Magyarság, 1921. október (2. évfolyam, 218-243. szám)
1921-10-26 / 239. szám
o a végső következmények levonásáig. (Likvidáció.) Elhatározták azt is, hogy a királyt internálják, de egyelőre még nem tudtak megállapodni, hogy hol. Némelyek Amerikába akarják küldeni, mások pedig Malta-szigetére, amely tudvalévően angol birtok. Minthogy PárisBirk úgy látják, hogy amagyar kormány elszántan viselkedett, elsősorban vele fognak tárgyalni a jegyzék végrehajtásáról. Amennyihez a magyar kormány erre mégis képtelen volna, vagy rossz,akaratot árulna el.• Így jelenti tovább a Magyar Távirati Iroda párisi tudósítója, — a szövetségesek teljesen szabad kezet fognak adni a kisántántnak a magyar kérdés rendezésére. Mindenesetre meg kell azonban állapítanunk, hogy e pillanatig— kedd éjszakáig — a jegyzék még hol érkezett Budapestre. A párisi Mdvas-iroda szerint a nagykövetek tanácsának ezt a határozatát közölték a nagy szövetségesek kormányaival, valamint a kisántánttal is. Az angol kisltraminiszter, Cuarzon lord 'z 'orr hadügyminiszterrel, valamint Curchill lorddal való tanácskozás'''után tudomására adta az alsóháznsik, hogy a szövetségesek most is energikusan számítunk szembe a Habsburg-dinasztiának a trónra való visszahelyezésével. • Parisban — jelenti a Magyar Távirati Iroda odavaló tudósítója — hivatalosan cáfolták meg azt a híresztelést, hogy Franeiaországnak valamilyen köze van Károly király visszatéréséhez. A francia kormány el van szánva, hogy még egyszer és világosan leszögezi állásfoglalását, amelyet már ..azelső visszatérési kísérlet alkalmával minden kétséget kifzáróan fejezett ki. .. , Amerikáról a Chicago Tribune azt a jellemző értesítést közli, hogy a washingtoni kormány a magyarországi események hírére érdektelenelgét jelentette ki. Minthogy a nagy szövetségesek ilyenformán rendbehozták a fődolgot és saját elintézetlen szociális gondjaikat lerázták egy pillanatra azzal, hogy nyugtalankodó munkanélküli tömegeiket lecsillapították a Habsburg-kérdéssel, a kisántantnak természetesen szintén követnie kellett a jó példát, hogy a kérdésnek buzgó kiszélesítésével eltereljék a figyelmet saját belső betegségeikről. Az élen halad most is Csehország, amelynek külügyi nyilatkozataiból mindig azt hallja a világ, hogy békességre törekszik, tetteiből pedig csodálatosképpen csak azt veszi észre, hogy néhányszázezernyi szurony áll a háta mögött. Ez tűnik ki Benes miniszterelnök mostani beszédéből is, amelyet a cseh kamara külügyi bizottságának mai ülésén mondott. A miniszterelnök ugyanis kijelentette, hogy olyan dolgoknak, mint Károly király visszatérése, nem szabad többé megismétlődnie. Diplomáciailag és katonailag — folytatta a miniszterelnök — fel vagyunk fegyverkezve, hogy szembeszállhassunk az államunkat, valamint egész Középeurópát fenyegető veszedelemmel. Azon vagyunk, hogy engesztelékeny módon likvidáljuk a kalandot, azt akarjuk, hogy a Habsburgkérdés végleges megoldást találjon, hogy a békeszerződést teljesítsék, főként pedig, hogy Magyarország lefegyverzését keresztülvigyék. Azt akarjuk, hogy változtassanak az eddig követett magyar politikán, amelyet azzal a váddal lehet illetni, hogy nem kelt bizalmat. Azt akarjuk, hogy biztosítsanak bennünket, hogy nem fogják folytatni ezt a veszedelmes politikát. Nem akarom eldönteni, — végezte Benes, — hogy a magyarok kétszínű játékot folytattak-e vagy sem, de abban valamennyien egyetértünk, hogy a magyar közvélemény minden körének, főként a reakcionáriusoknak a mai uralom alatt az volt az egyetlen törekvésük, hogy a legelső alkalommal megdöntsék a békeszerződéssel teremtett állapotot. Szerbia viselkedésére jellemző a belgrádi Avala-Iroda jelentése, amely a rendelkezésünkre álló távirati kivonat szerint azt mondja, hogy odavaló politikai körökben a Károly király hívei, valamint a kormány csapatai között való harcot puszta komédiának tekintették. Mindamellett a kormány — állítólag — három szerb hadosztályt hívott fegyverbe. A hadügyminisztert egyben felhatalmazták, hogy annyi katonát mozgósítson, amenynyit avezérkar szükségesnek lát. A parlamenti pártok — valamennyien, hangoztatja a jelentés, sőt még a parlamenten kívül állók is — értekezletükön helyeselték a kormány eljárását és vele szolidárisnak jelentették ki magukat. Mindent megmagyaráz azonban a távirat befejező része, amely különös nyomatékkal ismétli meg, hogy a pártok »fönntartás nélkül nyilatkoztatták ki a hozzájárulásukat a kabinet döntéséhez és buzdították a kormányt azoknak a rendszabályoknak megtételére, amelyekkel a Károly király kalandja következtében a szerb nemzetre zúdult veszedelmet el lehet hárítani.« A kisántáni « Habsburg-házat is «Sersvaisálni akarja Parisból jelentik . A nagyköveti konferencia e hét folyamán mégegyszer öszszeül, hogy Károly király kísérletével kapcsolatban fölmerült kérdéseket elintézzen. Erősen fáradoznak azon, hogy a nagyköveti konferencia határozatát, mely Károly királyt megfosztja trónjától, a Habsburg-ház valamennyi tagjára kiterjessze. úgy hírlik, hogy a konferencia határozata a Habsburg-ház következő négy trónigénylőre fog kiterjeszkedni: Ottó trónörökösre, Albrecht főhercegre, Frigyes főherceg fiára, József főhercegre és ennek fiára. A nevezettek trónigényeiktől való megfosztását főleg a kisántánt képviselői követelik. (Bud. Tud.) Zita királyné születési helyére viszik a királyi párt . Bécsiből jelentik . A Neues Achfuhrblatt Itteni ántánt-körökből arról értesül, hogy az antánt eddig nem foglalt végleges állást Károly király jövendő tartózkodási helyére vonatkozólag. E kérdésről tárgyalások vannak folyamatban. Be akarják várni, hogy Magyarországnak mi ebben a kérdésben az álláspontja és hogy a kisántáni, főleg Cseh-Szlovákia miképpen vélekedik a magyar álláspontról, mert a nagyántánt szempontja az, hogy a királykérdés különállóan magyar, a Habsburg-kérdés pedig a kisántánt ügye. A lap véleménye is az, hogy Károly király jövendő tartózkodási helyéről nagyon gyorsan fognak dönteni. A párisi nagyköveti konferencia Londonból, Parisból és Rómából várja a megfelelő javaslatokat, hogy azután ezek közül válasszon. A Neues Wiener Tagblatt értesülései szerint Olaszország Károly király tartózkodási helyéül a pármai hercegi család birtokában lévő Pianore-t fogja javasolni, amely Zita királyné születési helye. Olaszország kész magára vállalni a család őrzését. (Brd. Tud.) A király gyermekei Svájcban maradnak Bernből jelenti a svájci távirati úrsírnokság . A szövetségtanács ma elhatározta, hogy Károly király egész kíséretét kiutasítja Svájcból, beleértve a család valamennyi tagját, amennyiben nincs rájuk abszolút szükség a gyermekek ápolására, akik Svájcban maradnak. A kiutasított személyek névsorát holnap teszik közzé. (MTI), Kiket utasítanak ki Svájcból Bernből jelentik. Az M. T. J. jelenti: Károly király kíséretének kiutasításánál a következő személyek jönnek tekintetbe : Miksa főherceg, Seidel püspök, Ledochowszky főkamarás, Schont a szárnysegéd, Werkmann százados, Steiner vezérigazgató és neje, Barovicinyine Sehönborn grófnő, de Hye báró és Glatz követségi tanácsos. Hivatalos nyilatkozat Olaszország fellépéséről Rómából jelenti a Magyar Távirati Iroda. A Stefani-ügynökség a következő] nyilatkozatot teszi közzé : Mihelyt az olaszt kormány közvetett után arról értesült,] hogy Károly király Sopronba érkezett,] külföldi képviselőinek utasítást küldött és egyúttal érintkezésbe lépett a londoni, párisi, belgrádi, prágai és bukaresti kormánnyal. Újra megerősítette, hogy az olasz kormány természetesen el van határozva arra, hogy a saint-germaini és a trianoni békeszerződés feltétlen, megtartása felett őrködjék és a szövetségesekkel és a kisántánttal a karlistásf, minden restaurálási szándéka ellen hozott, határozatok tekintetében a szoros egyet-* értést fenntartsa. A budapesti olasz képviselő tehát abban a helyzetben volt, hogy francia és angol kollégájával meg*, egyezhetett arra az akcióra nézve, melyek a magyar kormánynál együttesen meginfditottak. Az olasz kormány, amely állandó érintkezésben volt a belgrádi, buka- resti és prágai kormánnyal, egyúttal eszmecserét folytatott Jugoszláviával és Csehországgal, mely államokkal Olaszorokszagot a Habsburg-ellenes egyezmény kapu , csalja össze és kifejezte azt a szilárd elhatározását, hogy velük együtt ez ilyen és hatásos akcióba kezd. A kisántánt budapesti képviselői a maguk részéről kijelentették a magyar kormány előtt, hogy kormányaik Károly királynak Magyarországon való maradását casus bellinek tekintenék. A magyar kormány a szövetségesek jegyzékére tudvalevőleg azt válaszolta, hogy Károly király a törvényére * Mese egy cigányprímásról ( Bak 'Pistának már gyerekkorában nagy jövőt jósoltak az öreg muzsikusok. Nagyszerűen illett álla alá a hegedű, kezébe a vonó, a mozgása játék közben csupa ritmus volt és két, fekete szeméből olyan kifejező erő csapott ki, hogy Csorbafülü, a vén klarinétos a füle nélkül is kitalálta, hogy miféle nótát játszik. — Második. Patikárus Ferkó lesz belőle! —• ez volt az öregek általános véleménye róla. , Szerették, Balg.j Pistát a cigány Koron. Apja, aki nagyon szegény volt és öregkorára megsikerült, nem tudott hegedűt venni neki, mert a cimbalomlordozásból nem tellett, de Bala Pista mégse maradt hegedű nélkül. Hol az egyik, hol a másik adta kölcsönbe a magáét — ez pedig nagy szó cigányok között, akiktudják, hogy az ügyetlen két perc alatt örökre elstmámolhatja az instrumentumot. Kölcsönhegedlin nőtt fel Bala Pista. Volt neki kicsi, nagy, sárga, fekete, horpadt meg vadonatúj, ide egyiket sem szerette különösebben ; ha szólt, mindegyik jóbarátja élett. Bala Pista, ha nem muzsikált, azöreg cigányok mesélgetését hallgatta és el-elleste tőlük az édes, régi nótákat, amiket a mai fiatalok nem tudnak már. Különben hegedűvel írza fetea Budapest utcáit, mint a többi cigánykölyök, de ő nem üldözte cincogásával a járókelőket, csak húzta, inkább magának, belefeledkezve a hegedűjébe. Legkülönb muzsikus volt a gyerekek között: édesre, húsra, pattogóra máris volt olyan biztos a játéka, mint egy külvárosi kávéház második kontrájának, de esténként a legkevesebb pénzt mégis ő vitte haza. — Élhetetlen, de majd megjön az esze! — mondták rá az udvaron, az apja pedig megverte. A verés nem sokat lendített rajta. Ugyan feltette magában, hogy sarkába szegődik valamelyik jókabátos urnák, amint odahaza kioktatták, de nem állta a kunyerálást, az első haragos szóra elkullogott és megint csak magának játszott. Nem volt 16 éves, amikor a kisujjában hordta a hegedűség minden csinját-binját. Némelyik pajtása még alig jutott túl az avatava, avatava riszálásán, de már ő ismerte a gyöngyöző futamok, az üveghangok művészetét és tudott állni, nevetni, kiáltani, dobzódni a hegedűvel. Már lélek és egyéniség volt a játékában, öreg muzsikusok ötven közül is kikiallották az ő hegedűjét és nemsokára kondiéiba is kapott: második hegedűs lett egy bandában, amelyik a Józsefvárosban működött egy kocsma hűvös kapualjában, télen pedig a söntés mellett. « Messzi volt innen még az álmok teljéig. Dunaparti szálló éttermében grófoknak és hercegeknek muzsikálni, akkora banda élén, amelyikben három klarinétos meg két kisbőgős van, de Baja Pista nem türelmetlenkedett, meg olyan formát is érzett, mintha még nem tudna eleget. Folyton tanult. Apja meghalt, a maga kenyerén élt, tehetett, amit akart, már két saját hegedűje volt odahaza, de záróra után mégse ült le kártyázni a többi közé, az ital is csak néha nap vonzotta, hanem hazasietett beburkolózva a sárga bársonygalléros krémfelöltőjébe és odahaza tanult, tökéletesítette művészetét. A hegedű jobban érdekelte még a leányoknál is. Arcra nagyon csinos fiú volt, a termete is pompásan karcsú, mint a hiúpárducé, — a kalandok nem hiányzottak életéből, de nem futkosott a szoknya után. Bolond aki olyan szekér után fut, amelyik nem veszi föl, ez volt az elve. Igaz, hogy nem igen ismerteaz életet, de a hegedűjét annál jobban. Hosszú magányosságában a játéknak egészen új módját találta ki. A lelke megnyílott hegedűje számára és a mélabúskodás helyett már igazi érzést tudott feszengetni. A vén cigányok csudájára jártak. Valamelyik fejére tette a kezét és ezt mondta: — Neked még hétköznap is a király asztalánál kellene játszani! így dédelgették az öregek, míg a primásgeneráció konkurrenst látott benne, féltette tőle a hírességét és igy esett, hogy Bala Pista még 25 éves korában sem vitte tovább, mint második primásságig, a józsefvárosi kocsmában. * Egyszer mégis fölvirradt a szerencsecsillaga. Nagyúri társaság gyűlt, a hátsó szobába. Ragya Ferkó, a prímás egyejüket sem engedte be, csak a kis bogost, aki nála is nagyobb kontár volt, a többinek az ivóban kellett játszani. Bala Pista nekikeseregve húzta: ömlöttek ujjai alól a bánatos dalok. A társaság valamelyik tagja kijött a söntésba sürgetni a rendelést és szinte megszédülve hallgatta Bala Pista játéokát. Már vitte is magával... Másnap a Nagy Kaszinó igazgatójával tárgyalt Bala Pista. Az igazgató szigorú volt: — Pont nyolc órakor kezdik, negyedórát játszik, akkor öt perc szünet, egész záróráig. Megértette? — Igen, — mondta Bala Pista, de valahogy megborzongott és önmagában ágaskodott a szigorú parancs ellen. Mégis boldog volt ezen a napon. Huszomnnégytagú bandát kellett megszervezni és ő játszik majd estérőlestére az ország legelső helyén. Micsoda remények villantak elébe . .. majd a király asztalánál is játszik, azután Párisba és Londonba kerül és nem cigányok, hanem valóságos, konzervatórista hegedűművészek szorongatják a kezét. Szívdobogás nélkül állott meg az első estén. Mosolygott. Bizonyos volt magában. Azt hitte, nem érheti baj. A ragyogó terem, a töméntelen csillogó kristály, a drága italok illata megszedhette és fölrajzotta benne, az ambíciót... Pedig előtte való éjszaka rosszat álmodott: kifelkedett ! ! MAGYARSÁG 1921 október 26, szerda