Magyarság, 1921. november (2. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-25 / 265. szám

6 — (Én is ellenforradalmár voltam!) A Magyarság tegnapi számában egy nyilatkozat jelent meg, melyben közéletünk egyik szereplője tiltakozik a forradalmiság gyanúsítása ellenében és kijelenti, hogy ő tulajdonképpen úgyszólván ellenforradalmár volt. Mert igaz úgy, hogy látszólag azt mondotta és azt írta, hogy ő meggyőződéses forradalmár és másnak is forradalmárnak kell lennie, de mindeme kifejezések tulajdonképpen egy komoly ellenforrongó lelkületnek a kényszerítő viszonyokhoz alkalmazott megnyilatkozásai voltak. Szakasztott ez az én esetem is, kéremszépen, és néhány ezer társamé, kik velem hasonló kellemetlen sorsot szenvedtünk el részint hátsó irányból jövő és láb által kifejezett népszenvedélyek, részint leplezetlen pofonok, részint bírósági ítéleteknek Rityi útján történt megnyilatkozásai révén. Nagyon örülök, hogy a fentemlített nyilatkozat megtalálta a két és ,fél év óta keresett és most üdén előlebegő kifejezést a mi esetünkre is. Igenis, tulajdonképpen én is ellenforradalmár voltam. Ellenforradalmár nem a szónak közönséges, idejétmúlta értelmezése szerint,mely felületes ellenforradalmi jelvényekben és ordítozásokban fejeződött ki, nem leninflui pofonok és külsőséges hasbalövések elszenvedésében nyilvánult meg, hanem egy belsőséges, komolyabb ellenforradalmiságban. Igaz, hogy külsőleg a forradalmak külsőséges jelvényeit viseltem és fölületemen a forradalmi jelszavakat ordítoztam, sőt szmnlegesen némely látszólagos szovjet tisztségeket viseltem, igaz ugyan, hogy egy pár fölfelé megtévesztő pofont is lekentem a burzsoázia némely penetránsabb egyedeire, sőt szemszúrásból egypár ,külsőséges rúgást is közvetítettem olykor, de minden tisztán a viszonyokhoz módosult kifejezése volt egy rendíthetetlen és sohasem hivalkodó ellenforradalmár lelkületnek, egy mindvégig leplezett makacsul kitartó ellenforradalmi eszmevilágnak, egy végkép módosult ellenforradalmi harcmódnak. És én remélem, hogy el fog jönni a kor, amelyben e szerényen önillatába rejtőzött érdemek meg fogják találni jutalmukat, a nemzet és a kurzus nem maradhat süket és hálátlan ez ellenforradalmi szolgálatok előtt. Követelni fogom az elismerést súlyos áldozataimért, melyek szent jogán igenis hivatott leszek kérlelhetetlenül lesújtani az ellenforradalmi báránybőrbefújt forradalmár farkasok ellen, akik nem átallják megtéveszteni a forradalmak emlékeitől méltán elkeseredett hazafias közvéleményt, felelőtlenül gyanúsítanak és pozíciókba befészkelődve ítélkezni mernek az igazi ellenforradalmárok fölött. (Mi lesz az ingatlanvagyonváltsággal ?) Megírtuk, hogy az ingatlanvagyonváltságot a törvény értelmében december hó 7-ig lehet egy összegben kedvezményes ezer koronás búzaáralapon fizetni. Azonban végrehajtási utasítás még nincs, az adóhivatalok erre az adószámlára befizetéseket nem fogadnak el és így a gazdák ma a legnagyobb bizonytalanságban vannak. A Magyar Gazdaszövetség és az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kérték ugyan azt is, hogy a kedvezményes áralapon való fizetési határidő a végrehajtási utasítás kiadásától számíttassák, a kormány azonban errenézve még nem döntött. Sopron vármegye törvényhatósági bizottsága viszont azt idérte, hogy a pénzügyminisztérium utasítsa az adóhivatalokat, hogy vagyoni váltság lerovás címén fogadjanak el a gazdáktól fizetéseket, tekintet nélkül arra, hogy a végrehajtási utasítás megjelenik-e vagy sem ? A pénzügyminisztérium egyébként elkészült a rendelet megszövegezésével és az rövidesen megjelenik. A rendelet, értesülésünk szerint, a gazdák kívánságának meg fog felelni.* — (Az Á. F. Sz. ügye.) Az Ébreda Magyarok Egyesületének IV. kerületi szervezete e hó 25-én (pénteken) d. u. 7 órakor az egyesület székházában (IV., Sörház utca 3. sz.) fontos értekezletet tart. Az értekezlet pontosan 7 órakor kezdődik, az általános politikai és gazdasági helyzetről, a drágasági kérdésről, szervezeti és az Általános Fogyasztási Szövetkezet ügyéről fognak tárgyalni. (A vergődő társadalom.) A következő levelet kaptuk: Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Valóban A vergődő társadalom-Tól írott vezércikkét a mi szívünkből tépte. Fogadja érte hálás köszönetünket. Egyben kérjük, ne hagyja elaludni ezt a kérdést sem a sajtóban, sem a parlamentben. Nemcsak azért mondom ezt, mert magam is rokkantja vagyok a köztisztviselői nyomornak, hanem azért, mert a veszélyt még fenyegetőbbnek látom, mint a cikk írásakor a képviselő úr maga is gondolta. A tisztviselők és általában a közalkalmazottak erkölcsi depravációja, korrupciója már nagyon előrehaladott stádiumban van és a többi társadalmi rétegek inffitoirigység, sőt gyűlölet veszedelmesen izzik náluk, úgy, hogy az osztálygőg könnyen odataszíthatja őket a nemzetközi szociáldemokraták táborához s ha a gyújtogatók hozzájuk férkőznek, éppúgy felrobban a pokol, mint két év előtt. Még fékezi őket a hazafiság és a kereszténység eszméje, de látják ez utóbbit eltorzulni, az előbbi meg nagyon elasztikus fogalom. Ium proximus ardeticalegon ... Fontosabb ez a választói jog reformjánál, főrendiház restaurálásánál, sőt talán a földreformnál is sürgősebb, a tisztviselőnyomort nem lehet alamizsnáskodással megoldani. A természetbeni ellátás nem vált be, csak növelte az osztályellenszenvet, a látszólag protezsált tisztviselők ellen. Pedig az egész naturális segítség csak csekélység. Hiszen ime például én a háború elején a VII. fizetési osztály első fokában lévén, kor- és családipótlékkal, lakbérrel és igazgatói honoráriummal együtt tízezer koronát kaptam aranyban-ezfistben fizetve. Ez is csak éppen, hogy szűkösen fedezte háztartásunkat (igaz, hogy akkor még cselédet is tarthattunk, öt szobára való bútorunk volt). De nagyon szerényen, visszavonultan éltünk és puritán egyszerűséggel ruházkodtunk. Jómagam nem iszom, nem kártyázom, nem dohányzom, de akkor még Űrlapokat járattam, könyveket vásároltam, társaságos életet nem igen éltünk, de néha színházba, koncertbe jártunk, sőt betegség folytán még külföldre is eljutottunk, utazgattunk egy keveset. Ma a pénz értéke 1/200-ad része a réginek, de igaz, itt benn az országban a vásárló ereje elég sajátosan jóval nagyobb. Nos, mondjuk, a drágasági átlag csak ötvenszeres. De ennyi, ugye, feltétlenül van. Ez esetben tehát legalább egy félmilliót kellene egy évben keresnem, hogy a régi fokon álljak,és jó, ha naturáliákkal harmincötnegyvenezer koronát kapok, pedig állítólag előléptettek, törzsfizetésem évi négyszáz koronával nőtt s most már nagyságos úr vagyok, tehát magam takarítom a cipőmet, ruhámat s az én tisztem a fa- és vízbehordás, tűzgyújtás satöbbi, a feleségem meg főz, mosogat, sepreget. Olvasni, írni, tanulni rá nem érek. Új ruhát, cipőt régen nem vásárolunk, fehérneműt se. »Szerencse, hogy jól el voltunk látva régebbről. Persze lányunk megnőtt, ez sok kiadás. De férjhezadására még gondolni sem lehet. Miből lehetne kistafírozni ? Itt új lakóhelyünkön ámulva látjuk szinte naponta a fényes estélyeket s minden héten legalább egy oly lakodalomról hallunk, ahol átlag száz vendég dőzsöl reggelig, persze csupa »kis«-gazdák. Mi is muzsikálnánk magunknak, de még arra sem telik, hogy a zongoránkat felhangoltassuk, pedig a mi állásunkban sem lehet szó mellékfoglalkozásról és nekünk is függetleneknek kellene lennünk, mint a bíráknak, hiszen a vizsgán mi is ítéleteket mondunk, s bizony közel férkőzik pályánkhoz a kísértés. Menjünk nyugalomba, más pályára ? Kissé öregek vagyunk már újat kezdeni. S talán jobb lesz az államnak, ha a nyugdíjat fizeti semmi munkáért ? ... Nincs elég nyugdíjas katonatiszt? ... Nehézkérdések... Muszáj ezeken segíteni. Ám működjék a bankóprés! Ha a pénz értéke romlik, ezt nemcsak a tisztviselők sínylik. Az új teher szétoszlik. A mi vállatok sem bírhatnak mindent. Igen sok ismerősömnek már nincs mit eladnia, se zongora, sem ezüst, sem szalon-bútor nincs már ... Ideje volna, hogy megmozduljon az ország lelkiismerete!___ Boldog lennék, ha észlelhetném, hogy nem hiába írtam e sorokat. (Egy jogakadémiai tanár.) — (A szegedi kémek bünpöre.) Szegedről jelentik: Szilassy Antal százados hadbíró tegnap megkezdte a francia szolgálatiján állott szegedi kémek bünpürének tárgyalását, Iezédi (Immermann) Árpád és Lányi (Stein) József szegedi lakosok a magyar államról és a nemzeti hadseregről elferdített jelentéseket közöltek, amelyek alkalmasak voltak a nemzeti hadsereg megalakulásának megakadályozására és veszélyeztették az ország belső békéjét is. A tárgyalás több napig tart. (Két ur a vendéglőben.) Két földbirtokos külsejű ur üldögél ma délben a Keszey-féle vendéglőben. Azon keseregnek, hogy romlik a világ. Azt mondja az első: — Beszélhetnek nekem akármit, barátom, ma már nemcsak a paraszt, hanem a kommenciós cseléd is ur. Az egyik igásomnak például az elmúlt héten ment férjhez a lánya. S tudod-e, mit kapott a menyasszonytáncnál ? Tizenöt, azaz tizenötezer koronát. Fizették pedig ezt csupa gavallériából a béres- meg az igáslegények. Hajni! Azt mondja erre a másik: — *Hát ez semmi. Nálam nemcsak a bivalyos, hanem a kocsislegény is a Ma-agyarságot olvassa. A különbség csak az, hogy a kocsis rendes előfizető, a bivalyos ellenben példányonként veszi. Kérdezem a legényt, miért vásárolja mindennap külön ? Mert így több jut belőle az újságnak. Honnan tudod? Hallottam, — mondja erre. De mert fontos az neked, hogy több jusson a három koronából a lapnak? Miért? — és rámnéz. Hát csak azért, mert s ebből az újságból szokott legjobban kigyónni az igazság, minélfogva megérdemli. Hát látod, ennyi esze van már a cselédnek is. — Hajaj! Romlanak a emberek, sóhajt rá az első. És kacintanak egyet. (A jugoszláv követség közlése.) A budapesti jugoszláv követség közli, hogy azok, akiknek tulajdonában horvát-szlavonországi, boszniai, hercegovinai, szlovén vagy dalmáciai országos kölcsönkötvények vannak, e kötvényeket saját érdekükben folyó év november 30-ig jelentsék be a követségnél (Budapest, Andrássyút 114.) A bejelentésnek tartalmaznia kell 1. a tulajdonos nevét, foglalkozását, lakhelyét és állampolgárságát 2. A kölcsön kötvény nevének és falának megjelölését a szám, sorszám és névértékmegjelölésével. 3. Azt, hogy mióta van a jelenlegi tulajdonos tulajdonában és 4. hogy mely állami intézet fizette eddig a szelvényjárandóságokat (MTI) .• (Zavarok a széntermelés körül.) Ilyen címmel megjelent hírünkre vonatkozóan a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság azt a helyreigazító nyilatkozatot közli velünk, hogy a tatai bányában egyáltalán nem volt sztrájk és a munka serényen folyik tovább. Egyben közlik azt is, hogy tényleg néhány száz felvidéki munkás elhagyta a telepeket, a széntermelés így esett, amelyet azonban időközben más munkások beállításával már csaknem sikerült teljesen kipótolni. A bányatársaság nyilatkozata szerint mai termelésük csupán egy csekélységgel kisebb, mint volt a munkások távozása előtt. Ezzel szemben sajnálattal bár, de kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy illetékes helyen nyert információnk szerint a bányánál tényleg voltak bérmozgalmak és a zavarok mind a mai napig sem szűntek meg. Ez különben kitűnik a bányatársaság nyilatkozatából is. Hogy pedig a Tatáról fölszállított szénmennyiség hatalmasat esett, azt a budapesti teherpályaudvarok raktárkönyvéből a leglaikusabb ember is könynyen megállapíthatja. (Az Igazság munkatársainak ügye.) A Magyarországi Újságírók Egyesülete Márkus Miksa elnöklésével ma délután választmányi ülést tartott, amelyen az Igazság lapvállalat munkatársainak ügyével foglalkozott. A választmány egyhangúan elhatározta, hogy az Igazság munkatársainak ügyét magáévá teszi és annak legerélyesebb elintézésére bizottságot küldött ki, amelynek tagjai az Egyesület elnökén kívül Habár Mihály főtitkár, továbbá Bónitz Ferenc, Süle Antal és Kun Andor választmányi tagok. (Ingyenes kórházi ágyhelyek a közszolgálati alkalmazottaknak.) A KANSz által a szövetkezetek Jersébes kórházában (IX., Iínézitsy utca 14.) bérelt és ingyenes ágyhelyként a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége (KANSz) részére rendelkezésre bocsátott ügyhelyek a KANSz tagjai és ezek hozzátartozói részéről már igénybevehetők. A beutalásokat a KANSz vezértitkársága (V., Országház tér 11., Földmivelésügyi Minisztérium II. emelet 219.) hétköznap d. e. 9—2 óra között eszközli. Bővebb felvilágosítások ugyamnitt nyerhetők. — (Megfelebbezik Baracs Marcell elítélését.) Megírta a Magyarság, hogy a főváros tegnapi közgyűlésén Baracs Marcell dírt 200 koronára büntették szaksértés miatt. A demokratapárt nevében Gál Jenő dr. bizottsági tag az ítéletet megfelebbezi a belügyminiszterből. (A Munkásbiztosító pénztár tisztviselői is panaszkodnak.) Szerkesztő Úr! Valószínűleg önöknek is van tudomásuk a Kerületi Munkásbiztosító Pénztár tisztviselőinek mozgalmáról, azt azonban nem tudhatják, hogyan fizettek ki bennünket? Köztudomás szerint ugyanis a főváros tisztviselői közül a Munkásbiztosító Pénztár tisztviselőinek van az a kiváltsága, hogy a legkisebb-'fizetést »élvezhetik.« Tehát ők is nyomorognak leginkább, pedig a háború előtt, mikor, a M. B. tömve volt destruktív elemekkel, egyike volt a legjobban dotált a hivataloknak. Mi mágia hallgattunk eddig, majd midőn a kormány- nál járt egy küldöttség fizetésjavításunkmiatt, kaptunk is ígéretet. Úgy látszik, hogy azonban ezt is megsokkalták, mert a pénztári kormánybiztos úr igen kikelt, midőn a gyorssegély felől, érdeklődni mertünk. Mert ő nem tűr semmiféle akadékoskodást, őt nem lehet presszionálni, itt ő az úr és ő kivág, kiröpit mindenkit, aki meg mer mukkanni. Szerkesztő Úr? Eljárás ez? Szabad így bánni hétszáz éhes, rongyos tisztviselővel e nehéz időkben? ?Holott mi birkátürelemmel dolgoztunk és remél' tük a megváltó fizetésjavítást, hiába . . .. A Munkásbiztosító, mint humánus, intézmény, kényszeríti tehát a tisztviselőit a sztrájkra, amit pedig végeredményben majd a szerencsétlen, beteg magyar munkások írinylenek meg. Lehet ez? Többen a Kerületi Munkásbiztosító Pénztár tisztviselői közül. (Önök ezt mondják, de gyermekeik már nem!) Bécsből jelentik: Az Arbeiter Zeitung jelenti Berlinből: Nallet francia tábornok tegnap meglátogatta a Deutschen Werke Erfurt nevű telepét. Az üzemi tanács a tábornok előtt,arra utalt, hogy minden körülmények között megakadályozza a katonai fegyverek előállítássát. Nollet erre németül így szólt: — Önök ezt mondják, de gyermekeik már nem. A tábornok egyébként hangoztatta, hogy a telepet teljesen át lehet , alakítani, például írógépek készítésére. Franciaország egyébként a vadászfegyverek készítését is veszélyesnek tartaná. (A zongoragyárosi gyilkosainak kihallgatása.). Megírtuk, hogy a rendőrség tegnap este elfogta Kovács Árpádot és Kovács Kornélt, akiket Kieifeman Jakab zongoragyáros meggyilkolásával gyanúsítanak. A két testvér kihallgatását ma délelőtt kezdte meg Vogl József rendőrkapitány. Mindketten határozottan tagad-tják" a terhükre rótt bűncselekményt, sőt még a gyanúsítás ellen is tiltakoznak. Megpróbálkoztak az alibi bizonyításával, de ez nem sikerült. A legidősebb testvért, Kovács Tivadart, aki ma délelőtt érkezett Budapestre, ma délután hat órakor Mayer detektívfőfelügyelő detektivjei Diana utca . 10. szám alatti a lakásán elfogták és előállították a főkapitányságon, ahol megkezdték kihallgatását. Kovács Tivadar tagadja, hogy része lenne a gyilkosságban. ■ A rendőrség megállapítása szerint Reismann, zongoragyárost múlt év október hó 66-áig látták utoljára. Ekkor távozott el az Ostrom utca, 1. számú lakásáról egy Dózsa Molnár Pál nevű fiatalemberrel. Ez a Dózsa Molnár Pál azzal jött Reis-mann zongoragyároshoz, hogy a közeli villában egy eladó zongorát tud. Reismann reflektált a zongorára és el is indultak annak megszemlélésére. Útközben betértek egy Széna- téri kávéházba. A kávéháltulajdonos, ki Reismannt ismerte, megkérdezte, hova megy. A zongoragyáros elmondotta, hogy ezzel a fiatalemberrel egy zongorát néznek meg az Istenhegyi-utón. Azután Reismann eltávozott s azóta nyoma is veszett. Reismann Dózsa Molnár Pállal úgy jutott összeköttetésbe, hogy annak nővére bizalmas viszonyban állott a zongoragyárossal, Dózsa pedig a Kovács testvéreknek volt a legjobb barátjuk. Ezek a Kovácstestvérek a Diana-uton laknak, amely az Istenhegyi-útról nyílik. (Kereskedők a detektiv-rendszer ellen.) A Fővárosi Kereskedők Egyesülete Szénássy Gyula elnöklete alatt foglalkozott a mai , súlyos kereskedői viszonyokkal és az Árvizsgáló bizottságnak azzal az ellenszenves intézkedésével, hogy detektivekkel rémiegeti a kereskedőket. Vértes Emil és Bérczi Antal felszólalása után a választmány kimondotta, hogy a detektív-intézmény megvalósítása ellen az egész Vonalon a legélesebb harcot indítja meg. Kérni fogja továbbá a választmány a belügyminisztertől azt, hogy a bejegyzett kereskedők útleveleit egy évre állítsák ki. (Megszökött házasságszédelgő.) Kulcsár Mártonné magánzónő feljelentést tett a rendőrségen, hogy egy magát Árvai Sándornak nevező fiatalember házasságot ígért neki és ezzel az ürüggyel 40.000 korona készpénzét kicsalta. Az esküvőt folyton halasztotta, most pedig végleg eltűnt. A rendőrség keresi a házasságszédelgő fiatalembert, aki több hiszékely nőtől csalt ki ilyen módon pénzt MAGYARSÁG 1921 november v*», pánikl!