Magyarság, 1921. október (2. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-01 / 218. szám

*1132,1 október 1, szombat Budapest, II. évf. 218. (232.) szám Előfizetési árak: Egész évre 410 korona Negyedévre 110 korona Félévre 220 korona Egy hóra ... 40 korona Eaves-száni ára 2 korona Felelős szerkesztő: Mi lotaY István Szerkesztőség: VII. kerület, Mlksa-ntca 8. izém. Telelőn: Józsel68-90, Jőzsel 08-91. - Kiadóhivatalt VII. kerület, Mlksa-ntca 8. Telelőn: Józsel 68-92. MegieleDik héttó kivételével mindennap. Olaszország ellenzi Denes beavaihozásá! Della Toretía ahar közvetíteni ttaöuarorszűg és Ausztria Közt Denes és Scfioöer találkozását a jövő Hétre Halasztották - Nyugat­­magyarországot nem kiáltották hl független állammá Ravasz László Irta: Schmidt Henriit dr., egyetemi tanár A duuamelléki református egy­házkerület történetének és életé­nek uj korszakát kezdi. Az egy­házfő felé, akit leikésztársainak és a híveinek százezrei egyforma érzéssel, mint az összes magyar református papok közül kima­gasló legkiválóbbat elhívtak, hogy a legnehezebb időkben legfőbb lelki vezetőjük legyen, várako­zással tekint a népek sokasága Minden jel azt mutatja, hogy az egyházkerület ünnepi lénye hosszú időkre emlékezetes lesz, mert nagy püspököt ültet a székébe. Valaha azt gondolták az embe­rek, hogy a jövőre következtetni a madarak repüléséből lehet. Mi a szivek dobbanása, az idegek vib­rálása és azon fénysugarak rezgése alapján jósolunk, amely sugarak százezrek könnyeiben törnek meg. Ravasz László a jóhirnevü kolozs­vári református teológiának volt tanít­ványa és azután tanára. És ha Kolozs­vár Keletmagyarország porbahullott koronája, akkor Csonkám agyarország reformátusai ennek a koronának egyik legszebb ékességét hozták el. Bevonu­lása szokatlan körülmények között történik. Ily hosszú sorfal között nem vonult még be senki, akit állásába ig­­tattak. Az ország mostani határaitól egészen székhelyéig a vagonlakások hosszú sora övezte útját. És nem szór­tak lábai elé virágot fehérruhás leány-v kák, hanejn a menekültek rongyos és züllésnek indult gyermekei vetettek feléje könyörgő pillantásokat. De Ravasz Lászlóra, mint tanítványra, büszkeséggel tekint a kolozsvári egye­tem is,' amelyen ő már kezdő teoló­gus korában Böhm Károly tanait szivta fogékony leikébe. Teremtő tudományos működésében Böhm objektiv idealiz­musának álláspontján maradt akkor is, miután Berlin és Heidelberg filo­zófusait hallgatta és azokkal közelebbi viszonyba lépett. Filozófiai müveinek sorát Schopenhauer esztétikáiúriak rend­szerezésével és kritikájával kezdte Következő müveiben, mint a teremlő lángészről, az esztétikai alkotás meta­fizikájáról stb. az esztétika és ér­tékelmélet legnehezebb problémáival foglalkozott, tovább építve a kiváló mestere által vetett alapon. Ala­pos esztétikai képzettsége, egye­temes műveltsége és finom raü­­érzéke a legújabb irodalmi tö­rekvések éleselméjü kritikusává avat­ták, irodalmi polémiáiban félelmetes ’ellenfélnek bizonyult, a keresztény életfelfogás történelmi tudással és ér­vekkel jól felszerelt úttörőjét találta benne. Tudományos működését hátráltat­hatta, de nem nyomhatta el az a ren­geteg adminisztratív munka, amellyel az erdélyi református egyházkerület főjegyzői, a kolozsvári teológia igaz­gatói, a Protestáns Irodalmi Társaság folyóiratának szerkesztői teendői jár­tak, noha á tudomány fájdalommal engedte át munkaerejének egy részét az ö szorosabb hivatásának. Egyházi szónoklatainak varázsát ta­lán elsősorban világnézetének nemes­ségében és idealizmusának erejében szabad keresnünk. Oly filozófus ő, aki filozófiáját nemcsak tanítja, hanem teljesen abban él, azt nemcsak ál-, hanem megéli. Épp azért nincs szűk­sége beszédeiben külső eszközökre. Azokat éppenséggel eldobja magától. Sokszor tapasztaljuk, hogy a lelkész, szavainak ritmusával elringatja a hallgatót, az elábrándozik, gondolatai elválnak a szónokéitól és külön uta­kon járnak. Ravasz László hallgatóival ez nem fog előfordulni. Ő lelkűnkbe nyúl, szavainak hatalma lesújt reánk és megdöbbent, logikus okfejtésé­ben simán vezet bennünket, mint mikor a felnőtt kézen fogja a gyermeket. Gondolatainak áthidalására homályos szavakat nem keres, hanem világosság­ban emel fel bennünket azon hatá­rokig, amelyeket az ismeretelmélet megismerési és megértési képességeink számára megállapít. Faust, mikor az ember tudásának véges voltán két­ségbeesik, az ördöggel köt cimbora­­ságot, hogy az emberi elme tapaszta­lati körén túl fekvő ismeretekhez jut­hasson. A modern tudós előtt világos, hogy a tényleg létező dolgoknak csak jelentéktelenül csekély töredékét ismer­hetjük, vélt tudásunk jórészt haszonta­lan és értéktelen, és nála metafizika és teológia, tudományos kutatás és isten­imádat magasabb egységbe forr össze. Ily tudós hatását teszi reánk a duna­­melléki reformátusok fiatal püspöke. Megválasztása dicséret és tisztesség a hívőkre, mert bizonyságot tesz helyes Ítéletükről. Magától értetődőnek látszik ugyan, hogy nehéz feladatokra azokat küldik ki, akik a többieknél erősebbek, bölcsebbek, képzettebbek és minden­képpen különbek. De hányszor vagyunk kénytelenek a tömegi télét érthetetlen­­ségén mélyen elszomorodva, azt a kér­dést tenni, hogy: ilyen és ez tehát az a férfi, akit több ezer ember, ha talán homályos felelősségérzet mellett, de mégis a maga nagy bajában, a maga porba sújtott voltában szószólójaként kiszemelt és ennél különbet tehát az a sok ember nem talált? Ravasz László clliivatása a tömeg­­itélet okozta sok csalódásért kárpótol­hat bennünket. Eljövetele felülemelke­dik egy felékezet éleiének eseményein, mórt áz egész nemzetben mélyen gyö­kerezik az a hit, hogy letiporhatása után a béke, habár sok szenvedés kö­zötti, de szívós munkája vezetheti csak újból a boldogulás útjára. Ehhez pedig mindenképpen szükség van a lel­kek* tisztulására, a szivek megneme­­sedésére. És a jobb jövőbe vetett reményben világos előttünk, hogy ha­zánkat csak nagy férfiak vezethetik ki a mélységből, amelybe a gonoszok és kicsinyek taszították. Ezen, a lel­keket magasra emelő, a reményt éb­resztő, a hitetlenséget megsemmisítő müvéhez pártokra, vallás- és anya­nyelv, felekezet és nemzetiségre való tekintet nélkül üdvözli őt hazánknak minden hü lia, a határon innen és a liatárop túlról. ' Szószéke elé pedig ne tolong­janak a kiváncsiak, az üreslel­­küek, a közönyösek, hanem en­gedjék oda az ezer megpróbál­tatás közt megtörteket, a bánat­tal megterheltéket, az üldözötte­­ket, akik szeretteik sírjához nem zarándokolhatnak, azokat, kiknek lelki gyógyszerük az ő vigasztaló szava és akik ezer szállal kötik re­ményüket az ő bölcsességéhez. És midőn hü seregével elindul, hogy felvegye a harcot a kicsinyes­séggel, a kishitűséggel, a gonosz­sággal, volt tanítói, a népek töme­gébe elvegyülten, lehajtott fővel állnak és tejére áldást mondanak, mint mikor az apák megáldják szent harcra induló gyermeküket. Rómából a Stefani-ügynökség közli: A magyar kormány javaslatot juttatott el Della Torretta márki olasz külügyminisz­terhez, amely arra irányul, hogy vállalja el a közvetítést Magyarország és Ausztria között a nyugatmagyarországi kérdés ba­rátságos megoldása érdekében. Tekintettel arra, hogy a javaslat a trianoni szerződés végrehajtásán alapszik, az olasz külügy­miniszter beleegyezett abba, hogy ezt a javaslatot közli az osztrák kormánnyal an­nak megállapítása végett, vájjon lehet-e szilárd alapot találni a tárgyalásokra, de kijelentette, hogy az esetlegos köz­vetítés semmiképp sem érintheti a szö­vetségeseknek a békeszerződés megóvá­sára irányuló akcióját, valamint a nagy­követi értekezlet tanácskozásait. Az osz­trák kancellár a maga részéről ki­jelentette, hogy attól a bizalomtól át­hatva, amellyel az olasz külügyminiszter személye iránt viseltetik, komoly és sür­gős megfontolás tárgyává teszi az olasz külügyminiszter közvetítésével hozzá el­juttatott kérést, egyben megállapított néhány feltételt, amelyeket Della Torretta inárki azután tudomására adott a magyar kormánynak. Miután az olasz külügyminisz­ter ilyen módon megismerkedett az osztrák és a magyar állásponttal és annak alap­ján lehetőnek találta az egyezség eléré­sét, értesítette erről a párisi és a londoni 'kormányokat is és arra kérte a szövetsé­geseket, hogy vele együtt működjenek közre a súlyos probléma gyoi’3 és kielé­gítő megoldásán. A nagyköveti értekezlet ezek után a dolgok mostani állapotáról nyert tájékozás alapján kedvezően fogadta a folyamatban levő közvetítést és ugyan­akkor leszögezte, hogy a közvetítés nem érinti a Magyarországnak átadott ultimá­tumot, amelynek határidejo október 4-én telik le. • j Nem kiáltottak hi az önálló liyugalinagtjarorszägi államot Bécsből táviratozzák: A lapok jelentik, hogy tegnap kikiáltották az önálló nyu­­gatmagyarországi államot és hogy a Friedrich István vezetése alatt álló or­szágvédelmi bizottság proklamációt bo­csátott ki. A bécsi sajtó által terjesztett e hírekkel szemben a Magyar Távirati Iroda megállapítja, hogy Friedrich István Budapesten tartózkodik, Nyugatmagyaror­­szdgon pedig ilyen proklamációról 'semmit sem tudnak. Olaszország illetéktelennek tartja Denes beavatkozását Rómából jelentik: A Messaggero sugal­mazott közleményben a következőket írja : A nagyhatalmak a béke müvének termé­szetes gyámjai, mert ök vívták ki a há­borúban a katonai győzelmet. Erre az előjogukra támaszkodva végleg kizárták a kisántántot mindenféle diplomáciai köz­belépéstől. Erro nincs másnak, joga, csak Olaszországnak, annak az országnak, amely Ausztriát legyőzte és a mostani Közép­­európai kialakította. Olaszország ehhez képest a demurs Zitán a nagyhatalmak tudtával közvetítést kezdett Ausztria és Magyarország között, miután a két féltől a tárgyalásra alkalmas konkrét javaslatot ka­pott. Az akciónak lényegét ma még titokban tart jók. Bármilyen eredménye legyen is, a közvetítésnek feltétlenül meg kell tör­ténnie, Olaszország ismeri Magyarország súlyos helyzetét és kész azon a szerződé­sek keretén és Ausztria jogain belül segí­teni. Az Idea Nazionale ugyancsak sugal­mazott közleményben foglalkozik a nyu­gatmagyarországi kérdéssel. Mi célja van annak, — kérdi a lap, — hogy Nyugat­­magyarország ügyében mások illetéktelen diplomáciai iniciativával álljanak elő? Ez csak ronthat a dolgon, mert hátráltatja Olaszország akcióját és megkárosítja mind a két érdekelt felet. Az ultimátum végleges Amint egy londoni szikratávirat közli, a nagyköveti értekezletnek az a felszólí­tása, hogy Magyarország adja át október 4-ig Nyugatmagyarországot, véglegesnek tekintendő. Az ultimátumot minden fel­tété^ nélkül teljesíteni kell. A magyar kormány nem vonakodik kiüríteni Nijugatmagyarországot Bázisból jelentik, hogy a Temps LtÖa­­pesti tudósítója a magyar kormány eré­lyes nyilatkozata alapján megcáfolja azt. a hirt, hogy kormányunk vonakodik kiüritenni Nyugatmagyarországot és hogy erről az ántántnak jegyzőket adott át. Remény a MrldA meghosszabbítására A Neue Freie Presse arról értesül, hogy a magyar kormány az ultimátumra adott válaszában a határidő meghosszab­bítását reméli arra az esetre, ha a köz­vetítő tárgyalások október 4-ig nem feje­ződnének he. Bécsi ántánt-körökben úgy tudják, hogy Benes a maga közvetítését elhalasztotta és pedig olyan nyilatkozat­tal, hogy a- további tárgyalások napját csak az ultimátum lejárta után fogja megjelölni. Addig nincs abbaft a helyzet­ben, hogy közvetíthessen. Schober és Benes folytatólagos tanács­kozásainak színhelye is megváltozott. Nem Znaimban, hanem Budweiszban lesz a találkozás. , A Neue Freie Presse szerint Schober dr. szövetségi kancellárnak Benes cseh miniszterelnökkel való találkozása októ­ber 4-ikón, kedden fog Budweisban meg­történni. A két államférfin legutolsó talál­kozásakor megbeszélt újabb összejövetelt már két Ízben elhalasztották, egyrészt azért, mert Benes, aki addig külügyminisz­ter volt, időközben átvette a miniszter­elnökséget és így a találkozásban akadá­lyozva volt, másrészt pedig azért is, mert megakarták várni az antant ultimátumá­nak hatását Magyarországra. Az ultimá­tum határidejo október 4-ikón jár ie és ezért kívánatosnak tartják, hogy a két államférfin e napon találkozzék. Ezen a konferencián a nyugatmagyarországi leg­újabb eseményeket is meg fogják beszélnf, amiért annak fokozottabb jelentőséget tu­lajdonítanak. Pastes Denes ellen Berlinen át érkezik az a hír, hogy a tegnapi bolgrádi minisztertanácsban tár­gyalták Benes közvetítési akcióját. A kérdést Basics előadása és javaslata alap­ján vitatták meg és megállapították, hogy a cseh miniszterelnök akciója alapjában változtatja meg a trianoni szerződést, amelynek tekintélyét pedig fenn kell tar­tani. Mivel Basics fejtegetései szerint Benesnek ez az akciója megsérti á tria­noni szerződést, a jugoszláv kormány el­határozta, hogy ezt a kérdést a kisántánt tagjaival egyetértésben oldja meg. Vizsgalat az ágiéival eset miatt A Wiener Mittag Bécsújhelyről kelte­zett jelentése szerint a szövetségesközt katonai bizottság vizsgálatot indított a nyugatmagyarországi felkelők ágfalvai ki­hágása ügyében.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék