Magyarság, 1921. október (2. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-01 / 218. szám

*1132.­ október 1. szombat Előfizetési árak: Egész évre 410 korona Negyedévre 110 korona Félévre 220 korona Egy hóra ... 40 korona Eaves-szám­ ára 2 korona Felelős szerkesztő: Mi­lotai István Budapest, II. évf. 218. (232.) szám Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa­ utca 8. szám. Telefon: József 68-90, József 08-91.­­ Kiadóhivatali VII. kerület, Miksa­ utca 8. Telefőn: József 68-92. Megjelenik hetfő kivételével mindennap. Ravasz László Irta: Schmidt Henrik­ dr., egyetemi tanár A dunamelléki református egy­házkerület történetének és életé­nek új korszakát kezdi. Az egy­házfő felé, akit lelkésztársainak és a híveinek százezrei egyforma érzéssel, mint az összes magyar református papok közül kima­gasló legkiválóbbat elhívtak, hogy a legnehezebb időkben legfőbb lelki vezetőjük legyen, várako­zással tekint a népek sokasága Minden jel azt mutatja, hogy az egyházkerület ünnepi lénye hosszú időkre emlékezetes lesz, mert nagy püspököt ültet a székébe. Valaha azt gondolták az embe­rek, hogy a jövőre következtetni a madarak repüléséből lehet. Mi a szívek dobbanása, az idegek vib­rálása és azon fénysugarak rezgése alapján jósolunk, amely sugarak százezrek könnyeiben törnek meg. Ravasz László a jóhírnevű kolozs­vári református teológiának volt tanít­ványa és azután tanára. És ha Kolozs­vár Keletmagyarország porbahullott koronája, akkor Csonkam­agyarország reformátusai ennek a koronának egyik legszebb ékességét hozták el. Bevonu­lása szokatlan körülmények között történik. Ily hosszú sorfal között nem vonult még be senki, akit állásába ig­­tattak. Az ország mostani határaitól egészen székhelyéig a vagonlakások hosszú sora övezte útját. És nem szór­tak lábai elé virágot fehérruhás leány­o­kák, hanem­ a menekültek rongyos és züllésnek indult gyermekei vetettek feléje könyörgő pillantásokat. De Ravasz Lászlóra, mint tanítványra, büszkeséggel tekint a kolozsvári egye­tem is,­ amelyen ő már kezdő teoló­gus korában Böhm Károly tanait szívta fogékony lelkébe. Teremtő tudományos működésében Böhm objektív idealiz­musának álláspontján maradt akkor is, miután Berlin és Heidelberg filo­zófusait hallgatta és azokkal közelebbi viszonyba lépett. Filozófiai műveinek sorát Schopenhauer esztétikájainak rend­szerezésével és kritikájával kezdte következő műveiben, mint a teremtő lángészről, az esztétikai alkotás meta­fizikájáról stb. az esztétika és ér­tékelmélet legnehezebb problémáival foglalkozott, tovább építve a kiváló mestere által vetett alapon. Ala­pos esztétikai képzettsége, egye­temes műveltsége és finom tan­­érzéke a legújabb irodalmi tö­rekvések éleselméjű kritikusává avat­ták, irodalmi polémiáiban félelmetes­­ellenfélnek bizonyult, a keresztény életfelfogás történelmi tudással és ér­vekkel jól felszerelt úttörőjét találta benne. Tudományos működését hátráltat­hatta, de nem nyomhatta el az a ren­geteg adminisztratív munka, amellyel az erdélyi református egyházkerület főjegyzői, a kolozsvári teológia igaz­gatói, a Protestáns Irodalmi Társaság folyóiratának szerkesztői teendői jár­tak, noha a tudomány fájdalommal engedte át munkaerejének egy részét az ő szorosabb hivatásának. Egyházi szónoklatainak varázsát ta­lán elsősorban világnézetének nemes­ségében és idealizmusának erejében szabad keresnünk. Oly filozófus ő, aki filozófiáját nemcsak tanítja, hanem teljesen abban él, azt nemcsak ál-, hanem megéli. Épp azért nincs szük­sége beszédeiben külső eszközökre. Azokat éppenséggel eldobja magától. Sokszor tapasztaljuk, hogy a lelkész, szavainak ritmusával elringatja a hallgatót, az elábrándozik, gondolatai elválnak a szónokaitól és külön uta­kon járnak. Ravasz László hallgatóival ez nem fog előfordulni. Ő lelkünkbe nyúl, szavainak hatalma lesújt reánk és megdöbbent, logikus okfejtésé­ben simán vezet bennünket, mint mikor a felnőtt kézen fogja a gyermeket. Gondolatainak áthidalására homályos szavakat nem keres, hanem világosság­ban emel fel bennünket azon hatá­rokig, amelyeket az ismeretelmélet megismerési és megértési képességeink számára megállapít. Faust, mikor az ember tudásának véges voltán két­ségbeesik, az ördöggel köt cimbora­­ságot, hogy az emberi elme tapaszta­lati körén túl fekvő ismeretekhez jut­hasson. A modern tudós előtt világos, hogy a tényleg létező dolgoknak csak jelentéktelenül csekély töredékét ismer­hetjük, vélt tudásunk jórészt haszonta­lan és értéktelen, és nála metafizika és teológia, tudományos kutatás és isten­imádat magasabb egységbe forr össze. Ily tudós hatását teszi reánk a duna­­melléki reformátusok fiatal püspöke. Megválasztása dicséret és tisztesség a hívőkre, mert bizonyságot tesz helyes ítéletükről. Magától értetődőnek látszik ugyan, hogy nehéz feladatokra azokat küldik ki, akik a többieknél erősebbek, bölcsebbek, képzettebbek és minden­képpen különbek. De hányszor vagyunk kénytelenek a tömegi lélét érthetetlen­­ségén mélyen elszomorodva, azt a kér­dést tenni, hogy: ilyen és ez tehát az a férfi, akit több ezer ember, ha talán homályos felelősségérzet mellett, de mégis a maga nagy bajában, a maga porba sújtott voltában szószólójaként kiszemelt és ennél különbet tehát az a sok ember nem talált? Ravasz László elh­ivatása a tömeg­­ítélet okozta sok csalódásért kárpótol­hat bennünket. Eljövetele felülemelke­dik egy felekezet életének eseményein, mert az egész nemzetben mélyen gyö­kerezik az a hit, hogy letiporhatása után a béke, habár sok szenvedés kö­zötti, de szívós munkája vezetheti csak újból a boldogulás útjára. Ehhez pedig mindenképpen szükség van a lel­kek­ tisztulására, a szívek megneme­­sedésére. És a jobb jövőbe vetett reményben világos előttünk, hogy ha­zánkat csak nagy férfiak vezethetik ki a mélységből, amelybe a gonoszok és kicsinyek taszították. Ezen, a lel­keket magasra emelő, a reményt éb­resztő, a hitetlenséget megsemmisítő művéhez pártokra, vallás- és anya­nyelv, felekezet és nemzetiségre való tekintet nélkül üdvözli őt hazánknak minden hit fia, a határon innen és a h­atáron túlról. " Szószéke elé pedig ne tolong­janak a kiváncsiak, az üreslel­­kűek, a közönyösek, hanem en­gedjék oda az ezer megpróbál­tatás közt megtörteket, a bánat­tal megterhelteket, az üldözötte­­ket, akik szeretteik sírjához nem zarándokolhatnak, azokat, kiknek lelki gyógyszerük az ő vigasztaló szava és akik ezer szállal kötik re­ményüket az ő bölcsességéhez. És midőn hű seregével elindul, hogy felvegye a harcot a kicsinyes­séggel, a kishitűséggel, a gonosz­sággal, volt tanítói, a népek töme­gébe elvegyülten, lehajtott fővel állnak és fejére áldást mondanak, mint mikor az apák megáldják szent harcra induló gyermeküket. Olaszország ellenzi Denes beavatkozását Della Toretta akar közvetíteni Btagyarország és Ausztria közt Denes és Schiecer találkozását a jövő hétre Halasztották­­ Nyugat­­magyarországot nem kiáltották ki független állammá Rómából a Stefani-ügynökség közli. A magyar kormány javaslatot juttatott el Della Torretta márki olasz külügyminisz­terhez, amely arra irányul, hogy vállalja el a közvetítést Magyarország és Ausztria között a nyugatmagyarországi kérdés ba­rátságos megoldása érdekében. Tekintettel arra, hogy a javaslat a trianoni szerződés végrehajtásán alapszik, az olasz külügy­miniszter beleegyezett abba, hogy ezt a javaslatot közli az osztrák kormánnyal an­nak megállapítása végett, vájjon lehet-e szilárd alapot találni a tárgyalásokra, de kijelentette, hogy az esetleges köz­vetítés semmiképp sem érintheti a szö­vetségeseknek a békeszerződés megóvá­sára irányuló akcióját, valamint a nagy­követi értekezlet tanácskozásait. Az osz­trák kancellár a maga részéről ki­jelentette, hogy attól a bizalomtól át­hatva, amellyel az olasz külügyminiszter személye iránt viseltetik, komoly és sür­gős megfontolás tárgyává teszi az olasz külügyminiszter közvetítésével hozzá el­juttatott kérést, egyben megállapított néhány feltételt, amelyeket Della Torretta m­árki azután tudomására adott a magyar kormánynak. Miután az olasz külügyminisz­ter ilyen módon megismerkedett az osztrák és a magyar állásponttal és annak alap­ján lehetőnek találta az egyezség eléré­sét, értesítette erről a párisi és a londoni­­kormányokat is és arra kérte a szövetsé­geseket, hogy vele együtt működjenek közre a súlyos probléma gyor­­ és kielé­gítő megoldásán. A nagyköveti értekezlet ezek után a dolgok mostani állapotáról nyert tájékozás alapján kedvezően fogadta a folyamatban levő közvetítést és ugyan­akkor leszögezte, hogy a közvetítés nem érinti a Magyarországnak átadott ultimá­tumot, amelynek határideje október 4-én telik le. •­­ Nem kiáltották ki az önálló n­yugatm­ag­yarországi államot Bécsből táviratozzák. A lapok jelentik, hogy tegnap kikiáltották az önálló nyu­­gatmagyarországi államot és hogy a Friedrich István vezetése alatt álló or­szágvédelmi bizottság proklamációt bo­csátott ki. A bécsi sajtó által terjesztett e hírekkel szemben a Magyar Távirati Iroda megállapítja, hogy Friedrich István Budapesten tartózkodik, Nyugatmagyaror­­szágon pedig ilyen proklamációról­­semmit sem tudnak. Olaszország illetéktelennek tartja Dénes beavatkozását Rómából jelentik. A Messaggero sugal­mazott közleményben a következőket írja : A nagyhatalmak a béke művének termé­szetes gyámjai, mert ők vívták ki a há­borúban a katonai győzelmet. Erre az előjogukra támaszkodva végleg kizárták a kisántantot mindenféle diplomáciai köz­belépéstől. Erre nincs másnak, joga, csak Olaszországnak, annak az országnak, amely Ausztriát legyőzte és a mostani közép­­európai kialakította. Olaszország ehhez képest a demors­zitán a nagyhatalmak tudtával közvetítést kezdett Ausztria és Magyarország között, miután a két féltől a tárgyalásra alkalmas konkrét javaslatot ka­pott. Az akciónak lényegét ma még titokban tart­ják. Bármilyen eredménye legyen is, a közvetítésnek feltétlenül meg kell tör­ténnie. Olaszország ismeri Magyarország súlyos helyzetét és kész azon a szerződé­sek keretén és Ausztria jogain belül segí­teni. Az Idea Nazionale ugyancsak sugal­mazott közleményben foglalkozik a nyu­gatmagyarországi kérdéssel. Mi célja van annak, — kérdi a lap, — hogy Nyugat­­magyarország ügyében mások illetéktelen diplomáciai iniciatívával álljanak elő? Ez csak ronthat a dolgon, mert hátráltatja Olaszország akcióját és megkárosítja mind a két érdekelt felet. Az ultimátum végleges Amint egy londoni szikratávirat közli, a nagyköveti értekezletnek az a felszólí­tása, hogy Magyarország adja át október 4-ig Nyugatmagyarországot, véglegesnek tekintendő. Az ultimátumot minden fel­tétel nélkül teljesíteni kell. A magyar kormány nem vonakodik kiüríteni N­yugatmagyarországot Bázisból jelentik, hogy a Temps Ltda­­pesti tudósítója a magyar kormány eré­lyes nyilatkozata alapján megcáfolja azt­ a hírt, hogy kormányunk vonakodik kiürítetni Nyugatmagyarországot és hogy erről az antantnak jegyzéket adott át. Remény a MildA meghosszabbítására A Neue Freie Presse arról értesül, hogy a magyar kormány az ultimátumra adott válaszában a határidő meghosszab­bítását reméli arra az esetre, ha a köz­vetítő tárgyalások október 4-ig nem feje­ződnének be. Bécsi antant-körökben úgy tudják, hogy Benes a maga közvetítését elhalasztotta és pedig olyan nyilatkozat­tal, hogy a­ további tárgyalások napját csak az ultimátum lejárta után fogja megjelölni. Addig nincs abban­ a helyzet­ben, hogy közvetíthessen. Schober és Benes folytatólagos tanács­kozásainak színhelye is megváltozott. Nem Znaimban, hanem Budweiszban lesz a találkozás. . A Neue Freie Presse szerint Schober dr. szövetségi kancellárnak Benes cseh miniszterelnökkel való találkozása októ­ber 4-ikén, kedden fog Budweisban meg­történni. A két államférfi a legutolsó talál­kozásakor megbeszélt újabb összejövetelt már két ízben elhalasztották, egyrészt azért, mert Benes, aki addig külügyminisz­ter volt, időközben átvette a miniszter­elnökséget és így a találkozásban akadá­lyozva volt, másrészt pedig azért is, mert meg akarták várni az antant ultimátumá­nak hatását Magyarországra. Az ultimá­tum határideje október 4-ikén jár le és ezért kívánatosnak tartják, hogy a két államférfin e napon találkozzék. Ezen a konferencián a nyugatmagyarországi leg­újabb eseményeket is meg fogják beszélni, amiért annak fokozottabb jelentőséget tu­lajdonítanak. Pastel Denes ellen Berlinen át érkezik az a hír, hogy a tegnapi belgrádi minisztertanácsban tár­gyalták Benes közvetítési akcióját. A kérdést Basics előadása és javaslata alap­ján vitatták meg és megállapították, hogy a cseh miniszterelnök akciója alapjában változtatja meg a trianoni szerződést, amelynek tekintélyét pedig fenn kell tar­tani. Mivel Basics fejtegetései szerint Benesnek ez az akciója megsérti a tria­noni szerződést, a jugoszláv kormány el­határozta, hogy ezt a kérdést a kisántant tagjaival egyetértésben oldja meg. Vizsgálat az ágséival eset miatt A Wiener Mittag Bécsújhelyről kelte­zett jelentése szerint a szövetségesközt katonai bizottság vizsgálatot indított a nyugatmagyarországi felkelők ágfalvai ki­hágása ügyében.

Next