Magyarság, 1921. december (2. évfolyam, 270-294. szám)

1921-12-01 / 270. szám

J­nsiniszterenikst tanácskozásol Beigen István gróf miniszterelnök a kisgazdapárt te­rnap esti határozata foly­tán a politikai helyzetben beállt változá­sok megbeszélésére tanácskozásokat foly­tatott ma a pártok vezető politikusaival. A kora délelőtti órákban Vasó József kultuszminiszter, majd pedig Buszát­ Ká­roly kereste fel a keresztény párt részé­ről a miniszterelnököt. Később Tomcsányi Vilmos Pál igazságüigyminiszter jelent meg Bethlen grófnál, aki utána Jiminek Gyulát, a kisgazdapárt mérsékelt csoport­jának vezérét fogadta. A közel egy óráig tartó tanácskozás után Rubinék. Gyula kijelentette, hogy a miniszterelnök a politikai élet szanálását célzó akc­iját a tegnapi nap eseményei után sem szakítja meg , igen erélyesen kívánja megoldani a válságot. Arról, — mondotta Rubinek, — hogy­­párt­­szövetség jöjjön létre, kár beszélni is, mert a kibontakozásra irányuló cselekvé­seknél csakis egységes párt megalakításá­ról lehet szó. A nemzetgyűlés december első napjaiban összeül a mentelmi ügyek­ sürgős tárgyalására, melynek megtörtén­tével az indemnitás és a választójog tár­­­gyalására kerül sor. E munka elvégzése után feloszlatják a nemzetgyűlést , kiírják az új választásokat. Újra megütezdődnek a horntönyhii K­ihilgatások Bethlen István gróf miniszterelnök ma délután 9 órakor kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál, akinek a kibontakozást illetően, új előterjesztést tett. A miniszterelnök a döntést, a kor. Hiányzóra bízta. A döntés ezideig még nem történt meg, s értesülésünk szerint a holnapi nap folyamán ismét megkezdőd­­­ek a kormányzói kihallgatások. A minisz­terelnök kihallgatása este fél nyolc óra­kor ért véget. A Keresztényi sér? vezetősége a s­iniszterelnöttségnél A kereszténypárt vezetősége részéről Bernolák Nándor, Vass József és Ernst Sán­dor a kormányzótól történt visszatérése után felkeresték ma este Bethlen István gróf miniszterelnököt, akivel hosszabb tanácskozást folytattak a politikai hely­zetben beállott változásokkal kapcsolatban. M ellen­ék valóa/a Huszár háromnak Huszár Károly a keresztény párt teg­napi értekezletén kijelentette, hogy" azért kell az egységes pártba belépni, mert az ellenzék, tagjai puccsra törekednek. Szi­lágyi Lajos képviselő, aki az ellenzéki pártok tömörítését szorgalmazza, azt vá­laszolja Huszárnak, hogy ő ilyen puccs­­tervekről nem tud. Ha Huszárnak tudo­mása volna bizonyos dolgokról, azt meg kell nyíltan­­Mondania, a nyilvánosság elé kell vinnie, ezt elvárják tőle az ellenzék tagjai, mert ők maguk sem tűrnek soraik­ban olyanokat, akik puccsra törekszenek." Az ellenzék úgy magyarázza a mostani válságot, hogy a kormány február 15-éig ki akarja húzni az időt, február 15-ike után pedig kijelentené, hogy a Friedrich­­féle választójog érvénye megszűnt. Miután törvényeink értelmében csak a Wekerle­­féle választójog az irányadó, ennek alapján tartanák meg az új választásokat. J Mesuaiésyi S­ajsó Istvén « Ken­szeirel A kisgazdapárt a tegnap esti viharos események után szinteg nyugodtan várja a helyzet kialakulását. A zárt körben ma feltűnően kevés képviselője járt fenn. Munkatársunk beszélgetést folytatott Nagyk­atádi Szabó István földmivelésü­gyi mi­niszterrel, aki kijelentette, hogy teljesen meg van elégedve a párt tegnap este hozott határozatával, aminek bekövetkezését előre lehetett látni. A párttagok nagy része annyira biztos volt az eredményben, hogy a tegnapi értekezleten részt sem vett Levél egy képről . .. Igénytelen kis képecske az asszonyom, amelyikről most írok magának. Ismeretlen, kezdő legény munkája, most hallom a nevét elő­ször. Bizonyára olcsón szerezhette meg tőle, az a Váci­ utcai műkeres­kedő, akinek a kirakatában lóg. Ha kiváncsi lesz rá, megnézhet­jük majd együtt. Amint elálldogálott a kép előtt, szomorú,­­ mégis csodálatosképpen kedves hangulata úgy terül rám, miint ahogy a­ fekete földre a lassan hulló hópihékből a fehér takaró. S mióta érzem ennek a képnek a szuggesztív erejét, azóta tudom azt, hogy nem lehet művészi alkotások abszolút becséről beszélni. Szép az, ami nekem tetszik, s az hat­á­zám, az a kép, szobor vagy írarmű, ame­lyiknek a hangulata a lelkemhez hangolódik. És az ember abban, ami neki tetszik, talán olyant is lát, ami benne sincs? Talán ez a kép is csak tükör, amely az én kedves, rég elmúlt szomorú hangulataimnak­ a képét adja vissza? S azért fáj, ha másnak nem tetszik, mert az én énemből van benne valami. Tegnap is kis híjja, hogy botrányt nem csináltam, mikor előttem piszkolták a képet. — Ez is kép! ízléstelen mázolás! Hogy állíthatnak ki ilyet! Ezek a fák, mintha nyírfaseprők lennének! S a föld, olyan, mint valami zsíros, piszkos papiros .. . Rájuk támadtam, hogy merik szidni ezt a gyönyörű képet! Azt hihették, hogy vagy bolond vagyok, vagy a kép festője, vagy a kép bo­lond festője; elég az hozzá, hogy bocsánatot kértek tőlem, amiért szidni merték. Én pedig azóta még jobban sze­retem a képet, mióta másoknak nem tetszik. Aki mindenkinek tetszik s aki mindenkinek kellene, az nekem nem­ tetszik, az nekem nem kell! Maga ismerhet erről az oldalamról, hiszen magát is akkor és azért hagytam ott, mert minden­kinek tetszett. Én az egyszerű, igénytelen kisleány­kát szerettem; a nagy primadonna nem kellett ne­kem ... De maradjunk csak a képnél... Szinte kicsap belőle a mi zagyva­parti réteink illata; a mátrai töl­gyesek zúgása kihallatszik s a szellő mintha a hasznosi vár romjai felől fujdogálna. A mi vidékünk ez, asszonyom; a pásztói határ; a tari erdő; a nagy vágás a tölgyesben, az erdészház mellett... Minden ezen a képen azokra a helyekre emlékeztet, ahol valaha, mi, együtt jártunk ... Valaha régen, tiz év előtt.«» Ez a vén fa, itt, e kép sarkában, mintha szakasztott az lenne, ame­lyik alatt mi utoljára találkoztunk. Ha eljön majd megnézni ezt a képet, mert remélem, ennyire csak felébresztettem a kíváncsiságát, vájjon fogja-e maga is előtte azt érezni, amit én érzek ? S az a fához tá­maszkodó legény, aki olyan szomo­rúan, kétségbeesetten áll ott és néz az után a leány után, akinek alakja már félig belevesz az erdei ösvény szürke, gomolygó ködébe, az emlé­kezteti-e magát reánt, aki egykor, egy szomorú, októberi alkonyat csöndjében épp úgy néztem a maga eltűnő, édes alakja után? Vájjon ez a leány, itt a képen, ez is olyan becsületesen és durván meg­­m­ondta-e ennek a legénynek, mint maga nekem tíz év előtt, hogy nem szereti annyira, hogy le tudjon érte mondani a dicsőségről. Még a szavaira is emlékezem! Hiszen akit halálra ítél a bíró, az is emlékezik talán, a bíró minden szavára? — Nem akarok koldus, szegény asszony lenni! Szeretem magát, de nem annyira, hogy ezért a szere­lemért könnyen tudjak áldozatot hozni. Ehhez a szerelem mellé gaz­dagság is, kellene, hogy boldogok legyünk. És énnekem nagy álmaim is vannak a dicsőségről. Azokról se akarok lemondani... S nem is mondott le semmiről . Én, mindenről lemondtam. S azóta és amíg csak élek, a maga koldusa leszek... Sohase mondtam ezt el magának. Most se merném elmondani, csak megírom . . . De­ nem is mondhattam volna el, hiszen sose találkoztunk azóta. Egy­szer lehetett volna! Maga hívott maga után. Nem mentem! Mit ke­resett volna a koldus kis b­ócska a híres színésznő mellett ? Szégyel­­tem volna is odalépni maga elé azzal: — Semmire se vittem, semmi se lettem , de eljöttem, hogy felemelj magadhoz . . . Vem, olyan mélyre nem estem le, hogy ilyen magasra kelljen felemelni valakinek . . . Nem mentem el a maga hívására, maga is megteheti most, hogy na jöjjön el az én hívásomra. Mert ide hívom a kép elé. Tetemre hívom a mi holt szerelmünk rava­­talos képe elé. Ha azt mondja egyszerűen a képre, hogy gyönge képecske, ha láttára­ nem érzi azt, amit én érezek, akkor legalább többé sose gondolok arra, hogy magának is fájt a mi elválá­sunk ... S így könnyebb lesz ebbe, véglegesen belenyugodni... De ha magának is könnyes lesz a szeme, míg nézi a képet, akkor könnyein át, maga is úgy látja majd talán, hogy visszafordul az a nő és MAGYARSÁG 1921 december 1. csütörtök Nagyatádi Szabó István szerint a lapok tévesen állították be a dolgot, mert a párközi konferencián megszövegezett ha­tározati javaslat kritikus harmadik pont­ját az értekezlet nem szavazattöbbség­­gel, hanem egyhangúlag vetette el. Arra a kérdésre, hogy a tegnap esti döntés után miként képzeli a kibontako­zást, a földmivelésügyi miniszter a követ­kezőkben felelt: — Nem tudom, mit akar a miniszter­­elnök. A helyzet adva van. A kisgazda­­párt kimondta, hogy Bethlen munka­programját elfogadja s ugyanezt mon­dotta,­ki a keresztény párt is. A támoga­tás tehát biztosítva van s a­ miniszter­elnök élhet a lehetőséggel. Hogy a­z ilyen alakulást koalíciónak vagy pártszövetség­nek nevezik-e, az teljesen közömbös. Megkérdeztük a minisztert arra vonat­kozóan­ is, hogy miért nem vállal az új­­ kabinetben társat, erről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. Arra a kérdésre, hogy ezután Ton­csálnyi Vilmos Pál egye­dül fogja-e képviselni a pártot a kor­mányban, a földmivelésügyi miniszter a következőket mondotta : A párt mindenesetre ragaszkodni fog ahhoz, hogy számarám­­jának megfelelően vegyen részt a kormányzásban. Ebbe a kér­désbe nem folyok be, a pártot illeti a döntés. A kérdés különben az, hogy a párt­­ga­rantálva látja-e programját azokkal az egyénekkel, akikből az új kabinet állani fog. Nem akarok elébe vágni a párt el­határozásának. Émn nem leszek miniszter, elég volt ebből két év. Nem is olyan jó dolog a miniszterség, amint hiszik. Olyan, mint a születés és a halál, az ember születik és meghal,­­ miniszter lesz és megbukik. Nem kerestem a szakítást a miniszterelnökkel, s nem ismerem el azt, hogy­ a kisgazdapárt tegnap hozott hatá­rozata, hogy az egységes párt megalakí­tásában nem vesz részt, katasztrofális lenne az országra nézve. Megkezdődött az ingatlanvagyon­­váltságfizetés Abu*« hivatalosAm .2537 korona A falvakon népgyűléseken ismertetik a törvényt —■ A Magyarság tudósítójától *— A hivatalos lap mai számában jelent meg a pénzügyminiszternek a földműve­lésügyi miniszterrel egyetértően kiadott rendelete, amely a vagyonváltság alap­jául szolgáló búza snótermázsájának árát a törvény rendelkezéseinek megfelelően ez évi december hóra megállapítja. A két miniszter ezt az árat kétezerötszáz­­harminchét koronában állapította meg. Azok tehát, akik december hó 7-ig fizetnek, ezer koronás alapon fizethetnek, azok azonban, akik ezen a határnapon túl, tehát december 8.61. közötti időben fizetnek, 2537 koronás búzaáralapon zórják le a vagyonváltságot. Tudósítónk a vagyonváltság fizetésére vonatkozóan a Magyar Gazdaszövetség veze­­tőségétől a következő információt kapta: —­ A Magyar Gazdaszövetségnél napon­ként sűrűn érdeklődnek a főváros kör­nyékbeli kisgazdák úgy személyesen, mint telefonon a vagyonváltság fizetésé­nek módozatai felöl. A Szövetség hivata­los lapja erre vonatkozóan részletes út­mutatást közöl a gazdák számára olyan formában, hogy abból bárki könnyen, kiszámíthatja, mennyit kell váltságként fizetnie.­­ A legtöbb környékbeli faluban va­sárnap népgyű­lést tartanak, amelyen a váltság összegének kiszámítási módját és a fizetés módozatait fogják ismertetni. Bizonyos, hogy december 7-ig mindenki igyekezni fog a váltságot lefizeted, aki­nek erre akár otthon összegyűjtve, akár a takarékpénztárban megfelelő pénzig összeg áll a rendelkezésére. A különbség ugyanis igen lényeges, mert például egy itass holdas gazda öt koronás kataszteri tisztajövedelem átlag esetén ezer koronás alapon csal, tizenkétezer koronát fizet, míg a ma megállapított­ búzaáralapon ez az­ összeg harmincöt évnégyszáznegyvennn­ó négy koronát tenne ki. Pénzügyi körökben a vagyonváltságból december 7-ig igen jelentékeny állami be­vételeket remélnek. Illetékes helyen erről tudósítónknak a következőket mondották: — Hivatalos jelentések szerint a vagyonváltság lerovás ezer koronás búza­­áralapon már megkezdődött. Az adóhiva­taloknál a befizetések egyszerűen és akadály nélkül folynak. Ma még összeg­szerűleg jelentéktelen ugyan, az ebből származó kincstári bevétel, de néhány napon belül igen jelentékeny lesz. Meg­indul a faluból az összegyűjtött pénz, mert alig van telkes gazda, aki a váltság összegét ezer koronás alapon azonnal i­­ire tudná fizetni. — A vidéki adóhivataloknál ma még inkább az érdeklődés és a felvilágosítá­sok kérése van folyamatban. Ugyanez folyik a községi elöljáróságoknál, ahol a kataszteri birtokiv alapján a kataszteri tiszta jövedelmi átlagok kiszámítása, il­letve kimutatása iránt érdeklődnek.­­ Mivel a törvény intézkedése egé­szen világos és gyorsan átment a köz­­tatjaiba, hogy csak december 7-ig lehet ezerkoronás alapon fizetni, eddig a határ­napig mindenki fizetni fog, akinek pénze van. Pénze pedig a falun ma idég kevés vagyonváltságra kötelezettnek nincs. A váltság lefizetése körül támadt egyéb vitás kérdésekre vonatkozóan a Magyar Távirati Iroda a következőket közli: A vagyonváltság lefizetési módozatait nézve "kételyek merültek fel, hogy a törvénybe iktatott 1000 koronás kedvez­ményes búzaár csak azokra vonatko­zik-e, akik a vagyonváltsá­" teljes egé­szében kifizetik, vagy azokra is vonatko­zik, akik kevesebb összeget fizetnek, mint a vagyonváltság? Ez ügyben ma délelőtt Temesvári­ Imre, Nyéky József, Dánér Béla, Csontos Imre, Madarász Zsigmond­ és Plísz István kisgazdapárti képviselők jelentek meg a pénzügyminisztérium ideig­lenes vezetésével megbízott Bethlen Ist­ván gróf miniszterelnöknél. Temesvárt­ Imre előadta, hogy miután a nemzetgyű­lésen ezt az 1000 koronás kedvezményes búzaárat ő indítványozta, ő ezt az indít­ványt úgy értelmezte, hogy az 10000 koronás búzaár azokra is vonatkozik, akik csak ez évi kötelezettségüknek tesznek eleget A miniszterelnök az igazságügyminiszterrel és Vargha pénz­ügyminiszteri államtitkárral egyetértő­­leg az 1921: XLV. törvénycikk 4. §-a alkalmazására vonatkozólag oly értelmű felvilágosítást adott a képviselőknek, hogy mindazok, akik az említett tör­vénycikk alapján fizetendő ingatlan va­­gyonváltság fejében 1931. évi december 11-ig bezárólag bármily összeget lefizetnek, az az összeg a terhükre kivetendő ingat­­lan-vagyonváltság összegébe a törvényben, megállapított kedvezményes búzaárban fog beszámíttatni. Tekintettel a december 6-iki határidő rövidségére, a kisgazdapárt a nemzetgyűlés legközelebbi ülésén oly értelmű javaslatot fog előterjeszteni, hogy ez a határidő­t bizonyos rövidebb­ idő­tartalma meghosszabbíttassék. Minthogy a benyújtandó javaslat sorsa még nem bizonyos, saját érdekében leghelyesebben, cselekszik mindenki, ha igyekszik decem­ber 6-ig eleget tenni fizetési kötelezett­ségeinek. Ezzel szemben a magunk részéről csak annyit jegyzünk meg, hogy a törvényho­zás ezzel a halasztó hatályú pótintézke­­déssel kétségtelenül elkésett. A mulasz­tást a kormány követte el azzal, hogy a végrehajtási utasítást még ma sem adta ki. Az ebből származó hátrányokat az ér-­s­dekelteknek most már viselniük kell.

Next