Magyarság, 1921. november (2. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-01 / 244. szám

A 921 november 1, kedd mi MMpWAMt Előfizetési árak: ‘ 'Égés* évre 680 korona Negyedévre 1*0 korona Félévre „ 310 korona Egy hóra... 60 korona Egyes szám ára 3 korona Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztősén: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telelőn: József 68-90, József OvS-91. - Kfadóhiyatals YII. kerület, Miksa-utca S. Telefon: Józseí 68—92* Megjelenik hétló kivételével mindennap. Eb ura fahó! Ä trianoni béke egyebek közt azért is köttetett, hogy biztosítsa Középeurópában a nagyszerű wil­­aoni elv érvényesülését: a nem­ezetek önrendelkezési jogát. Én­ének az elvnek nevében szabdal­ják fel Magyarországot, ennek ínevében vették védelmükbe és támogatták a győztes nagyhatal­mak a nemzetiségi utódállamok megalakulását és hódításait s ezt az önrendelkezési jpgot tették jctravalóul a mi koldustarfsz­­nyánkba is, mikor mindenünk- ÍjoÍ kifosztva a békeaktát velünk aláíratták. Ez az elv biztosította Magyarország és a magyar nem­zet számára azt a jogot, hogy íállamformúját szabadon választ­hatja meg s szabadon dönthet róla, köztársaság akar-e lenni, vagy megmarad királyságnak, .amint azt saját belátása szerint [érdekei parancsolják. Erről az élvről, mint a békeakták oJy sok többi rendelkezéséről is, hama­rosan kiderült, hogy a.legyőzöt- I fék csak addig nyújtózkodhatnak ; alatta, ameddig a győzők önzése megengedi; amint ezen a hatá­ron tuimennek, a legbrulálisabb eszközökkel figyelmeztetik őket, mit jelent a nemzeti önrendelke­zés a gyöngékre és tehetetle­nekre alkalmazva.. Mi nem most, a király vissza­térése alkalmából tanultuk elő­ször megismerni, mennyit ér az a függetlenség és önállóság, mely a béke áldásaképpen osztály­­részünkkül jutott, de .soha olyan megalázó, soha olyan szégyen­letes modöir^őém érezte 1 lék ve­lünk, ellenségeink egész hitvány­ságát és hazugságát ennek az elvnek, mint az elmúlt hét vál­ságos eseményei folyamán. A kormány, szinte be se várva a nagy- és kisántánt beavatkozását, megakadályozta, hogy a király visszatérve az országba, jogai gyakorlatába léphessen s kész volt fegyverrel is érvényt sze­rezni annak az érdeknek, amely, szerinte, azt parancsolta, hogy még nem érkezett el az a pillanat, amelyben a nem­zet eiíszlenciájának kockázta­tása nélkül köszöntheti koro­nás uralkodóját. A kis- és nagy­­ántánt most azzal fizet ezért a lojalitásért, hogy előbb a király trónfosztását, most pedig már az egész uralkodóház de ironizálását követeli, — a nemzeték önren­­, délkúzési joga nevében. Nem kell rá soli szót vesztegetnünk, mit jelent ez a követelés ma­gyarra lefordítva. Jelenti a leg­durvább felforgat ásít az ezer­éves magyar alkotmánynak, je­lenti Szent István koronájának Összezüzasát, jelenti a nemzeti szüverénitás megsemmisítését s jelenti végül a legiszonyúbb po­litikai és erkölcsi anarkiát, mely ennek a követelésnek „nyolcán, ha ez valósággá válnék, fene­ketlen örvényébe sodorná a lel­kileg feldúlt, megalázott magyar­ságot. Anglia, Franciaország és Olasz­ország, úgy latszik, nem tudtak ellentállni annak a gyűlöletnek és bosszúvágynak, mely Szerbiái és Csehországot ellenünk lázitja s amely Csonkamagyarországot a nagy-szeri) és. cseh érdekek nyomorult politikai és gazda­sági gyarmatává akarja tenni, mikor kezét legszentebb intéz­ményünkre, a nemzeti önérzet szimbólumára s legszentebb élet­jogunkra emeli. Mert nekünk lehet akármiféle pörünk az uralkodóházzal, vall­haljuk, hogy a legszentebb érdek­­közösség fűz bennünket egymás­hoz s a legszentebb jogi és er­kölcsi kötélékek, vallhatjuk, hogy kiegyenlithetetleu ellentétek van­nak a nemzet és a dinasztia, vagy a király érdekei között, el is dönthetjük ezt a port magunk közölt a nemzeti akarat és lelki­ismeret parancsa szerint. De, hogy más hatalmak, amelyeknek érdeke a mi lerázásunkat, a mi gyengeségünket, a mi szolgasá­gunkat és megsemmisítésünket követeli, bogy ilyen más hatal­mak szabják meg nekünk, mit tegyünk az élet és becsület leg­fontosabb kérdésében, ez a követelés, ha teljesítjük, azt jelenti, hogy Masarykék és Pa­­sicsék, ha holnap éppen eszükbe jut, saját helytartóikat kül­dik Budapestre, hogy amint megszabták, ki ne lehessen ural­kodónk, megszabják ezentúl azt is. kit Jegyünk kénytelenek urunk­nak vállalni az ő biztonságuk érdekében. Ma Belgrádból és Prágából, vagy Parisból és Lon­donból is azt követelik, távozza­nak á Habsburgok, mert ural­muk, vagy csak trónigényük is veszélyezteti a cseh és szerb hatalmi érdekeket. Holnap — ehhez nem kell prófétai éleslátás — azt fogják követelni, hogy Károlyi, Jászi és Linder vegyék át az ország kormányát, ugyan­csak a középeurópai béke érde­kében. • fi'-'-­A magyar nemzetnek voltak már harcai az uralkodóházzal, mikor állami függetlensége és életérdekei védelmében szembe­szállt a Habsburg-házzal s vérét ontotta, üldöztetést, börtönt,akasz­tófát és elnyomást szenvedett szabadságáért. E harcok közben két ízben is proklamáita a di­nasztia trónvesztését. Az ónodi njezőn és a debreceni hagy tem­plomban azonban a nemzet szabad. lelkiismerete és akarata szólal­hatott meg, ott nem idegen terror és nem ellenségeink parancsa diktálta, hogy mit határozzunk A defroRlzálást a kormány azonnal közölte a nagy- és a kisántánt budapesti képviselőivel — A irónr?eszfést zárás határidőn belül a nemzefgySsiés elé terjesztik A nagyániáni ufabi» jegyjBőtelten swspstSs-gefte a trfewesaetés pFOkBamáBásáft A Magijav Távirati Iroda jelenti: Ma délelőtt Bethlen István gró! miniszterelnöknél megjelentek az ántánt-halalmak budapesti követel és írásban az alábbi jegyzéket nyújtották át: ft szövetséges nagyhatalmak Magyarországon levő diplomáciai képviselőinek konferenciájától Miniszter Ur! Van szerencsénk Nagyméltóságodnak a nagykövetek taná­csának alábbi jegyzékét átadni: „A nagykövetek tanácsa, amely megelégedéssel látta, hogy a magyar kormány megfelelő intézkedéseket tett azon célból, hogy Károly exkirály újabb kísérletének rögtöni végei vessen, ennek dacára megállapította, hogy mindeddig a magyar kormány nem tett eleget a szövetséges hatalmak azon határoza­tának, amely a trónvesztés proklamálásának szük­ségességéről szól. A trónról való lemondás, amelyre, ugylátszik, rá akarja birni az exkirályt, nem tekinthető ezen határozat végrehajtásának. A nagykövetek tanácsában képviselt szövetséges államok aggo­dalommal vannak eltelve a növekvő izgatottság miatt, amelyet a restaurációnak ezen újabb kísérlete a Magyarországgal szom­szédos államokban előidézett és tevékenyen közreműködnek \ annak lecsillapításában. Ugyanezen célból felszólítják a magyar kor­mányt, hogy haladéktalanul proklamálja Károly exki­rály trónvesztését és hogy ezt a trónvesztést — a nagy­követek tanácsának 1920 február 4-én és 1921 április 1-én hozott hatá­rozata értelmében — terjessze ki egyidejűleg a Habsburg­­ház valamennyi tagjára. A tanács elvárja, hogy a magyar kor­mány, hozzá akarván járulni az általános béke fenntartásához, haladék nélkül hozzálát ezen határozat végrehajtásához.“ *■ *f*. . Fogadja stb. v Castagncto s. k. ' Hohler s. k. Fouchet s. k. Tekintve, hogy a magyar kormány az ország jelenlegi súlyos helyzetében, melyet a szomszéd országok egyre fokozódó katonai intéz­kedései idéztek elő, rá van utalva a szövetséges nagyhatalmak támo­gatására, a kormány számára jelenlegi kényszerhelyzetében nem volt más választás, mint a nagyhatalmaknak ezt az újabb határozatát elfogadni. A helyzet ismertetése után a minisztertanács idevonatkozó hatá­rozatát egyhangúlag hozta meg, amiről a magyar kormány a szövet­séges nagyhatalmakat azonnal értesítette és ezt a választ a cseh köztársaság, a S. H. S. és a román királyság budapesti képviselőivel is még a mai nap folyamán közölte. Minthogy az ántánt-nagyhatalmak kívánságuknak a törvény­­hozás által való elfogadására záros határidőt szabtak, a kormány ct nemzetgyűlés sürgős összehívása iránt a szükséges intézkedéseket megteszi. ára 3 korona Budapest, II. evf. 244.(258.) szám Ä miniszferfanáss Károly Király és a HaSssKur^-ház mellett dmfitf

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék