárok hazaérkeztek Kismar­tonból, ahol őrizték őket. Viszonzásul ma­gyar részről is szabadon bocsátották azt a tizenhat csendőrt, aki átlépte a tria­noni szerződésben megállapított határt, s ezért csendőrségünk lefegyverezte őket A nap legfontosabb eseményeként a bécsi újságok Gratz Gusztáv dr. volt kül­ügyminiszternek Schober osztrák kancel­lárnál tett látogatását mondják. Gratz egyelőre ugyan nem hivatalos küldetésben járt el, de azt sem tudják, a megbeszélé­seknek folytatása a­­Neu Freie Presse mégis reméli, hogy a megbeszélés nem volt eredménytelen, mert sikerülni fog a válságot leküzdeni. Ugyancsak a Presse emlékezik még arról, hogy Bécsújhelyről, ahol szintén nyugalom van, több k­ántáni-tiszt érkezett nyugatmagyarországi területre és hogy­ a régi osztrák határt a szövetségi hadsereg osztagai szállották meg. Ezek az alsó­ausztriai­ határ mentén Ebenfurttól Bécs­újhely, illetve Aspaugig tartják a határt négy­ zászlóaljjal, gépfegyverekkel és tüzérséggel megerősítve. Minden vonatot átvizsgálnak és a megbízhatatlan eleme­ket letartóztatják. A Neues Wiener Tag­­blatt beavatott helyről vett értesülése alapján megcáfolja­ azt a saját hírét, hogy a kisántánt nyer mandátumot katonai rendszabályok alkalmazására. Az összes osztrák lapok megírják, hogy­ a nagykövetek tanácsa már megkapta az osztrák jegyzéket és hogy a döntés hama­rosan meg lesz.­ ­ Az osztráksort nem rendelnek el stat­fiumot Bécsből jelentik. A Neue Freie Press, Davy dr. Nyugatmagyarország kormány­zójával folytatott beszélgetést közöl, aki többek között ezeket mondta: Az embe­rek­­ a legnagyobb bizalommal­­ vannak irántunk és bennünk a terror alól való régen várt felszabadítókat látják. A leg­­közelebbi napokban lépésről-lépésre meg­ 3 magyarországon nincsenek bandák. Arról is meggyőződést szerezhet a helyszínen, hogy Sopronban nincs senki, aki nem oda­ való. Az általunk megszállt területeken csend és rend uralkodik, míg az osztrá­kok részére kiürített területeken felfor­dulás van. Invitálok mindenkit, győződjék meg a helyszínen ennek valódiságáról.

Next