Magyarság, 1921. november (2. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-01 / 244. szám

A 921 november 1, kedd­­i MMpWAMt Előfizetési árak: ‘ 'Égés* évre 680 korona Negyedévre 100 korona Félévre­­ 310 korona Egy hóra... 60 korona Egyes szám ára 3 korona ára 3 korona Budapest, II. évf. 244.(258.) szám Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztéség: VII. kerület, Miksa­ utca 8. szám. Telefon: József 68-90, József OvS-91.­­ Kiadóhivatal, VII. kerület, Miksa-utca S. Telefon: József 68—92* Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Eb ura fahó! A trianoni béke egyebek közt azért is köttetett, hogy biztosítsa Középeurópában a nagyszerű wil­­noni elv érvényesülését, a nem­ezetek önrendelkezési jogát. En­­nek az elvnek nevében szabdal­ják fel Magyarországot, ennek a nevében vették védelmükbe és támogatták a győztes nagyhatal­mak a nemzetiségi utódállamok megalakulását és hódításait s ezt az önrendelkezési jogot tették lélravalóul a mi koldustarisz­­nyánkba is, mikor mindenünk- íjét kifosztva a békeaktát velünk aláíratták. Ez az elv biztosította Magyarország és a magyar nem­zet számára azt a jogot, hogy­­államformáját szabadon választ­hatja meg s szabadon dönthet róla, köztársaság akar-e lenni, vagy megmarad királyságnak,­­amint azt saját belátása szerint­i érdekei parancsolják. Erről az érvről, mint a békeakták oly sok többi rendelkezéséről is, hama­rosan kiderült, hogy a­ legyőzöt­­t fék csak addig nyújtózkodhatnak­­ alatta, ameddig a győzők önzése megengedi; amint ezen a hatá­ron túlmennek, a legbrutálisabb eszközökkel figyelmeztetik őket, mit jelent a nemzeti önrendelke­zés a gyöngékre és tehetetle­nekre alkalmazva.. Mi nem most, a király vissza­térése alkalmából tanultuk elő­ször megismerni, mennyit ér az a függetlenség és önállóság, mely a béke áldásaképpen osztály­­részünkkül jutott, de­­soha olyan megalázó, soha olyan szégyen­letes modollt nem érezte­­­tek ve­lünk, ellenségeink egész hitvány­ságát és hazugságát ennek az elvnek, mint az elmúlt hét vál­ságos eseményei folyamán. A kormány, szinte be se várva a nagy- és kisántánt beavatkozását, megakadályozta, hogy a király visszatérve az országba, jogai gyakorlatába léphessen s kész volt fegyverrel is érvényt sze­rezni annak az érdeknek, amely, szerinte, azt parancsolta, hogy még nem érkezett el az a pillanat, amelyben a nem­zet esisztenciájának kockázta­tása nélkül köszöntheti koro­nás uralkodóját. A kis- és nagy­­ontánt most azzal fizet ezért a lojalitásért, hogy előbb a király trónfosztását, most pedig már az egész uralkodóház de­tronizálását követeli,­­ a nemzetek önren­­­­delkezési joga nevében. Nem kell rá sok­ szót vesztegetnünk, mit jelent ez a követelés ma­gyarra lefordítva. Jelenti a leg­durvább felforgat­ását az ezer­éves magyar alkotmánynak, je­lenti Szent István koronájának összezúzását, jelenti a nemzeti szuverenitás megsemmisítését s jelenti végül a legiszonyúbb po­litikai és erkölcsi anarkiát, mely ennek a követelésnek „nyolcán, ha ez valósággá válnék, fene­ketlen örvényébe sodorná a lel­kileg feldúlt, megalázott magyar­ságot. Anglia, Franciaország és Olasz­ország, úgy látszik, nem tudtak ellentállni annak a gyűlöletnek és bosszúvágynak, mely Szerbiát és Csehországot ellenünk lázítja s amely Csonkamagyarországot a nagy­szerb­ és­ cseh érdekek nyomorult politikai és gazda­sági gyarmatává akarja tenni, mikor kezét legszentebb intéz­ményünkre, a nemzeti önérzet szimbólumára s legszentebb élet­jogunkra emeli. Mert nekünk lehet akármiféle pörünk az uralkodóházzal, vall­hatjuk, hogy a legszentebb érdek­­közösség fűz bennünket egymás­hoz s a legszentebb jogi és er­kölcsi kötelékek, vallhatjuk, hogy kiegyenlíthetetlen ellentétek van­nak a nemzet és a dinasztia, vagy a király érdekei között, el is dönthetjük ezt a port magunk között a nemzeti akarat és lelki­ismeret parancsa szerint. De, hogy más hatalmak, amelyeknek érdeke a mi lerázásunkat, a mi gyengeségünket, a mi szolgasá­gunkat és megsemmisítésünket követeli, hogy ilyen más hatal­mak szabják meg nekünk, mit tegyünk az élet és becsület leg­fontosabb kérdésében, ez a követelés, ha teljesítjük, azt jelenti, hogy Masarykék és Pa­­sicsék, ha holnap éppen eszükbe jut, saját helytartóikat kül­dik Budapestre, hogy amint megszabták, ki ne lehessen ural­kodónk, megszabják ezentúl azt is, kit tegyünk kénytelenek urunk­nak vállalni az ő biztonságuk érdekében. Ma Belgrádból és Prágából, vagy Pak­sból és Lon­donból is azt követelik, távozza­nak a Habsburgok, mert ural­muk, vagy csak trónigényük is veszélyezteti a cseh és szerb hatalmi érdekeket. Holnap — ehhez nem kell prófétai éleslátás — azt fogják követelni, hogy Károlyi, Jászi és Linder vegyék át az ország kormányát, ugyan­csak a középeurópai béke érde­kében. • fi'-'-­A magyar nemzetnek voltak már harcai az uralkodóházzal, mikor állami függetlensége és életérdekei védelmében szembe­szállt a Habsburg-házzal s vérét ontotta, üldöztetést, börtönt,akasz­tófát és elnyomást szenvedett szabadságáért. E harcok közben két ízben is proklamálta a di­nasztia trónvesztését. Az ónodi nyezőn és a debreceni nagy tem­plomban azonban a nemzet szabad­ lelkiismerete és akarata szólal­hatott meg, ott nem idegen terror és nem ellenségeink parancsa diktálta, hogy mit határozzunk A detronizálást a kormány azonnal közölte a nagy- és a kisántáni budapesti képviselőivel . A trém­­esztést zárás határidőn belül a nemzetgyűjtés elé terjesztik A nagyántáni ufabi» jegyszetelten swspstSs-gette a triewesaetés pFOkBamáBásást A minisztertanács Károly Király és a HaSssburg-ház mellett cimfiti A Magijar Távirati Iroda jelenti: Ma délelőtt Bethlen István gróf miniszterelnöknél megjelentek az antant-hatalmak budapesti követei és írásban az alábbi jegyzéket nyújtották át: fz szövetséges nagyhatalmak Magyarországon levő diplomáciai képviselőinek konferenciájától Miniszter Úr! Van szerencsénk Nagyméltóságodnak a nagykövetek taná­csának alábbi jegyzékét átadni: „A nagykövetek tanácsa, amely megelégedéssel látta, hogy a magyar kormány megfelelő intézkedéseket tett azon célból, hogy Károly exkirály újabb kísérletének rögtöni véget vessen, ennek dacára megállapította, hogy mindeddig a magyar kormány nem tett eleget a szövetséges hatalmak azon határoza­tának, amely a trónvesztés proklamálásának szük­ségességéről szól. A trónról való lemondás, amelyre, úgy látszik, rá akarja bírni az exkirályt, nem tekinthető ezen határozat végrehajtásának. A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges államok aggo­dalommal vannak eltelve a növekvő izgatottság miatt, amelyet a restaurációnak ezen újabb kísérlete a Magyarországgal szom­szédos államokban előidézett és tevékenyen közreműködnek­­ annak lecsillapításában. Ugyanezen célból felszólítják a magyar kor­mányt, hogy haladéktalanul proklamálja Károly exki­rály trónvesztését és hogy ezt a trónvesztést — a nagy­követek tanácsának 1920 február 4-én és 1921 április 1-én hozott hatá­rozata értelmében — terjessze ki egyidejűleg a Habsburg­­ház valamennyi tagjára. A tanács elvárja, hogy a magyar kor­mány, hozzá akarván járulni az általános béke fenntartásához, haladék nélkül hozzálát ezen határozat végrehajtásához.“ *■ *f*. . Fogadja stb. , Castagnoto s. k.­­ Hohler s. k. Fouchet s. k. Tekintve, hogy a magyar kormány az ország jelenlegi súlyos helyzetében, melyet a szomszéd országok egyre fokozódó katonai intéz­kedései idéztek elő, rá van utalva a szövetséges nagyhatalmak támo­gatására, a kormány számára jelenlegi kényszerhelyzetében nem volt más választás, mint a nagyhatalmaknak ezt az újabb határozatát elfogadni. A helyzet ismertetése után a minisztertanács idevonatkozó hatá­rozatát egyhangúlag hozta meg, amiről a magyar kormány a szövet­séges nagyhatalmakat azonnal értesítette és ezt a választ a cseh köztársaság, a S. H. S. és a román királyság budapesti képviselőivel is még a mai nap folyamán közölte. Minthogy az antant-nagyhatalmak kívánságuknak a törvény­­hozás által való elfogadására záros határidőt szabtak, a kormány öt nemzetgyűlés sürgős összehívása iránt a szükséges intézkedéseket megteszi.

Next