Magyarság, 1921. október (2. évfolyam, 218-243. szám)

1921-10-14 / 229. szám

2 A velencei tanácskozás zárójegyzőkönyveit aláírták Velencéből jelentik. Ma délelőtt tíz órakor a tárgyalások eredményeit magá­ban foglaló zárójegyzőkönyv aláírása megtörtént. Delia Torretta berekesztette a tárgyalást és köszönetet mondott a két kormánynak azért a kész­ségéért, hogy hozzájárultak az európai békét veszélyeztető súlyos kérdések meg­oldásához és kifejezést adott annak a re­ményének, hogy a jövőben ezek a két szomszédállam barátságos viszonyának alapjául fognak szolgálni. A két delegáció vezetője köszönetet mondott az olasz kül­ügyminiszter kezdeményezéséért és azért a nagy érdeklődésért, amelyet tanúsított. Az osztrák delegáció déli tizenkét órakor elutazott Velencéből. Schober kancellár el tudja-e fogadtatni a megegyezést ? Bécsből jelenti a Magyarság tudósítója. Schober kancellár holnap délután tesz jelentést a külügyi bizottságban a velencei konferencia eredményéről. A kancellár hol­nap reggel érkezik Bécsbe. A konferenciáról eddig Bécsbe érkezett híreket parlamenti körökben nagyon tartózkodóan fogad­ják és megvárják a kancellár kijelentéseit s csak azután akarnak állást foglalni. Vannak hangok, amelyek szerint a ve­lencei megegyezést a kancellárnak nehéz lesz a nemzetgyűlésen elfogadtatni,­­ mert állítólag a nagynémetek mindannyian és a keresztényszocialisták egy része is e megegyezés ellen van. A kancellár, hír szerint, a szociáldemokraták segítségével akar olyan többséget találni, amely a nemzetgyűlésben elfogadja a velencei megegyezést. A bécsi sajtó a megegyezésről Bécsből jelentik. A Neue Freie Presse a velencei értekezletről a következőket írja: A veletjmói egyezményhez szükséges a parlamentek ratifikációja is. Ma már ki lehet fejezni azt a reménységet, hogy Magyarország és Ausztria között végre visszatér a megnyugvás és a békekész­­ség. Mind a két állam gazdaságilag egy­másra utalt. A nyugatmagyarországi vi­szály vége áldás lesz mindkét országra. A Wiener Allgemeine Zeitung a követ­kezőket jelenti: Schober szövetségi kan­­cellár a velencei konferencia eredményét előreláthatóan még a holnapi nap folya­mán, legkésőbb azonban szombaton is­­mertetni fogja az osztrák külügyi bizott­sággal, amely csak azután foglalhat vég­legesen állást. A szövetségi kancellár megérkezése után azonnal minisztertanács lesz. Ezután a pártelnökök fognak tanács­kozni, később pedig a nemzetgyűlés. Hogy milyen állást foglalnak el az osz­trák kormány és az osztrák poli­tikai pártok ezzel az egyezménnyel szemben, azt majd csak a legközelebbi napok mutatják meg. Mindenesetre saj­nálattal kell konstatálni, hogy a magyarok a népjog-ellenes­ magatartásukkal most mégis elérték azt az eredményt, hogy egy rés tudicatát revízió alá vettek. A soproni népszavazás eredménye tekintetében nem ringatjuk magunkat illúziókba. (M. T. I.) Bethlen gróf beszéde a velencei konferencián Velencéből jelentik : Bethlen István gróf miniszterelnök a velencei egyezmény jegyzőkönyvének aláírása alkalmából a következő beszédet mondotta: — Elnök Úrr! Engedje meg, hogy a magyar delegáció nevében leg­mélyebb hálánkat kifejezzem, amiért szíves volt meghívni minket Velen­cébe és ellátni Ausztria és Magyar­­ország közt a közvetítés munkáját. Köte­lességemnek tartom megköszönni azt is, hogy egyéni áldozatokra való tekintet nélkül, éjjel és nappal, az igazság szelle­mében, teljes jóindulattal vezette munká­latainkat és nemcsak azon volt, hogy a két ország közötti egyenetlenség okát kiküszöbölje, hanem, megerősítette azt a rokonérzést is, amellyel Magyarország vi­seltetik az Ön nagy hazája iránt. A magyar miniszterelnök ezután azt az óhaját fejezte ki, hogy Magyarországnak Ausztriához való viszonya tartósan meg­javuljon. Sopron üröme és bánata Sopronból jelentik: Sopronban a dél­után folyamán terjedt el a velencei kon­ferencia eredményének a híre, amely általános örömet keltett. Azt, hogy Sopron megmarad Magyarország mellett, termé­szetesnek találták mindenütt és hang­súlyozták azt is, hogy érthetetlen, miért van szükség külön népszavazásra, amikor Nyugatmagyarország népe már számta­lanszor kifejezést adott Magyarországhoz való törhetetlen hűségének. Az általános örömet csak az a szomorú körülmény za­varja, hogy Velencében nem sikerült a többi elszakításra ítélt terület lakosságá­nak hasonló meggyőződését érvényesíteni. A soproni lapok délután külön kiadásban közölték a Magyar Távirati Iroda ve­­lencei sürgönyeit. Az olasz sajtó a Konferenciáról Velencéből jelentik. Az olasz lapok a legnagyobb érdeklődéssel követték a ve­lencei tanácskozások menetét. Általában tárgyilagosan ismertetik az értekezlet le­folyását és míg a konferencia megkez­désekor a lapok nagy­obb része bizonyos bizalmatlanságot mutatott a magyar kül­döttekkel szemben, addig a második na­pon már határozott hangulatváltozás mu­tatkozott és több újság az osztrákokat tette felelőssé, ha Delta Torretta kísér­lete meghiúsulna. A Tempo, a Secolo, a Quazetta Venezia közölték Bethlen István gróf nyilatkozatát, melyben teljes bizal­mát nyilvánította az olasz külügyminisz­ter közvetítése iránt. A legtöbb lap rész­letesen és behatóan tájékoztatta az olasz közvéleményt arról, hogy mit jelent Nyugatmagyarország elvétele Magyaror­­szágra nézve.­ ­ Beimen miniszterelnök a velencei tárgyalásbról Bécsből jelentik. A Neue Freie Presse külön tudósítója a következőket jelenti Velencéből: Bethlen István gróf magyar miniszterelnök a következőket mondotta nekem: — Mindenekelőtt hangsúlyozom, hogy összejövetelünk alapjait bevett szokás szerint előzetes diplomáciai megbeszélé­sekben megállapítottuk és kölcsönösen elismertük. Ellenkező esetben nem is lett volna értelme a velencei találkozásnak. Ellentétben van a diplomáciai szokásokkal, ha az egyik fél nyilván taktikai okokból a megállapított alaptól önhatalmúan el akar térni. Súlyos indiszkréció nélkül a másik féllel szemben nem lehet ezt az alapot ennek a másik félnek előzetes hoz­zájárulása nélkül és a tárgyalások befeje­zése előtt a nyilvánossággal közölni. Szemben Schober kancellárnak Ön előtt tett kijelentésével, határozottan megálla­píthatom, hogy ez az alap a mindkét fél számára kielégítő megegyezést nemcsak lehetővé, de valószínűvé is teszi. A poli­tikai helyzet az olasz közvetítés megkez­dése és az osztrák külügyi bizottság ha­tározata óta annyira megváltozott, hogy meggyőződésem szerint Schober kancellár­nak alkalmasint sikerülnie fog a külügyi bizottságot erről a változásról felvilágo­sítania, amely Ausztria számára is szük­ségessé teszi, hogy ebben a kérdésben mindkét részt kielégítő igazságos megegye­­­zésre jussunk. A­­ánfánt pártotta féken Szerbiát Pakisból jelentik. A Daily Telegraph­, mely a nyugatmagyarországi kérdésben állandóan magyarellenes szellemben írt, ismét foglalkozik a velencei konferenciá­val. Érdekesek a cikknek azon részei, melyek Magyarországnak és a kisántánt­­nak viszonyáról szólanak. A nagykövetek tanácsa — írja, — elsiette a dolgot, mi­kor bejelentette a kisántántnak, hogy a Magyarország­­ elleni blokád szüksé­gessége már megszűnt. A tanács egyúttal jónak látta értesíteni a bel­grádi kormányt is, hogy nem hagyni jóvá Baranya esetleges újbóli megszáll­á­sát. Ezzel párhuzamosan a belgrádi kor­mány is lépéseket tett a nagyköveteknél, tudatta, hogy nem írja alá az átadási jegyzőkönyvet és követelte a baranyai szláv kisebbség jogainak védelmét. Az ántánt válaszában hangoztatta, hogy a kisebbsé­gek védelm a népszövetségre tartozik, de egyidejűleg jegyzékben hívta fel Buda­pestet Szerbia jogos kérésének kielégíté­sére. A lap szerint a kisántánt és Olasz­ország közti ellenszenvet Magyarország szítja. Ezt megkönnyíti, hogy Magyar­­országnak Olaszországban hathatós párt­fogói vannak az olasz nacionalisták sze­mélyében, akik azt szeretnék, ha Magyaro­­rszág erős szövetségesük gyanánt, fegyver­ben maradna. A küldöttséget­ elutaztak Velencéből Velencéből jelentik . Az osztrák­ küldött­ség csütörtökön délután, az olasz küldött­ség pedig este utazott el Velencéből. A magyar küldöttség vagy csütörtök este, vagy pénteken reggel indul útnak az első rendelkezésre álló vonattal. A birkaollé A Fátra legeldugottabb hegyén, a dallosi erdőben nincsen járt út. Ösztön kell hozzá és erdőismerőnek kell lennie annak, aki hozzáfér és eljut odáig. A kis rézkolompok csi­­lingelése, a fiatal bárányok fürge já­téka, bégetése már csak közelről jelzi, hogy itt van a dallosi kacsá­­nak, a dallosi juhszállás számadó­juhászának a birodalma. Furulyaszó itt már nincs. A bacsa idestova már nyolcvanéves. Már ő nem nó­­tázik az erdőnek. Az­ erdő dalol neki. A furulya lyukacskái, hang­forrásai megszaporodtak a lombok között s mindegyiknek más a válo­gatója, muzsikása. Százféle madár­hang, százféle madár dal igyekszik pótolni a pásztormuzsikát, melyet az öreg Maszlen Gyúró lassan abba­hagyott. A furulya a széles bőr­tüszőben kezdte meg a pihengetést, aztán egészen fölkerült a polcra. Fontos időpont ez a dallasi erdő költészetében és a bacsa életében. Vagy ötven év előtt a karikás ostor, később a faragóbicska, utána pedig a furulya vonult nyugalomba. Most már a bacsának is vállba fehéredik a haja. Azelőtt akár évenként is le­­rándult a faluba. Később három, négy esztendőbe is tellett, amíg látták. Dehát mire való is? Mit láthat, mit találhat­ott a faluban? Emberi gyarlóságot, ami bántotta és mene­kült tőle vissza az erdőbe. A ter­mészethez, a földhöz, a fához, a fű­höz, az örök égbolthoz, a napsugár­hoz és az árnyékhoz, amely egyedül tökéletes. Az erdőhöz és a forráshoz, amely szélesre feszíti a mellkast, megkeményiti az izmot, a tölgy gyö­kereihez formálja az ideget és vil­lámesőhöz neveli a szemet. Egyedül­­való bölcsességgel tölti meg az agyat s a lélekbe a legtökéletesebb, a leg­­boldogitóbb Istent állítja belé. A csillagjárástól a farkasnyom felismeréséig a természet tanítja meg a saját bölcsességére. Az erdő és a hegy mutat neki művészetet, amely­hez minden városi ecset tökéletlen. Vájjon mit alkothatna egy költő a dallasi pásztor lelkével s mit alkot­hatna a festő Maszlen Gyúró sze­mével, szin- és természetátérzésével. Maszlen Gyúró, az erdő öreg gyermeke, már vagy tíz esz­tendeje nem látta a falut. Nem is volt rá szüksége. A sót, a lisztet elhozták neki helybe. A fél­kegyelmű Pepo évenként kétszer, há­romszor is megfordult a szálláson. Ő tudta legbiztosabban a járást. El­jött, letette a holmit, megnézte a nyájat, eljátszott a komondorokkal, aztán megebédelt a bacsóval. Vala­­mit össze is motyogott az ebéd alatt. Csakhogy abból nem sokat okulha­tott az öreg Gyúró. A világ is össze­dőlhetett — mint ahogy csaknem össze is dűlt — anélkül, hogy a Pepo elárulta volna. Pepo a birkagulyás és a juhsajt elfogyasztása után megtapintotta a kacsa széles vállát, valamit vigyor­gott is, aztán nyakába akasztotta a tarisznyáját és visszatért a faluba. — El az öreg, nincs semmi baja. — nyögte ki odahaza Pepo. Leg­utóbb már azt is elfelejtette, hogy taplóért és új birkanyiró ollóért is üzent a bacsa. Elmúlt fél esztendő. Déli nap ját­szik a szálláson. Maszlen Gyúró el­hever a kunyhója előtt, babrál a fű­ben és maga elé bámul. Feje fölött, az egyik faágon zöld harkály kopog, de amikor észreveszi, hogy a bacsa szemmel l­áthatóan gondolkodik, ille­delmesen továbbröppen, sőt közelé­ben a két hangos kis cinkét is elzavarja. Az öreg valóban gondolkozott . .. Nagyon fehéredik a haja, régen is volt a faluban ... Eh, gyerekség... Dehát a tapló is kellene, már s az olló is fölmondta a szolgálatot. Fél­esztendeje, hogy a Pepo nála járt. Félesztendő még az ő elővigyázatos­sága mellett is idő . .. Bizony, akár­hogyan is húzódna, le kell mennie a faluba.­­......... ... És az öreg bacsa hajnalban rá­bízta a szállást és a nyájat a két komondorra és eljött. A faluban esemény volt a látogatás. A ritka vendég beköszön a gazdájához. El­számol a nyájjal, röviden elmondja a tiz esztendő fontosabb dolgait, megemlékeznek arról is, hogy most már megint mennyit tesz ki a bére s aztán, nehogy ráesteledjen, a boltba is elnéz. Szakértelemmel válogat a birkaollók között s végre megállapo­dik az egyikben. — Aztán mibe kostál ez? — Negyven korona lenne, — mondja a boltos, — dehát az ilyen kedves vendégnek harmincötért is meg­­számítom. Az öreg bacsa rémülten föltekint és a boltosra bámul. Hiszen a mos­tani is csak kettőbe került. Miket beszél ez ... ? Alighanem megbolon­dult szegény. Amikor még a taplót is tíz koronába hagyja a boltos, a kacsa már bizonyosra veszi, hogy bolond. Részvéttel bólint vagy ket­tőt és kisiet. Elhalad a kocsma mel­lett s eszébe jut, hogy a nagy ijedt­ségre meg is szomjazott. Fölhajt egy kupicával és a boltos öt koronát követel. Már ennek fele sem tréfa s az öreg a bíróhoz megy. A község­házán egy pápaszemes cseh ember áll elébe: — Ja szom richtár. MAGYARSÁG 1921 október 14, péntek Nagyatádi Szabó szembefordult Benczékkel véget akar vetni szereplésüknek - tomcsányi igazságügyminiszter a kormányzónál - Az egységes párt közeledik a megalakuláshoz — A Magyarság tudósítójától — Amint már megírtuk, a kisgazdák ha­tározata mélyebb benyomások nélkül és anélkül, hogy annak politikai következ­ményeit szélesebb körben levonnák, sik­lik az érdektelen események színvona­lára. A keresztény pártban nem tudják megérteni, hogy miért volt szükség a program új szövegezésére és a királykér­­dés fölvetésére, amikor a frissebb állás­­foglalás nem mond semmi újat, sőt még fokozza a zavart és a bizonytalanságot. Azok a gazdák, akik nemmel szavaztak a határozat ellen, ma tanácskozást tartot­tak követendő magatartásukról és arról, hogy a párttal szemben milyen alapra helyezkedjenek. Az a körülmény, hogy a gazdáknál tegnap tizenheten szavaztak a­ párt­program ellen, nyilvánvalóvá tette,­ hogy a párt nem egységes , hogy a többségi párt abban a pillanatban, amint ezek a képviselők bejelentik kilépésüket, meg fog valósulni. Ezzel az eshetőséggel nagyon komolyan számol Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter és Mayer Já­nos államtitkár, akik most minden be­folyásukat latba vetik, hogy a pártból ki.

Next