Magyarság, 1922. február (3. évfolyam, 26-48. szám)

1922-02-01 / 26. szám

% A tót forradalmi kormány nemzeti Mosóét tett ki — a. Magyarság tudósítójától — Hosszabb külföldi tartózkodás után né­hány napi tartózk­udiásra Budapestre ér­kezett Buprozák Győző nemzetgyűlési lépviselő, az elnyomott tótság egyik ve­zető politikusa. Dutresák Győző külföldi tapasztalatairól a következőket mondotta annketársunk előtt: — A csehek és tótok viszonyáról és a tétság polikai törekvéseiről a külföldi közvélemény mindinkább helyes vőle­gényt kezd nyerni A franciák is, akiket kezdetben legjobban sikerült a cseh pro­pagandának félrevezetni, ma már tudják, hogy a »cseh-tót nép fából vaskarika, nemlétező valami A párisi szókincsbe*, ecseh-tót`-nal, mondják most tréfásan » zűrzavaros, összevissza kevert, abszurd dolgokat. Az egyik párisi kabaréban bemu­tattak egy tréfát acseh-szlovák országban* cím alatt A besötétített színpadon a leg­vadabb összevisszaságban kavarogtak, ugráltak a szereplők, lerángatták egymást Különféle nyelveken énekelnek — és ezt a kaotikus bolondságot nevezték­­cseh­szlovák« nemzetnek. — A nyugati nemzetek hangulattváltoo­zását előmozdította, hogy Elinka kép­viselő és Barovszki volt losonci zsupán vezetésével a tótságnak azok az expo­nensei is nyíltan szembeszegültek a cseh uralommal, akik az eperjesi vadával ellentétben 1918-ban hajlandók voltak csatlakozni a cseh-szlovák­ államhoz. Most már ezek a tótok is teljes autonó­miát követelnek, külön parlamentet és minisztériumot, csupán a pénzügyek közösségét hajlandók elfogadni. Ez nagy elégtétel nekem, aki kezdettől lógva a tót önállóság mellett szállottam síkra. — Érdekes, hogy a csehek oroszok előtt sem tudnak maradandó népszerű­ségre szert tenni, slavianski jóerei-nek, szláv zsidóknak nevezik őket. A franciá­kat pedig kiábrándítja a cseh barátságból a csehek kétszínű viselkedése, ami fő­képp as németekkel való tárgyalásoknál és­­­ németekkel kötött titkos szerződésnél mutatkozott. Természetesen a franciák felvilágosítása ellen teljes erővel műkö­dik még most is a párisi cseh propaganda­­szervezet Legutóbb egy cseh képviselő járt kint Parisban és végigjárta a lapok szerkesztőségeit. Egyik újság meg is jegyezte ezzel kapcsolatban, hogy a cse­­hek nagyon jól értenek ahhoz, miképp leh­ ■»rózsavízzel megpermetezni a párisi sajtót.. . — A csenek és lengyelek közt legutóbb létrejött szerződés Pilz prágai lengyel követ ,és Skkimat lengyel külügyminisz­ter egyéni alkotása, mellyel a lengyel nép a legtávolabbról sem azonosítja ma­gát. A cseheknek különben a szerződéssel nem sikerült lehetetlenné tenni az eddig lengyel területen működő tót forradalmi kormány további tevékenységét, sőt érte­sülésem van arról, hogy a tót forradalmi kormány most tót forradalmi kölcsönt fog kibocsátani az írek mintájára, melyeket a nemzeti céljainak megvalósítására fog felhasználni. Ezeknek az állami kölcsö­nöknek elhelyezésére máris erős akció folyik az idegen tőzsdéken.­­ Megfigyeléseim azt mutatják, hogy a magyarokkal szemben észrevehetően enyhült a francia politikai körök fel­fogása. Előkelő politikusok hangoztatják,­­ hogy Magyarországgal szemben 'bűnt ka­­'Siettek el ti békeszerződés kötésekor, épp­úgy, mint a múltban is többször, például­­ 'Rákóczi idejében. Remélhetőleg ezek sok­­­a, meggondolásoknak hatása alól JPoinearé­d miniszterelnök sem fogja tudni kivonni m­agát, aki különben most nagyon ener­­­ gikus politikai irányt akar követni. Hiszek egy istenijén, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban, s Hitzek Magyarország feltáncidását a§,­ban. MAGYARSÁG S&dS'tem­war it solwce M­esszkit Keresd ország Montevideo, dee. 27. ,. (A Magyarság tudósítójától) Ma dolgom volt az egyik forgalma­sabb utcában, Sarandiban, ahol meg­akadt Meinem egy szivar-üzlet kiraka­tában elhelyezett plakáton, amely a helyiségben látható régiségidáritásra hívta fel figyelmemet. Miután az em­ber sosem tudhatja, hol, mi újat lát­hat, nem sokat gondolkoztam, hanem bementem a bolt kiállítási termének kinevezett hátsó fülkéjébe, amely ak­kora sem volt, mint egy jóravaló szoba. Itt azután a­ legnagyobb összevissza­ságban találtam néhány nagyméretű, nehézkes álló­órát, címeres ezüstkész­letet, domborműves ékszerdobozt, fa­ragott széket, fantasztikus színházi kosztümöket,­ színes szőnyegeket és ki tudná fölsorolni, hogy mi minden volt itt még összezsúfolva. Minden darabon pedig ott fityegett az osztrák kormány narancssárga pecsétje, a­­kiviteli enge­dély. Tehát osztrák eredetű kollekció­val álltam szemben. Most már a kiállítás kezdett érde­kelni, nem is annyira az anyag, amely szánalmasan szegényes volt és a leg­szorgosabb kutatás mellett sem tudtam egy értékesebb darabot felfedezni. Ami érdekelt, az a holmik magyar vonat­kozásain kivil a kelendőség foka és az árak voltak. Szerencsére attól, ami­től tartottam, hogy esetleg néhány magyar főúr címerét fogom a kana­lakon felfedezni, nem következett be, ellenben találtam egy igénytelen ké­­pecskét, amelyen valami Németh nevű mázoló próbált szalmafedeles, alföldi tájképeket megörökíteni. Ezért a kép­ért, amelyhez hasonlót a pesti képke­reteitek néhány koronáért veszteget­nek, csekély 20 dollárt kértek,. Nem is vette meg senki, nem is azért, mintha a­ montevideóiak silányságát felismer­ték volna, hanem csupán, mert az embereknek itt nincs érzékük a képek iránt. Ellenben nagy kelen­dősége volt mindennek, ami valamilyen vonatkozásban elárulta egykori főúri tulajdon voltát. Egy kis címer elegendő volt arra, hogy a jelentéktelen tárgyak­ért pénzünk szerint vagyonokat dobja­nak ki. Hogy csak mást ne említsek, egy kezdetleges faragásrt címeres szék­ért 10 dollárt fizettek, egy közönséges lovassági tisztikardért, amelyhez hason­lóért az ócskavasas legfeljebb 10 koro­nát ad, 5 dollárt kértek. Az azután már igazán nevetséges, hogy egy egyszerű három méteres felvidéki rutén futó­­szőnyeg 60 dollárért kelt el. .Jellemző, hogy amíg nálunk a Vagyonm­entő vásá­­ron értékes holmikat jóval a becsérté­kük alatti áron kótyavetyélnek el, az­alatt egy élelmes osztrák vigéc érték­telen tárgyaival busás haszonra tesz szert. Ez a régiség-kiállítás teljesen rá vall Uruguayra. Régi igazság, hogy a leg­demokratikusabb országok polgárai a legkevésbé demokraták. Itt is a hir­telen emelkedő földár, valamint az ántant számára szállított nagymennyi­ségű húskonzerv máról-holnapra dús­gazdaggá tette a földbirtokosokat. Ezek a pénzarisztokraták azután egy szép napon rájöttek, hogy ők előkelő csa­ládból származnak, a bevándorló ősük nem matróz, sem­ katona, még ke­vésbé deportált fegyenc, hanem spanyol nemes volt. Egyszerre felébredt" ben­nünk az ősök iránti kultusz és ha már nem dicsekedhetnek nagy nultu ősök galériájával, pótolják azt azáltal, hogy kastélyaikat tele­tömik oly régiségekkel, amelyekhez állítólag nagy múlt, vagy hősi nevek emléke fűződik. Az azután már igazán nem fontos, hogy őseinek ezekhez a tárgyakhoz semmi köze, fő az, hogy a tulajdonos­­képzeletében idővel ezek szinte családi vonatkozásunkká válnak. És ami a múltból hiányzik, pótolják a jelennel. A földbirtokosok akárcsak a mi régi főuraink, major­doni­ést, udvar­mestert tartanak és nagy szolgasereggel vétetik magukat körül." Ezek helyzete gazdájuk despota hajlama miatt nem valami fényét­, de uruk minden parancsát vakon teljesítik, mert jól megfizeti őket. Ez a dölyfös hivalkodás a társadalmi élet minden vonatkozásában megnyil­vánult. Télen az­ olasz opera vendég­­szereplése alkalmával vagy egy jónevű muzsikus szereplése előtti napokon már semmi áron séta lehet a méreg­drága 10—15 dolláros jegyekhez jutni. Ha valaki azt hinné, hogy a zene ked­véért mennek az emberek a színházba, akkor nagyot téved. A társulatot vagy művészt azért hallgatják meg, mert a jegyek ára ilyenkor nagy, tehát az elő­adásnak juani, twit­­enni, másrészt ,a másnapi újságok megjelentjei* között szerepelhetnek. A színházak berendezése is a kíván­ságukhoz mérten alakult ki. A páho­lyok mellvédje áttért, hogy egész ter-S­­énükben­ válhassanak láthatóvá a gyere, akik oly hanyag eleganciával ülnék székeiken,­ hogy­ egy rosszmájú ismerősöm méltán nevezhette a látot­takat harimyakötő kiállításnak. A miindenároni szereplésé vágyuk hűbb tükre az újság. Ezekben külön rovatot tartanak totál a gyöngélk­ed­ők, az elutazók, a "nyaralók, az újszülöttek számára, a, házi "ünnepségekről pedig a megjelentek névsorán kívül fénykép­­felvételeket is közölnek. Ellenben a La Femme Chic című francia divatlapot az elegáns hölgyek az üzletekben úgy kérik, ahogy azt szó szerint írják.."Ha valaki pedig megkérdezné a monte vi­deóikat, hogy a világ nemzetei közt milyen helyet foglalnak el, akkor cso­dálkoznak azon, hogy ezt még kérdezni is lehet, mert az csak természetes, hogy először jön Uruguay, azután sok semmi, majd Franciaország, utána a többi náció. Ifj. Sorg Jantal Lesz sertéskivitel és marad a monopólium­ ­*• ■ A Magyarén/)­ tudósítójától — Nem először foglalkozik a Magyarság a sertéski­vitel és ezzel kapcsolatban a nagytétényi Iű­zlalőtelep monopóliumának kérdésével. Legutóbb arról számoltunk be, hogy a Közélelmezési Tanács egyrészt a leghatározottabban, ellenezte az élősertés, különösen pedig a hízott sertés­ kivitelét és­ a fővárossal egyetemben azt az állás­pontot foglalta el, hogy az az export­­monopólium, amelyet a nagytétényi hiz­lalótelep élvez,v­agy a a termelő, mint a fogyasztó szempontjából sérelmes, annak fenntartása csak egyes nagybankoknak lévén az üzleti, érdeke. Beszámoltunk arról is, hogy a gazdák úgy, mint a­ hizlalók és kereskedők köve­telik a monopólium megszüntetését és Bal­er Istvánnak a Közélelmezési Tanács­ban történt felszólalásával kapcsolatban azt is megírtuk, hogy a Nagytéténynek nyújtott monopólium-szerződés nyitott ajtó, amelyen át a paragrafusok között a magyar tengerin hizlalt magyar sertés is kimehet az országból, nemcsak az úgy­nevezett írsundto­ánt. A legközvetlenebbül érdekeltek egy­értelmű tiltakozása után azt hittük, hogy a megoldás nem is lehet más, mint a sertéskiviteli tilalom fönntartása és a nagytétényi monopólium megszüntetése. Teljesen megbízható helyről vett in­formációnk szerint azonban a megoldás az általunk reméltnek és vártnak tökéle­tes megfordítottja. Információnk ugyanis így hangzik : — A kormány egyik legutóbbi minisz­­tertanácson a sertéskivitel kérdésében úgy határozott, hogy hetenként, hétezer darab eseti sertés kivitelét engedélyezi és pedig olyan formában, hogy az export csak Nagytétényen át történhetik. — A kormány tehát a Közélelmezési Tanács álláspontjának mellőzésével egy­részt kienged az országból zsírt, másrészt pedig nem szünteti meg a teljesen igaz­ságtalan és méltánytalan nagytétényi monopóliumot. Tudomásom szerint az erre vonatkozó rendelet a napokban meg is jelenik a hivatalos lapban.­­ Előrelátható, hogy sem a gazdák, sem a hizlalók nem fognak ebbe bele­nyugodni. Épp­en ezért a­ kormány bizo­nyos engedményeket szándékozik adni és pedig olyan formában, hogy mindenki jo­gosává lesz exportálni, — de csak Nagy­tétényen át ! Vagyis meg fogja engedni, — elméletben, — hogy Nagytétényen át a magánhizlaló is­­versenyezhet — Nagy­téténnyel ! A kontingens azonban szigo­raim meg lesz állapítva, ami azt jelenti, hogyha a nagytétényi telep maga kiál­lítja a heti kétezer darabot, akkor min­denki másnak a joga ■ csak írott melaszt m­arad. Mpaii 3 MteeiJií­­isi Ilii ills iiw­­iíWi -- A Magyarság tudósítójától A honvédelmi miniszter törvényjavas­­latot készített a honvédségről szóló 1921: XLIX. t.-c. egyes rendelkezéseinek a­ trianoni békeszerződés kivánalnnainak megfelelő kiegészítéséről. A törvényterve­­zet a betegen fekvő Beru­ska Sándor hon­védelmi mai­iszter helyett­ Tomcsányi igazságügyminiszter nyújtotta be a m­ai­ ülésen. A javaslatból­­ kiemeljük a követke­­zőket: Az a létszám, amelyet semmi körülmé­­­nyek között sem szabad felemelni, a kö-­ vetkezőképpen­­ oszlik meg­: 1130 tiszt, 2331 altiszt és 20913 legénység. A magyar királyi honvédségi, Ludovika Akadémia­ hallgatói, a magyar királyi legénységi lét­számba számíttatnak bele A magyar­­ királyi honvédség kizárólag önkén­t­­es jelentkezők felvétele útján alakul és egészíttetik ki. A honvédség­ tisztikara kizárólag hivatásos tisztekből áll, őket a rendszeresített lét­számot» belül mutatkozó szükséghez képest min­­den rendfokozatban a honvédelmi minisz­ter előterjesztésére az államfő nevesí ki és lépteti elő. A honvédség kiegyezítése­ általában a törvényhatóságok útján tör­­ténik, azonban a legénységi állományt'»' belépni , óhajtó . e gyének közvetlenül a, csapattasfé'aiél , is jelentkezhetnek fel­­vételre. A honvédelmi miniszter a tör­vényhatóságokkal kellő időben közli az önkéntes jelentkezés alapján felveendő egyének szám­ák A magyar királyi hon­védség tisztikara 1922 július hó 1-ig ki­zárólag volt hivatásos tisztek során egészíthető ki. A magyar királyi honvédség igazgatási, teendőjének ellátásánál alkalmazott pol­­gári tisztviselők minden tekintetben ki­zárólag a polgári hatóságok és a polgár, büntető bíráskodás alá tartoznak és­­, egyenruhát, sem fegyvert nem­ visel­hetnek. A csendőr­ség létszámára és szervezetére vonatkozó törvényjavaslatot Kiebelsberg Kuno belügyminiszter terjesztette a Ház elé. A csendőrség 12.000 főnyi létszámá­ban legfeljebb 600 tiszt, a rendőrségében­ pedig 1500 egyenruha és fegyver viselé­sére jogosított fogalmazó és felügyelőkez­­beli tisztviselő lehet. A detektívek, to­vábbá az orvosok, a számvevőségi szafék és a kezelési szak alkalmazottai, a dijno­­­kok, a szolgaszemélyzet, általában a raji­ó őrség polgári ruhás, fegyvert n­em visel­z alkalmazottai nem számítanak bele a 12.000 főnyi létszámba és ezek egyszer t­ hát egyáltalában nem viselhetnek. A magy­ar királyi állami rendőrség és a magyar királyi csendőrség szemályzeté­­nek kiegészítése önkéntes jelentkezés alapján­­történik. A csendőrség tisztjeinek és a rendőrség fogalmazói a felügyelőkora­beli tisztviselőinek szolgálati kötelezett­sége 20 évre terjed ki.­" Ebbe az időtar­tamba a katonaságnál eltöltött előzetes szolgálatitól legfeljebb 10 év számítható be. A legénységi állományhoz tartozó egyének szolgálati kötelezettsége hat­­ évre terjed ki, ebből a katonaságnál el­­töltött előző szolgálatból legfeljebb három , évi tartamot lehet beszámítejt. Elvit ■ szolgál, hogy a megállapított létszámnak­­legfeljebb egyhuszadrésze bocsátható el évenkint fegyelmi vétség vagy bármely más okból. Az egyhuszadrészt meg neem haladó hiány nem pótolható újabb fel­vételekkel.­ " Az állami erdőőrök szervezetére vo­natkozó javaslat szerint az erdőőrzési szolgálatban lévő, alkalmazottak száma, legfeljebb 624 főnyi. A létszám kiegészít­­ése önkéntes jelentkezés útján­ történik. Az erdőőrök hatévi szolgálatot kötelesek vállalni, akik azonban tisztviselőkké van­nak kinevezve, húszévi szolgálatra köte­lesek. 11 .......r 1 ’“,1 "'........"TM"****, D­IAN­A ! kis üveg ára____ K 38.— ! középüveg ára .. „ K 1OO„­­! nagy üveg ára „ ... K 200.­­»»«»ELÖTT KAPHATÓ!

Next