Magyarság, 1921. december (2. évfolyam, 270-294. szám)
1921-12-01 / 270. szám
Jnsiniszterenikst tanácskozásol Beigen István gróf miniszterelnök a kisgazdapárt ternap esti határozata folytán a politikai helyzetben beállt változások megbeszélésére tanácskozásokat folytatott ma a pártok vezető politikusaival. A kora délelőtti órákban Vasó József kultuszminiszter, majd pedig Buszát Károly kereste fel a keresztény párt részéről a miniszterelnököt. Később Tomcsányi Vilmos Pál igazságüigyminiszter jelent meg Bethlen grófnál, aki utána Jiminek Gyulát, a kisgazdapárt mérsékelt csoportjának vezérét fogadta. A közel egy óráig tartó tanácskozás után Rubinék. Gyula kijelentette, hogy a miniszterelnök a politikai élet szanálását célzó akciját a tegnapi nap eseményei után sem szakítja meg , igen erélyesen kívánja megoldani a válságot. Arról, — mondotta Rubinek, — hogypártszövetség jöjjön létre, kár beszélni is, mert a kibontakozásra irányuló cselekvéseknél csakis egységes párt megalakításáról lehet szó. A nemzetgyűlés december első napjaiban összeül a mentelmi ügyek sürgős tárgyalására, melynek megtörténtével az indemnitás és a választójog tárgyalására kerül sor. E munka elvégzése után feloszlatják a nemzetgyűlést , kiírják az új választásokat. Újra megütezdődnek a horntönyhii Kihilgatások Bethlen István gróf miniszterelnök ma délután 9 órakor kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, akinek a kibontakozást illetően, új előterjesztést tett. A miniszterelnök a döntést, a kor. Hiányzóra bízta. A döntés ezideig még nem történt meg, s értesülésünk szerint a holnapi nap folyamán ismét megkezdődek a kormányzói kihallgatások. A miniszterelnök kihallgatása este fél nyolc órakor ért véget. A Keresztényi sér? vezetősége a siniszterelnöttségnél A kereszténypárt vezetősége részéről Bernolák Nándor, Vass József és Ernst Sándor a kormányzótól történt visszatérése után felkeresték ma este Bethlen István gróf miniszterelnököt, akivel hosszabb tanácskozást folytattak a politikai helyzetben beállott változásokkal kapcsolatban. M ellenék valóa/a Huszár háromnak Huszár Károly a keresztény párt tegnapi értekezletén kijelentette, hogy" azért kell az egységes pártba belépni, mert az ellenzék, tagjai puccsra törekednek. Szilágyi Lajos képviselő, aki az ellenzéki pártok tömörítését szorgalmazza, azt válaszolja Huszárnak, hogy ő ilyen puccstervekről nem tud. Ha Huszárnak tudomása volna bizonyos dolgokról, azt meg kell nyíltanMondania, a nyilvánosság elé kell vinnie, ezt elvárják tőle az ellenzék tagjai, mert ők maguk sem tűrnek soraikban olyanokat, akik puccsra törekszenek." Az ellenzék úgy magyarázza a mostani válságot, hogy a kormány február 15-éig ki akarja húzni az időt, február 15-ike után pedig kijelentené, hogy a Friedrichféle választójog érvénye megszűnt. Miután törvényeink értelmében csak a Wekerleféle választójog az irányadó, ennek alapján tartanák meg az új választásokat. J Mesuaiésyi Sajsó Istvén « Kenszeirel A kisgazdapárt a tegnap esti viharos események után szinteg nyugodtan várja a helyzet kialakulását. A zárt körben ma feltűnően kevés képviselője járt fenn. Munkatársunk beszélgetést folytatott Nagykatádi Szabó István földmivelésügyi miniszterrel, aki kijelentette, hogy teljesen meg van elégedve a párt tegnap este hozott határozatával, aminek bekövetkezését előre lehetett látni. A párttagok nagy része annyira biztos volt az eredményben, hogy a tegnapi értekezleten részt sem vett Levél egy képről . .. Igénytelen kis képecske az asszonyom, amelyikről most írok magának. Ismeretlen, kezdő legény munkája, most hallom a nevét először. Bizonyára olcsón szerezhette meg tőle, az a Váci utcai műkereskedő, akinek a kirakatában lóg. Ha kiváncsi lesz rá, megnézhetjük majd együtt. Amint elálldogálott a kép előtt, szomorú, mégis csodálatosképpen kedves hangulata úgy terül rám, miint ahogy a fekete földre a lassan hulló hópihékből a fehér takaró. S mióta érzem ennek a képnek a szuggesztív erejét, azóta tudom azt, hogy nem lehet művészi alkotások abszolút becséről beszélni. Szép az, ami nekem tetszik, s az hatázám, az a kép, szobor vagy írarmű, amelyiknek a hangulata a lelkemhez hangolódik. És az ember abban, ami neki tetszik, talán olyant is lát, ami benne sincs? Talán ez a kép is csak tükör, amely az én kedves, rég elmúlt szomorú hangulataimnak a képét adja vissza? S azért fáj, ha másnak nem tetszik, mert az én énemből van benne valami. Tegnap is kis híjja, hogy botrányt nem csináltam, mikor előttem piszkolták a képet. — Ez is kép! ízléstelen mázolás! Hogy állíthatnak ki ilyet! Ezek a fák, mintha nyírfaseprők lennének! S a föld, olyan, mint valami zsíros, piszkos papiros .. . Rájuk támadtam, hogy merik szidni ezt a gyönyörű képet! Azt hihették, hogy vagy bolond vagyok, vagy a kép festője, vagy a kép bolond festője; elég az hozzá, hogy bocsánatot kértek tőlem, amiért szidni merték. Én pedig azóta még jobban szeretem a képet, mióta másoknak nem tetszik. Aki mindenkinek tetszik s aki mindenkinek kellene, az nekem nem tetszik, az nekem nem kell! Maga ismerhet erről az oldalamról, hiszen magát is akkor és azért hagytam ott, mert mindenkinek tetszett. Én az egyszerű, igénytelen kisleánykát szerettem; a nagy primadonna nem kellett nekem ... De maradjunk csak a képnél... Szinte kicsap belőle a mi zagyvaparti réteink illata; a mátrai tölgyesek zúgása kihallatszik s a szellő mintha a hasznosi vár romjai felől fujdogálna. A mi vidékünk ez, asszonyom; a pásztói határ; a tari erdő; a nagy vágás a tölgyesben, az erdészház mellett... Minden ezen a képen azokra a helyekre emlékeztet, ahol valaha, mi, együtt jártunk ... Valaha régen, tiz év előtt.«» Ez a vén fa, itt, e kép sarkában, mintha szakasztott az lenne, amelyik alatt mi utoljára találkoztunk. Ha eljön majd megnézni ezt a képet, mert remélem, ennyire csak felébresztettem a kíváncsiságát, vájjon fogja-e maga is előtte azt érezni, amit én érzek ? S az a fához támaszkodó legény, aki olyan szomorúan, kétségbeesetten áll ott és néz az után a leány után, akinek alakja már félig belevesz az erdei ösvény szürke, gomolygó ködébe, az emlékezteti-e magát reánt, aki egykor, egy szomorú, októberi alkonyat csöndjében épp úgy néztem a maga eltűnő, édes alakja után? Vájjon ez a leány, itt a képen, ez is olyan becsületesen és durván megmondta-e ennek a legénynek, mint maga nekem tíz év előtt, hogy nem szereti annyira, hogy le tudjon érte mondani a dicsőségről. Még a szavaira is emlékezem! Hiszen akit halálra ítél a bíró, az is emlékezik talán, a bíró minden szavára? — Nem akarok koldus, szegény asszony lenni! Szeretem magát, de nem annyira, hogy ezért a szerelemért könnyen tudjak áldozatot hozni. Ehhez a szerelem mellé gazdagság is, kellene, hogy boldogok legyünk. És énnekem nagy álmaim is vannak a dicsőségről. Azokról se akarok lemondani... S nem is mondott le semmiről . Én, mindenről lemondtam. S azóta és amíg csak élek, a maga koldusa leszek... Sohase mondtam ezt el magának. Most se merném elmondani, csak megírom . . . De nem is mondhattam volna el, hiszen sose találkoztunk azóta. Egyszer lehetett volna! Maga hívott maga után. Nem mentem! Mit keresett volna a koldus kis bócska a híres színésznő mellett ? Szégyeltem volna is odalépni maga elé azzal: — Semmire se vittem, semmi se lettem , de eljöttem, hogy felemelj magadhoz . . . Vem, olyan mélyre nem estem le, hogy ilyen magasra kelljen felemelni valakinek . . . Nem mentem el a maga hívására, maga is megteheti most, hogy na jöjjön el az én hívásomra. Mert ide hívom a kép elé. Tetemre hívom a mi holt szerelmünk ravatalos képe elé. Ha azt mondja egyszerűen a képre, hogy gyönge képecske, ha láttára nem érzi azt, amit én érezek, akkor legalább többé sose gondolok arra, hogy magának is fájt a mi elválásunk ... S így könnyebb lesz ebbe, véglegesen belenyugodni... De ha magának is könnyes lesz a szeme, míg nézi a képet, akkor könnyein át, maga is úgy látja majd talán, hogy visszafordul az a nő és MAGYARSÁG 1921 december 1. csütörtök Nagyatádi Szabó István szerint a lapok tévesen állították be a dolgot, mert a párközi konferencián megszövegezett határozati javaslat kritikus harmadik pontját az értekezlet nem szavazattöbbséggel, hanem egyhangúlag vetette el. Arra a kérdésre, hogy a tegnap esti döntés után miként képzeli a kibontakozást, a földmivelésügyi miniszter a következőkben felelt: — Nem tudom, mit akar a miniszterelnök. A helyzet adva van. A kisgazdapárt kimondta, hogy Bethlen munkaprogramját elfogadja s ugyanezt mondotta,ki a keresztény párt is. A támogatás tehát biztosítva van s a miniszterelnök élhet a lehetőséggel. Hogy az ilyen alakulást koalíciónak vagy pártszövetségnek nevezik-e, az teljesen közömbös. Megkérdeztük a minisztert arra vonatkozóan is, hogy miért nem vállal az új kabinetben társat, erről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. Arra a kérdésre, hogy ezután Toncsálnyi Vilmos Pál egyedül fogja-e képviselni a pártot a kormányban, a földmivelésügyi miniszter a következőket mondotta : A párt mindenesetre ragaszkodni fog ahhoz, hogy számarámjának megfelelően vegyen részt a kormányzásban. Ebbe a kérdésbe nem folyok be, a pártot illeti a döntés. A kérdés különben az, hogy a pártgarantálva látja-e programját azokkal az egyénekkel, akikből az új kabinet állani fog. Nem akarok elébe vágni a párt elhatározásának. Émn nem leszek miniszter, elég volt ebből két év. Nem is olyan jó dolog a miniszterség, amint hiszik. Olyan, mint a születés és a halál, az ember születik és meghal, miniszter lesz és megbukik. Nem kerestem a szakítást a miniszterelnökkel, s nem ismerem el azt, hogy a kisgazdapárt tegnap hozott határozata, hogy az egységes párt megalakításában nem vesz részt, katasztrofális lenne az országra nézve. Megkezdődött az ingatlanvagyonváltságfizetés Abu*« hivatalosAm .2537 korona A falvakon népgyűléseken ismertetik a törvényt —■ A Magyarság tudósítójától *— A hivatalos lap mai számában jelent meg a pénzügyminiszternek a földművelésügyi miniszterrel egyetértően kiadott rendelete, amely a vagyonváltság alapjául szolgáló búza snótermázsájának árát a törvény rendelkezéseinek megfelelően ez évi december hóra megállapítja. A két miniszter ezt az árat kétezerötszázharminchét koronában állapította meg. Azok tehát, akik december hó 7-ig fizetnek, ezer koronás alapon fizethetnek, azok azonban, akik ezen a határnapon túl, tehát december 8.61. közötti időben fizetnek, 2537 koronás búzaáralapon zórják le a vagyonváltságot. Tudósítónk a vagyonváltság fizetésére vonatkozóan a Magyar Gazdaszövetség vezetőségétől a következő információt kapta: — A Magyar Gazdaszövetségnél naponként sűrűn érdeklődnek a főváros környékbeli kisgazdák úgy személyesen, mint telefonon a vagyonváltság fizetésének módozatai felöl. A Szövetség hivatalos lapja erre vonatkozóan részletes útmutatást közöl a gazdák számára olyan formában, hogy abból bárki könnyen, kiszámíthatja, mennyit kell váltságként fizetnie. A legtöbb környékbeli faluban vasárnap népgyűlést tartanak, amelyen a váltság összegének kiszámítási módját és a fizetés módozatait fogják ismertetni. Bizonyos, hogy december 7-ig mindenki igyekezni fog a váltságot lefizeted, akinek erre akár otthon összegyűjtve, akár a takarékpénztárban megfelelő pénzig összeg áll a rendelkezésére. A különbség ugyanis igen lényeges, mert például egy itass holdas gazda öt koronás kataszteri tisztajövedelem átlag esetén ezer koronás alapon csal, tizenkétezer koronát fizet, míg a ma megállapított búzaáralapon ez az összeg harmincöt évnégyszáznegyvennnó négy koronát tenne ki. Pénzügyi körökben a vagyonváltságból december 7-ig igen jelentékeny állami bevételeket remélnek. Illetékes helyen erről tudósítónknak a következőket mondották: — Hivatalos jelentések szerint a vagyonváltság lerovás ezer koronás búzaáralapon már megkezdődött. Az adóhivataloknál a befizetések egyszerűen és akadály nélkül folynak. Ma még összegszerűleg jelentéktelen ugyan, az ebből származó kincstári bevétel, de néhány napon belül igen jelentékeny lesz. Megindul a faluból az összegyűjtött pénz, mert alig van telkes gazda, aki a váltság összegét ezer koronás alapon azonnal iire tudná fizetni. — A vidéki adóhivataloknál ma még inkább az érdeklődés és a felvilágosítások kérése van folyamatban. Ugyanez folyik a községi elöljáróságoknál, ahol a kataszteri birtokiv alapján a kataszteri tiszta jövedelmi átlagok kiszámítása, illetve kimutatása iránt érdeklődnek. Mivel a törvény intézkedése egészen világos és gyorsan átment a köztatjaiba, hogy csak december 7-ig lehet ezerkoronás alapon fizetni, eddig a határnapig mindenki fizetni fog, akinek pénze van. Pénze pedig a falun ma idég kevés vagyonváltságra kötelezettnek nincs. A váltság lefizetése körül támadt egyéb vitás kérdésekre vonatkozóan a Magyar Távirati Iroda a következőket közli: A vagyonváltság lefizetési módozatait nézve "kételyek merültek fel, hogy a törvénybe iktatott 1000 koronás kedvezményes búzaár csak azokra vonatkozik-e, akik a vagyonváltsá" teljes egészében kifizetik, vagy azokra is vonatkozik, akik kevesebb összeget fizetnek, mint a vagyonváltság? Ez ügyben ma délelőtt Temesvári Imre, Nyéky József, Dánér Béla, Csontos Imre, Madarász Zsigmond és Plísz István kisgazdapárti képviselők jelentek meg a pénzügyminisztérium ideiglenes vezetésével megbízott Bethlen István gróf miniszterelnöknél. Temesvárt Imre előadta, hogy miután a nemzetgyűlésen ezt az 1000 koronás kedvezményes búzaárat ő indítványozta, ő ezt az indítványt úgy értelmezte, hogy az 10000 koronás búzaár azokra is vonatkozik, akik csak ez évi kötelezettségüknek tesznek eleget A miniszterelnök az igazságügyminiszterrel és Vargha pénzügyminiszteri államtitkárral egyetértőleg az 1921: XLV. törvénycikk 4. §-a alkalmazására vonatkozólag oly értelmű felvilágosítást adott a képviselőknek, hogy mindazok, akik az említett törvénycikk alapján fizetendő ingatlan vagyonváltság fejében 1931. évi december 11-ig bezárólag bármily összeget lefizetnek, az az összeg a terhükre kivetendő ingatlan-vagyonváltság összegébe a törvényben, megállapított kedvezményes búzaárban fog beszámíttatni. Tekintettel a december 6-iki határidő rövidségére, a kisgazdapárt a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén oly értelmű javaslatot fog előterjeszteni, hogy ez a határidőt bizonyos rövidebb időtartalma meghosszabbíttassék. Minthogy a benyújtandó javaslat sorsa még nem bizonyos, saját érdekében leghelyesebben, cselekszik mindenki, ha igyekszik december 6-ig eleget tenni fizetési kötelezettségeinek. Ezzel szemben a magunk részéről csak annyit jegyzünk meg, hogy a törvényhozás ezzel a halasztó hatályú pótintézkedéssel kétségtelenül elkésett. A mulasztást a kormány követte el azzal, hogy a végrehajtási utasítást még ma sem adta ki. Az ebből származó hátrányokat az ér-sdekelteknek most már viselniük kell.