Magyarság, 1921. október (2. évfolyam, 218-243. szám)
1921-10-01 / 218. szám
2 Súlyos kifogások a készülő uj lakásrendelet elf"1 A főváros bele akar s.« a. lakisOgjfekete — Csak az éji»Idézéssel lehet megoldani a lakásválságot — J. Magyarság tudósítójától — Az uj lakásrendelet egyes pontjai széleskörben keltettek nagy nyugtalanságot és Bernolák Nándor népjóléti miniszter ma egy ankét keretében adott alkalmat az illetékeseknek arra, hogy véleményüket kifejthessék. Az új rendelet különösen kifogásolt részei a következők: A háztulajdonos felmondhat olyan bérlőknek, akik irodahelyiségeket bírnak, ha azt újra lakássá akarják átalakíttatni. Ha egy házra új emeletet akarnak húzni, felmondani nem lehet, de a lakó azonnal elköltözhet. A helyiségek megüresedését úgy a háziúr, mint a lakó és a lakásközvetítő nyolc nap alatt tartoznak bejelenteni. A lakásigazolványt is nyolc nap alatt okvetlenül ki kell állítani. Az átruházást és átengedést szintén engedélyhez köti az új rendelet. Ha akár ügyvéd, akár közvetítő az eljárásért aránytalanul nagy díjat követel, ez drdrogitásszámba megy. A villákat és nyári lakásokat igénybe lehet venni arra az időre, mikor azt nem használják. Errek viralható annak a lakása, akit elítéltek, kitiltottak, internáltak, előzetes vagy vizsgálati fogságba helyeztek, s akit előreláthatólag legalább két évi szabadságvesztésre ítélnek. De el lehet venni annak is a lakását, akit tíz éven belül bűntett vagy öt éven belül nyereségvágyból elkövetett vétség miatt elítéltek, katonai kötelezettsége alól kivonta magát és az olyan lakást is, amelynek bérlője erkölcstelen vagy a kereskedelmi és ipari élet keretén kívül eső kizárólag élvezeti célokra szolgáló helyiségeket bérel. Súlyos sérelemnek minősítik azt az intézkedést is, amely szerint elrekvirálható olyan lakásrész is, amelyet a lakástól elkülöníteni nem lehet. Ez alól csak akkor van mentesség, ha a bérlő minden szoba után egy darab ötezer korona névértékűben kibocsátandó építkezési nyereségkölcsön árát az állampénztárnál, lefizeti. Azonban állami erdőkből bármely lakást el lehet rekviráltatni s a miniszter elrendelheti használatban nem lévő épületek átalakítását. A rendelet utolsó pontja megállapitja a fellebezhetelenséget, csupán annyit enged meg, hogy alakásdiktátor saját intézkedését tizenöt napon belül felülvizsgálhatja. Az ankét Bernolák Nándor elnöklete alatt reggel kilenc órakor kezdődött és délután fél háromig tartott. A miniszter ismertette a rendeletet s kifejtette, hogy a rendeletre feltétlenül szükség van. A férfi Gyula államtitkárnak súlyos aggodalmai voltak az új rendelettel szemben, Kund Elemér belügyminiszteri titkár pedig szükségtelennek tartja az ilyen diktatórikus intézkedéseket. Folkusházy Lajjos alpolgármester ragaszkodott ahhoz, hogy a miniszter a döntés előtt okvetlen hallgassa meg a főváros véleményét. Csilléry András felhívta a miniszter ügyelmet arra, hogy a kibocsátás előtt kérdezze meg a közönség összes rétegeit. Bródy Ernő lakásügyi tanács felállítását javasolta, Jezsovich Lajos és Bérczi Dezső felszólalása után pedig Zselinszky Szilárd dr., a Közmunkatanács elnöke fejtette ki álláspontját s az egyetlen megoldást az építkezések haladéktalan megkezdésében látta. Az értekezlet tagjai arra kérték a minisztert, hogy álljon el a részletek megvitatásától, sőt a kibocsátástól is addig, amíg a főváros s az egyes minisztériumok behatóan le nem tárgyalják az új rendeletet. Bernolák Nándor azonban ragaszkodott a sürgős megvitatáshoz, mire két szakaszt letárgyaltak s az ankétot a miniszter azzal rekesztette be, hogy minisztertanács elé terjeszti a főváros kívánságát. A rendelet részletes tárgyalását holnap délelőtt folytatják. A város nagy szülöttje Leszállott a szürke autóról, hogy gyalog tegye meg az utat a községig. Ismerős vidéken járt. Az árokparti karcsú jegenyefák a kiégett csatorna szélén megmutatták neki az utat. (de megemberesedtek azóta ezek a fák is, mióta utoljára szaladgált erre.) Íme már látszik a szalaggyár magas és fakó tornya is. De sok didergő varjúfiókát szedegetett ki valamikor onnan. Köröskörül beláthatatlan óriási nagy síkság. Ittott egy gémeskaré, vagy halombahányt rőtszínű boglya. Csupa ismerős kép. Megállott. Elbámészkodott. Még őrült, hogy a gépkocsija megrongálódott, hogy gyalog mehet a széles úton, hol a kavargó por kísérteties forgatagából kiemelkedtek, ime, gyermekéveinek elványult emlékei. Sietett. Alig várta, hogy viszontlássa szülővárosát, ahova diadalszekeréről leszállva, vonulhat be, mint egy győzelmes hadjáratból megtért római hadvezér. Hírneves hegedűművész volt. Arcképét sűrűn közölték a nagy világlapok. Gyakran játszott királyok színe előtt és nagy metropolisok hangversenytermeiben. Százezreket keresett évente. Akkora udvartartása volt, mint egy valódi fejedelemnek. Egyike volt a kerek föld legnagyobb hegedűseinek. És dicsőségének delén ime, — eszébe jutott a kis sváb falu,ahol megszületett, — hadd ünnepeljék egyszer a honfitársai is, akik valószinüleg jól emlékeznek a nevére, amelyet ismer már az egész emberiség. Messze földrészek műveit lakosai csak úgy tudnak létezéséről, mint a jeges földterületek zenekedvelő népe. Látogatását nemjelentette be. Minek ? Nem akart hivatalos jelleget adni jövetelének. Hadd ünnepeljék nyíltan és elfogulatlanul. Holnapra talán már fel lesznek lobogózva ,a házak is ebben a kis bácskai városkában, amely világra szülte a föld egyik nagy zenei csodáját. Bár a rokonsága már nem itt áll. . . elszakadtak innen, vagy temető hantjai alatt pihennek . . . ő is mint. M árvagyermek kerüli el innen. Azonban mindegy. Nem sokáig fogjukt megőrizni tudni az inkognitóját. Óvatosan, szájtállát félig eltakarva lépdelt végig a nagy utcán, az alacsony, kékre és tojássárgára meszelt házak tövében. De ismerős arccal nem találkozott, — őt sem ismerte fel senki, — bár arcképe sűrűn szerepelt illusztrált hetilapokban és képes levelezőlapok hátán. Csak egy kis iskolásgyermek emelte meg a kalapját alázatos hódolattal. A fiúcskát megállította. *— Ismersz te engem ? — kérdi nyájasan. — Nem én! — Hát miért köszönsz? A fiúcska csodálkozva nézett rá. — Mi mindenkinek köszönünk, így parancsolta a tanító úr. Csalódva ment tovább. Valaki megálloit ugyan mögötte ... és hosszasan bámult utána ... de meglátszott, hogy ez is szépen fésült és őszülő szakállát csodálja ... és nem ismeri föl a városka hírességét, akiről pedig a lexikonok is megemlékeznek. A szállóban csak nehezen kapott szobát. Kis, udvarranyiló odúvolt, de fehér és tiszta ággyal Az ablakban piros muskátli virított. Kiábrándultan dőlt le, fekete bőrrel bevont zsellére. Jött a kocsmáros. A vendégkönyvet hozta: — Méltóztassék becses nevét ideírni. A faragott tollat mélyen belevágta’a kalamárisba: az ablak fényénél még nézte, hogy csillog a fekete tinta . .. s széles és ünnepies mozdulattal mintha fejedelmi okmányt írna alá, odarajzolta a hatalmas és ismerős vonalakat. — Rich tér. (S szemüvegét kissé föltolta, hogy jobban láthassa a fogadós váratlan megrökönyödését.) Csalódott. Ez a merev kispolgári ábrázat nem mutatott semmiféle megilletődést. — Miféle Richter? — kérdezi közönyösen. — Hans Richter. — ordította a művész most már haragos idegességgel nevéhez odarajzolt egy erélyestilt. De a musmáros nem volt meghatva. — Richter ... — morogta. — Ismerős név . .. én is ismertem egyet, de azt Ferencnek hívták . . . bádogos volt ... itt lakott a szomszédos községben. — A nagybátyám! — kiált föl a művész örömmel. — Igazán . . . no az nagyon derék és zseniális ember volt . .. örülök, hogy megismerhetem az öccsét. Kiment. A művész tágra nyílt szemmel bámult utána. — Barom ... dohogta. Nem ismeri a nagy Hans Richter nevet. Még a pápuák is műveltebbek ennél. Éhes volt, de nem kívánt ebédelni, álmos volt, de most úgysem tudna aludni. A zsebében kónt talált, s széles, rajzolt betűkkel felírta a falra: »Senki sem próféta a maga hazájában.« Ruhástól dőlt le az ágyra. A fogadós újra visszajött. — A foglalkozása ? — kérdezte. Ezt elfelejtette bejelenteni. — Zenész, — vágta rá Richter kurtán. Magában gondolta: — Most csak rájön végre ez a mihaszna paraszt. De csak még inkább csökkent a tekintélye. . — Csak nem cigány? — kérdi a fogadós ijedten. — Nem. — Szóval konzervatóriumot végzett — dohogta a szállótulajdonos s széles, esetlen mozdulattal kifordult a szobából. — Bár itt volna már az autóm, — morogta Richter. Hogy tovavonul- MAGYARSÁG 1921 október 1, szombat A keresgélni párt lelkitekét átítj az feszes délvidéki kerületekben A felsőhzdak tanácskozása a többségi párt programjáról - A pénzttétil tárca betöltése — A Magyarság tudósítójától — A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának kiküldöttei Bleyer Jakab, Taszter Béla és Bartos János képviselők ma visszaérkeztek a fővárosba délvidéki útjukről, S a választás alá eső kerületekben szerzett tapasztalataikról beszámoltak a pártvezetőségnek. Az összes felszabadult kerületekben rendkívül kedvezőnek találták a népbanulatot a keresztény politika számára. A lakosság, amely a megszállás alatt igen sokat szenvedett, igen józan,dolgozó, tekintélytisztelő. A helyszínen járt képviselők kifejtették a keresztény világnézet főbb programpontjait, amely általános rokonszenvre talált. A keresztény párt valamennyi kerületben jelöltet állít és előreláthatólag nagy sikerrel veszi fel a harcot, mert a kisgazdapárt főleg a drágaság felidézésével és a kijárási botránnyal eljátszotta hitelét a nép előtt. A kerületek nagyrészében központi jelölteket kérnek. A pártvezetőség az előterjesztett jelentések alapján két-három napon belül megejti a végleges jelöléseket. A többségi párt alakításának ügye most a kisgazdapártba tolódott át, a kereszténypárt által kidolgozott programtervezetet most megvitatják az agrárpárt azon vezetőemberei, akik a csatlakozásra 50—60 ember részvételével már eleve készek.. A programtervezet tanulmányozása és megfelelő kiegészítése után tárgyalások indulnak meg a pártok vezetői és a miniszterelnök között. Bethlen István gróf már október 9-ike előtt abban a helyzetben lesz, hogy teljesen előkészített program alapján kibonthatja Pécsett az új pártalakulás zászlaját. Minisztertanács a lakásrendeletről és Nyugatmagyarországról A kormány tagjai ma délután öt órakor a miniszterelnökség palotájában, Bethlen István gróf miniszterelnök elnöklésével, minisztertanácsot tartottak, amelyen a nyugatmagyarországi kérdést és a folyó ügyeket tárgyalták. A minisztertanács a késő éjjeli órákban ért véget. A mai minisztertanács értesülésünk szerint a pénzügyminiszteri tárca betöltésével is foglalkozott, jelenleg a legkomolyabb jelölt gyanánt Paupera Ferenc bankigazgatót emlegetik. Az új lakásrendelet tervezetéről a pártkörökben még nem alakult ki a vélemény, mert az új lakástervezetet a képviselők még nem olvasták, de az a felfogásuk, hogy csak az a tervezet kelthet közmegnyugvást, amely nem nyúl bele a családi otthonba és nem bolygatja meg a jogos magánérdeket. A keresztény párt a csonkakerületekben is jelölteket állít. Az a hír, hogy a délvidéki csonkakerületekben megejtendő választásoknál a keresztény nemzeti egyesülés pártja is állít jelölteket, a kisgazdapártot feszült izgalomban tartja. Pécsett ígérkezik a legizgalmasabbnak a választási küzdelem, ott ugyanis eddig már hat jelölt neve került forgalomba. Újabban Zichy János grófot is jelöltként emlegetik, aki nemzeti liberális programmal lépne fel. Az Epoca ethhe NijVrgilfmagiforonzdigiöl Rutkafalvy Miklós nemzetgyűlési képviselő Géniből Rómán keresztül érkezett haza és interjút adott az Epoca című olasz újságnak. Rutkafalvy megcáfolta a nyugati sajtóban cseh forrásból terjesztett ama híreket, hogy a nyugatmagyarországi felkelést Lehár, Antal báró ezredes irányítja legitimista célzattal, s hogy Friedrich István Nyugatmagyarországon kikiáltotta aköztársaságot. Kutkafaksy annak a véleményének adott kifejezést, hogy a magyar kormány kezdettől fogva ki akarta üríteni a békeszerződés értelmében odaítélt területet, de nem rendelkezhetett az átcsatolandó terület lakosságainarc akarata fölött. Azonkívüla három és fél milliárdnyi magyar korona értékű állami javak és kétezer tisztviselő sorsát is el kellett intézni. Ha az antant, vagy akárcsak Olaszország is garantálja, hogy az osztrák kormány eleget tesz kötelezettségének, akkor az osztrák kormánnyal meg tudtunk volna egyezni. A magyar nép ebben az ügyben több rokonszenvet várt volna az olasz kormánytól, amelynek szintén volt egy fiumei kérdése. PPM WflWSVEaSF.W r FaZKRZiSZ ISTVÁM