Magyarság, 1921. november (2. évfolyam, 244-269. szám)
1921-11-01 / 244. szám
A 921 november 1, keddi MMpWAMt Előfizetési árak: ‘ 'Égés* évre 680 korona Negyedévre 100 korona Félévre 310 korona Egy hóra... 60 korona Egyes szám ára 3 korona ára 3 korona Budapest, II. évf. 244.(258.) szám Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztéség: VII. kerület, Miksa utca 8. szám. Telefon: József 68-90, József OvS-91. Kiadóhivatal, VII. kerület, Miksa-utca S. Telefon: József 68—92* Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Eb ura fahó! A trianoni béke egyebek közt azért is köttetett, hogy biztosítsa Középeurópában a nagyszerű wilnoni elv érvényesülését, a nemezetek önrendelkezési jogát. Ennek az elvnek nevében szabdalják fel Magyarországot, ennek a nevében vették védelmükbe és támogatták a győztes nagyhatalmak a nemzetiségi utódállamok megalakulását és hódításait s ezt az önrendelkezési jogot tették lélravalóul a mi koldustarisznyánkba is, mikor mindenünk- íjét kifosztva a békeaktát velünk aláíratták. Ez az elv biztosította Magyarország és a magyar nemzet számára azt a jogot, hogyállamformáját szabadon választhatja meg s szabadon dönthet róla, köztársaság akar-e lenni, vagy megmarad királyságnak,amint azt saját belátása szerinti érdekei parancsolják. Erről az érvről, mint a békeakták oly sok többi rendelkezéséről is, hamarosan kiderült, hogy a legyőzött fék csak addig nyújtózkodhatnak alatta, ameddig a győzők önzése megengedi; amint ezen a határon túlmennek, a legbrutálisabb eszközökkel figyelmeztetik őket, mit jelent a nemzeti önrendelkezés a gyöngékre és tehetetlenekre alkalmazva.. Mi nem most, a király visszatérése alkalmából tanultuk először megismerni, mennyit ér az a függetlenség és önállóság, mely a béke áldásaképpen osztályrészünkkül jutott, desoha olyan megalázó, soha olyan szégyenletes modollt nem éreztetek velünk, ellenségeink egész hitványságát és hazugságát ennek az elvnek, mint az elmúlt hét válságos eseményei folyamán. A kormány, szinte be se várva a nagy- és kisántánt beavatkozását, megakadályozta, hogy a király visszatérve az országba, jogai gyakorlatába léphessen s kész volt fegyverrel is érvényt szerezni annak az érdeknek, amely, szerinte, azt parancsolta, hogy még nem érkezett el az a pillanat, amelyben a nemzet esisztenciájának kockáztatása nélkül köszöntheti koronás uralkodóját. A kis- és nagyontánt most azzal fizet ezért a lojalitásért, hogy előbb a király trónfosztását, most pedig már az egész uralkodóház detronizálását követeli, a nemzetek önrendelkezési joga nevében. Nem kell rá sok szót vesztegetnünk, mit jelent ez a követelés magyarra lefordítva. Jelenti a legdurvább felforgatását az ezeréves magyar alkotmánynak, jelenti Szent István koronájának összezúzását, jelenti a nemzeti szuverenitás megsemmisítését s jelenti végül a legiszonyúbb politikai és erkölcsi anarkiát, mely ennek a követelésnek „nyolcán, ha ez valósággá válnék, feneketlen örvényébe sodorná a lelkileg feldúlt, megalázott magyarságot. Anglia, Franciaország és Olaszország, úgy látszik, nem tudtak ellentállni annak a gyűlöletnek és bosszúvágynak, mely Szerbiát és Csehországot ellenünk lázítja s amely Csonkamagyarországot a nagyszerb és cseh érdekek nyomorult politikai és gazdasági gyarmatává akarja tenni, mikor kezét legszentebb intézményünkre, a nemzeti önérzet szimbólumára s legszentebb életjogunkra emeli. Mert nekünk lehet akármiféle pörünk az uralkodóházzal, vallhatjuk, hogy a legszentebb érdekközösség fűz bennünket egymáshoz s a legszentebb jogi és erkölcsi kötelékek, vallhatjuk, hogy kiegyenlíthetetlen ellentétek vannak a nemzet és a dinasztia, vagy a király érdekei között, el is dönthetjük ezt a port magunk között a nemzeti akarat és lelkiismeret parancsa szerint. De, hogy más hatalmak, amelyeknek érdeke a mi lerázásunkat, a mi gyengeségünket, a mi szolgaságunkat és megsemmisítésünket követeli, hogy ilyen más hatalmak szabják meg nekünk, mit tegyünk az élet és becsület legfontosabb kérdésében, ez a követelés, ha teljesítjük, azt jelenti, hogy Masarykék és Pasicsék, ha holnap éppen eszükbe jut, saját helytartóikat küldik Budapestre, hogy amint megszabták, ki ne lehessen uralkodónk, megszabják ezentúl azt is, kit tegyünk kénytelenek urunknak vállalni az ő biztonságuk érdekében. Ma Belgrádból és Prágából, vagy Paksból és Londonból is azt követelik, távozzanak a Habsburgok, mert uralmuk, vagy csak trónigényük is veszélyezteti a cseh és szerb hatalmi érdekeket. Holnap — ehhez nem kell prófétai éleslátás — azt fogják követelni, hogy Károlyi, Jászi és Linder vegyék át az ország kormányát, ugyancsak a középeurópai béke érdekében. • fi'-'-A magyar nemzetnek voltak már harcai az uralkodóházzal, mikor állami függetlensége és életérdekei védelmében szembeszállt a Habsburg-házzal s vérét ontotta, üldöztetést, börtönt,akasztófát és elnyomást szenvedett szabadságáért. E harcok közben két ízben is proklamálta a dinasztia trónvesztését. Az ónodi nyezőn és a debreceni nagy templomban azonban a nemzet szabad lelkiismerete és akarata szólalhatott meg, ott nem idegen terror és nem ellenségeink parancsa diktálta, hogy mit határozzunk A detronizálást a kormány azonnal közölte a nagy- és a kisántáni budapesti képviselőivel . A trémesztést zárás határidőn belül a nemzetgyűjtés elé terjesztik A nagyántáni ufabi» jegyszetelten swspstSs-gette a triewesaetés pFOkBamáBásást A minisztertanács Károly Király és a HaSssburg-ház mellett cimfiti A Magijar Távirati Iroda jelenti: Ma délelőtt Bethlen István gróf miniszterelnöknél megjelentek az antant-hatalmak budapesti követei és írásban az alábbi jegyzéket nyújtották át: fz szövetséges nagyhatalmak Magyarországon levő diplomáciai képviselőinek konferenciájától Miniszter Úr! Van szerencsénk Nagyméltóságodnak a nagykövetek tanácsának alábbi jegyzékét átadni: „A nagykövetek tanácsa, amely megelégedéssel látta, hogy a magyar kormány megfelelő intézkedéseket tett azon célból, hogy Károly exkirály újabb kísérletének rögtöni véget vessen, ennek dacára megállapította, hogy mindeddig a magyar kormány nem tett eleget a szövetséges hatalmak azon határozatának, amely a trónvesztés proklamálásának szükségességéről szól. A trónról való lemondás, amelyre, úgy látszik, rá akarja bírni az exkirályt, nem tekinthető ezen határozat végrehajtásának. A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges államok aggodalommal vannak eltelve a növekvő izgatottság miatt, amelyet a restaurációnak ezen újabb kísérlete a Magyarországgal szomszédos államokban előidézett és tevékenyen közreműködnek annak lecsillapításában. Ugyanezen célból felszólítják a magyar kormányt, hogy haladéktalanul proklamálja Károly exkirály trónvesztését és hogy ezt a trónvesztést — a nagykövetek tanácsának 1920 február 4-én és 1921 április 1-én hozott határozata értelmében — terjessze ki egyidejűleg a Habsburgház valamennyi tagjára. A tanács elvárja, hogy a magyar kormány, hozzá akarván járulni az általános béke fenntartásához, haladék nélkül hozzálát ezen határozat végrehajtásához.“ *■ *f*. . Fogadja stb. , Castagnoto s. k. Hohler s. k. Fouchet s. k. Tekintve, hogy a magyar kormány az ország jelenlegi súlyos helyzetében, melyet a szomszéd országok egyre fokozódó katonai intézkedései idéztek elő, rá van utalva a szövetséges nagyhatalmak támogatására, a kormány számára jelenlegi kényszerhelyzetében nem volt más választás, mint a nagyhatalmaknak ezt az újabb határozatát elfogadni. A helyzet ismertetése után a minisztertanács idevonatkozó határozatát egyhangúlag hozta meg, amiről a magyar kormány a szövetséges nagyhatalmakat azonnal értesítette és ezt a választ a cseh köztársaság, a S. H. S. és a román királyság budapesti képviselőivel is még a mai nap folyamán közölte. Minthogy az antant-nagyhatalmak kívánságuknak a törvényhozás által való elfogadására záros határidőt szabtak, a kormány öt nemzetgyűlés sürgős összehívása iránt a szükséges intézkedéseket megteszi.