Magyarság, 1922. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1922-01-01 / 1. szám
IV'2'. Január 1. vasárnap — Forradalom volt az, amikor II. Rákóczi Ferenc, mikor Kossuth Lajos a Habsburgokat Szent István trónjától diogfosztotta. — Forradalom volt az, mikor 1918-ban az utca és a katonaszökevények Károly király ellen foglaltak állást s végül, mikor a forradalmi kormány által kinevezett testület eltörölte a királyságot, a trónról elhajtotta a Habsburgokat és a köztársaságot kikiáltotta. Mindezek forradalmak voltak. Először azért, mert erőszakot használtak fel a kétségtelen törvényes rend megváltoztatására, másodszor azért, mert a jogfolytonosság megszakításával a törvények alkotásának rendes módjaitól eltérően vagy a modern népszuverenitás erőszakos alkalmazása, vagy tartós fait accompli által akartak a maguk számára új jogi alapot szerezni. Tiltakozik-e Berzeviczy, ha a király itt marad? Ha most már a forradalomnak ezt a két kritériumát alkalmazzuk a mi kísérletünkre, lehet, hogy sokan az első pontra vonatkozólag a forradalom jellemvonásainak fennforgását jóhiszeműleg állíthatják, ámbár bizonyítani ezt nehéz lenne, a forradalomnak második kritériumát azonban még reánk fogni sem lehet. Hiszen bizonyos, hogy ha a király átvette volna az uralkodást, egyetlenegy józan magyar ember sem találkozhatott volna, aki törvényesség szempontjából kifogásolta volna az új rezsimet. Jogi szempontból mit lehetett volna az ellen felhozni, hogy a jogfolytonosság helyreállt és hogy azt a rendszert, amelyet Berzeviczy »ideiglenes legitimitásnak« nevez, az váltotta fel, amelyet ő »végleges legitimitásnak« ismer el. — Biztosra veszem, hogy ha »forradalmunké sikerült volna és ha a király Budapestre jött volna s a felelős kormánynak ellenjegyzése mellett olyan országgyűlést hívott volna össze, amely kétségbevonhatatlan törvényes és választójogon alapul, az Akadémia nagytekintélyű elnöke, a hatalmon levő legitimitás bátor védője sohasem tiltakozott volna ezen rezsim ellen az 1920:1. nevében és nem követelte volna a jog és a törvény alapján, hogy a kormányzói és a nemzetgyűlési rendszer helyreállíttassék. Akkor újra azzal a Berzeviczyvel találkoztunk volna, aki azért ostorozott minket, a régi ellenzéket, hogy mikor a katonai kérdésben a király személyes akaratára visszavezető politikát elleneztük, a dinasztia és a nemzet közötti harmóniát veszélyeztetjük. — Márpedig, ha valami nem forradalom, ha sikerül, nem lehet forradalom akkor sem, ha nem sikerül. Régi dolog, hogy valamely politika bölcsessége, népszerűsége a sikertől függ, de hogy valamely cselekedet forradalom-e, vagy nem, az a sikertől független, mert a politika forradalmi jellege teljesen független a későbbi sikertől. — Berzeviczy még támadást is intéz ellenünk. Csodálkozik, hogy mi nem értjük, hogy olyan tagjai is lehetnek a nemzetgyűlésnek, akik a nemzetgyűlés törvényalkotó jogát kétségbe vonják. De a látszólagos ellentmondás nagyon egyszerűen megoldható. Akik nem akartak forradalmat, akik nem akarták összetörni azt a jogi bázist amelyen állt az ezeréves magyar állam s amely ennek egyik legfőbb ereje, akik nem akarták Szent István koronájának varázserejét akkor megsemmisíteni, amikor a nemzet a legjobban reászorul, akik tudták, hogy a nép szuveréniásának kijátszása a történelmileg kialakult szuverenitás ellen a nemzet testét-lelkét generációkra széjjeltépi éppen akkor, amikor az egység fenntartása az élet előfeltétele, azok úgy magyarázták a németgyűlésnek a nemzettől kapott mandátumát, hogy hidat kell építeni a történelmi jog és az új, a forradalom teremtette helyzet között. Mi a nyert mandátummal való visszaélésnek, a kényszerhelyzetből eredő egyedüli intézkedési joggal való visszaélésnek tekintettük azt, ha a nemzetgyűlés tabula rasát akarna csinálni a nuk legszebb intézményei között és az egyoldalúlag, forma nélkül le nem tehető királyt jogaitól meg akarta volna fosztani. Hasonló esetben újból megtenném, amit tettem — A nemzetgyűlés törvényhozó jogát nem vontuk kétségbe, de kétségbe vontuk azt az erkölcsi jogot ahhoz, hogy a királyt egyszerű szavazással, talán egy két szótöbbséggel elmozdíthassa, mint — A Magyarság tudósítójától — Az indemnitási vita hullámain kibontott vitorlákkal száguldóak az ex-lex állapot bizonytalan révébe. A mai ülésen a nehéz tüzérség után az ellenzék közkatonáinak rohamcsapata vonult fel, köztük elsősorban a javíthatatlan Drózdy Győző, akinek beszéde alatt az elnököt Csizmadia Sándor mentelmi ügyében le is szavazták. Drózdy az internáló táborok egészségügyi és táplálkozási viszonyait tette szóvá s a többek között felolvasta azt az adatot, hogy hatvanöt iskolás gyermek is internálva van. Amint Drózdy politikai térre tévedt s védelmébe vette olyan minősített hazaárulóknak ügyét, mint Lovászy, Garami és Juhász-Nagy Sándor, óriási felindulás tört ki ellene a Ház minden oldalán. Majd Szterényi József intézte el Erekyvel személyes kérdésben a maga polémiáját, mely után a Weiss Conrád talpraesett beszédben a kormány politikáját bírálta, megemlékezve a magyar államvasutak viszonyairól és a MÁV személyzet szociális nyomorúságáról. Weiss Konrád az úgynevezett szélső legitimisták közé tartozik, tehát senki se vette rossz néven tőle a Madeirára való ismételt célzásokat, sőt nagy tetszést aratott azzal a kijelentésével, hogy ők magukénak vallják ma is azt, aki Madeirában van, de vissza fog térni. Az ellenzék másik enfant terrible-je, Andahozy-Kasnya Béla kénytelen volt párbeszédekre tagolni hosszúra nyalt felszólalását, amelyet minduntalan félbeszakítottak a keresztény párt tagjai. A kereszténypárt nagy része elégedetlen ugyan a kormány politikájával, de nem kíván együttmenetelni azokkal, akik a királykérdés miatt kigyult tűznél a maguk pecsenyéjét akarják megsütni. Félre nem érthető módon adott kifejezést ennek Andaházi-Kasnya beszéde alatt. Az interpellációk sorát Lingauer Albin kezdte meg, aki a Németújváron letartózóhogy megbuktathat egy felelős kormányt. Különben meg voltunk arról is győződve, hogy bármi is legyen az alaki jog, a nemzetgyűlés egy ilyen szavazással a kérdést meg nem oldja, legfeljebb milliók lelkiismeretét sértő papirjogot alkothat s ezért nemzeti szerencsétlenséget okozhat. A nemzetgyűlés jogkörét azért nem lehetett formailag és express is verbis korlátozni, mert a béke megkötésének elkerülhetetlen szüksége állott elő és az 1920:1. indokolásában felhozott okoknál fogva kényszerhelyzetben voltunk. Amit tettem, érett megfontolás után a nemzet érdekében és becsületérzésem nyomása alatt tettem, arra önérzetesen gondolok vissza, annak minden következményét elfogadom és hasonló esetben mindig ismételném. Hatott két magyar fiatalembernek Kollár Dénesnek és Lex Lórántnak elfogatását tette szóvá s a velencei egyezmény alapján sürgősen kérte a külügyminisztert, hogy az osztrák kormánynál lépjen közbe a magyar foglyok szabadonbocsátása érdekében. Szilágyi Lajos szintén egy letartóztatás ügyét tette szóvá: Bitzinger Jánosnak aranyvisézségi tartalékos hadnagynak s a Műegyetemi Atlétikai Club elnökének a katonai hatóság által történt jogtalan fogságbaejtését, állítólagos kormányzósértés ürügyén. A miniszterelnök helyettese Vass József vallás- és közoktatásügyi miniszter válaszolt az interpellációra, maga is megállapította, hogy Hitzinger letartóztatása a polgári jogszolgáltatás szempontjából nem igazolható. Az elnök napirendi indítványa szerint a legközelebbi ülés január 3-án, kedden délelőtt tíz órakor lesz. A nemzetgyűlés mai ülését tíz órakor nyitotta meg Gaál Gaszton elnök s bemutatta a tegnapi ülésről távolmaradt képviselők névsorát, mely alkalomból a nemzetgyűlés kimondta, hogy ezúttal eltekint a megtorló intézkedéstől. Az indítvány és interpellációs könyv felolvasása után Lingauer Albin a házszabályokhoz szólva megállapítja, hogy a gazdapárti képviselők, akik a tárgyalt ügyek sürgősségére és fontosságára "való tekintettel a Ház üléseinek meghosszabbítását kérték, nem tanúsítanak kellő figyelmet az ülések iránt. Kéri a tanácskozóképesség megállapítását. Miután a Ház szemmel láthatóan nem volt tanácskozóképes, az elnök az ülést tíz percre felfüggesztette. Az ülés újbóli megnyitásakor Dinich Vidtor kérte a tanácskozóképesség megállapítását, időközben azonban a tanácskozóképességhez szükséges számban gyűltek össze a képviselők s igy az ülés felfüggesztésére másodszor nem került sor. Elnök a gyorsírói jegyzetekből megállapítja, hogy Pallavicini György őrgróf tegnapi beszéde végén a miniszterelnökkel és a kormánnyal szemben nem parlamentáris kifejezést használt s ezért öt, utólagosan rendreutasítja. Az indemnitási vita folytatása Drozdy Győző. Az államháztartás mérlegét vizsgálva, úgy látja, hogy az országban döbbenetes pénzpocsékolás folyik. Óriási kiadások vannak, amelyeket az állam a rendes bevételek útján nem tud fedezni. Kifogásolja a pénzügyminiszter azon szándékát, hogy a fogyasztási adókat fenntartja, mert ezek igazságtalanok a fain népével szemben. A különböző adókat egységesíteni kellene egyetlen jövedelmi adó formájáénál .A gazdapárti képviselők a beszéd alatt lassanként elhagyják az üléstermet.) Megállapítja, hogy amikor a falu népét érdeklő kérdésekről van szó, akkor egyetlen gazdaképviselő sincs jelen, de nincs jelen a miniszterelnök sem, akivel pedig szintén beszélni szeretne. A kormány csak későre jött rá, hogy a különböző társadalmi rétegek-kel békét kell kötni. Szerinte a szabadkőművesekkel is ki kellene békülni Csizmadia Sándor: Minden magyarral ki kell békülni Szabó Sándor (budapesti): A szabadkőművesekkel sokat A nemzetgyűlés tévedésből leszavazta * Gaál Gaszton elnököt Drózdy Győző: A kormány kezdi viszszaállítani a közszabadságokat . . . Csizmadia Sándor (Állandóan közbeszól és hangos párbeszédet folytat a kereszténypárti képviselőkkel, majd pedig Kerekes Mihállyal szólalkozik össze.) Kerekes Mihály (Csizmadia felé). Te is egy gyékényen árulsz a kormánnyal!„ Csizmadia Sándor (Kerekes felé): Ért nem kértem kegyelmet, mint te! Elnök: Csizmadia Sándort ismételten, csendrevntt, Csizmadia azonban a figyelmeztetések ellenére is állandóan közbenszól, mire az elnök arra kéri a Házat, hogy a házszabályok 258. § a értelmében hatalmazza föl, hogy Csizmadiát a mentelmi bizottság elé utasítsa. Felteszi ez aj Irányban a kérdést s kéri, hogy akik igennel szavaznak, álljanak fel Barman felállónak. Elnök ezután a nemmel szavazókat szólítja felállásra, mire az ellenzék feláll. Gaál Gaszton elnök: A most lefolyt szavazást a házelnök iránti bizalmatlanságnak tekintem. (E kijelentésre nagy zaj tör ki az egész házban, Szterényi József és Ugron Gábor egyszerre jelentkeznek szólásra.) A Bdz azt határozta, hogy nem ad felhatalmazást arra, hogy Csizmadiát, Sándort a mentelmi bizottság elé utasítsam. Ebből azt kell következtetnem ... Felkiáltások : A határozatképesség megállapítását akartuk kérni! (A Ház minden oldalán állandó nagy izgalom.) Elntök : Készséggel deferálok, az elnöki tekintély lejáratását azonban nem engedhetem meg. Ereky Károly a házszabályokhoz szólva megállapítja, hogy az ellenzék azért szavazott nemmel, mert nem értett egyet az elnökkel a kérdés feltevésénél. Az elnök nem utasította rendre Csizmadia Sándort, a házszabályok pedig úgy intézkednek, hogy kétszeri rendreutasítás után lehet csak a képviselőt a mentelmi bizottság elé utasítani. Az elnök személye iránt teljes bizalommal van az ellenzék s most félreértés történt. Ismételten kijelenti, hogy nem irányult az elnök személye ellen az ellenzék eljárása. Elnök ezután újra felteszi a kérdést, mire a nemzetgyűlés egyhangúan megadja a felhatalmazást arra, hogy Csizmadia Sándort a mentelmi bizottsághoz utasítsa- A kormány és a szocialisták közötti megegyezés Drózdy Győző: Az izgalmak lecsillapultával folytatja beszédét s a kormány és a szociáldemokraták között kötött egyezségről beszél. Fölemlíti, hogy gyorsított eljárás alapján két és fél év óta folynak perek s kérdi az igazságügyminisztert, hogy várjon a nem gyorsított ügyek meddig tartanak? Az amesztiarendeletet nem tartja kielégítőnek s hibáztatja, hogy a rendelet nem állapítja meg, hogy ki jöhet haza az emigráltak közül. Vannak a külföldön jó hazafiak is, mint Juhász vagy Sándor, vagy pedig Lovászy Márton. Budavári László: Az a hazafi időt Zaj a Ház minden oldalán.) Drozdy Győző: Beszéde további során az inandás kérdéséért foglalkozik , elolvas egy panaszoslevelet, melyet a vár megyei Internáltak intéztek hozzá. Az internáltak panaszkodnak a revíziós bizotrságok működése ellen, s előfordul az is, hogy férj helyett feleség, testvér helyett pedig testvér van internálva. Iskolásgyerekek is vannak az Internáltak között. Az internált n ők erkölcstelen merényleteknek vannak kitéve. A levél felolvasása után felemlíti, hogy a szocialistákkal kötött egyezség alapján csak a caooái. Január elsejétől kezdve ex-lexben az ország A nemzetgyűlés nem fejezte be az indemnitás tárgyalását—Lingauer Albin interpellációja az osztrák atrocitások miatt — Szilágyi Lajos a műegyetemi hallgatók vezetőjének letartóztatásáról — A népjóléti miniszter ismerteti a köztisztviselők betegsegélyezését ) MAGYARSÁG Jelentkezzen egy olyan vevő, aki még nem győződött meg arról, hogy a VI., Rákóczi-út 42. Amink4'8’ lehet a legjobb árut a legjutányosabban beszerezni ! 3