Magyarság, 1921. november (2. évfolyam, 244-269. szám)

1921-11-26 / 266. szám

1921 november 26. szombat. Ár A 3 fl&OrHlta Budapest, II. évf. 266. (2ga)_szám Előfizetési árak: Egész évre 180 korona Negyedévre 170 korona Félévre _ 340 korona Egy hóra... 60 korona Egyes szára ára 3 korona Felelős szerkesztő: MILOTAY István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa­ utca 10. szám.. Telefőn:­­József 68-00,József 68-91.­­ Kiadóhivatal, VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefőn: József 68-92. Megjelenik hétfő kivételével mitylennap. A búzavaluta A valutáris gondok, pénzünk értékének zuhanása és állandó ingadozása mindenkit, aki ennek a zavarosnak nem befogása ha­lásza, a legnagyobb aggodalom­mal tölt el. A gazdasági világ­válság és a nemzetközi valuta­­anarkia e részjelenségét sokan helyi kezeléssel eltüntethetőnek tartják s azt hiszik, hogy ezt a békében legyűrt, két forradalom­ban megtépázott, mohó ellensé­gektől övezett maradék Magyar­­országot immunissá lehet tenni minden járvánnyal szemben s azonban terebélyesedővé lehet nevelni a dögtör közepette£tuéy. E rögeszmék tiszteletreméltó önbizalom megnyilvánulásai, de veszélyesekké válnak abban a pillanatban, amikor megszűnnek puszta hittételeknek lenni s ön­­'"' Merre, tettéválásra töreked- Ilyen jelenség a buzavaluta , mely egy kis elméleti itolásnál, elvi megvizsgá­­szappanbuborékhoz hason­­válik semmivé, lőtt magával a búzavalutá­­iglalkoznánk, legyen szabad­­nii lenünk egy esetet, amely a háborút követő első ha­tban történt meg velünk, ez a svájci frank m­ég nem lehet ezer koronánál. Va­­nfekor azt a megjegyzést bizalmas körben, hogy nem van körülményes a valuta megjavítása. Ha egy svájci frank kétezer papírkorona, hát nevez­zünk el ezer papírkoronát egy fél aranykoronának s ezt álta­lánosítva újra kapunk arany­­értékű valutát. Miben sem különbözik ettől az a javaslat, amely a búzavalu­­tát ajánlja, vagyis az aranypari­tásos búzaárnak pénzünk "alap­jául vételét. Hozzátehetjük, hogy a buzavaluta még rosszabb megol­dás volna, mert a buzaérték soha­sem volt és sohasem lesz az a fix, sűrű változásnak ki nem telt érték, aminek egy stabil pénzértékalapnak lennie kellene. A búza világpiaci ára állandó ingadozásnak van kitéve, mert nincs hónap, amikor a föld valamely részén ne aratnának s a különböző termelőhelyek aratási eredménye mind érezteti hatását a búza világpiaci árára Már­pedig tudvalevő, hogy a valuta puszta alacsonyságánál nagyobb közgazdasági "kár, ha a valutaárfolyam állandó inga­dozást mutat, mert ez minden üzleti számítást lehetetlenné tesz és ezáltal nemcsak a kereske­delmet, hanem főként a terme­lést, melynek hosszabb-rövidebb termelési időszakkal kell számol­nia, teljesen megbénítja. Azt a szerepet, amit a búzának szá­nunk, egész nyugodtan a ma is még mindig legfixebb értéknek, az aranynak juttathatnék, noha aranyunk nincs is. Aki a valutá­ris ércfedezet értelmét ismeri, tudja, hogy a pénzértéket tulaj­donképpen nem az érc fedezi és fedezheti elsősorban, hanem csakis az egészséges gazdasági élet, a termelés folytonossága. Az ércfedezet csak kisebb kilen­gések ellensúlyozására alkalmas, amint el is tűnik és el kell fogynia, mihelyt nagyobb érték­eltolódásról van szó. A búzavaluta amolyan csoda­szer volna, amely szinte parancs­szóval akarja megjavítani gazda­sági viszonyainkat. Búzatermé­sünk túlnyomó része a belső fo­gyasztásnak kell. Ezt a közélel­mezés veszélyeztetése nélkül ki­vinni nem szabad, sem elvonni a közfogyasztástól, vagyis speku­lációt űzni vele. Már­pedig a pénzérték fedezetének épp arra kellene szolgálnia, hogy vele az állam vagy jegyintézete, a pénz­­viszonyokhoz alkalmazkodva, a nemzetközi pénzpiacon spekulá­ciót űzzön, különben a pénzérték stabilizációját nem biztosíthatja. A kivitelre fordítható búzakész­letünk egy állami kiviteli mono­pólium keretében valutánk meg­javítására felhasználható lett volna, de akkor, amikor még esküdtek, manipulációja s a sza­badforgalom­ ezt lehetetlenné nem tette. Ebből a szempontból nézve a dolgot, azt kell­­monda­nunk, hogy az úgynevezett búza­valuta nem más, mint teljes vagy részleges gabonamonopó­­lium, amelyet már a háború alatt tervbe vettek volt. Megjegyzendő, hogy az akármily formában meg­valósítandó gabonamonopólium­­nak, mely az­ állam jelentékeny bevételi forrása akarna lenni, csak akkor lehet sikere, ha a gabonatermelést esetleg alacsony bevallási árakkal más termelési ágak javára nem teszi kisebb jövedelmezőségűvé. A búzavaluta javaslói arra is célzást tesznek, hogy a búza vi­lágpiaci árához arányosított ko­­ronaérték a nem önálló kerese­tűek, tehát az úgynevezett fix­­jövedelműek megélhetésén na­gyot lendíthetne. Erre az érvre meg kell jegyezni, hogy a fix­­jövedelműek csak a többi tár­sadalmi rétegek jövedelmei­nek rovására, vagy a köz­gazdaság nagyobb termelékeny­ségével kaphatnának többet. E tekintetben pedig ne feledjük el, hogy az előbbi az erőviszo­nyok eltolódását kívánná meg, az utóbbi pedig a termelés és­­a nemzeti jövedelem fokozását. Már­pedig nagyon helyesen utal­tak arra a külföldön is, hogy a háború veszteségeivel szegényeb­bek lettünk, de­­szegényebbek let­tünk a békével s a háború óta eltelt három esztendővel is. Itt ma háborúelőtti állapotokat, megközelítő közjólétet teremteni lehetetlen, csak némi enyhülés érhető el helyes közgazdasági politikával, mely az általános ter­melést, ipari és mezőgazdasági termelést fokozza s a nemzetközi árucserét újraéleszti. A jövede­­lemeltolásra vonatkozóan pedig legyen szabad megjegyezni, hogy igen sok társadalmi osztály meg­élhetése, jóléte függ az állam pénzügyi helyzetétől, már­pedig nincs az a búzavaluta, amely az államháztartás évi többmilliár­dos deficitjét, a rengeteg állam­adóssági terhet, a békeszerződés pénzügyi következményeit, a jóvátételi bizottság szemfülessé­­gét, mind ki tudná elégíteni és egyenlíteni s amellett lényeges, sokszoros fizetésemelést stb. ad­hatna. * A búza tehát valutafedezetnek nem jó, stabil értékmérőnek épp annyira nem, a termelés folyto­nosságát nem teremtené meg, az állam pénzügyi egyensúlyát nem állítaná helyre, a fix jövedel­­műek tisztes megélhetését nem­ biztosíthatná. Örülhetünk, ha köz­élelmezési zavaroktól, az ellátat­lanok ellátatlanságától meg tud menteni, jó lehet értékmérőnek a földreform keretén belül, hát a föld értékét mindenkori hoza­mában fejezhetné ki s jó lett volna állami, kereskedelmi, kivi­teli monopóliumnak akkor, ami­kor a kiviteli panamák még minden kísérletet lehetetlenné nem tettek. Nehézségei­ a kibenfokozáis aljában A keresztény part news adja fel programját - Iffiogörök Nagaafától Szabd minisztersége ellen - Visszaállít­ják a Közélelmezési és Kisgazda­­minisztériumot - A gazdapárt vezére fon­tallgatáson a Kormány­zónái A sm­iniszterek­röl smwhtím este tájékoztatta a pártokat programjáról — A Magyarság tudósítójától — Komoly nehézségek gördülnek az egységes párt megalakulása elé, a miniszterelnök terve különösen a keresztény pártban ütközik akadá­lyokba, mert a párt attól tart, hogy a beolvadás a ''keresztény irányzat vissza­szorítását, s a párt program­jának és jellegének elvesztését jelenti. Komoly akadályok mutatkoznak amiatt is, mert a miniszterelnök Nagyatádi Szabó Ist­vánnal akarja létrehozni a kibonta­kozást, s a gazdapártot veszi bázisnak, ebbe pedig a keresztény párt nem megy bele. Egységes kormányzói párt helyett a keresztény párt olykép véli megoldhatónak a helyze­tet, hogy megmaradna a mostani párt­­koalíció, amelyben a kormány is hoz­záláthatna programjának megoldásá­hoz s a párt is fenntarthatná egyéni­ségét. Ha a keresztény párt kimaradna az új alakulásból s a kormányzatban nem vállalna szerepet, Bethlen István gróf hozzá közelálló politikusok sze­rint visszaadná megbízatását a kormány­­zónak. Ezzel csak nagyobb lenne a káosz, éppen azért a keresztény párt még egy­szer fontolóra veszi elhatározását. A párt többsége úgyszólván kilencven százalékig amellett van, hogyha a párt programja s a keresztény irányzat elvei a kormányzatban kellőkép nem érvénye­­sülnének, akkor inkább ellenzékbe vo­nul. Ez az elhatározás nem jelentené azt, hogy a keresztény párt hangos ellenzéki szerepre vállalkoznék, hogy kooperálna azokkal a liberális elemek­kel, amelyektől egy világ választja el. Az ellenzéki padokon helyet foglalva is szolgálná a párt a konszolidációra irá­nyuló kormányzati munkát, s ebben a sze­repében hathatósabban tudna síkra szállni a keresztény irányzat fokozottabb érvényesítéséér­t is. A miniszterelnök s­á­­mot vetett azokkal a következésekkel is, amelyekkel Nagyatádi Szabó Istvánnak a kormányból való kihagyása járna. Ezzel a gazdapárt vezérét odaszorítaná, hogy a feléjük orientálódó liberális és radikális témsérbkko fogna kezet s igen könnyen az oklábai helyzet állana elő. A Kérésziéül i­pari elégedetlenségének okai Már a tegnapi tanácskozások kiszivár­­gott részletei alapján az az összbenyomás támadt a pártokban, de különösen a gazdapártban Bethlen István gróf ki­bontakozási tervéről, hogy a miniszter­elnök az egységes párt bázisául a gazda.A pártot választotta s hogy a többi pártok­nak, amelyek az új alakulást támogat­nák, fel kellene adni egyéniségüket, pro­­gramjukat, különállásukat és esetleg párt­­szervezeteiket is, ha az egységes pártba beolvadnának. Különösen a keresztény pártra járna hátránnyal, ha magáévá tenné a miniszterelnök tervezetét. Ez az aggodalom már tegnap este ki­fejezésre is jutott a pártban s ennek hatása alatt ma délben a keresztény párt vezetői értekezletet tartottak, amelyen Bernoláh Nándor miniszteren kívül Haller István, Huszár Károly, Túri Béla, Butkas­zalvy Miklós, Taszter Béla, Bartók János, Legeza Pál, Somogyi István, Avarffy Elek és még néhány képviselő vett részt. Hal­ler István beszámolt a dezignált minisz­terelnökkel folytatott tegnapi tanácsko­zásról, melynek alapján megvitatták az új politikai alakulásban a keresztény párt helyzetét. A fölszólalók nagy része aggodalmának adott kifejezést, mert ilyen körülmények között a pártra nézve lehetetlen, hogy egy­­ségesen bevonuljon az ú­j pártba, dacára annak- hogy Bethlen István az ország súlyos helyzetére hivatkozva, igyekezett a párt tagjait megnyerni a maga szá­mára s kifejezést adott annak a törek­vésének is, hogy a keresztény irányzat csorbítatlanul érvényesülni fog az új alap­tudásban. A párt tagjai az értekezletről távozóban pesszimizmussal nyilatkoztak a Bethlen-féle kibontakozásról. Két óra után a miniszterelnököt a ke­reszténypárt részéről Huszár Károly, Ernst Sándor, Haller István és Túrr Béla keresték föl, akikhez csatlakozott Ber­­nóták Nándor miniszter is és­ föltárták A miniszterelnök előtt a keresztény párt hangulatát s a pártnak azt a föl­fogását, hogy programját nem hajlama föláldozni. A keresztény párt legszívesebb

Next