Magyarság, 1922. március (3. évfolyam, 49-74. szám)
1922-03-01 / 49. szám
és sarkpontjává kell tenni ezt a kérdést, de kitérni előle se jobbra, se balra nem lehet. Ez nem azt jelenti, hogy a keresztény legitimisták és a keresztény szabad választók tehát dühödten és elvakultan koncolhatják mármost egymást, de igenis jelenti azt, hogy senkit se lehet azon a címen, mert legitimista, vagy azon a címen, mert szabadválasztó, a keresztény politikai gondolat közösségéből kizárni s nem lehet ezen a címen a kizárólagos hitelességet, a patentét egyik vagy másik fél számára követelni. A legitimistáknak abban hinni, hogy a keresztény és nemzeti politika csak a legitimizmus útján boldogulhat, legyen éppen olyan joguk, mint a szabadválasztóknak az ellenkezőben. Az a tény, hogy legitimisták és szabadválasztók a keresztény magyarság szociális, gazdasági és kulturális megerősítésének nagy munkájában egyébként közös alapon állanak és közös célokat követnek, persze kellene, hogy mérsékelje ezt a közjogi harcot, de magát a küzdelmet, az ellentétet a keresztény gondolat nevében kiküszöbölni vagy beszüntetni nem lehet. Különösen nem tehetik ezt a nemzetgyűlési pártok, amelyek országos politikát csinálnak, ami a közjogi kérdésektől elválaszthatatlan. Egészen másképpen áll a kérdés a keresztény társadalmi egyesülések,szervezetek és alakulatok szempontjából, amelyek igenis azért jöttek létre, hogy a politikai pártoktól és a napi poltika pereitől függetlenül a társadalmi egység és összeműködés érdekeit szolgálják. Ezeknek igazán nem az a dolguk, hogy a közjogi kérdésekben jobbba vagy balra állást foglaljanak s a maguk erkölcsi nyomatékát egyik vagy másik közjogi irányzat vagy politikai párt érdekében vessék latba. A mi szerencsétlen viszonyaink között úgyis az a helyzet, hogy úgynevezett társadalmi egyesüléseink, a keresztény magyarságok anyagi szegénysége vagy közömbössége folytán előbbutóbb a kormányszubvenció segítő keze után kénytelenek nyúlni, ezt pedig sohase adják ingyen s ezen a résen át aztán előbbutóbb egyre jobban elveszítik függetlenségüket, a függőség és lekötelezettség viszonyába kerülnek a kormányhoz, amely szívesen felhasználja őket arra, hogy a maga politikáját általuk a társadalom és a közvélemény »spontán« helyeslésébe öltöztesse. Ettől a veszedelemtől óvják magukat elsősorban, mert csak ha függetlenségüket ilyen irányban is megőrzik, tölthetik be azt a nagyszerű hivatást, hogy változó kormányokon túl, ezek fölött és ezekkel szemben az autonóm társadalmi szempontokat és a keresztény magyarság egyetemes nagy érdekeit szolgálják. lenáns énekverseny. És a legjobbakat óriási ösztöndíjakkal képezhetik ki. A világ legjobb tenoristáit ezek az énekversenyek adták. Mindenkit egyszer a színpadra kell engedni, hátha van benne valami. •— Csakhogy rendesen tényleg nincs benne semmi — mondotta az igazgató. — Minden héten kétszerháromszor idecsalogatnak minket, annyi jót szavalnak ezekről a szegény próbaénekesekről, hogy nem merjük visszautasítani őket, de hát nem sok eredménnyel. Ennek a kisleánynak az arca különben nem rossz. • Sőt, különösen kedves, — előeítette a főrendező. — nagyszerű subrettare. Ha annyi hangja és színpadra termettsége volna, és menynyit a külseje ígér, akkor érdemes volna itt tartani A leány mindezt nem hallotta, apró léptekkel járt-kelt a felöntözött deszkákon, hogy csillapítsa fellázadt idegeit. És amint így mozgott a színpadi beállításban, igen kellemes látvány volt. A négy színházi ember mindjárt észrevette ezt. Őszinte alapossággal mustrálták, nem is annyira a fejét, az arcát, hiszen a részletek ebben a keretben, a mindenféle szikek, fények közepette, nem is olyan fontosak, azokat kihozni, fokozni már külön művészet, ellenben annál inkább tetszett nekik a leány fiatal testének gyönyörű felépítése, abból,mintáfeól ami a legritkább és a színpadon , a legértékesebb "rövidebb" felsőtest és arányosan hosszú combok, ami jelmezben, trikóban a legszebb és a lába, a lába feje, a lába sarkának állása, mindjárt szemet szúrt nekik: táncos lábak ezek, a legkönnyebb fajtábólés a legszebb formából! Egyszerűen, de csinosan volt öltözve: a karja, a nyaka, a keble olyan formákat mutatott, ami egy ruhán át is erős és üde. Nézték is a külső vizsgálat eredménye a legkedvezőbb volt. Közben az karmester újra odaült a zongorához és játszani kezdett. A szelíd, jól ismert melódia bátorította a leányt ,és hirtelen, egy verssor közepén belekezdett az énekbe. Roppant tiszta és nagyon kellemes szopránja volt, minden iskola nélkül, bátortalanul rettenetes hangsúlyozással énekelt, de mindehhez hozzá voltak szokva, a többi vizsgákról. Az ének minden hibája mellett is tetszett nekik és a végén az igazgató bekiáltott a színpadra: — Kisasszony, énekelne még valamit ? ! A leány nagy zavarba jött. .faj. 'tíbih tudok mast.' mm készültem másra. — Az neki baj-*- tták. Akármit. A főrendező magyarázta neki. — Énekeljen valami vidám kis dolgot. Nem kell nekünk operaária! Valami kis sanzont, vagy kunnét, amit odaírna szokott dúdolni. Abból többet látunk tól is A leány’ maga elé nézett, habozott,azután mosolyogva kezdettegy népszerű kupléba: Gyerünk csak, gyerünk csak, te lument Ez a kicsi kávéház nem nekünk való. Ez a vidám kis nóta sokkal inkább illett a hangjához, az arcához* a temperamentumához. A pajkos refrénnél szinte láncszerű * mozdulatokat tett, a teste imbolygása, a karjának ' mozdulatai, a szeméből kitörő ártatlan kacárság Oly kedvessé tette, hogy a réti színházi rókák előresiettek,' odaálltak egészen melléje, úgy biztatták,' tapsoltak neki és gyönyörködtek benne. Ez a zsánervolt az, amit ők kerestek, amire vártak. Pént művészetet, nem fenomenális hangot és Isten tudja még mit, hanem egy kívánatos fiatal leányt kerestek, akinek éppen nem betegek a hangszálai és aki, amikor a szerelemre a csókról dalol, attól piros legyen az arca. Most úgy érezték, megfogták a szerencsét. Baj is az, .hogy hamisan énekel, hogy nem bírja egyenletesen hanggal, hogy dilettánsosan túloz az arcjátékával, a fő, hogy egy nagyszerű anyaguk van, szűz talaj, amiben csak az ambíció forr, amit nem formált, nem rontott meg az iskola. Majd'munkába teszik ők, tanítják énekelni, egy dalt hetek próbálnak vele. egy betanulására két introsa hónap ide lesz. az ország első balett,mestere tanítja meg lépni, minden igatója* hál, krétával rajzolja ki a helyet, hova és hogyan lépjem . a legötlissebb rendezők, a legügyesebb hát*mesterek, a legzseniálisabb szabók, fodrászok veszik majdkezükbe a fiatal leányt és úgy átgyúrják, kiművelik, hogy félév alatt a sem ismer majd rá. Greiner mont -i neve? Majd adnak neki egy kellemesen csengő, művészien linóm nvet és a nevétől ■ a cipője sarkáig itt lesz rajta és benne minden. .Azután ha csak egy kicsit bevált abból, amit így, első látásra , igér,, akkor biztos a siker. Az ő kezükben, az ő birodalmukban nem is olyan nagy dolog az. Amikor a buja zene szól, a színpad pompája, a környezet nagyszerűsége, a kóristák és statiszták kíséretében nem kell , azonkívül már sok, hogy valaki fiatal legyen és szép és őaz volt, új érték, színpadra való palánta, aki még izgatóan karcsú, bajosan félénk és megfizethetetlenül eredet!. Még nem elhízott- nem elbizakodott, nem majmoskodó, láfi mást, mint a többi, akik csak azért nagyok most is, mert valamikor nagyok voltak, de a nagyságuk csak addig tart, amíg jön egy félénk, valamit akaró, de semmit sem tudó . is-[csaló MAGYARSÁG 1922 március 1, szerda" A kisgazdapárt feladta a titkosságot A pártprogram ellenére nulla szavazással veszik fel a választási Harcot - A szociáldemokraták kilépnek a passzivitásból - munkapárti jelölteti a kisgazdákkal szemben A Magyarság tudósítójától A kormány valahányszor súlyos elvi akadályversenyt futtat meg pártjaival, a gátak átugratását rendkívül leleményes módszerrel könnyíti meg a nehézkes kisgazdapárti félvérek számára. Egyszerűen kijelenti, hogy verseny, küzdelem nincs, mert a kormány nem tekinti pártkérdésnek a titkosság vagy nyíltság torlaszait s bárki úgy lovagolhat át rajtuk, ahogy tud, vagy ahogy akar, esetleg éppen megkerüli a gátakat, ha lelkiismeretével könnyen megalkuszik. A kormány elismeri, hogy a kisgazdapárt többségénekjogában áll ragaszkodni a titkos szavazáshoz. Viszont azonban ezt a többségi véleményt magára nézve nem tartja kötelezőnek, sőt a kabinetben e kérdésben megnyilatkozó véleménykülönbségeket sem tekinti olyan elvi akadálynak, amelyen a kabinet egysége szétzúzódhatik. Mert a szavazás titkosságának vagy nyíltságának ügyében a kabinet tagjai között, éppoly' kevéssé van összhang, mint ahogy a Nagyatádiét váltig ellenezték a titkosság elejtését, de azért egyikük sem csinált holmi, konzekvenciák levonására alkalmas okot ebből az elvi kérdésből. A kisgazdapárt tovább ragaszkodhatna a titkos szavazáshoz, viszont a kormány zavartalanul választathat nyilvános szavazással. A kisgazdapárt mit meg van engedve, hogy elveihez ragaszkodjék smindazonáltal jogában áll a kormányt is támogatni, amely homlokegyenest ellenkező megoldásra határozta, magát. Ilyen csendélet uralkodik az egységes párt berkeiben. A mai napnak másik nem kevésbéfigyelemreméltó eseménye a belügyminiszternek egy reggeli lap hasábjain tett nyilatkozata, amelyben, elárulja, illetőleg sejteti a liberális újság liberális közönsége előtt, hogy a Bethlen-kormány tulajdonképpen a polgári liberalizmus uralmát készíti elő akkor, amikor nagy tömegeket zár ki az alkotmányos jogok birtokából. Nem tudjuk, várjon mit , szólnak ehhez a belügyminiszteri őszinteséghez azok az intranzigens keresztény társadalmi alakulások, amelyeket a kormány arra igyekszik fölhasználni, hogy befolyásukat és népszerűségüket, a kormány érdekében kortescélokra hasznosítsa. A belügyminiszter, aki különben úgy látszik, a kabinetnek legeszesebb és legrugalmasabb tagja, nagyon szellemes választ adott arra a kérdésre is, hogy " miképp vélekedik az' ellenzék ' egyes töredékeinek ■ esetleges passzivitásáról. ' Klebelsberg Kuno gróf azzal a salamoni'a bölcsességgel felelte meg erre a kérdésre, ' hogy az egyéneknek esetleges távolmaradása miatt' nem aggályoskodik, mert a nagy tömegek úgyis élni fognak szavazati jogukkal. A belügyminiszter úr nyilván oly egyének-re gondolt, akiket maga is legszívesebben kizárna az alkotmányos harcból, nem gondolva arra, hogy ezen egyének mögött álló tömegek passzivitása egyértelmű a kormány előtt ellenszenves egyének passzivitásával, úgy halljuk különben, hogy a kormány holnap fogja tájékoztatni a sajtót, választójogi rendeleteiről , s a magyar, nyilvánosság holnapután kerül abba ahelyzetbe,hogy a kormány választójogával foglalkozzék. A Kisgazdapárt nem teszi pártkéreléssé a titkosságot A kisgazdapárt intézőbizottsága ma délelőti ülést tartott, amelyen a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, Klebelsberg Kuno gróf belügyminiszter, Mayer János földmivelésügyi miniszter és Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter vettek részt. Nagyatádi Szabó Istvánon kívül az intézőbizottság tagjai közül Barla-Szabó József, Merky Gyula, Dömötör Mihály, Páy Gyula,Jüktbös Gyula, Magyar István, Iklódy-Sighi János, Karafiáth Jenő, Kálmán István, Lovász János, Lipták Pál Luszovich Aladár, Meskó Zoltán, Aagy János, Patacsi Dénes, Putnoki Móric, Rutiner István, Pankovics János és Simonyi-Sémadám Sánor jelentek meg. Miután a bizottság tudomásul vete a miniszterelnöknek azt a bejelentését, hogy az ügyvezető alelnöki teendők ellátásával Gömbös Gyulát bízta, meg, Merényi Zsigmond bárót a ' járt n'új elnökévé, Molnár Dezső nyugalmazott tábornokot pedig alelnöki.« választotta, végül az intézőbizottság üresen maradt tagsági helyeire Lizs Vilmos báróit, Almássy Lászlót és Károlyi Imre gréfot hívta meg. ». A tagfelvételi bizottság megválaszlása után BethlenTátrasz gróf miniszterelnök ismertette a bizottsággal a kormánz1 választójogi rendeletét. Ez alkalommal ismételten kifejtette a nyílt és titkos szavazás kérdésében elfoglalt álláspontját, hangsúlyozva, hogy kormányrendeletről lévén szó, . a rendelet intézkedéseiért a kormány viseli a teljes felelősséget s fit pártot semmi felelősség nem terheli.. Kijelentette továbbá azt is, hogy a :: it tagjaira nézve nem kötelező a kormány álláspontjának képviselete s aválasztói agitáció tartama alatt. midenki szabadrá nyilváníthatja nézetét a választójog jövte megalkotása tekintetében. A most kibocsátandó választójogi rendelet vsai, itt új nemzetgyűlés összehívására szóló dlak nemzetgyűlés alkotja majd meg az íj választójogot. A miniszterelnök beszéde ..an nagy.'* atádi Szabó István szólalt fel felszólai*lása nyomán rövid vita fejlődött ki, melynek résztvevői közt] egyeseket titkol ■mások pedig a nyílt ■szavazás mellett fellaltak állást. A vitát a miniszterelnök faszólalása zárta be, amelyben arra kérte a bizottság tagjait, hogy megtelt előterlés-